Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-03 / 99. szám

ellenzék ' I () 3 H m á J un 3. mm SUGÁR DÉNES ALBÁNIAI RIPORTSOROZATA Az esküvői ünnepségek első napja..» , " ív. TIRANA, április 26. Harangzúgás és ágvulövések költöttek tel hétfőn reggel .1 tiranaiakat éppen úgy, mint vendégeiket. Ez volt külső R'le an­nak, hogy az ünnepélysorozat elkezdő­dik s a szertartásmesteri rendelkezések szerint szerda este fejeződik be. A hajnali harmat még fel sem szikkadt, már automobilok Hosszai sora indult el az Uj-Tirana-i utón, hogy a király, a kor­mány, a főváros, a hadsereg és egyéb közelietek nevében leróják a kegyeletet az anyakirályné mauzóleumánál. Hatal­mas, piros-fekete nemzeti színekkel díszí­tett koszorúk töltötték meg csakhamar a fekete-fehér márványból készült sírbol­tot... A repülőtéren Mialatt egyik diszszázad a mauzóleum körül teljesített szolgálatot, egy regiment a repülőtérre vonult, hogy a délelőttre várt Ciano grófot, az olasz kiilügymi- bztert várja. A diszszázad magas, jóké­pű barna fiukból összeválogatott gárda, nagyon jól fest piros posztóból készült, sujtásos, paszományos uniformisában. Tizenegy órakor érkezett meg a hatal­mas Marchetti-Savoya repülőgép a Duce vejével, Ciano külügyminiszterrel, miután néhány tiszteletkört irt le a város felett. A gépet a repülőtér mechanikusa, egy magyar fiú fogadta, a külügyminiszter a helyi hatóságok képviselői, a király szárnysegéde, a külügyminiszter és a saj­tófőnök várták. Felvonult az olasz koló­nia teljes létszámban a követ vezetése alatt. Jónéhány magyar főúri vendég is kin volt a téren, akik Villányi római kö­vet köré csoportosultak. Miközben a városban bevonulás tar­tott, megkezdődtek a város szivében a színes felvonulások. Festői öltözetéi albán parasztok, szinpompás kosztümökbe öl­tözött gyereklányok menete váltotta ki a legnagyobb sikert. Különösen az utóbbiak, 'tkik nehéz aranycsipkéből készült csizmácskát, fehér tüllből készült nagyon bő nadrág-szoknyát, arannyal és ezüsttel átszőtt bibor zekét viseltek, nyújtottak festői látványt. Sok kislány valóságos va­gyont hordott a fején, napoleonaranyak- ból összeállított fejekével. A királynál és a királynőnél Ciano gróf első útja a követségről a ki­rályi palotába vezetett, ahova a lakosság lelkes éljenzése között érkezett. Ciano, Duce, Ciano, Duce — hangzott az ismét­lődő ütemű kiáltás. A király azonnal fogadta a grófot és egy óra hosszat négyszemközt tanácskoz­tak. Utána megérkeztek a külügyminisz­ter és a miniszterelnök. A fogadtatás annyira elhúzódott, hogy mindhármukat meghívta a király löncsre. Délután három órakor Villányi ma­gyar követ a hercegnőhöz ment, hogy ismételten kifejezze előtte jókívánságait házassága alkalmából. Hétfő délután a hercegnői palotában teadélután volt a hercegnő vendégei 'tiszteletére, amelyen az egész magyar arisztokrácia képviselve volt. Nem sokkal három óra után Ciano gróf a Tirana—Durazzo uj útszakaszt nyitotta meg, amelyet róla fognak elne­vezni. Ez't az utat különben ezelőtt 2000 évvel :a rómaiak már megnyitották, mert ez volt a római stratégiai ut, amely