Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-22 / 115. szám

8 Mm ELLENZÉK 1938 m á I u a 22. V Feltárul a legendás lflu-(öld rejtélye vérek, a Naacalok. számára a valláls és a tudományok tanításához. A rejtélyes agyagtáblák Egy nap, amikor a főpap különösen közlékeny hangulatban volt, feltűnő dol­got közölt fiatal barátjával. Elmondotta Churehwardnak, hogy a gondjaira bízott templom titkos irat­tárában több, ősrégi Írásos tábla fek­szik, amelyekről azonban senki nem tudja, miről szólnak, mert be vannak burkolva és ezt még eddig nem merte senki sem lefejteni róluk. Hozzá tette, hogy ő, mint az őrzőjük megtehetné, de nem meri, olyan szentek azok . . . A főpap szavai lázbahozták a fiatal tisztet. Mindent megkísérelt, hogy meg­tekinthesse őket. Különösen pedig akkor csigázódott fel az érdeklődése, amikor a pap azon véleményének adott kifejezést, hogy ezek a régi-régi táblák biztosan arról a legendás Anyaországról szólnak, me­lyet Munak is neveznek és amelyről már több alkalommal beszélt tanítvá­nyának. Elmondotta azt is, hogy a hagyomány azt tartja, hogy a táblákat egykor a Naacalok rendjének tagjai Írták, mégpedig vagy Burmában, vagy pedig — magában az Csodálatos áörténetok a tüdőidről, a világ és az ember teremtéséről jával sikerült Is ez neki. De az eredmény mindenért bőven kárpótolta. Az Írások részletesen feltárták előtte azt a helyet, ahol az ember először je­lent meg a földön. A különböző tárgyakról különböző táblasorozatok szóltak. Volt olyan soro­zat, amely csak két, de akadt olyan is, amelyik tizenkét táblából állott. A legértékesebb az a két tábla volt, amely a többinél nagyobbméretü volt és a többiek olvasásához kulcsul szol­gált. Ha ezek nem kerültek volna elő, a töb­bit nagyon nehéz lett volna kibetüzni, főképen pedig megérteni. Utóbb, amikor Churchward más be­osztást kapott, mindent elkövetett, hogy a hiányzó táblák nyomára jusson. Nem sikerült. Nem sikerült ez neki akkor sem, amikor megválva a hadseregtől, minden erejét ezeknek felkutatására fordította. I Egyszer azonban, mintha nyomra akadt I volna. De csak mintha . . . Ezután megnyugodva kissé, nekikezdett a táblák szövege elolvasásának. Már az első sorok elolvasása után nyilvánvalóvá lett előtte, hogy ezek a legendás Mu-földön Íródtak és arról szólanak. A második tábla végén a történet még nem ért véget. Mivel most már a főpap kíváncsisága is felébredt és a szent hagyo­mányt már úgyis megszegték, megígérte, hogy a történet folytatását is előhozza. A másnapi táblák azonban megint másról — de éppen olyan érdekes dolgokról — szóltak, úgy, hogy harmadnap újabb táb­lák kerültek évezredes érintetlenségükből napvilágra, hogy a történet végét megis­merhessék. Sok közöttük törött volt, eze­ket Churchward azután összecementezte, amivel a főpap háláját érdemele ki és azt a hitet keltette a táblák őrében, hogy az angolt egyenesen az istenek küldték a szent ereklyék megmentésére. Miután minden táblát megnéztek, Churchward nekifogott a lefordításuk­nak. Hosszú hónapok fáradságos munká­Hafsza a töi)hi tábla utáo: kudarc Burmában, Burmában járt, egy buddhista templom | főpapjánál. Elmondotta, mi járatban van, tanúbizonyságát adta beavatottságának és kitűnő ajánlóleveleit is felmutatta. Hiába. A pap hidegen fogadta. Mikor nagyso­kára megszólalt, az első kérdése az volt, hogy honnan jött? . . . Amint megtud­ta, hogy Indiából, hevesen kifakadt, hogy csak menjen vissza Indiába s kér­je vissza a táblákat azoktól a tolvajok­tól, akik tőlük ellopták. Azután nagyot köpött