Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-15 / 109. szám
1938 május 15. ELLENZÉK 11 TIVADAR Irta: HÓBAN JENŐ Íratlan pragram Irta: Dr. Kövess István Jó programnak varázsa van, akárcsak versnek, bölcs prédikációnak. Nem köny- nyen szabadul hatása alól, aki hallgatja. Ellenállhatatlan erő lángol benne, mikor magával ragad s az igaz utat mutatja. Ilyen a Duna-völgy megszervezésének régi és mégis frissen ható, rideg paragrafusoktól ment íratlan programja, mely ismét fennen zeng, hogy magasabbrendiiségét bizonyítsa. Települést, termelést, közlekedést, gazdagságot, kultúrát jelent a Duna tája, gyermekei mégsem értették, mit akar, mit jelentenek az anyagi, térbeli adottságok, melyek földrajzi helyzet folytán jelenségeikben, fejlődésükben és formáikban, a kenyér izében és a nap ragyogásában is összefüggnek egymással. A Du- na-völgyben nincs éles választó vonal, csak többé-kevésbé fokozatos átmenet hegyről-sikságra, lazább, vagy szorosabb kapcsolat, amint ezt a mindenható nagy gondoskodás parancsolta. Mégis számosán voltak, akik elszigetelődést, elefántcsonttorony politikát ajánlottak és nyitott ablakok helyett zárt zsalukkal fokozták a válság amugyis tikkasztó forróságát. Az eredmény?. .. Csak Romániát vegyük alapul. Brancovici professzor kimutatása szerint a világháború után az ország terü- te 2.29-szer, lakossága 2.16-szor nagyobb s a termési eredmény 2.33=szor jobb. Az országos emelkedési arány tehát, mindhárom síkon általánosan majdnem azonos. Ha azonban termelési helyek szerint vizsgáljuk az eredményt, rájövünk, hogy délibábszerü megállapításról van szó, mert — ugyancsak Brancovici professzor bizonyitja: — a világháború előtti adatokhoz viszonyítva 33 százalékos apadást találunk, ami évente többmiiliárd lej di= ferenciát jelent a valóságban. S ha a súly mellett a rossz minőséget is számba vesz- szük, bátran kétszer ennyi veszteséget számíthatunk. A deficitet kétségkívül tőkehiány, keresethiány, primitiv gazdasági helyzet, — végeredményben: az elszigetelődés politikája okozta. Ez volt az ok és okozat. A pangás és egészségtelen helyzet éveken áf tartott, népszövetségi megfigyelők, ellenőrök jöttek-mentek, utazgattak, mig eljött a lejárat ideje és ráeszméltek a valóságra: — pénz helyett sorozatos fizetésihalasztási kérelmet kaptak. A súlyos gazdasági helyzet nem volt tartható és talp- raállitására uj programot parancsolt. * Az első kezdeményezés 1929-ben született a nagy válság hatása alatt, midőn a Népszövetség diplomáciai konferenciát hivott egybe azzal a feladattal: — tegyenek előterjesztést a helyzet javítására és keressenek módot a felbillent egyensúly helyreállítására. A cél az volt, hogy két- három éves „fegyverszünet“ létesül az elfoglalt „tarifális-hadállások“ fenntartásával „kollektiv gazdasági egyezmények“ életrehivása céljából. A próbálgatások ezután kronologikus sorrendben igy folytatódtak: 1930. Magyar—román—jugoszláv értekezlet Bucurestiben, mely a következőket ajánlotta: i. Kerülje a három „export-ország“ a túlzott versenyt, mely a világpiaci ár ala nyomta a terményárakat. Egységes eladás történjen, — erről azonban nem lehet szó mindaddig, mig az érdekelt államok nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi forrásokkal és közraktárakkal. 