ösz- szekötötte Rómát Barin és Durazzon ke­resztül Bizánccal. Az uj római birodalom 2000 év múlva, most ismét Bizánc felé épített utat. . . Tiíokzaíos China, 59 eredeti fényképpel, 8 térképpel, disz- kötésben, a Magyar Földr. Társ. soroza­tában, 264 lej. Croiset: A görög kultúra, kötve, 324 lap, sok képpel, 198 lej; Emil Ludwig: Kleopátra, kötve 178 lej; Stefan Zweig: Magellan (első a föld körül), kötve 264 lej; Montherlant: Agglegények (regény), fűzve 139 lej, kötve 178 lej; Ijjas: Miran'd'ola fordulása (regény), kötve 178 lej, stb., stb. LEPAGE-nál Cluj. Postán utánvéttel. — Kérjen teljes jegyzéket Lepagetól. Ugyancsak a hétfői nap folyamán ér­kezett meg ismét rengeteg ajándék, ame­lyek közül első sorban a görög király ne­héz arany gyertyatartóját és hatalmas, iNxiS’ láb nagyságú, arannyal átszőtt keleti szőnyegét kell megemlíteni. A gö­rög ajándékok értékét kétezer napoleon- aranyra becsülik. Ugyancsak most hajóz­ták ki a magyar lipicai lovakat és már említett két hintót. Valona, Korcc és Durazzo legnagyobb utcájukat Geraldine hercegnőről nevezték el, Tirana egyik legnagyobb tere szintén Geraldine királyné nevét fogja viselni. Erre azonban még két napig várni kell. A legtöbb szó Tiranában egy olyan ajándékról esik, melyet még nem küldött el senki. Skander bég acélsisakjáról. A törökverő albán nemzeti hősnek, aki az al­bánok félistene, egyetlen hivatalosan elis­mert relikveája van, az az acélsisak, ame­lyet a bécsi udvari múzeumban őriztek. Amíg Ausztria Ausztria volt, számos al­kalommal kérték, hogy adják vissza ezt az. ereklyét, de az. osztrák kormányok mindig elzárkózta a kérés elől. Most azonban, hogy a Németország és Ausztria egyesülése megtörtént, az albánok remé­lik, hogy Hitler kancellár fogja a sisakot Albániába visszajuttatni. Udvari bál A megnyitó ünnepségek legnagyobb eseménye a hétfő esti ünnepi diszbál és fogadtatás volt. Este tiz órakor kezdtek érkezni a meghívottak: a kormány és a diplomáciai kar tagjai, a hadsereg magas- rangú tisztjei és a külföldi előkelőségek. Mindenki teljes kitüntetés-sorozatával jelent meg nagy díszben. Valamivel éjfél előtt tartott a király és a hercegnő cerclc-t, majd a biiffébe és a táncterembe vonultak a meghívottak. A háromszáz főre tehető vendégsereg csak a reggeli órákban ment haza, hogy fáradalmukat kipihenve, készen legyen a keddi és szer­dai napokra. v Pravazzal a kapuközt Sétálás közben, feltűnés nélkül, mintha öltözékhibát akarna igazítani, Őnagysága, a kapu alatt a bűvös fecskendővel a bőre alá szúr. — Öröm és tragédia a morfium mögött TIMISOARA, május 2. A UBoydsori .korzó zsúfolva sétálókkal, u'lg lehet járni. Úgy látszik ys tavasz most mán végérvényesen lt tvaci, mert a könnyű öltöze­teik felvették a harcot az idővel. Annyi a szán s úgy tarkáink a sokaság, hogy szinte káprá- z.ik a szem. Hupikéktől a cinóberig minden eV ah uh A kávéba Ti terrasz szegélyén állok. Bará­tom megszólal: — Odafigyelj. Ismered ezt az asszonyt? — Nem. . — Kár. ' _ ??? — Figyeld egy kicsi t( nézd jól meg s aztán ma jd beszélek >róla. A 'következő p-liliánathan ai hölgy kinyitja