az angol tiszt lá­bai elé, gyorsan megfordult és szótlan, köszönés nélkül eltávozott. A balsikerek nem keserítették el Chur- chwardot és most kutatásait a táblákon foglaltak helytállósága bebizonyitására fordította. Végigtanulmányozta az összes régi kulturáltat és ekkor rendkívüli felfedezésre jött rá. Észre­vette, hogy az a szent nyelv, amelyet Indiában a hindu főpaptól tanult és siker Mexikóban amelyet az általa ismertetett hagyomány szerint az egykori Naacalok használ­tak, nem más, mint — az amerikai mayák ősi kulturnyeive!... Tibet, India, a Déltengeri szigetek, Ausztrália, Egyiptom áttanulmányozása után most minden figyelmét Dél-Amerika felé fordította. És nem is hiába. Abban a két és félezernél több kőtáblá­ban, amit Niven mexikói régész ásott ki a háború után Mexikóban, bár más Írással irva, megtalálta a Naacal-táblák kiegészítését. Ezek a táblák is még Mu fennhatósága idején készültek. Churchward ezzel sem fejezte be ku­tatásait, még ma is járja a világot. Fel­fedezései eredményeit Amerikában tette közzé és ezek anyagát ismerteti magyar hive, Csicsáky Jenő napvilágot látó két­ségtelenül nagyon érdekes könyvében. Futó András. Az öngyilkos dühbegurul Irta: TÖRÖK SÁNDOR anyaországban, Muban! . . . Lassan kide­rült az is, hogy a táblák egy hatalmas gyűjtemény tö­redékei csupán, a gyűjtemény többi da­rabjairól azt tartják, hogy India hét más nagyon szent tempóméban őrzik. Churchward most már olyan hevesen kérlelte mesterét, hogy az nem tudott so­káig ellenállani neki — és egy este ott feküdt asztalán kettő a rej­télyes táblák közül. Mutatóba hozta fel a titkos irattárból a pap. Miután a táblák őre megadta az engedélyt rá, a fiatal régész az izgalomtól remegő kézzel fogott hozzá az évezredek pora által takart táblák burkolatuktól való megszabadításához. Végül sikerült. Két napégette agyagtábla feküdt előtte furcsa, de hála a főpap tanításainak, előtte már nem ismeretlen Írásjegyek­kel teleróváf. Ha lehetett, még izgatottabban vetette rá magát a jelek kibetüzésére. És ér­tette! . . . Megértette a tábla szövegét, mert tény­leg a Naacalok titkos nyelvén Íródott, ahogyan a pap azt mesélte. A hálától könnyes szemmel mondott kö­szönetét mesterének. Érdekes könyv látott napvilágot nem­rég. Szerzője -— és egyúttal kiadója is — egy volt hosszujáratu tengerész kapitány, Csicsáky Jenő. — Könyve kulutrank eredetét mondja el egy nálunk meg teljesen ismeretlen angol régész feltűnést- keltő felfedezései nyomán. A könyv cime — „Mu, az emberiség szülőföldje“ — mindenesetre sokat sejtet, de korántsem annyit, mint amennyit a könyv magaban foglal. Csicsáky egy nagy-nagy földrész­ről beszél könyvében, amely a történe­lem előtti időkben a Csendes-óceánban, illetőleg annak a helyén volt és amely szerinte mintegy tizenkét és fél évezred­del ezelőtt elsüllyedt az óceán hullá­maiban. Ez a földrész, amit Munak hivtak, volt Csicsáky kapitány könyve szerint az emberiség bölcsője és amig fennállott, uralta az egész világot. Innen népesült be az egész föld és innen indult ki mintegy ötvenezer évvel ezelőtt az em­beriség első nagy művelődése, amely szerinte sok tekintetben felülmúlta a mai kultúránkat is. Különben ami műveltségünk is ennek le­származottja, mint ahogyan minden is­mert emberi kultúra a Mu-földi művelt­ségben gyökeredzik. A Mu-föld elmélet nem Csicsáky felta­lálása. Ezt meg is vallja könyve elősza­vában. Az érdekes és talán a tudomái- nyos világban egyszer még forradalmat okozó feltevést egy angol régész, James Churchward ezredes állította