Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-22 / 115. szám
w ellenzék I 9 3 S tn á I u % 2 2. ÚTBAN ADDIS ABEBA FELÉ GIBUTI, május hó. Az critreai hegyek változatos Ionnál »Ivánok, minthn valaki idegességében összeviissza dobáltál volna őket. A háromnegyed kört alkotó öböl pariján lök di csillagokként ragyognak a lámpák. A bárban szól a dzsesz, folyik a whisky. Senki se gondol orrai, hogy a kelelalrikai partvidék vándorló homokzátonyai bár" melyik pillanatban megfúrhatnák hajónkat. A Szuezi'-csatorna után minden" ki faltalista lesz. A „veszély“ szó homályos, értelmetlen képzetet ölt. Az ará- biai zord sivatagok, az alig mozgó Vö- rös'tenger, az »egyhangú partvidék lerombolja a haitárfallakat a tegnap és ma, a jó és rossz, az élet és halál között. A „Carnero“ hajó előttünk indult el két héttel. Vele akartam én is indulni, de már nem kaptam helyet. — Massaua előtt homokzátonyon ePsülyedt. Azi utasokat és legénységét megmentették, de az összes csomagok odavesztek a tengerbe. A zátonyt nem jelölte a térkép, váratlanul keletkezett valamij titokzatos felső akarat nyomán. * Tte hónapja ott áll már Massaua kikötőjében a ..Cesare Bafcflisti“ roncsa. Az olasz—etióp háború idején Massaua kikötője előtt felrobbantak a kazánok. Az utasokat már nem sok választotta) el a kikötőtől s mégse tehették afrikai földre lábukat. A robbanás oka ismeretlen. Af" ríkában a hajók gépháza) valóságos pokollá válik. A hőmérő nyolcvan fokra emelkedik. Egy tévedés az irtózatos melegben s az ember megszűnik a gép ura i lenni. Sokan atzt rebesgetik, hogy Olasz" j ország ellenségei dolgoztak. Az ok nem J fontos. A fiatal „Olasz Birodalmat“ ha- j sonló esetek nem állítják meg. A „telepesek“ hajója, a jó öreg „Tevere“, roham velünk tovább az afrikaj éjszakában. Előttünk „Dél Keresztje“ fénylik. Csillagok milliárdjai segítenek a holdnak be- ezíistözni a „Vörös-tengerit“. Néha cápák bukkannak fel a hajó körüli. Tompa csobbanással esnek vissza) a vízre. Az olása húsz lírás jelmondata jut eszembe: „Megíró vivere un giomo da leone come cento giorni da pecore“. (Jobb egy napig oroszlánként élni1, mint száz napig bárány módjára.) * Assabb kikötő olaisz katonái, hivatal nokai már évek óta folytatják az „orosz Ián életét“. Tegnap még nem volt itt semmi. Ma» villanyközpont, cementgyár, csinos templom s a parti raktárak körül gombamódra nőnek az olasz telepesek ház\ai. Állandóam dolgoznak a daruk. Rengeteg építési anyagot raknak ki a hajónkból. A fehér ember csak irányítja a munkálatokat. Ez is óriási kin a 60—65 fokos melegben. A parton alig találni növényzetet. Egykét csenevész pálmafa díszíti az utcákat. Ezt is már a telepesek hozták magukkal. Óriási homokbuckáknak látszanak a kopár, kialudt vulkánok. Köztük bevágás: a köves „Dunakil“ sivatag poklai, melyen tegnap még allig jutott át fehér ember élve. A dankali törzseket a négus se tudta véglegesen hatalma alá kényszeríteni. Az uralkodó „amharák“ nem mertek behatolni a harcias nép országába. S ezen a tegnap még alig ismert vidéken keresztül az olasz munkások utat vágnak. Néhány nap múlva elkészüli a Dessié—-Assab vonal. Vér, szienvedés nem számit. Sietni kell, mert a Gibuti— Addis Abeba vasútvonal »rengeteg pénzt szed az olasz áruk szállításáért. Az emberek jórésze már Massaua—Addis Abeba aszfaltozott autóutján jut el a fővárosba: «a» „Gondrand“ olasz cég autopull- m an járón-.. Azt áruforgalomból a vasutat mégse lehet teljesen kikapcsolni. Szaka- datlaiiml folyik a második háború: a gazdasági erők csatája. Olasz vér küzd a francia arannyal. A kikötő hivatalnokai félsz ál lanak a hajónkra kissé felfrissülni, a bárban. Büszkén mutogatnak a kimélyitési munkálatokat, végző gépekre, a darukarokra, az uj raktár- épületekre. „Néhány hónap és mindent a saját kikötőnkön át szállíthatunk a ..birodalom“ belsejébe. Assabb győzni fog Gibuti felett!