rétikiiíjét, belenyúl s úzgöibotit kaipiarászás köz­ben belép a kaipu közé. Elhülve kérdem: — Merénylett készül? — Ugyan. Szamárság. Gyere utána. A mély kapualj innenső sturtkiá'bain áll a lisztfehér amcu nök T'zdiam haján friss dauer nyomja. Apró kalapja csak úgy Lmmel-ámmail lóg a fején, anélkül, hogy vülkunelyes 'rendel­tetése lenne. Bolkuirján könyökig feLszalad a tépőzár s a csupasz hőre alá, 'éppen a főér melfé ibeleszur a fecskendő tűje. A Ijarátom rászól: — Nézze látsszon vom. dm elh szem önnek', hogy nehéz uralkodni magán, tudom jól, a szenvedély, az. szenvedély, de gondolja meg, össze-vissza, harminc éves sincs, aranyos kis­lánya va/m s ai morf um elöbb-utóbb... Nemcsak pi ipiapVosan szakítom meg rí mondatot, a 'valóságban is abbamarad, mert ötuagysi.'ga a f le tokba helyezett pravazt táská­jába süllyesztett te és már indult kifelé. — Ugyan kérem, kár erről beszélem. Fit már igy halók meg. Ez *ai két centigramm, am t magam ha kühl lem, nem szoroz és nem oszt. Szobiamra mondom, három nap óta nélkülözöm. Tudja műt jelent ez amnak, akii rendszeresen» élt ezzel? Nem tudja. Nos, én őszintén k kánom, hogy része 'legyen l>enne. Sohasem jutna eszeibe vadaikat ás lebeszélni rólel. , , •- ­Moriimsla elmélet Ez déliben tizenkettő körül volt. De uj is­merősöm még kettőkor .’sí beszélt: — Notes igazuk. Maga a tény, hogy morfi­Tiiilsitjai vagyok, nem szó. enesetlenség, hanem egyéni ügy. A szerencsétlenség pedig nem le­het egyelni sérelem, ment egy magától érte­tődő vailamI. Tehát? IIcu nekem eszembe jut ielefröcskölmi véremet holm egymásba!, hogy néhány percre pJtyókás hangulatba essek, igazán az ifin dolgom. BóLrátnyt nem okozok, 'lármát mem csapok, csendben lezajlik ben­nem minden. Vain tilkiintetk at gégéje szárad ki, írendíbehozzaj magát egy pohár' sörrel. Isme­rek egy niagymiüvelibsegü férfit, magaisabb is­kolán előadó tanár, flerszámra issza a feke­tekávét. Emóciók keif leniek. Emóciók! Nézze meg ta n/jgv képzőművészeket. Festőket, szob­rászokat, akik valami belső vágytól űzve dob goznlalk, anélkül, hogy a szemlélőik valaha is rájönnének aurai, hogy mi is vollb az indító- ok? Ped’g mindennek megvan ia maga csirája lék értelme. A modern vonataiknak és exptiesiz- sziianiitsitiai elhajlásoknak 'Éppúgy, mint a régi freskókon ágálió húsos isteneknek. Ezeket i'S üldözni kellene?... j — Az mást. / — Téved. Az nem más. Ott sincs pozit-v cél. Nyújtani vallaimif. Igen. Ez igaz. De el­sősorban önmagának. Nos? Helyben’ vagyunk. Hogy mit érzek előtte ési mit érzek utána? Azt nehéz1 elmondani. Dohány zk? Nem, Ej­nye, hát akkor hogyan magyarázzam meg? Egy niagy-inagy hiányérzet, valahol' az agy­ban, aztán émelygés' gi gyomiodbetn;, nehéznek érzem magaim s aztán úgy gondolom, ha bő­röm alá fecskendezek egy keveset, légiesen könnyűvé leszek s tiaúán repülni, is tudnék... — És tényleg ? — Nem. Semmivel sem érzem magom könnyebbnek, sőt egy olyan álthilános tom- .piu’ást érzek, tudja), olyan knccen jamimeres állapot ez, amikor minden mindegy, ahogy esi k úgy puffant. Hogy mondjam másképpen? Képzeljen el egy képet, ahol a kontúrok