Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-01 / 75. szám

^I(J BLLBN Z fiK Í9*n np rill* 1. smmm Bukás előli a B PARIS, nuV'v.ius 31 \ |h>1 I'ím.H'Í 'körök véleménye szaruit, Fián eaors. ágban rövidesen nj.i'bb kormán kiUivrn kerül A ser. A második B um-kor mányt kezdettül lógva átmemeti konnáaiynal tok ültették, mos( .i/onbui Bimm inni sztorol nők távolKimond pénzügy felhőit :i 'mnzás>t Kór o törvényhozástól ós minden jo>j s érint irötxV itlőji bt'h'il ki fog törni a kormány­v literig, V tolj hat a'mat bi/to.vtó pénzügyi lo'vokol ugyanis a kormánytöbbségben r sztvovö ra­dikális -párt .som hajlandó mogszamizni. ¥©sníént{ az Kancán Irta: ASZTALOS ISTVÁN így kezdődött ... Egy kutya szimatolhatott az utca sze­metében. Szürke, lompos, olyan alázatos városi kutya, amely a szemete» és az emberek jóvoltából él. Sovány, piszkos. Olyan senki kutyája. Feltűnők rajta csak a ha­sáról lelógó emlői volttik, látszott, hogy valahol, valami vacokban külykoi lehet­nek, azok szívták olyan laposra testét. Szimatolt, keresett. Nem maradt az ut­cának zuga, amit fel nem kutatott. Az eldobott almacsutkától kezdve mindem,t megevett. Már nagy tapasztalatai lehettek, mert olyankor cirkált, amikor még nem járt a szemetes kocsi, de már a cselédek ki­lőtték a szemetet a járda szélére, amit ö rendre végigvizsgált. Az utca másik ve­gén volt egy mészárszék, amelynek jó­szívű gazdája minden nap odadobott neki valamit. Ezt hagyta utoljára. Előbb végigszagolta az utcái;, csak azután ment a mészárszék! 1.ez, mintegy csemegének szánva az ott kapott falatokat. A kutya megáll1; egy szemetes ládánál a járda szélén és valami különösebb fa­latot kaphatott, ami egészen lekötötte a figyelmét és igy nem vette észre, hogy közeledik egv városi gyerek. Egy szeplős, vásott városi fiú. Oh, erről is voltak tapasztalatai és ha látta volna jöruii a fiul, hamar elkerülte volna. De nem látott semmit, nyakáig bent turkált a szemétben. A fiú a kutyához ért. Az arcán csúnya mosoly jeleúi meg. Felemelné a lábát; és teljes erejével a kutyába rugóit. Az állat a rúgás erejétől leperdült a járdáról és igyekezett lábára állani. Ekkor érte a második rúgás. Ösz- tönszerüen a láb után kapott. Valamit elért a szájával... Egy reccsenés .. , Es a fiú nadrágja a többi mellé uj lyukat kapott és még a bőrt is felkarcolta a kutya foga. A fiú felkiáltott!. Egy ember oda nézett. V — Mii az, te gyerek? *' — Megharapott az a dög, — szólt a fűi, rámutatva a távolodó kutyára. — Nekem jött és megharapott. —• Neked ment? Hátha veszett? — kiáltotta izgatottan a beleszóló és követ ragadva, tizit a kutya utáni dobta. A kutya nem tudta, hogy már kerül­geti a végzete, de azért ösztönszerüen szaladni kezdett. — Mi történt? — kérdezte egy másik kiváncsi. — Egy veszett kutya megliarapta ezt a gyereket — szólt a dobáló és másik kő után hajolt. ^ Egy asszony, aki ott hallgatta a sza­vakat, ijedten kiáltott a szembe jövőkre: — Vigyázzanak! Veszett kutva! Ez aZ! egy hang elég volt. Mint a vízbe dobott kő hullámai, úgy terjedt szét az utcán. Már vagy négyen szaladni kezd­tek a kutya után, tel' torokkal kiáltozva: — Veszett kutya! Veszett kutya! Mind többen és többen siettek csatla­kozni az üldözőkhöz-. A kutya nőm értette. Szaladt. Előbb csak úgy ügetve, de rúgások érték jobb- ról-balról, kövek csattogtak mellette a járdán*, némelyik el is találta. Farkát behúzva rohant aztán, hogy háta mögött hagyja a veszélyt. Kikerült az utca közepére. Az utca megtelt ordítoz ókkal. I kormány visszavonulása ‘WJ elkerülhe­tetlennek látszik. M.-;: < lici, hogy a •'adikálls min Árterek már ma vagy holnap bejelentik Blum minis/ter- e nőknek, hogy magok i észéről sem haj­landók < I "ogad'iv a fe'halalinnzási' törvényt és \ isv/avonultnk Iá reá: kló!. Amennyiben <■« nem löiUüuuk meg és n kam arába,n s*i*kc* I rii Ino <i Blim: kormánynak javas* a la számára iöbleiégei összehozni, nkkn a szenátus hét­fői illésén jutna k sobbségbe. A .szénáin*» v sszeutasitásával szemben |ie<l;g nem vehet­né igénybe som a kamarai támogatását, sem az. uj váUiszli.isili, mert n ladikális párt, moly a többség összehozásához nélku'ó/helellen, ilyen politika lámoglásáru nem hajlandó. Ya'ósz niitioi,; látszik tehát, hogy a jövő hitre uj kormánya /cs; /•'roncinor- szágunk. i Nagy erőfeszítések löttónmckv hogy «'/nllal tiozzák össze a ncm/oti ogységkorm nyl. J'.z olé a törekvés <-'«!■ komoly akadályokat gör­dít, hogy ;i Bilim kormány javas'alai alkal­mából o polgári pál lok éleM-n v/cinbe kei il ­lek a szol* alislu pártokkal. Nemzeti egy-ég- kormány megalakulása cselén a m'ci s/.ié- 'i.'tum ért* ller iot kamarai elnök, vagy Pe­tőin mairsiiilil kerti'ne. Repüiőszerencsétfenség Damboviía megyében A pilóta hényszzrleszálláscs Itözizn porrázuzódoit a gép, a pilóta tnegmenskü t BUCUREŞTI, március 31. A dambovitamegyei Vlad Tepes köze­lében gynkorlalozás közben Grigorescu Petre pilólalanulót nagy vihar érle utol. A pilóta kénytelen volt kényszerleszál­lást hajlani végre, azonban nem talált a, leszá lásra alkalmas lerct, ozérl gépe porrá zúzódott. A pilóta azonban sértet­lenül menekült meg. Vizsgáló bizottság szállott ki a helyszínre, hogy a szeren­csétlenség körülményeit kiderítse. URÁNIA MOZGÓ Általános köz­kívánatra ina még fut Az orkán Csodásán szép hím. lősz.-ben DÖRDTHy LATÍIDUR és JOHN HALL. Kényes iníerpeíiáció az angol parlamentben Figyeli-e Angliába i a német i Ham jo'gárokat a berlini ti.kos rendőrség? LONDON, március 31. Tegnap az alsóházban Mander liberális képviselő beszédet mondott és azt állítot­ta, hogy a német titkos rendőrség állan­dó figyelemmel kiséri Anglia területén az ott letelepedett német állampolgárokat. Sir Samuel Hoare belügyminiszter az in­terpellációra a2t válaszolta, hogy közérdekből nem tartja célszerűnek ez­zel a kérdéssel nyíltan foglalkozni, kijelentette azonban, hogy adandó eset­ben meg fogta tenni a szükséges intézke­déseket, hogy idegen állampolgárok ne háborgassák azokat, akik Anglia védnök­ségét élvezik. 4 SerflEniáoszék elé kerüli lliescis t&ainsksB’ és az @5ziä!ys©rs fáiék r« igazgatóságának petres ügye CLUJ, március 3 t. Az Ítélőtábla most foglalkozott Iliescu Victor bankár, az állami osztálysorsjáték volt főclárusitója és az állami osztály- sorsjáték igazgatósága között folyó perrel. Az Iliescu és az osztálysorsjáték között fennálló vitás iigy 1936-ban keletkezett, amikor is Iliescu lemondott az osztály­sorsjáték főelárusitói tisztségéről. Rövid­del ezután z cluji ügyészséghez névtelen följelentés érkezett, amelyben azzal vá­dolták meg a közismert bankárt, hogy visszaéléseket követett volna cl az ősz* tálysorsjátek terhére. A feljelentés Marinovici vizsgálóbíró elé került, aki lefolytatta az ügyben a vizs­gálatot cs számos tanú kihallgatása után megállapította, hogy a lel jelentés alaptalan és megszüntette .1 bűnvádi eljárást Iliescu Victor ellen. Később az állami cr.ztály soriját ék felje­lentést adott be Iliescu ellen, amit ugyan csalt Marinovici vizsgálóbíró vi/tgált 1.*. Ezen vizsgálat folyamán izméc utána néz tek a régi vádaknak, majd átvizsgálták az uj vádpont okát és a vizsgálóbíró arra az álláspontra jutott, hogy az tipybcn nincsen szó se okmányhami- sitásról, se csalásról, se vesztegetésről, ami pedig \\L us/lály.soi «játéknak azt az állítását illeti, hogy 151,203 lej kárt szenvedett, alaptalan, meri erre vonat­kozólag seinnuféc bizonyíték nincs. A vizsgálóbíró másodszor is megszüntette az eljárási Iliescu Vidor ellen, lázi a vizsgálóbírói határozatot az os/tálysors- jalék igazgatósága az ilálötnbláfwz fe- h bbezte meg Az ítélőtábla előtt a peres felel, szakértő kiküldését kérték. Vasilo Bucur. Mu/uehi kereskedelmi felügyelő, G A Marinescu, u2 oszlálysoisjúték fel­ügyelője, kik mini hites szakértők, át­vizsgálták úgy Iliescu, mint az osztály­sorsjáték könyvvezetését, mcgállapilot- túk, hogy a peres felek közötti könyvvezetés kö­zött nincs eperes. Az állítólagos 151 253 leje* követelés egyik peres fél könyvelésében sem szere­pel A továbbiakban megállapították, hogy Iliescu Victornak 682.688 lej köve­telése áll fenn az osztálysorsjácckkal szem­ben, amit igazolt az osztálysorsjáték leg­utolsó 1936 julius 30-án kelt folyószámla kivonata is. A? ítélőtáblán átvizsgálták a szakértők jelentéseit, majd mindkét fé! felebbczésé- re az iigy a bucureştii semmitőszék elé kerül, ahol véglegesen döntenek a peres felek közötti vitás ügyben. Mindenki kiabált. Ez a szó: „Veszett nost. Azt, aki néha odavetett cgy-cgy fa kutya!4“, mindenkire hatott. A szembejövők közül a gyávábbak ka­puk alá húzódva tárgyalták a kitóduló lakókkal az esetet. A bátrabbak megáll­tak, majd kövekkel megrakodva, kiabál­va kerültek a kutya elé, izgatottan ha­donászva a karjaikkal. Egy esernyős polgár, vörös arccal ro­hant. Csupa lettvágy volt. Tele rossz akarattal a kutya iránt. Az erőlködéstől éles, vékony hangon vezényelt: — Elébe kell vágni!... Le kell ütni! Hamar egy rendőrt! A kutya már támolygott. Jó pár ütés érte. A fáradtságtól reszkettek a lábai. Nyelve kilógott és csepegett róla a nyál. Félt, nagyon félt. Segítségkérőén nézett körül, kiutat keresve. Mellette emberek hadonásztak, kiabálva, a kapuk alól ku­tyák ugattak. S ahogv rohant, meglátta a mészárszé­ket. A mészárszék előtt a kövér tulajdo­latot. Ösztönösen rohant oda, hiszen az egyetlen ember volt, akit közelebb érzett magához. Nem tudta a szerencsétlen ál­lat, hogy már a hentes Sre a régi. Az utolsó lépéseket szinte hasoncsuszva tette meg feléje. A mészáros rémülten ugrott félre a feléje kúszó kutya elől és vadul kapá­lózni kezdeti kézzel-lábbal. Az egyik ru gása eltalálta a kutyái, amely most már félőrülten a félelemtől, futva vonszolta tovább a testét. — Meg akart marni! — kiáltozott a megrémült ember. S kövér arcáról sza­porán törölte a verejtékcseppeket A kutya beszaladt egy utcaformába. Szerencsétlenségére zsákutca volt. Elért egy magas deszkapalánkig. Itt megállt, szűkülve a félelemtől. A fogait mutogatva nézett a könyörtelen üldözők­re, akik nem mertek közelebb menni Kiadótulajdonos: ELLENZÉK RT. — Az Ellenzék „Concordia*1 müinlézeunök nyomása. LSfíUIÍBB SP0RTM3EK Bucurestiből jelentik: A főszövetség tegnap este rcndkivüli ülést tartott, me­lyen több fontos cs elvi jelentőségű dön­tése hozott. Az elnöki ülés kimondta, hogy a főszövetség csak amatőr szakszövetsége­ket ismer el, melyek alá a profi sportolók lelügyelete és ügyeinek intézése is tarto­zik. Az összes szakszövetség székhelye Bu­cureşti, ez alól kivételt csak a főszövetség adhat. A szakszövetségek elnöksége kö­teles abban a városban lakni, ahol a szö­vetségek székhelye van. A főszövetség mellett többé nem lesz miniszteri biztos, hanem csak az „Ország Őre“ fog egy megbízottat küldeni a főszövetség üléseire. A nemzetiségi kérdésben a főszövetség — amint várható is volt ettől a komoly sportszervtől — semmiféle korlátozást nem léptet életbe a sportegyesületekke! szemben, csupán azt mondta ki, hogy az országos válogatott csapatokban a román versenyzők többségben kell legyenek. Ez elvi döntés, számszerű meghatározás nél­kül, ami annál is helyesebb, mert egyes sportágakban a válogatott csapatokra ki­mondott numerus clausust az. ország sportjának sérelme nélkül nem is leheteti volna még megvalósítani. A főszövetség különben hivatalos közleményt fog kiad­ni az ülés határozatáról és valószínűleg azt is meg fogja engedni, hogy a klubcsapatok legfeljebb két külföldi varsenyzőt is szerei peítethcssenek bajnoki mérkőzéseiken is. hozzá, csak messzebbről dobálták súlyos kövekkel a megrémült állatot. Már félig agyon volt verve, amikor megérkezett egy rendőr. A rendőr elővette a szolgálati revolve-, rét és a kutya felé közeledett. Az utca, a tömeg várt izgatottan.  kutya állt reszketve, véresen Bánatos szemeit a rendőrre szegezve várt. Nem értett semmit, csak félt, nagyon félt. A rendőr megállt... Egy dörrenés.«, A kutya lassain, ledőlt a kerítés mellé. Lábai reszketve meredtek meg. Felduz­zadt emlőiből csepegett a tej. Egy asszony megjegyezte: — Kölvkei lehettek. A tömegben már elhalt az izgalom és ezekre a szavakra már sokan sajnálni kezdték a kutyát. — Szegény! — tört ki a vörös arcú polgárból És ernyőjét a karjára akaszt­va. megindult a tömeggel együtt. így végződött. _____________________ BÚN DE IMPRiMAX

Next

/
Oldalképek
Tartalom