“ * Gibuti pedig farsangutonát éli. Még egyelőre tart az oflasz Iranzrtókereskede- lem jótékony áldása. De a mesés összegek keresetének lehetősége már megszűnt,. Néhány hónappal ezelőtt még na* ponta ötszáz autó Indult Etiopia felé, 2—3 hajó érkezett a kikötőbe és a szállodában nem lehetett lakást kapni. A 200 európai közüli sokan milliomosok lettek, a négerek európai luxuskocsikat vásároltak s az utolsó néger „boy“ is félretett néhány ezerfrankost. Gibuti % olaszokból él még ma is. Az etióp császári konzulátuson azonban még mindig leng u négus lóbogója, az idemenekült abesszinek fogukat vicsor gatják, öklüket rázzák, mihelyst olasszal találkoznak vagy köpnek egyet s Olaszország ellenségeit tárt karokkal fogadják a hatóságok. ♦ A fekete vámhivatnlüok összevissza hányja koffereidben a holmikat, piszkos kezével karonfog, utadból semmi pénzért se térne ki. Ha japán, amerikai dömpingáruiból vásárolsz, többször megtörténik, hogy egyszerűen letagadja,, hogy kifizetted az árut. Az utcán fehér rendőrt, tisztet nem találsz. Ha a mezítlábas szomáli néger rendőrnél keresel orvoslást, mindig a fekete pártjára áll s ha megunod valamelyik fekete embertársad túlságos szemtelenségét, egy ártatlan nyakleves elég ok, hogy a „néger“ rendőrök börtönbe vigyenek. * Mintha hiányoznának a franciák. Francia a gyönyörű kormányzósági palota, a finom Ízléssel megépített tiszti lakások, a l'Escaló-miilató, a kaszárnyák és egy szálloda. Minden már görög, örmény, arab, hindu, néger és zsidó kezekben van. A négerek a benszii- löttek negyedében laknak. Életük majdnem semmibe kerül és hihetetlen összegeket raknak maguknak félre. Fillérekért árulják az amerikai cigarettákat, francia kölnit, japán selymet. Mintha játékországban járnék. — A Buziás " (Homárt Nauheim) Természetes, páratlan H/üinsavas radioaktív hóm, vasas forrásvizekkel, Biztos gyógyhatá» vérkeringést zavaroknál, szervi elhízáson érelmeszesedés vesebaj, vór- szegénység, lzomcsuz, hólyag-hurut és kimerülései idegesség esetén. — Ulálfei a változáson zavarok, fertőző betegségek, mérgezések nyomán nilrl fellépett Idegbajok tTabes) eseteiben a legjobb orodménuyeL Ivókúrák, szakszerű orvosi kezelés. — Kitűnő konyha. Elsőrangú szállodás. Diétás penziók mérsékelt árakkal. — Modern napfényes szabad uszoda. A CHL vonalain utazási kedvezmény. Állandó katouazeno. Pausálárak az Európa utazási Irodák utján. Fürdőidcny május 15—október l-ijf. Prospektust, felvilágosítást szívesen küld: Musckong Buziás Gyógyfürdő Részvénytársaság Fiiriőigar^afóí.íg, Buiiúa, Bánál. kenyérnek krokodrlus alakja van, a négerek röhögve rohannak el, ha rájuk fogom a gépemet. Egy kis pisszegésre legtöbb sómat;, fekete megbolondul. Rángatózik, ugrál1, káromkodik. A szállodásom elsziszegi magát s a néger árus nem képes átvenni tőle az öt frankost. Mintha csiklandoznák. A Gitroen-kocsikat durván rángatják ide’oda a néger sofőrök. Mintha az lenne a feladatuk, hogy minél előbb a város szélén levő „autó- temetőbe“ küldjék. Itt a legszebb kocsik állanak berozsdásodva, elhagyatva. Talán néhány hónappal ezelőtt még meg leludelt volna őket javítani. A mulatókban fehér nőkkel fekete négerek tancolnak s a kedves kis francia lány az állatias kinézésű szudáni négernek is azt mondja: „Merci Messieur“. A francia tisztek „mulattoknak“ udvarolnak s fekete alakokon legkifogástalanabb fehér frakk feszül. A négernegyed piszkos kunyhói között amerikai hathengeres kocsik állanak s fehér katonák tisztelegnek a magasabb rangú gyarmati néger őrmestereknek. * S ebben a „keleti, egyvelegben“, hol minden kihívás a jó Ízlés, az emberi j méltóság ellen. 