egy­befolynak, összemosódnlaík s egy vizenyős' át­lagot kap), amit) hiába néz, csak fálrasztja a szemét. Néni jó 'érzés, de niem lehet szaba­dulni tőié. Nézze: két L-Wedl ezelőtt válasz­tanám kellett férjem Ls a pnavaizközt. És lám,, én az utóbbit! választól talm. Azt mondtat, ha nem mondok le a morf rumról, vállunk. Nos? Ha vájunk—vállunk. Pedig szerettem az urGi- mat. A világ legjobb embere. Mindég}’. Most a k'silúnyomat akarja elvenni. De nem adom. — Es, hal Űtt is váliaiszitiami kellene? — Egyikről sem tudnék lemondani1. Inkább a halált választanám. Nem vagyok képmu­tató s nem csinálok titkot a miagam dolgai­ból.. Utálom a templánlus tpuist, akinek, ha megtetszik egy kecske, rózsái csoki ót küld ne­ki,' vagy, ha egy szamár Szépen iiáozik, kar­kötővel lepi meg. Térjünk csak vissza oda, ahonnan kiírd ültünk. Hogy 5'zeremcsét)leniség-e a morf inizmus? Most, hogy már ennyire belemélyültünk qj besziéigelésbe, elismerem: következményeiben tényleg szerencsétlenség. I Figyeljem csak. A história;, amit hallani fog, I nem miindemmapi. „Ölni tudnék érte“ Nagyot nyeli s folytatja: — Mai harmincéves’ vagyok. A férjemmel Bécsiben ismerkedtem meg, tiz évvel1 ezelőtt, egy nagy majálison. Én akkoiriibam Pesten, laktam, férjem a Bánátbam, de üzleti ügyei miatt gyakran kellett Becsbe utaznia1. Megsze­rettük egymást, lejött Pestire s nem egészen', négy hét múltán irtátr ai felesége lettem és lek öltöztem hozzá. A morfiumot Bécsiben s­mertem meg. Tudtam., hogy üldözik, tudtam, hogy nehéz fez hozzájutnom, egy patikus barátnőm segítségével' egy hibe tétlenül nagy mennyiséget gyűjtöttem össze. Persze hamar elfogyott. Nem csoda. Eslénkinb három és mégy centigrammet engedélyeztem magam­nak. Férjem sokáig nem tudta. Egysizer meg­fogott s azóta1 nem volt nyugtom. A boldog és barmánkusi családi élelem átmenet nél­(k ül megváltozott. Véget érlek 11/ «ranluic/i .szép napok. Orvosokkal tárgy« I, 11 nk**p|>< 11 lehelne Jurszoktlartll: i engem erről a /»uv» d' llyröl, de minden kiisérlele eredmény!«- » n volit. Tudja mit <-\i nál't ? Mindenféle folyva!«' kot töMötl az iivegi sélx*. a/L hitt«« hogy nem ve wem észre. Aztán., «inrko: látta, hogy 111 n <Ion. hiába, a ki-lányomon. koeszlül próliált 1 Ultimi rám. A hatéves csöppség elém á!Jl: Te lanyukám drága, úgy köci'yürgöni né­ked, ha gZWetSZ hadd <-l azt a mérgei. mert iizj .meg fog ölni léged év akkor érHvelern m‘ lesz? ML lesz idein anyukái mVkii1.? Ki log engem szerelni? Ki* fog engem csókolni. ? Ki log engem öltöztetni? Akkor inkább én meghajtok. A gye teknek megmagyaráztam, hogy ez nem ni) reg s hagy a/ kelül nekem, de ö nem hagyta magát. A vége tíz lelt, hogy elvei tora szegényt. — A morfiumért. — Azért, ö'iiv tündék érte. Érti? ölni. Van magárnak fogannia arról, hogy m lyen kínná! jutok nuu hozzá»? Emberfeletti. De megszer- zem — mert kelt. Potyogó könnyeit zsebkendőjével itatja fel és éld ízeken y ült hangon, tűig hallhatóan mondja: — Tulajdonképpen furcsa, hogy én mind­ezt elmondom magának, hiszen alig ismerem. Talán nem is érdekli'. S hai tudná, mennyire kínzóin magam vele. A