2. Közös szerv létesítendő a közös eladás biztosítására. Ugyancsak ebben az évben — 1930- ban_ a román—magyar—jugoszláv most említett konferenciát követően — a keleti és délkeleti európai államok kiküldöttei Varsóban találkoztak, majd később Bucurestiben és ismét Varsóban ültek össze, hogy aztá'n Szófiában tanácskozzanak. Végül újra összegyűlnek Bucurestiben s arra kérik az ipari államokat: A vonat ütemes zakatolással nyargalt erdők, mezők, völgyek, hegyek egymást követő tájain keresztül. Úgy vágtatod, mint az eszeveszett, akinek leikébe belé- brcsaklott élete célija, eszme és valóság s kej-gült iramban most vakom roham, ki tudja hová és ki tudja meddli/g. Ki's falvak dőltek el az oldalánál fehéren, szelíden, mint kiesi bárány, melyet a mező kellős közepén talált el villámcsapás, vagy zuhant rá halálba merevítő ijedés. őrháztok buktak, mint kölyök komondor, mikor a gépkocsikat1 megugatva nagy igyekezetében, önmagába botliik s bukfencezve árokba hull. Távirópóznák zúgtak el a töltés tövében, végett sosem érő sorban, hajszolva egymást, sürgetve a gyászok, örömök, rajtuk remegő hírét. S a mezők, a má/r sarjadó vetések sokszínű zöldje, frisszántásu táblák úgy úsztak el1 a vonat ablakánál, mint színes, diszes, óriási kör, amelynek a közepe ott lehet valahol a láthatár peremén, a fák- k'lil ékes hegynek tetején, mely körül földre nyújtott sok sugár, szincsóva, for' gott szakadatlan. Tivadar nézte és unatkozott. Rugózott], párnás fülke ringató díványán ült Tivadar és unottan nézte a forgó világot kívül. A kimtii szinzajlás nem kápráztatta, rossz népszínművek giccses díszletét vélte fellelni benne és fölénjms leintéssel úgy döntött, hogy a színpad papiir- és vászonvilága megkapóbb. Csak nézett, nem látott s unatkozott. Már-már hivatásszerű unalomnak nevezhetnők azt az üres borongást, mely most is megüli- fe, mint máskor is, amellyel napot leül' dött nap nyomába, kalandot kezdett volt kaland után, panaszkodott, hogy minden önmagának megismétlése és világfájdalmas mosollyal hallgatott jó vicceket. Mindent aizért, hogy teljen az idő, éppen csak teljen. így nevezte: élet s létének szinte céljává nevelte már ezt a mindent szürke unalomba temető pó' zos, jóllakott közönyt. Fiatal volt és gazdag s délre ment most, hogy a bo- rongós, záporos tavaszból belemeneküljön a verőfényes nyárba, mely odalent a tengerek buja partján immár tán kihe- viilt. S ai vonat nyargalt, vitte Tivadart, csak azért nyargalt úgy, hogy öt vihesse oda hamar, a, messze tengerekhez, hogy mulljon leikéből az unalom. Dehogy is gondolt a vasparipa arra a sápad aszr- szonyra, ki ott ült Tivadarral szemben és mosolyogva, mintha csak önlelkébe csodálkoznál, mint aki nagy örömet rejteget, s nem látott, hallott semmit a világ* ból, nem látta talán Tivadart se még. kedvezőbb feltételekkel vegyék, meg felesleges terményeiket, különben iparcikkeket nem vásárolhatnak. 1932. Stresa: német, francia, olasz, angol, osztrák, román, magyar, csehszlovák, jugoszláv, belga, görög, bulgár, holland, lengyel, svájci delegátusok találkozója, mely következő eredménnyel zárul: 1. Megengedik esi ajánlják a „preferenciális- rendszert“ az európai mezőgazdasági termékekre vonatkozóan. 2. Közös terv készül a termények ujjáértékelése céljából. 3. Nemzetközi alap létesül a különböző kormányok hozzájárulásával, hogy: a) megkönnyítse azoknak a pénzügyi és monetáris nehézségeknek eltüntetését, melyekkel az agrárállamok harcot folytatnak. b) Segítség a középeurópai és keleteurópai állandóknak oly célból, hogy visszaállitsák a piacok szabadságát, a tőke szabadforgalmát és a forgaom biztonságát. 4. Nemzetközi jelzálog bank alapítása az elnevezésben megjelölt cél érdekében. 