26 oiasz dolgozik a kon- ! zulátuson, többsziázan az olasz turista, ! kereskedelmi szervezetek kirendeltségé- j nél. Az olasz sofőrök fegyver nélkül in- j dúlnak el Addis Abeba felé. A Francia j Somaliába menekült abesszin rablók nem egyszer megkövezik az olasz teherautókat. A „Gondrand“ egyik sofőrjét ,30 kilométerre Gibulilól 10 nappai ezelőtt megölték. De fegyvert azért nem hordhat fehér ember. R. T. Halálra Ítélte gyermekét egy anya Szenvedélyes vita a szörnyű dilemma körül: halál, vagy örök vakság NEW YORK, május hó. Az anyasziv drámája foglalkozt-uja most az amerikai orvosi közvéleményt. A tragikus történet hőse egy csikágói fiatal- asszony, Mrs. Herman Colan, egy hires csikágói orvosnak, Morris Hershman !r.- nak a leánya. A szerencsetlen asszony tragédiája 3 régi emberi és orvosi problémába ütközik: szabad-e ölni szánalomból? Az orvosi lelkiismeret és az emberi ;zi.v ütközőpontja az euthanazia, a fájdalom- nélküli halál kisért ebben a megrendítő történetben is, de uj változatban: az anya halálra Ítélte gyermekét, hogy megmentse az örökös vakságtól. Inkább halj'on meg... A fiatalasszonynak öthetes gyermeke van, akin ritka és kegyetlen betegséget: szemrákot állapítottak meg az orvosok. A kisbaba szemüregében daganat képződött, amely az orvosok szerint rákos természeti: és ezért sürgősen el kellene távolítani, mert különben az agyra húzódik és feltétlenül halált okoz. A legkiválóbb sebészprofesszorokaic hívták konzíliumra dr. Morris Hershman csikágói orvos unokájához. A konzilium megállapította, hogy a baj megtámadta már a gyermek mindkét szemét, de operációval feltétlenül meg tudnák menteni életét. Az operáció azonban azzaí járna, hogy a kisbaba mindkét szemevilágát elveszítené. Amikor az anyával közölték a konzilium megállapításait, a fiatalasszony kijelentette, hogy nem engedi megoperálni gyermekét.--- Inkább haljon meg, de nem engedhetem meg, hogy ilyen rettenetes szenvedésnek tegyék ki és hogy örök vakságra ítéljék. Nem engedem, hogy gyermekemmészetesen ellenvélemények is elhangzanak, amelyek azoknak az orvosoknak adnak igazat, akik könnyelmű és vétkes szentimentálizmusnak minősitik az anya elhatározását. A közvéleménynek ez a része hangoztatja, hogy az anyának nincs joga ítélkeznie gyermeke élete vagy halála felett és ha a törvény nem is intézkedik arról, hogy a szülő ilyen esetekben köteles alávetni magát az orvosi határozatnak, a társadalom Íratlan erkölcsi törvényei ezt parancsolnák az anyának. A halálos bölcső mellett A csikágói kórház előtt, ahol a halálraítélt kisbabát ápolják, állandóan nagy tömeg áll és látni akarja az anyát, aki nem mozdul el gyermeke bölcsője mellől. A kisbaba egyébként jól érzi magát. Fájdalma nincs, étvágya kitűnő és jókedvű, látását már majdnem teljesen elvesztette, de hangulatát ez nem befolyásolja. Az orvosok szerint a gyermek fájdalom nélkül fog meghalni. A daganat gyorsan terjed a szemüregről az agyra és két hónapon belül a gyermek feltétlenül meghal. A gyermek nagyapja, a hires csikágói orvos, igy nyilatkoztt unokája tragikus sorsáról: — Lehet, hogy a gyermek már két hónapig sem él. Amikor a betegség meg= 'támadja agyát, nagy fájdalmai lesznek, de mégis reméljük, hogy a fájdalmakat, nem fogja érezni, mert akkor már comá-j ban, mély eszméletlenségben lesz. Ebből az eszméletlen állapotból nem fogjuk már felébreszteni és talán észre sem vesz- szük, amikor néhányhetes szive megszűnik majd dobogni. — Leányomat