fel. Csicsáky csak az angol kutató felfedezéseit ismer­teti a magyar közönséggel, megtoldva egy függelékkel, amelyben ennek az el­méletnek alapján megírja a magyarok igazi eredetét. A hindu főpap csodálatos legendái Érdekes kétségtelenül Churchward el­mélete, de még érdekesebb az az ut, ame­lyen az angol régiségbuvár erre a felfede­zésre eljutott. Csaknem olyan izgalmas, mint a legértékesebb kalandorregények. A furcsa és nem mindennapi történet ötven évvel ezelőtt Indiában kezdődött. Az an­golok indiai hadseregének volt ekkor had­nagya James Churchwardt, aki egyébként szenvedélyes műkedvelő régész volt. In­dia a maga tengernyi és akkor még jófor­mán ismeretlen romjával hálás munka- terület volt a fiatal angol tiszt szokatlan sportja szármára. Történetünk kezdetének esztendejében a szokottnál is hatalmasabb éhinség sújtotta az ehhez már hozzászokott bennszülött lakosságot. A kormány mindent elkövetett, hogy a szegény né­pen segítsen és e munkához segítségül hívta a katonaságot is. Churchwardot egy régi indiai városkába vezényelték, amely hires volt régi és fe­lette szent templomáról. A templom fő­papja mellé osztották be. A hindu pap és az angol tiszt csakha­mar jó barátságba kerültek. A bennszü­lött pap megszerette a nála sokkal fiata­labb tisztet, de különösen akkor fogadta szivébe, ami­kor megtudta, hogy az mennyire ér­deklődik India szent hagyományai után. Tőle telhetőleg segítségére is sietett. Tanitgatta. Churchward meglepetten ta­pasztalta, hogy milyen müveit, tudós em­ber a pap. Különösen a hozzá értő sze­mébe oly érthetetleneknek látszó hindu ábrázolások magyarázata terén volt kitű­nő szakember. Churchwardot a hindu főpap megtanította egy csomó ősi titkos egy­házi Írásra és egy nyelvre, amelyet a fő­pap szerint India hét legszentebb fő­papjának mindenkor el kellett sajátíta­nia, hogy olvashassák a legősibb titkos egyházi iratokat. Megmondotta tanítója Churchwardnak J azt is, hogy ez a föld legősibb nyelve, j Több mint két éven át tanulta a fiatal I angol hadnagy bennszülött öreg barátjá­tól ezt a furcsa nyelvet. Nehéz feladat volt az elsajátítása, mert az ezen a nyel­ven iródot, egyébként egyszerű szövegeknek na­gyon nehéz volt a megértése, a mögöt­tük rejtődző titkos értelmezések miatt. Ezek ugyanis titkos utasításul szolgál­tak egy papi szerzetes rend, a Szent Test­Bairátomhoz rohanok, akii öngyilkos lelt. Tulajdonképen nem rohanok olyan nagyon, sőt, inkább csak lassacskán mr gyek, útközben meg kelli gondolnom, mit is mondjak neki s hogyan is mondjam? S hogy mát vigyek? Kórházba! mégis . .. nem állít be az ember üres kézzel — ta" Ián néhány narancsot, vagy inkább be­főttel? Ha nő volna, természetesen virá­got kapna. Lassan megyek, soha ilyen óvatosan nem közeledtem még, a for­galmi lámpát alaposan megnézem, csak- ugyan zöldet mutat? Igen? Na, akkor mehetünk. Könyvet viszek neki, az lesz a legjobb. Valami könnyű, vidám olvas­mányt. Kavargatnom kell magamban barátom tragédiáját, hogy megfelelő hangulatba mesterkedjem magamait. Mert barátom kissé mulatságos, mint általában mulat­ságosaik a sikerületlen öngyilkosok. Még hozzá aszpirinnel! Jó, jó, hiszen azon“ kivül beugrott a Dunába, de lírába, nem hali meg A Dunából kihalászták a mo toros rendőrök, a/ aszpirint kimostál. 