1935Román, magyar, osztrák, bulgár, csehszlovák, jugoszláv megbeszélés a bécsi ipari székházban. Nemhivatalos véleménycsere, mely következőket szögezte le a politika teljes kizárásával: 1. A Duna-völgy államainak gazdasági megszervezése az összes dunai államok érdekét szolgálva. Egyenjogúság és függetlenség szellemében történő szervezkedés, úgy, hogy a konferencián résztvevő dunai államok figyelemmel vannak egymásra. 2. A dunai államok gazdasági megszervezése a Népszövetség keretében, a Kellog-egyez- ményben foglalt kollektiv biztonság szem- előtt tartásával. 3. A szervezkedés ki kell Csinos kicsi asszony volt, nem igényes szépség, amolyan mezei' virág, milyent vidéken járó gavallérok felbuzduló sze- retetükben mellükre tűznek és a városok aszfaltos útjaira érve, elhajiitanak. Kissé kopott volt, nem nagyon, csak éppen anyira, hogy idegenül hatott ebben a ringó, langyos környezetben, mely mesz- szecélu, drága áru vágyak párnázott, fi* nőm hordozója volt. Dehogy is érte dohogott a gőz, dehogy érte zúgtak a kerekek, ez a nagy, buzgó nekilendülés nem érié volt mind és a körevet, amelyen ült és a feje felett keretbe foglalt délszaki világ megbántva, mintht álmélkodna is: hogyan kerülj- üde? Es ő mindezt tán észre sem veszi, csak mosolyog, sápadt arca virágzik ebben a tárgytalan gyermekmosolyban, mely drága örömei fe* dezhet el. — Csinos asszonyka, — nézte Tivadar, szeme fejélő! talpig tapogatta s feli mérte már: vidéki kicsi nő, de kedves, ş meleg teremtés lehet, rövid kalandra vol- ] na jó tallán, regényes, vonaton nyílt sze- j retemre, ami elmúlik és nyomot se hagy, ! csak a fülkében él és a perronról, ha visszainit a nő, már ismeretlen ember lobogtad kendőt ismeretlen ulas felé, ki éppen arra járt. Az asszony mosolygott. És Tivadar megszól állt: — Mit; nevet? Ne vegye rossznéven, hogy megszólítom, de a fülkében csak ketten vagyunk s maga folyton mosolyog. Azt kell hinnem, hogy rajtam van valami komikus. A sápadt, kiesé asszony meglepetten, pirulva fordult Tivadar felé: — Magán? Dehogy. Nem is tudtam, hölgy itt van, elfeledkeztem róla teljesen. Ne haragudjon rám, ha megbántottam... Én azt sem tudtam, hogy mosolygok*e. Elgondolkoztam ... Ne haragudjék. Zavartan beszélt s ijedten kicsit, mint akiit meglep valaki, mikor egyedül hiszti magát örömével. — Ne féljen, — mondta Tivadar szelíd, simogató hangon, amellyel! eddig megfogta minden asszony rokonszenvét. — Ne féljen, nem bántom a titkait és örülök, hogy mosolyogni' látom, az ismeretlen arc, amely nevet a bánatok végtelene között, üdülés, öröm nekem is. Kacagjon, ne te vegye észre, hogy itt vagyok, csak azt engedje meg. hogy mint egy tiszta, ihletben fogant képet néz az ember, nézhessem mosolyát. Okát nem kérdem. — Ó. nem titok! — S az asszony, mint kinek teli leikéből az öröm kicsordul, Heti kirándulások a francia vasutasok hivatalos képviseletének rendezésében. indulás Bucuresti-bő! minden szombaton. Feliratkozás és felvilágosítás az JiurRomán ésiiioiásl irodánál. Clujon: „Economia“- nál, Plata Unirii 23. már mondta is. — Most haza utazom, az ellső állomásnál már leszállók ... és nem várnak otthon. Meglepetés. . . Beteg vol lám s a szanatóriumban úgy volt, csak egy hét múlva jöhetek s az orvos hamarább elengedett. . . Haza megyek s a kicsi gyermekek, egy kisfiam van és egy kisleány s a férjem még nem tudja.. . Istenem, hogy fognak örülni! .. . Erre gondoltam. Tivadar nem tudta, mft válaszoljon, rendkívüli történetet remélt, vagy tán nem iiis o Ily an rendkívülit, de mindenkép valami egyebet, nem a polgári élet szí" neit s egy hétköznapi kis család hétköznapi kis eseménye az, amif szeszélye szóba