nem akarták beengedni a kórházba, mert féltek az idegmegrázkódtatástól. Én azonban kieszközöltem az engedélyt és azóta leányom állandóan a gyermek bölcsője mellett tartózkodik. Néhány nap múlva a gyermeket elvisz- 'Szük a kórházból, miután kezelni nem lehet. Olyan helyre visszük leányomat és a gyermeket, ahol a közönség kíváncsisága nem éri el őket s leányom minden erejét a gyermeknek szentelheti. Mindössze néhány hétről van szó, amit az anya gyermekével tölthet, remélem, a közönség tisztelni fogja az anyának ezt a jogát, hogy zavartalanul tölthesse ezt az időt haldokló gyermeke mellett. Remélem, hogy leányom ki fogja heverni a szörnyű megpróbáltatást, a gyermek haldoklását és halálát. Van még egy másik gyermeke is, egy egészséges, hároméves kisleány. Ez a gyermek talán kárpótolni tudja a másikért, akit ilyen rettenetes lelki harc árán elveszít. Váratlan fordulat Az utolsó pillanatban azonban várat= lan fordulat történt. A Coian-bázaspárt egy zsűri, amely kilenc kiváló orvostudósból és három rabbiból alakult meg, (az anya zsidó vallásu) meggyőzte az operáció fontosságáról. A specialisták pontosan elmagyarázták az operáció tervét. Végre is a kis Helene Colan ott feküdt a műtőben és dr. Good v-grehajtotta a mesteri kezet igénylő operác'ót, amely tizenegy percig tartott. Eltávolították a szerencsétlen kis csecsemő balszemét és most fog eldőlni, hogy meg lehet-e menteni legalább a másik szemét. Ebben az esetben a kisleány müszemet fog kapni, de a másik szemével talán látni fog. Csak abban az esetben kell eltávolitan? ezt a szemet is. ha az orvosok megállapítása szerint a betegség oda is átterjed. hez nyúljanak, éjjel-nappal mellette maradok, amig él. .. Az orvosok megdöbbenve fogadták az anya ellenkezését, amire nem számítottak. Dr. Herschman, a hires csikágói orvos állott csak kollégái közül leánya védelmére és kijelentette, hogy teljes mértékben helyesli leánya állásfoglalását: — Mint orvos vállalom a felelősséget leányom elhatározásáért — jelentette ki az orvos az újságírók előtt. — Nem tagadom azt sem, hogy én voltam az első, aki rábeszéltem leányomat, hagyja inkább meghalni a gyermeket, semhogy kitegye az operáció rettenetes szenvedésének és az örököis vakságnak. Nehezen tudtam meggyőzni ennek a humanitásból fakadó álláspontnak a helyességéről, de amikor arra került a sor, hogy gyermekét megoperálják, belátta, hogy igazam van és minden erejét összeszedve, szembeszegült az orvosok határozatával. Csak csodálattal tudok megemlékezni leányom hősiességéről. Az anyai szív legyőzte önmagát. Inkább halálra ítéli gyermekét, semhogy kegyetlen megpróbáltatásokkal teli borzalmas életnek tegye ki. A kisbaba’, ki a keresztségben a Helen- Judit nevet nyerte, a csikágói kórházban várja halálát. Az orvosok pedig, akik szerint szeme világa árán meg lehetne menteni a gyermek életét, még mindig harcolnak az anyával, hogy elnyerjék beleegyezését az operációhoz. A vitába beleszól a közvélemény is és érdekes, hogy az anyák nagyrésze a fiatal asszonynak ad igazat. Szerintük a legnagyobb áldozat, amit anya hozhat, ha lemond gyermeke életéről, ha tudja, hogy gyermeke egész életére szerencsétlen lesz súlyos betegsége következtében. De térPAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON! ioo drb. fehér z-surszalvéta Lei is.—. so drb nagysCaku fehér oakkos szalvéta Le: 12.—, so drb. nagyeflaku rózsaszín oakkos szalvéta Le1 14.—, vendéglőknek. citk»rá;zdíkroak ţoo drb. fehér negyedes szalvéta Lei 25.—. ugyanaz 1000 drb Lei 4S —. Mintás zsurszalvéták 100 drb Lei 29—. Kaphatók atz ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Quj, Piatu Unirii.
