Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-29 / 121. szám
IO B LLB N ZÉK { lor§a professzor lanilása Hagyományok, tradíciók tisztelete nem jelent vfss/ahanyivtlásl a múltba, csupán arról vau s/ó, hogy átvesszük, ami ev- százaldok zajlása után is megmaradt s valóban ól az emberek lelkében. A hagyomány fenntart és a jövőt is biztosítja. Ha nem őriznénk meg min donit, ami egykor alapul szolgált — vak lási és nevelési kultúrát — a lankadó kö/joigr szervek nem tudnák biztosítani a nyugalmat és képtelenek lennének foko" zott együttműködés megvalósítására. A hagyomány olyan, mint a mérleg felső karja, valamennyi mozgás támasztéka. bármit is vet papírra a sok hivatal. A hagyomány a költészet legparányibb formája, mely föltétlenül szükséges a társadalmi életmegnyilvánulásra. Mostoha v iszonyok között ez lehetetlen,, mert go' nosiz indulata egyik embert a másik elr len fordítja anélkül, hogy kiengcsztelő- désre mód kinálkozm. Csak a történelem fejlődése folyamán adódott összefüggő formák lelkcsitése nyomán állhat elő összhang a lelkek kapcsolatában. Csak együttélés és együttműködés ősi ösztöne hozhat jó eredményt, — nem valamely átmeneti álla' pót, melynek pillanatnyi célja van. Állítsuk mai társadalmunk mellé — mely oly bután pontos és zavart, hogy erre még nem volt példa — az antik Athént, mely nem alkotmányos elvekből határozott programból létesült. Athént, melynek minden intézményét összhang, erre alkalmas emberek és dolgok terem" tették. A rengeteg embert kevés tisztviselő irányította s ezek sem voltak a szó mai értelmében tisztviselőknek tekinthetők, mert katonai szolgálatot teljesítettek, po- liikai szónokok, bírák s otthonukban: papok voltak. így történhetett, hogy lár ma, hangos szó, kiabálás, harc nélkül dolgoztak, mint közös házban, hol békése élnek, békés magatartást tanúsítanak. Három nélkülözhetetlen feltétele volt ennek: 1. Forma és tartalom összhangja. 2. A célkitűzés kéznél fekvő formája. 3. Mocsoktajan hagyományok beton' alapja. * Eltűnt a szerves „lokális“ élet a mai Európából. A szerves forma, mely a lakosság helyi igényeinek megfelelően alakult s a nagyszerű középkori városok patriarchális szervezete — eltűntek és „centralizáció“, vagy úgynevezett „de' centralizáció“ jött helyükbe. Mert a kettő végeredményben egy dolog, a de' centralizálás ugyanazt csinálhatja kicsiben. mint a centralizálás nagyban. Nálunk is próbálkoztak ezzel. A decentralizáció nem azt kell jelentse, hogy egyszerűen megbontják a centrumot, de alapjában kell javítson. A decentralizáció nem minidig jelent egyet a szerves „lokális“ élettel. Ilyenkor csupán kisebb darab, részleges bürokratizmus. Craiova ban, Iasrban, Gluj-on, Oradea-n alminiszterek dolgoztak, akik úgy tettek, mint a minisztériumokban s még inkább felforgatták a dolgokat. Helyesebb, ha történelmi jellegű helyi szervekre gondolnak, ezek a nép leikéből, életéből fakadtak magától értetődő formákban, melyeket azok alkottak, akik ismerték egymást s közös érdekeik voltak. Úgy alakultak, mint friss vérsejt az organizmusban. S az állam feladata? Rendet tart s egymás mellé rendelj az erőket, anélkül, hogy a teremtés munkájával volna elfoglalva, mert hiszen az életsejteket s magát az életet is készen kapja. Nem ismerték egykor azt, amit ma államnak nevezünk. Téves az a felfogás, hogy a mai állam Ádámig és Éváig ve' zethető visza. Napóleon adta az állam mai formáját, melyet addig nem ismertek soha. A Na- poleon-rendszerben falu és város elveszti önállóságát, egyszerű térképjelekké változnak. A szerves egységek helyébe szervetlen világ lép világfiakkal, akik szakimnak a hagyományokkal, azzal a körrel, melyben éltek. S az iskola is ilyen min' denre kapható embertípus-salakot ad. Eljött a világháború. Ha az antik for' ISMERŐSÖK Irta: THURY ZSUZSA Az asszony szerelme ti/. esztendeig érlelődött. Ennek az évtizednek jelentéktelen eseményekből áll össze a rövid története. Diákkorában mellé szegődött egy fiú. Húszévesek voltak. Együtt jártak az előadásokra, színházba, moziba, sétákra. Egy kora délutánon őszi erdőn mentek keresztül, enyhe ködben jártak, lábuk alatt nyikorgott a sok ázott falevél. A fiú belékarolt, kissé lehajolt hozzá, gyengéden és feltétlen biztonságot árasztóan vezette a leányt, akinek egyszerre nagyon ismerősnek tűnt a pillanat — a tájék, a csendes menetelés és az érintés. Igen, egyszer az édesapjával mentek igy egymás mellett. Apa karonfogta és ő akkor ugyanezt a meleg és jóleső biztonságot erezte. A diák időnként a bátyját említette. — Tehetséges kezdő — mondta fölényesen és csak úgy mellékesen. — Idővel hires ember lesz. Elidakat fog építeni, alagutakat és katedrálisokat. A leányt érdekelte az ismeretlen fivér, aki idővel hires ember lesz és sokszor, amikor a pajtásával kettesben rótta az utcákat, a másikra gondolt, az idősebbre, az érettebbre, az érdekes férfira, aki hatalmas terveken töri a fejét. A diák megmutatta bátyjának egy-egy kurta, szűkszavú levelét is. Az erélyes betűk az is- merősség furcsa érzését keltették a leányban. — Az apám írása — ismerte fel és egészen izgatott lett. Évek után a diákra már nem is igen emlékezett, csak az ismeretlen fivérre. Gyakran találkozott a nevével újsághírekben — hires ember lett, hidakat épitett, alagutakat és katedrálisokat. Néhány jelentéktelen esemény is történt: a leány férjhezment, öt év után elvált, amikor egy este az utcán megmutatták neki a diák fivérét. Nézett utána és nem érzett meglepetést. Magas, egyenes alak, élesen mintázott arc, nem is lehetne más. Amikor röviddel ezután megismerkedett a férfival, megdöbbenéssel figyelte határtalan belső nyugtalanságát. Mi történik velem? Nem is ismerem — gondolta és erősen remegett egész valójában, amikor a férfi mellé ült. Hogy ugye, valamikor jó barátságban volt az öccsével? Igen, együtt diákoskodtak. A fiúnak azóta jólmenő rendelője van odahaza a kisvárosban. Az asszony összekulcsolta táncoló ujjait és megtámasztotta hátát a karosszékben. Most nyugalom — intette magát. — Majd otthon, később elrendeződik minden. Otthon azután, hajnalfelé megállapodásra jutott önmagával. Szereti a férfit. Vagy tiz esztendő óta, akármennyire nevetni való a dolog. Minden jel szerint ez az a bizonyos nagy szerelem. Az igazi az egyetlen szerelem, ahogy mondani szokták. Ez az az érzés, amelyben megsemmisül az ember, nem önző többé, csak alázatos, önmagát érintően megszűnnek a vágyak és a kívánságok, a másik mellét tűzdelné tele érdemrendekkel, kokárdákkal és az egész hódoló világot elébe vezényelné. Egyszóval, ilyen szerelem is van — álmélkodott az asszony és a szürkületben ismét tisztán hallotta a hangokat: ugy-e, jóbarátságban volt az öccsémmel? Igen, együtt diákoskodtunk . . . Egyedül ült az asztalnál, amikor a férfi belépett a budai cukrászdába. Csokoládét vásárolt, fizetett;, meglátta az aszonyt és leült mellé. Csend volt, egyedül voltak és az asszony mintegy önkívületiben beszélt apró történeteket, furcsaságokat. A férfi védelmezőn belekarnlr az avznnvlia aki úgy érezte, hogy egyszer már volt ez igy, valamikor. Valaki ment mellette, gyengéden és ilyen feltétlen bizonságot adón fogta a karját. A diák! — emlékezett es utá'na még élénkebben érezte az apja karjának régi melegét. Most egyszerre a két Írást is maga előtt látta, az apjáét és a férfiét, az egyformán határozott, nagyszerű betűket. Azután nagyon elcsodálkozott, amikor a férfi beszélni kezdett. — A szerelem nem a szenvedély, amely napokra1, vagy évekre egymás karjába hajt két embert, hogy azután mindegyik másfelé menjen. Nem is a barátság elmélyülése két különnemű között és nem is az ellentét az, amely vonzza egymást. Úgy gondolom, hogy az ember mindig valakit szeret a másikban, valami rokonit, nagyon közelállót. Valami ismerőst szeret meg az ember a másikban. — Igen — súgta az asszony. — Amikor megismerkedtem a feleségemmel, ismerősnek tűnt a mosolya. Kerestem az emlékezetemben ezt a mosolyt és megtaláltam az anvám akkor már 19 3H mii uh 2 0. wo fonnyadt, öreg arcán. A hangja is cinié- keket idézett és ez köt hozzá rossz n i pokon, békétlenségen, csalódáson és szenvedésen át, változatlanul. — Jgcn Elhallgatott és az asszony lenézett a kivilágított városra, amelytől már csak néhány keskeny lépcső választotta el. Arra gondolt, hogy mennyire feleslegesek a nagy szavak — teszem igazi, vagy egyetlen szerelem. Hiszen olyan egyszerű az egész. Valaki ismerősnek tűnik és az ember megszereti. Mindössze ott van a hiba, hogy mig őt olyan ismerősen mclcgiti az a férfikar, amely gyengéden kiséri le a meredeken, addig a másikat egy ismerős mosoly fűti az életen át. És arra is gondolt, hogy a természet, amely általában kényesen ügyel az összhangra, a szerelem kérdésében hebehurgyán intézkedett. A jövőben valahogy olyanformán kellene rendeznie a dolgot, hogy amikor azt mondja az egyik ember: — Amikor először megfogtad a karom, olyan ismerősnek tűntél. Arra a másik: — Én meg rádismertem a mosolyodról. Az emelkedés alján elbúcsúztak egymástól, a férfi a hid irányába haladt, az asszony meg folytatta útját hazafelé. « A gyermeksziárok védelme szüleik ellen Jachté Coogan és szülei pörösködésének hatása Amerikában NEWYORK, május hó. Jackie Coogannek, az egykori gyermeksztárnak, a naiv kalandorfilmek népszerű „kid“-jének szülei ellen indított pere sokkal nagyobb hatást váltott ki az amerikai közvéleményben, mint azt eleinte gondolni lehetett volna. Jackie Coo- gan elfelejtett neve ezzel a kínos pereskedéssel kapcsolatban aktuálissá tette a hollywoodi filmgyárak hires és kevésbé ! hires gyermekszinészeinek anyagi kérdéseit és a filmvállalatok megdöbbenve tapasztalják, milyen kellemetlenül érinti üzleti érdekeiket és propagandájukat a Jackie Coogan-per. A közönség a hangzatos filmreklámok helyett a gyermeksztárok vagyoni helyzete iránt érdeklődik és az amerikai lapok hetek óta cikkeznek a gyermekszinészek anyagi helyzetéről és jövőjük biztosításról. Egy régebbi per A közhangulat határozottan a csodagyermekek és rokonaik ellen fordul és a Jackie Coogan-pernek meszemenő következményei lesznek, öt kimagasló gyermeksztárja van most az amerikai filmiparnak: a 16 éves Deanna Durbin, aki jövedelemben vezet társai előtt, a 14 éves Freddie Bartholomew, a 9 éves Shirley j Temple, a 15 éves Jackie Cooper és a 17 éves Mickey Rooney. A kaliforniai igazságszolgáltatást már foglalkoztatta egy gyermeksztár pere. Ennek a pernek a hőse Freddie Bartholomew volt, akinek pere szintén nagy feltűnést keltett. Freddie Bartholomew filmkarrierje három évvel ezelőtt kezdődött, amikor nagynénje kiséretében Hollywoodba utazott, hogy eljátsza a Cooperfield Dávid főszerepét. Ekkor hetenként 175 dollár volt a gázsija, de nagynénje még külön 100 dollár jövedelmet élvezett. A gondos nagynéni a saját részére kapott 100 dollárból tartotta el magát és unokaöccsét', akinek honoráriumát bankban helyezte el. A kis- Freddie mákat megőrzik, nem tört volna ki ily őrület uj formák keresésére. A kalandos központosítás törvénytelen eszközöket vett igénybe. Az államok uj vezetői szakítottak