1 tőle a! mentők s most kívül belül m< fürdetve fekszik u kórházban. Életéi jól ismerem. Sikerületlen élet, ettől az élello: igazán elhilletném, hogy meg akart hal ni. Zavaró mellékkörülmény például a búcsúlevele, melyet ideaxJtak a rendőr ségen. Négy sűrűn teleirt oldal, bölcs mondásokkal és verses idézetekkel. A ta pasztalai szerint mennél több és liosz- szabb búcsúlevelet ir az öngyilkosjelölt, annál kevésbé hal meg. A sikerült ön­gyilkosok után kis cédulák maradnak Legfeljebb, a legszükségesebbnek Ítélt intézkedésekkel: kérem értesíteni meny­asszonyomat, lakása itt és itt... — ön­ként mentem a halálba, ne boncoljanak föl! .. . Tettemnek oka gyógyíthatatlan betegség — stb. De az Igazi öngyilkosok azok, akik nem hagynak maguk után egy sort sem. Akik mukkanás nélkül ki­lépnek a világból, egyik pillanatról a másikra' eltűnnek s egyetlen halvány jelt sem adnak az iltmaradottaknak. En­nél a sötét némaságnál a legsötétebben kicrrkalmaizot búcsúlevél sem tud töb­bet mondani. A kórház kapujában azért mégis elfog valami, a halál meglebbentett árnyéká­ból. Amig a nevét mondóm a kapusnak, — tudakolva, hogy hol fekszik —, ez a név... ez a két szó tehát még őt jelenti, az élőt, harmincnyolc esztendejének minden örömeivel és bánataival, apró sikereivel és kétségbeeséseivel együtt őt jelenti. S bár véletleneken múlott csak — ha köd lett volna például a Dunán, vagy a rendőrök motorhiba miatt ké­sőbb érnek a hídhoz —, most jelenthet­ne lezárt és vissza nem térő körülmé­nyeket és emlékezéseket elhalt barátom­ról. S igv, ha nem is megrendülve, de mindenesetre megilLetődve állok meg az ágya előtt. Rámnéz és pillanatra ismét behunyja szemét. Restelkedik, össze kell szednie magát. A sikerületlen öngyilkosok szé­gyenlősek. Megfogom a kezét, mondom: — Szervusz, pajtás. Fölpillant hálásan: — Szervusz. — Kis szünet után azt mondja: — Hát eljöttél? — El. .. igen. Gyöngén megszorítja a kezemet, mire másik kezemmel megsimogatom a keze- fejét. Erre hálásan a szemembe né^ és azt mondja: — Képzelem, mi volt a lapokban! Az újságírók mindent kiszíneznek, fölfuj- nak, már bocsáss meg.. . — Kérlek, kértek — nyugtatom —, ne izgasd magad, minden rendben van, a lapokban nem volt semmi. Felül és rámmered: — Mi?! Semmi?! — Na, hát. . . hiszen volt itt-ott né­hány sor, azt hiszem, két újságban volt külön napihir, a többiben elcsúsztál a... a . .. — nem akarom kimondani az ön­gyilkos szót —, szóvali, a vasárnapiak közé kerültél általában, tudod, szokott lenni egy olyan kis hir, ha sok ízé, tör" ténik. — A vasárnap öngyilkosai?! — Úgy van. És kérlek, a nevedet is rosszul írták a legtöbb helyen, egy énnél és ível. Efelől tehát nyugodt lehetsz. — Haha! — röviden és keserűen föl­nevet barátom —, remek! Egy énnél és ivei?! MI?! Odakenve egy napihirbe, mi? Tömegsírba velem, mi? És ez a ma,- gyár sajtó, amelyre olyan büszkék vagy­tok!? A jól informált, a pontos, a lelki- ismeretes sajtó! Nagyszerű! Hát, kérlek — és sápadt arca vészesen kipirul —, kérlek, megvan a véleményem rólatok és rólad is külön, ha éppen tudni akarod! — De kérlek ... — Mit kérlek, kérlek! Nem kaptad meg az utolsó levelemet? — A búcsúleveledet? — Megkaptam ... — Nahát. Olyan nagy dolog lett vol‘ na kivenni belőLe néhány szép sort és leközölni, mii ? Letört volna a körmöd? Haha, remek, egy énnél és ivei! Min­denféle szamárságról hasábokat irtok, ha egy külügyminiszter ide vagy oda utazi?k, vezércikk, meg minden, de ha a barátodról van szó, akkor persze nem tudod elintézni), hogy legalább a nevét ne hamisítsák meg, ne lopják el! Tol­vajok, igenis tolvajok és hamisítók és meg is sértődhetsz, ha akarsz! Micsoda világ, Istenem ... — s a falnak fordult. A bucsuzásnál már nem fogtunk kezet. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom