Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)
1938-04-12 / 84. szám
r. /. i. /. N z ÉK ' 193H ip rillt 12. v aram« mtammmvammBtmm o.re" Í200 romániai és zsidó lakos ái.ampo'igársági kéréséi kiddie meg a bemgymimsztérium a Mrgttmtsresijárásbíróságnak íxscuxv^ítfmmnamnmaaiiuawmm KMMiwwHnm TAlUil MERKS, április 1 1. \ targu-muresi járásbírósághoz a i>a- I lUian érke/.t'tl meg a/, a heliigvmiiinszI. :i rendelkezés, anu-ly arról intézkedik, li. ;v több helyi illetőségű lakos állam- gársági kéréséi vizsgálja felül. A szóban forgó kórósokét a/ állampolgarsa- ■:. ’k ellenőrzését célzó» leglutóbbi rondel* '. sok óá'lbolóivtotóso előtt adlak be az dekeltek ós így azok nincsenek össze- 1 iggésben az állampolgársági ügyekre lalko/ó» lilább rendelkezósekkel. A üigyminis/tóriiim már meg is küldte helyi járásbíróságnak a kérvényezők i.kiail. Miivtegv UHU) romániai zsidó és 1 1 á magvar lakosnak állampolgársági kérése kerül most tárgyalás ala. Az. aktákat a járásbíróság vegyes bizottsága veszi vizsgálat alá és tárgyalja le a kéréseket és megállapításaid a belügyminisztérium elé fogja f’olterjesz'leni. A vegyesbizottság április 12 én kezdi meg munka iái1. Dagad az aranycsempészés ügye. Bucurestiből jelentik: A nagyszabású aranycsempészéssel kapcsolatban speciális de- tektivesoport érkezett Bucurcstiből Cer- nautiba, bogy a csempészés szálait kibogozza. A Banca Romana de Comerţ nevii bankban házkutatást tartottak. Az. ügyben letartóztatások várhat ó k. FÉRFI, M ÉS GYERMEK RUHÁZAT! CIKKEK iriUW csakis S. A.-nál CLUJ, Sír. I. G. Duca 3. sz. LEGÚJABB TAVASZI MODELLEK GUMÍROZOTT FELÖLTÖK Ugyanazon eredeti gyári árak mint bukureşti központunknak Kérje é. ingyen küldjük tartalmas, CEHO 1938 című divatlapunkat PÄAT.J03 lUPOaiEEGÉMVE Veisera Helena Erzsélseiáől kéri vissza a lányát... Erzsébet királyné és Vetsera Heléna tragikus találkozását a bécsi Burgban, 1889 január harmincadikán, szerdán délelőtt százszor és százszor feldolgozta már az irodalom és a történetírás. Ez a tragikus találkozás éppen úgy szerepelt ponyva- regényekben, mint memoárok oldalain. Vetsera Heléna könyvében alig néhány nyomtatott oldal számol be róla. S e néhány sorban mennyi fájdalom... VIII. (COPYRIGHT by Jób Paál. Utánnyomás tilos.) Minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy Vetsera Mária anyja abban a pillanatban, amikor belépett a bécsi Burg kapuján, hogy Erzsébettől kérjen segitséget, nemcsak hogy semmit sem tudott még a mayerlingi tragédiáról, de még csak nem is sejtette, hogy a leányát merre kellene keresnie. Két nap telt el Mary eltűnése óta és bizonyos, hogy az előző napon a család barátai és a rokonok ismételten azt a tanácsot adhatták az anyának, hogy miután sem a miniszter- elnök, sem a rendőrfőnök nem vállalkoznak a nyomozás meginditására: egyetlen ut van csak hátra: Erzsébethez, az anyához fordulni. Talán, ha Larisch grófnő Becsben van még és nem szökik gyáván Pardubitzba, őt kéri meg a család, hogy nagynéniéhez, a császárnéhoz forduljon. E lépésre senki sem vállalkozott, így nem maradt más hátra, minthogy az anya maga indult el a Burg felé. A találkozást imigyen írja le memoárjában a bárónő: „Január harmincadikán reggel a Larisch grófnőtől érkezett levél elolvasása után a bárónő immáron egy pillanatig sem habozott, hogy megtegye azt a lépést, amely elkerülhetetlen kötelességének látszott. Minthogy bizonyítéka veit most már arra, hogy leánya és a trónörökös között valamelyes kapcsolatnak kell lennie, a Burgba ment, ahol Ferenczy Idát kereste fel. Tudta, hogy Ferenczy Idának, Erzsébet királyné “ársalkodónőjének tudomása van a gróf Taaffe miniszterelnökkel folytatott beszélgetéséről. A bárónénak az volt a célja, hogy Ferenczy Ida révén kihallgatást kapjon őfelségétől és a császárnét megeskesse arra, hogy fiával beszéljen és Rudolftól tudja meg, hol van a leánya. Biztosítani akarta Erzsébetet arról, hogy ő elmegy a leányáért és minden feltűnés nélkül haza viszi a szülői házba...