kénvszeriitett. Már az asszony sem érdekes tovább, kalandra sem érdemes kicsi kotló, ki lelkendezve fut csibéihez, Tivadar látott már ilyen idillit nagybátyja birtokán, ha néhanap felkereste az öreget falun. Csalódott volt s már sür* gette aizi asszonyt: — Készülnie kell, mindjárt érkezik és a vonait itt csak egy percig áll. S miikor az ijedten siető asszony már a folyosón várt az állómásra, Tivadar belesóhajtott a fülke halk ringásáha: — Unalmas világ, unalmas élet... nem érdemes élni. mélyítse a dunai államok forgalmát megfelelő kereskedelmi, pénzügyi és admi- riisztrativ jellegű rendszabályokkal. 4. Emelni kell egyrészt a mezőgazdák, másrészt a munkásosztály vásárlóképességét, ez a mezőgazdaság és ipar érdekét egyformán szolgálja, mert egyik a másiknak vásárlója, igy kölcsönöis termelési lehetőséget, hasznot biztosítanak egymásnak. 5. Aktív kulturális kapcsolat személyi és irodalmi síkon a dunai államok polgárai között. 6. Nincs szó elszigetelődésről, a dunai államok más államok gazdasági együttműködését is várják, hogy érdé- keikbe kapcsolódjanak. 7. A dunai államok „egységes blokk“ formájában kezdhetnek tárgyalásokat a többi országokkal. * Időközben egyéni kezdeményezések is történnek. Ezek között első helyen áll Tardieu memoranduma, mely az 1932. évi francia hivatalos felfogást tükrözi vissza: Románia, Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Ausztria összefogására, hogy „politikamentes“ szövetségbe tömörülve, a gazdasági újjászületéshez szükséges pénzügyi források teremtése végett megegyezzenek a nagyhatalmakkal. A tervezgetés eredménytelen maradt. Olaszország dunavölgyi, főleg balkáni befolyását féltette, Németország pedig a tervben az Anschluss akadályát látta. Ugyanilyen sorsra jutott Mussolini 1932. évi kezdeményezése, mely Lengyel* országot, Bulgáriát, Görögországot és Törökországot is bevonta, viszont Csehszlovákiát ipari államként kezelve, megfosztotta attól, amit Tardieu terve biztosított számára. Ezt követően a londoni interparlamentáris konferencián Hodzsa csehszlovák miniszterelnök 1935-ben „állandó középeurópai bizottság“ felállítását javasolta azzal a feladattal, hogy a középeurópai és keleteurópai államok bőségét, sziikölkö- dését kiegyensúlyozza tarifális, szállítási és egyéb kedvezmények hathatós alkalmazásával. A konferencia az indítványt egyhangúlag elfogadta, a terv a Népszövetség előtt is minduntalan felbukkant. Egyszer jugoszláv-román-magyar, másszor kétszer ennyi állam bevonásával próbálkoznak, ami a megoldást még inkább elodázza. Feltétel, barrikád, torlasz . . . Eredménytelenség minden vonalon. A mezőgazdasági munka lesz a világ legrosszabbul fizetett munkája, — ereje, pénze mind inkább fogytán van, az élet lecsúszik a „reális alapokról“ 1938 május . . . Madgearu volt miniszter a következőket írja a „Prezentul“ című lapban a si- naiai kisantant konferencia befejezése alkalmából: — Az Anschluss a helyzetet megváltoztatta s most még fontosabb feladat vár a Dunavölgy gazdasági megszervezésében a kisantantra. Románia és Jugoszlávia nehéz probléma előtt állanak: a német piac megnagyobbodása folytán függő viszonyba kerülhetnek a német nemzetgazdasággal. Ilyen helyzetben ki kell mélyiteni a szövetséges államok közötti forgalmat. Nincs kizárva az sem, hogy a gazdasági keretet kitágítják Magyarországgal és Bulgáriával. A láthatár tisztul. A cél közelfekvő, .v/ íratlan program kéznél van: boldoggá elégedetté kell tenni a Duna-völgy ivp Üzletnek is jó ez: millió és millió te; fogyasztót nyernének igy a nyugati