a múlttal, így a lángész és a becstelen ember egyformán tehetett szert korlátlan haalomra. Gondoljunk csak arra: mennyi hatalom van Sztálin kezében összpontosítva. iá humánizmus pillantson visszaút mustba* * * mely nem halt meg, csak elnémították. Az akkori életerő ma is fellelhető a nép elpusztíthatatlan ösztönében. A tömegekből —- ha valaki megpiszkálná — csodálatos erő buzogna föl, mellyel igaz humanizmust lehetne teremteni1. Eljön az idő, mikor más emberek képviselik a visszaállított tekinté'yt. Nagy dolog, mikor a megértés, szófogadás, honoráriuma azóta heti 1100 dollárra emelkedett. Amikor Freddie Bartholomew már megcsinálta karrierjét, szülei, akik eddig semmit sem törődtek a gyermekkel, utána utaztak Hollywoodba és a gyermek pénzének nagyrészét maguk számára követelték. Miután a gyermek nagynénje kérésüket nem teljesiterte, a szülők pert indítottak és a törvényszék úgy döntött, hogy a kis Freddie jövedelmének 10 százaléka szüleit, 10 százaléka pedig két nővérét illeti. A honorárium fenmaradt részét zárolt letétkönyvre kellett elhelyezni. A gyermeksztár nagynénje azonban megállapította, hogy a költségek levonása után a, kisfiúnak jóformán semmi vagyona nem maradt*. Pert indított a szülők ellen és a losangelesi törvényszék feloldotta a 14 éves gyermeket családja eltartásának kötelezettsége alól. Freddie Bartholomew azonban óriási összegeket fizetett rá a pereskedésre, az ügyvédeknek 15.000 dollárt kellett kifizetnie. Annak ellenére, hogy ezek az adatok megnyugtathatják a gyermeksztárok jövőjét illetőleg a szentimentális amerikai közönséget, Jackie Coogan példáján okulva, a sajtó és a közvélemény törvényes intézkedéseket sürget a gyermeksztárok védelme érdekében és ez a mozgalom most már kiterjed a gyermekmunka általános védelmére is. Valószínűnek látszik, hogy Jackie Coogan pere napirendre segíti a dolgozó gyermekeknek védelmét a családi kizsákmányolással szemben. Politikai körökben elterjedt hirek szerint a kaliforniai törvényhozás Jackie Coogan példáján okulva, rövidesen megváltoztatja azokat a törvényeket, amelyek a gyermekmunka védelmére vonatkoznak és ki fogja mondani, hogy a szülők nem rendelkeznek korlátlanul a gyermekeik által keresett pénz felett. Ezzel a törvénymódosítással akarják elkerülni ai Jackie Coo- ganTéle perek megismétlődését. Tapasztalatból tudom, hogy történelmet sértegetés nélkül is lehet írni. Nem lehet panaszra okuk azoknak a kisebbségieknek, akik résztvettek a Vălenii de Munte-i szabadegyetem előadásain. * Gen.fben sok pacifista munka készül, sehol nem olvassák ezeket. Megszakítás nélkül békéről tárgyalnak, mig országaik otthon mást tesznek. Nem tudnak megfelelő eszközt állítani a béke szolgálatába. Háború — a háború ellen, — ilyen hadseregre senki nem gondol komolyan. Nagy és kisállamok képviselői ülnek össze időnként. A túlsúly az előbbiek oldalán van. Hol az igazság Genfben? Sem a háborút, sem a békét nem szol gálhatják azok, akik igy_ képviselik a/i kötélessegerzes elfoglalja ismét helyet, az emberek 90 százaléka azonban távolról sincs tisztában azzal, mit jelent a huma nista kötelesség. A francia forradalom óta mindenki eltanulta az ellenzékieskedést, mindenkit áthat ennek gondolata, senki nem tud szótfogadni. El sem kép' zelik, mit jelent ez azok számára, kiknek vállára a vezetés nehezedik. * Minden népnek kell legyen nemzeti | j érzése, a mészárlásra vonatkozó részeket azonban ki kell hagyni a tankönyvekből. Sok külföldi véleményt olvastam és ész- I revettem, hogy ia legha.rciasabb népeknek j legbékésebb tankönyvei vannak. Bulgár j ismerősöm mesélte, hogy testvériség és j népek közötti szeretet szellemében ké ■ szülnek tankönyveik.