“ „Már késő volt. ..“ „Ferenczy Ida azokra a szavakra, hogy a báróné feltűnés nélkül akarja hazavinni a leányát a szülői házba, ennyit válaszolt: „Ezt ön nem teheti meg, hiszen már mindenki tudja, hogy kint vannak ...“ A báróné azt felelte erre: „Őfelségének azonban módja van rá, hogy Rudolffal beszéljen...“ s e szavakra Ferenczy Ida szó nélkül eltávozott, pár perc múlva a császárné egyedül jött vissza a szobába és a felség közölte a bárónéval a rémes halálhirt. Szivbemarkolóak voltak a szavak, amelyekkel a szászárné a császár fájdalmát jellemezte ...“ Mindössze ennyit mond el a drámai találkozásról Vetsera Heléna memoárja és mintegy befejezésül e mondatokat fűzi még a találkozás rövid ismertetéséhez: „Ifjú leányának és a trónörökösnek rémes haláláról a császárnétól értesült az anya. Maga a hir, valamint a császárné megjelenése olyan leírhatatlan hatással voltak rá, hogy szinte önkívületi állapotban hagyta el a Burg épületét anélkül, hogy eszébe jutott volna megkérdezni, mi volt igazi oka a trónörökös és a leánya halálának .. Ferenczy Ida memoárjaiban imigyen adja elő ezt a jelenetet: 1889 január harmincegyedikén szerdán délelőtt Erzsébet a szalonjában tartózkodott. Doktor Termojannisz, aki pár nappal előbb érkezett Görögországból, Ho- mérból olvasott fel. Fereczy Ida azon az ajtón keresztül, amely nappali szobáját a királyné szalonjától elválasztotta, bejelentés nélkül megjelent a királyné előtt. Anélkül, hogy kérdést kapott volna jövetelének okáról, jelentette: „Bocsánatot kérek felség, hogy zavarom. Nopcsa báró van idekinn. Igen sürgős ügyben kíván jelentést tenni . . .“ Erzsébet ideges lesz. Nem szereti, ha zavarják akkor, amikor romantikus lelke Homérral csavarog. Leinti Ferenczy Idát: „Látja, hogy most görög órám van, a báró ur várhat, jöjjön később ...“ ...És most olyasvalami történik, amire nem volt még példa a Flabsburgok udvarában. Ferenczy Ida nem hagyja el a szalont, hanem odamegy Erzsébethez és magyarul, hogy doktor Termojannisz ne értse meg, súgja a fülébe: „Nopcsa báró igen rossz híreket hozott őfenségéről, a trónörökösről ...“ Egy kézmozdulattal tudtára adják a görögnek, hogy ma nem lesz szükség rá, a kicsiny, arannyal szegett törékeny asztalnál ott áll már Nopcsa báró, Erzsébet főudvarmestere s nem telik bele egy újabb perc: Erzsébet hangos zokogással borul az üveglapra. Ekkor tudta meg, hogy a fia halott... Ferenczy Ida halotthalványan, könnyekkel a szemében megy vissza a szobájába. Szinte észre se veszi, hogy valaki várja. Egy összetört öregasszony, nemrég még körülrajongott szépe a bécsi társaságoknak, karjára támasztott fejjel szomorúan ül a széken. Ferenczy Ida megismeri: Vetsera Heléna bárónő, a Mary anyja ... A királyné társalkodónője maga meséli el, hogy a szomorú napnak ebben a szomorú órájában Nopcsa báró azt a hirt kapta Mayerlingből, hogy Vetsera Mary sztrichninncl megmérgezte Rudolfot cs aztán maga itta ki a méregpoharat. így közölték a hirt Erzsébettel is és igy tudta a katasztrófát a királyné meghitt barátnője. Ez volt az oka annak, hogy Ferenczy Ida szinte rikácsolva támadt Vetsera Helénre: „Mit keres itt báróné? Mit akar? Kérem, távozzék azonnal! Se én, se más nem tudjuk magát most, ebben az órában itt látni. . . ..De az öregasszony nem mozdult. Apatikusan egyre csak azt hajtogatta: nekem azonnal beszélnem kell őfelségével a császárnéval! Nem akart engedni. „Lehetetlenség, amit kíván, talán majd máskor, de most távozzék!“ — mondotta a társalkodónő, de Vetsera Heléna nem tudott felállni a székről. Könnyes szemekkel ezeket mondta: „Most jövök Taaffe gróftól. A leányom eltűnt. Maguk is tudják. Harmadik napja, hogy nincs róla semmi hir. Csak a trónörökös tudja, hol van a leányom. Én nem beszélhetek a fenséggel. A császárné őfelségét akarom megkérni rá, hogy beszéljen Rudolffal. Rajtam csak a császárné segíthet. Egyedül csak ő tudja visszaadni a leányomat...“ Ferenczy Ida meglepetten nézett a bárónéra. Hiszen ez az asszony még nem tud semmi arról, ami Mayerlingbentörtént... ...Ez az aszony még mindig azt hiszi, hogy visszakapja élve a leányát... Ferenczy Ida a kis ajtón keresztül bemegy újra a zokogó Erzsébethez. ... A széles kandallóban, Borghese Pauline hercegnő carrarai márványból faragott szobra mellett széles bükkhasá- bok pattogva égtek .. . Odakinn sürü köd ereszkedett a császárvárosra és Erzsébet szalonjában meg kellett gyújtani a kandaiábereket. Erzsébet keservesen zokog és percekig nem veszi észre, hogy Ferenczy Ida ott áll az asztalánál. Azután felnéz és megkérdezi tőle: „ Mit akar?“ „Vetsera báróné vár kinn és felségeddel óhajt beszélni...“ ' „Tudja már?“ „Nem“ — feleli elhaló hangon köny- nyék között Ferenczy Ida. ... Erzsébet felkel. Megtörli a szemét. I Kiegyenesedik. És biztos léptekkel elindul a másik szobába, hogy megvigasztalja — a másik anyát . . Vetsera Heléna bárónő emlékiratait az Erzsébettel való találkozás rövid ismertetése utíán ezekkel a szavakal folytatja: „Szükséges volt, hogy a bárónénak a rendőrfőnökkel és a miniszterelnökkel való tárgyalásait, valamint a császárné őfelségénél való megjelenését — olyan időpontban, amikor a katasztrófa már bekövetkezett — részletesen leirjuk e munkában. Egyedül ezen események hiteles leírásai cáfolhatják meg azokat a hazug rágalmakat, amelyek a tragédia nyomán fejüket felütötték. A rágalmazók nem átalották azt állítani, hogy a bárónénak tudomása volt Rudolf és leánya szerelmi viszonyáról és amikor a bécsi Burgban megjelent a császárné őfelségénél, tudomással birt már arról is, hogy leánya és Rudolf elköltöztek az élők sorából. Úgy az egyik állítás, mint a másik valótlan.. .“ A tragédiát követő napokban Bécsben és Mayerlingben sürü egymásutánban játszódtak le azok az események, amelyekről kíméletlen őszinteséggel számol be a császár parancsára elégetett emlékirat. Az udvar hírnökei egymásután jelentek meg a Salesianergassei palotában és a legkülönbözőbb parancsokat közvetítették a gyermekét vesztett anya számára. Mielőtt azonban ezeknek az eseményeknek az ismertetéséhez hozzákezdenék, Vetsera Heléna báróné emlékiratainak idézésévé! rekonstruálnom kell Rudolf és a baroness rövid ideig tartó szerelmi regényét. Ez a regény semmiben sem különbözik más két halandó szerelmi históriájától. ... Kalandnak indult és egy vadász- fegyver golyója tett pontot a regény utolsó fejezetének utolsó mondata után ... Elhaltak a vádlottak a hosszú ideig tartó bűnügyi eljárás alatt. Aradról jelentik: Az Aradi Hitelbank Részvénytársaság csalárd bukásának ügye 1931. óta foglalkoztatja az igazságügyi hatóságokat. A bankbukás ügyében Gombos Gézát. Rácz Miklóst, Róth Zsigmondot és Zimmermann Lambertet ültette a vádlottak padjára az ügyészség. Azóta 34 tárgyalást tűzte ki az ügyben, közben a vádlottak elhaltak, csupán Gombos Géza él még közülük, aki idézés dacára sem jelent meg a most tartott tárgyaláson. A törvényszék elrendelte elővezetését. ÜLÖFOGLALKOZÁSU EGYÉNEK, AKIK IDOLI SZÉKREKEDÉSBEN ÉS ARANYERES BAN".'ÁLMÁK BAN SZENVEDNEK, vegyék j természetes „FERENC JÓZSEF“ keserüvizet, egy pohárnyic napi adagokban, esetleg Ids se felmele- gitve, de mindig reggel' éhgyomorra. Kérdez’.e meg orvosát SOMESMEGYEI HÍREK. Dejről jelentik: Barta András 03 éves urui lakos juhokat őrzött a falu határában, miközben vihar keletkezett és a villám agyonsulytotta. Bartha a villámcsapás következtében nyomban meghalt. — Tracan Nechita 4 éves losnai íiu elszökött hazulról. Mikor a patakon keresztül vezető pallón át akart menni, elvesztette az egyensúlyt, lezuhant és a mély patakba fulti. — Dan Simion vălenii földműves társaival fát döntött a községi erdőben. Munka közben az egyik fa eldőlt és Dánt halálra sújtotta.