leggyötrőbb lelki sir- ásó munka ez. Szóval: a férjem eztán élére AKI TÚLSÓKAT EVETT VAGY IVOTT ES EZÉRT ROSSZUL ÉRZI MAGÁT. ínnak egv pohár természetes FERENC JÓZSEF“ keserüviz igen gyorsín és aaposan kfcisztkjü a gyomrát és a belek és feifrúsiti egész szervezetét. Kérdezze meg Cirvosát. állította a dolgot: vagy ő, vagy a morfium. A morfiumot választottam. Erre feltűnés nél­kül öngyilkos akart lenni s véletlen baJeselef J inszoenál, de nem sikerült. A szép kis DKW; kocs'nk pozdorjává tört, őneki azonban sem­mi baja se lett. Úgy látszik, ez aztán kijóza­nította, mert rá egy hétre megindította a válólpert és ma már azon is tini vagyunk. Megkérdem: — Van- most önnél morf um? — Nincs. Sohaiscm látott még? — Dehogylsnem. Csakhogy... —• Sajnos, nőies több nálam. Ellenben u papaver somniferum zöld magtokjának meg- száritott nedvében, az ópiumban található.-— Köszönöm. És otthon az éjjeli szekrény f iókjóban? — Ott nem. Túl könnyű helyen lenne. A hozzájutást is izgalom kell, hogy mege'őz- ze. Akkor iz’etésebb. A lakása elé értünk. A magas- földszTt egyik ablakában egy bájos’ gyermeka.rc mo­solyog és két apró gyermekkéz integet. Felsza.badiitó pillán at. őnagysága halkan szól: — A kislányom. Mind g "gy vár. És most, liti bemegyek, azzal fogad: Mindig megijeisz- tel drága anyukám, bogy itthagytál, mert! nem szeretsz. De ugy-e szeretsz?“ Azt hiszi szegényke, hogy iáinkért: ellenzi — mert most is ellenzi —- a morfiumot, én nem szeretem. Pedig, ha tiudná! (j- j-) NAGYSZABÁSÚ HANGVERSENYT REN­DEZ A REFORMÁTUS NŐSZÖVETSÉG. .4 Református Egy ház kerületi Nöszövetség 193S május hó 5-én, csütörtökö'n este fél 9 órai kezdettel, a református teológia dísztermében tartja meg nagyszabású hangversenyét. Vá­rosunknak kimagasló esemlénye lesz a Nej. Kerületi Nőszövetség hangversenye. Gazdag és változatos műsora a legkényesebb igénye­ket ils ki fogja elégíteni. A hangverseny mű­sorát az alábbiakban közli a Kerületi Refor­mátus Nőszövetség: 1. Ases Tod, Arabischer Tanz. Előadja a Kouba Paula zenekara. 9. Bevezető előadást tart Vásárhelyi János püs­pök. 3. Thomas: Mignon c. operából a Cit­rom ária és Ady —Reindz: őrizem a szemed. Énekli Moidován Melinda, zongorán kiséri Ütő Mária A. Feiolnats: Gr. Wass Albert. 5. Kiss Jenő és Szemlér Ferenc verseiből sza­val; Asztalo-s Judit. 6. Dvorak—Kreisler: Szláv tánc. Kreisler: Caprice Viennois. He­gedűn előadja Diviaczky Mária. 7. Előadási tart: Póczyné Kiss Klára. S. Szeretlek Isten. Énekli a ref- teológia dalkara 9. Király-him­nusz. A Kerületi Nőszövetség ezúton is kéri tagjait, barátait és minden érdeklődőt, hogy hangversenyére minél nagyobb számba,n je­lenjenek meg és részvételükkel támogassák a Kerületi Református Nőszövetség munkáját. Osztrák-magyar tragédia Bruno Brehm nagy regénysorozata: I. így kezdődött, II. Ez lelt a vége. III. A kétfejű sas lehull, lcötetje 400—430 lap, fűzve 191 lej, kötve 231 lej. A három kötet egybekötve (közel 1300 lap) bib­liofil kiadás 630 lej LEPAGE-nál, Cluj. Postán utánvéttel. — Kérjen teljes jegy­zéket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom