Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-06 / 102. szám
/ O .? H m it I ii * 6. *> / /. /. /■ N 7. É K jmrsammamtMmmamgmsKMmr-.'fxxamgm iiiiiiiiiwniiiiiniiiiiniutiMKSssBBBHHBBniHWHnDnBKBirnyiiiiiWWMWWMm^ Pofozzák, gyúrják, szurkálják a szépülni vágyó nőket PARIS, május '». I Eddig csupa büszkeséggel uc/lem az utcán viruló szépségekre s nem hil- trtn, hogy jón idő, amikor sajnálattal ^ •ondolok ma jd rájuk. Ez a részvét akkor « ébredi lel hennom. amikor a napokban i ellátogattam egy kozmetikai intézetbe es j \ egignéztem: milyen tortúrákat szcnveil- j nek ('1 a nők azért, hogy szépségüket 11 íegö riz. z. ék, v agy ,.k i jav itta ssá k''. A férfiak álláspontja önmagukról ez: elég, ha a férfi egy fokkal szebb az. ördögnél! Ezzel szemben azt tartják: a nőnek kötelessége szépnek lenni! 1 enne- szetesen a női szépség megítélésénél mar nem az ördöggel való összehasonlítás szolgál mértékül. Söl! A nőnek lehetöi'eg angyali szépségnek kell lennie s ha netán nem annak született, akkor: kötelessége azzá változni! Csoda-e hát, ha az. asszonyok a képzőművészetet, helyesebben annak egyik ágát, a festészetet túlságosan is kultivál- ják? Csoda-e, ha szépészeti intézetek mindenütt a: világon nagyszerűen prosperálnak? Akik felületesen nézik a dolgot, talán azt mondják: a női hiúságnak nincs határa. De aki elitölt egy délelőttöt valamelyik kozmetikai intézetben és látja azt a sok kínlódást és erőfeszítést, mit a nők elszenvednek a férfiak által megkívánt „szépségéért, annak azt kell mondania: a női heroizmusnak nincs határa! És most elmondom, mi mindent visel el csendes megadással a nő, hogy megszerezze, vagy konzerválja szépségét. RÁKVÖRÖS ÁLDOZATOK A FORRÓ GŐZBEN Hófehér bútorok, pul^a szőnyegek, parfőmrllat, minden széken szépülni vágyó nő: ez a modern nagyvárosi kozmetikai: átnézet várószobája. Innen szárnyasajtó nyílik a szomszédos terembe, am:;, olyan, mint valami laboratórium. Kvarclámpák, villamos készülékek, titokzatos rendeltetésű lombikok és gépek sorakoznak körül a falak mentén. Es mindenütt tükrök... Faliitükrök, állótükrök, hármastükrök, kézitükrök... Tükrök jobbról, balról, minden oldalról... Hatalmas üvegszekrény tele csillogó üvegekkel, tégelyekkel, tubusokkal: arckrémek nappalra, éjjelre, szép időre, rut időre; kenőcsök szeplők, pattanás, hám- iás, ráncok ellen; hajnövesztők, hajfestékek, arcfestékek, müszempillák, körömlakkok és igy tovább... A modern nő testápolásai és szépészeti arzenálja jóval gazdagabb, mint a régi kinzókamrák felszerelése volt, — azzal a különbséggel, hogy aI nők önként) és panasz nélkül használják a részükre kitalált kmzószer- számokat. Milyenek ezek a változatos kozmetikai műveletek? Ha őnaigysága, mondjuk, a bőrét akarja szebbé, simábbá varázsolni, akkor leültetik egy öblös karosszékbe, fehér lepedőt kötnek a nyakába s elkezdődik a1 ..kezelés“. A kisasszony bekeni az arcot zsíros kenőccsel és minden irányban gyúrja, dörzsöli, dagasztja, csipkedi a páciens arcát. Olyan erővel, hogy az áldozatnak hamarosan szikrázik a szeme a jóérzéstől. Ez a művelet vad pofozásMAGELLAN A nyughatatlan véréi, az ismeretlenbe hajózó örök utazó és felfedező típust örökíti meg Magellanban az iró és háttérnek adja azi egész földkerekséget. Ragyogó teljesitmény Stefan Zweig uj regénye, mely méltó uj tagja annak a láncnak, melyet Fouche, Marie Antoinette és Stuart Mária jelentettek az iró pályafutásában. Ára gondos kiállítású vászonkötésben, számos illusztrációval, 2ö4 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvujdonságok ingyenes jegyzékét. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a ieg« választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában Cluj# Piaţa Unirii. sal végződik, ezután jön a villamos* masszázs. Vaisa lófonná ju készülékkel nekiinennek az arcnak és erőteljesen simit ják vele a bőrt. Kivasaljuk a ráncokat! mondja mosolyogva a dircklrisz. A páciens azonban nem mosolyog, hanem sziszeg, miinli :i kígyó. Nem lehet kellemes, ha az ember arcát vasaló- deszkának nézik. Következik a gőzölés. Óriási kékfényü burába dugják az áldozat fejét, bekapcsolják az. áramot és ömlik a gőz az arcra. Önagyságn eltorzult képpel tölt el jó félórát a forró gőzben és amikor rákvöLekalapácsolják a A diirektrisz most átvezet egy másik helyiségbe, amely — mint elárulja, a diszkrélebb kezelések terme. A lehérfiiggönyös fülkék egyikében fiatal) hölgy ül, akihez, sajnos, az anya- természet nem volt figyelmes és csinos bajuszkát nevelt az. orra alá. Ézt pedig, ha még oly férfiasak is manapság a nők, nem szívesen látják. — Jöjjön hát a kozmetika, — mondják s megadőun tűrik a férfias diisz kiirtását. — Egész légiója van a hajeltávolitó szereknek, — lelkesedik a dircktrisz, — de nagyon kell) vigyázni, mert vannak olyanok is, amelyek kiégetik a bőrt, de a hajszálak gyökerét épen hagyják. A legártatlanabb és leghatásosabb szer természetesen náluk kapható és ami —■ teszi hozzá némi önérzettel — a saját találmánya. A következő fülkében terebélyes nő pi- liegve várja, hogy eltüntessék meglehetősen mutatós tokáját. Nem. kell sokáig várnia, mert hamarosan megjelenik egy kisasszony, ökölnyi nagyságú vasgolyóval és azzal simítja, ütögeti, gyúrja az áll alatti felesleges zsírréteget. Később villannyal hajlott kis kalapácsok esnek ádáz didivel ugyanennek a tokának. A kövér hölgy szó és jaj nélkül viseli cl a rösen kikerül, már újabb kin/ószers/áin: ;i szárilólámpa varjai. 1 la a szépülni vágyó arcán nelán mi- Icsszerek is akadnának, újabb fájdalmas felvonás játszódik le. A mitesszereket manapság úgy lávolilják el, hogy minden egyes pontocskái hegyes tűvel felszur- nak s közben a szerencsétlen áldozat szemeiből potyognak a könnyek. Most bek énük az arcot valami csoda- kenőccsel, aztán bekötik a páciens szeméi és kénporral hintik he a bőréi. Ezt villamos géppel szétdörzsölik, majd lemossák, végül pedig, ha a hölgy kívánja, művészileg kifestik. kövér hölgy tokáját kellemetlen knlapácsolást és amikor kiszabadul), reménykedő pillantást vetve a tükörbe, felsóhajl: — El kell tüntetni... Az uramnak nem tetszik a toka... Másik fülkében egy hölgy fejbőrét üdítik. mert a nők mostanában nagyon kedvelik az üde fejbőrt. Hála a modern kozmetika vívmányainak, van már olyan acélfésű, amely a villanyáramba kap- I csolva, vidáman szikrázik és buzgón üdíti a fejbőrt. Ez a művelet jót tesz a bőrnek, de a hajnak nem mindig. Néha megtörténik tudniillik, hogy a haj kihull és a fejbőr teljes üdeségében láthatóvá lesz... Sorra benézünk a többi fülkébe is. Egy nő tulcrős bokáján ugyancsak villanygép buzgólkodik a jövendő őzlábak érdekében... Itt szeplőt hámlasztanak, amott orrot egyenesítenek, másutt szemölcsöt irtanak: tüzes tűvel. Ahány fül- ki*. annyiféle kellemetlen, szépészeti ma- hináció... És amikor a pácolás, pofozás, vasalás, gőzölés, szurka lás. égetés, kalapácsolás befejeződik, a hölgyek kecsesen végiglibbennek a déli korzón és mintha mit sem szenvedtek volna, édesen mosolyognak ! < Hát nem hősök? U. 1. KIS KOLDUSOK A kés koldusok és a nagy koldusok között az a különbség, hogy inig :i nagy koldus professzionista módon, szinte Üzletszerűen és blo'zLrt unalommal végzú a mesterségét, addig o kis koldus,,a gyerek, befü szerezi a kis munkát, elképesztő fantáziával!. jáU-kos kedvvel és a* keserves sorsot is bearanyozó gyeMelk- lvumorral. A nagy koldus rendszerint álló mimkEt végez, van egy megbatározott helye s ahhoz úgy 'ragaszkodik, mint hivatalin ok a busz éven át megszokott irodájához. Itt ül, vagy áll addig, amiig mtyugdijba vonul, mikor is, ha szorgalmas és takarékos voit & mem itt® el, amit keresett, öreg napjai:la, műkor már a koldulás is f áraszt ja, marad neki annyi a szakma zsákba™, ami aurai a pár évre elegendő. Ami a hivatalnoknak a takarékpénztár, az o> koldusnak a szalma zsák; oda gyű jti a pénzt munkanélküli napjaira, késő vénségUre. Szóval a felinőtt koldus 'írx ponton szeret dolgozni, a gyerek azonban — kizárt gyerek. — járkláilva, nagy jövés-menés és szaladgálás közben keresi a: pénzt. Vau úgy, 'hogy a mama áll u sarkom és a gyereket küldi a megpumpolandó járókelőhöz. De ha a gyerek önálló, annál jobb. Ki lehet ereszteni a világba, önálló munkaerő. Ritkám egyedüli, többnyire párosával, esetleg hárman, négyen dolgoznak a kis koldusok. Van egy ötös csoport d®, ezeknek az a trükkjük, hogy betanulnak egy ártatlan és bonyolult gyermekjátékot, am11 előadnak s igy talán nem is szabad, őket koldusoknak nevezni, mert hiszen művészt produkciójuk dijaként kapják az aprópénzeket. A legkisebb (köztük, elltg hároméves kisfiú, verseket tud, áruit a, többiek elmond álnak vele is várják a hatást. Ez a hatás nem iisl igen marad el, mert a kisfiú piros és kövér s mikor éneklő- baingon 'verslkéket mond nyuszikról1, rókákról és lovakról, valami pici operai kórisitára emlékezteti, akinek legkevesebb a fizetétse a társulalniáil. Azt is természetben kapjai meg, mert pénzt nem nyomarák a markába, félnek, hogy elveszti. A kis koldus mottója«: — Kérek szépen egy kis kenyérre valót. Hazaviszem anyukámnak. Apukának nincs munkája'. Vágy: — Betegek otthon és éhes vagyok. Esetleg: — Mink árvák vagyunk. Itt van két ilyen kis koldusiámy, meg egy pia' fiú. Bemutatom őket. Ahogy ők bemutatkoztak, miikor, Isten tudja miért, valami okból odacsaplakoztak hozzám s nem tágítottak, valami jót remélve. Egyik lány olyan elképesztően sovány, tizén' körül kis koldus, amilyet alig-alig iliátmi. Olyan, m'mti egy csont bőrkötésben. Sárgás- I beírna ai bőre, óriás kezei és lábai vannak. A másik lány szőke, pisze, hatéves, ritka- j fogú és beszédes. Bámulöito’sian emlékeztet Buddy Ebscsm e, a táncos fiiunkom'kusra. Annak van ilyen pisze és lapos orra. Persze, Buddy valamivel többet keresi. A fiú kicsi s összes ruházatai egy kendő. Ebbe úgy heVcsa. vasiak, mint a. régi' szé(p Spanyolországban a cas tagnett ázó se no dák at. A «társalgás a; szokott módon indul: — Kérek szépen egy kis kenyérre valót... Köszönjük széjpien. ösiszenézés. — Jaj Istenem, hogy osszuk el az öt lejt? Nem lehetne hatot, hogy mindenki kapjoti legalább kettőt. Jaj, miért teccet neki je odaadni az öt lejit! Mind megtarcsö! — Én felváltom, r/accsógar, felváltom! — ezt a eöirgőcsontu lány mondja. — Nem. nem! Én váltom fel! Jaj, nekem tesisék adni bárom lejt, mekije csak kettőt, mert ö máma többet kapott. — TI testvérek vagytok? — Nem. Mink csak árvák' vagyunk. Kérdem a piszét: — Téged hogy hivntaík? (Ilyen az ember. Üt lejéi t megváltottam a jogot, hogy felesleges kérdésekkel zaklassak egy dolgozó nőt.) A sovány felel: — B ősikének. Mire a másik: — Nem igaz! Az csak a keresztnevem. En- gernet Rózának h'vnöik. Róza vagyok. — Hát .'nincsenek szüleid, Róza? — Anyukám meghalt. A sovány közbevág: — Az anyukája megkapta a skáriáto* As . meghall, nem bria <•! a 'la Iától. R Mát. iiicgopci áliák de a/tán (iicglia I. Róza: Nem is úgy vót. Az operációba halt j meg. Nem Lila ki. Hát léged, hogy liÍvunk? Ölel. vág kö/be Róza , ölet — izé... Hogy is hívnak? *— Elígérnél Jónásnak. Jónás Mar. — Hűt te is árva völgy, Mari? Igen. Nekem s<* apám, *■<• anyám. Hó zának l-cgalább vau apja. De nincs munkája. Villanya* ós vízvezetéke* murckáf, d<- mól kitelték, a nem is tudom micsodából... — És a kisfiú kinek oi lestk'Ö-'e? Róza ránl’z Marira. — Nem tudom. TI in a tied? — Az enyém nem. Hát nem a tied? Nem. I.- mösi (párnáz a szórakozottan bandukoló kist’ma s azt mondja: Azért itt maiddliatsz. Megyíínlk, megyünk. Ös-z-fiT/nek & éűíi l- di Róza: —- Naecsúga, nincs egy kis ételmaradék ja ? — Nem hiszem. Mi nem főzünk otthon. Kasztot hördültünk. Mani azonnal közbevág: — Nem kell koszlot hordani? — Nem. Csönd, aztán Róza: —Nem kell vinni a csomagját, naecsúga? — Nem. Egészen könnyű. — Mi van benne? — kérdi Máéi. — Tán egy kis étel max ad ék? Uzsonnya? — Pár citrom. Erre nem vágynak, me t savanyú. De megkockáztatják : — Mégis, hátha« van otthon egy kis éte - majrodék? Olyan Ebesek vagyunk. Vagy kenyér. Mondom, hogy messze lakom. De azért csak jönnek vetem, azt mondják, nem huj. ők úgyis a kerekdombról jöttek, megszokták a nagy távolságokul. Aztán élőből kezdik, főleg az élelmes Róza: — Naccsúgu', nincs valami rossz ruhája? — Nincs. — Hát valami, akármije, amit felvehetnék? TesuJdk megnézni! Csak ez a szál kabátom Marni, nincs se ruhám, ise ingem, se nadrágom, se harisnyám, semmi. Tiszta egy csur- dé vagyok. Mutálja. Tényleg tészta csui'dé a felső ruhája <datt. — llát mondjátok gyerekek, mégis miliő! éltek? Mari' felet: — Hát úgy, itt-ott. Vámnak naccságáink. Aztán viszünk haza kosarat ptiac-ól. Csomagot. Kéregetünk. így-úgy. — Iskolába! nem jártok? — Nem. De ha nagyobbak leszünk, majd hordjuk a maltert, meg ai téglát. Hogy is bijják ezt te? Te tízé? Ugsdátszik már elfelejtette a barátnője nevét. — Rieséroznf. Rucsérozni. Valahogy igy. — Nem. Te nem tudod. Náccsága nem tudjál? — Nem. — Te buta! A naccsága 'sohase rucséro- zott. Ugye naccsága ? Szünet. Aztán újra Maira: — Na-ccsága. Nem tud nekem egy helyet valahol gyerek mellett? — Nogyom kicsi 'Vagy te még ahhoz. — Én? Dehogy? Tízéves, az már nagy. Nem tud? Szegények, Rettentően, kicsik s ha megmérnénk őket, azt hiszem fele súlyúk lenne csak a 'valódi testsúly, a másik fele a ruhájukra rakodott feketítő hatású holtanyagok. Megérkeztünk. Otthon tényleg van valami ételmiairadék. — Van; egy kis bárányhu®. Megeszitek? — Hogyne ennők kérem, ugyjJs nagj-on ki- rváartam. Mlég az idén eccer se ettem. Megeszik a bárányt)üst. S végg az egész lépcsőházaifc öíszemaszatoljáik zsíros kenyér- morzsákkal. Éppen kismosás is van. Mari es Róza megpiJlnia'tják az előszobából, a kinyt- iló «konyhaajtón át a mosásra szánt kesztyűket. Mire l'gy szól Róza, niia’ö'lt lábával hátrafelé tolja a' méima fogadott öccsöt, aki az- ujjait rágja keservesen. — Naccsága! Nem adna egy kestyüt? Úgy fázik a kezem! Ez az!, amit még «a hűvös májusra való tekintet tel sem hiszek el «neki. Morton Lili. ZSIGRAY JULIANNA: Erzsébet magyar királyné E könyv nemcsak Zsigrav pompásivü pályáján jelent fordulópontot, hanem az életrajzregény történetében is. Műfajára nézve: fixái életrajzregény. Gyönyörű kiállításban, fűzve 198 lej, ízléses diszkö- fésben 288 lejért kapható az Ellenzék könyvoszitályában, Cluj, Piaţa Unirüi Vidékre utánvétté] is azonnal szállítjuk. — Kérje a könyvszenzáciök jegyzékét.
