Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)
1938-04-08 / 81. szám
EGY SZÁZÉVES KIRÁLYI OTTHON Î938 jttnius 28.-án les z száz éve annak, hogy koronáz ás ára ment Vidor a királynő a londoni line őngheim Pa'aceból LONDON, április 7. A Buckingham-palota, a vúlág nfíyik Irg'c-soüáatosabb ..családi háza“, amely /: /. /. I: N /. fi K B—mm «rara I9 3H fi pr Ilii, H. , Ans Németországban s/á/ óvó az angol királyok otthona, százéves lesz a,i időn. Azaz, nőm pontosam g s/áz éves, mert: hiszen már 1837 óta az I angol uralkodók laknak benne, de a ki- I rá!vilii Anglia mégis az idén, júniusban | ünnepli meg azt. hogy egy tizennyolc- | éves fiatal 'lány, az ifjú Viktória, innen | indult el koronázási ünnepségére, tehát | a palota dicsőséges életét is innen számítják at/ angolok. ' A Buckiuilgh ami-palota terve IV. György király agyában született meg, aki azonban nem érte meg, hogy befejezve lássa álmai palotáját. Az utánai következő IV. Vilmos idejében készült el a csodálatos építészeti remekmű, aki azonban nem lakott benne, sőt furcsa módra annyira nem kedvelte, hogy szerinte legokosabb lenne a palotát átengedni a parlament céljaira. Az első királyi lakó lS37-ben Viktoria királynő volt a palotában. Mikor először végigjárta a hatalmas termeket, kívánságára a bntorzat és dekorációk nagy részét kicserélték. Különösen nem szerette Viktoria a legfontosabb szobákban felszerelt újfajta gázvilájgitást s kijelentette. hogy a gyertyákat jobban szereti. Ugyanis Londonban atz első épület a Buckinghampalota volt, amelyet gázzal világi toltak. Ebből a palotából indult el a következő évben, most száz éve, Viktória) királynő koronázására. Innen vitte ki az udvari hintő esküvőjére is, fehér satin ruhájában, mely 3000 fontsterlingbe került. A | BuckingLam-palotában élte Viktória és i Albert herceg életének legboldogabb | éveit. S mikor a herceg moghailt, Viktória királynő parancsára, a halott szobáiban semmit sem volt szabad elmozdítani, sem hozzányúlni. Még a) harmó- niumon levő kottákat ás úgy kellett hagyná, nyitva, ahogy a herceg hagyta. Ebben a csodálatos házban, melynek leírása könyveket tölthetne meg s amely berendezésével együtt 4 millió fontot ér, ebben a pillanatban két kis hercegnő él, tanul és játszik. Erzsébet hercegnő, akit valamikor lehet, hogy épp úgy a birodalom királynőjévé koronáznak, mint most száz éve Viktoria királynőt. Néhány adat a százéves Buckingham- palotából: A palota frontján lévő szobákat külföldi királyi vendégek lakosztályainak tartják fenn, Minden ilyen vendég-appar- tementnek fürdőszobája a második emeleten van, mig egy nappal] szobája a hálószoba alatt. A hires középső erkély, ahol a királyi I család a mép előtt mutatkozni szokott s | üdvözli 'az ünnepségek alkalmával össze- | gyűlt tömeget, egy központi teremből érhető el ai vendéglakosztályok egyikéből. A palota nyugati szárnyában van a tizenkét főappartement s ezekbe a főbejáratról lehet bejutni. A főbejárat a palota frontján található. A palota legimpozámisabb terme természetesen a trónterem. Utána a legszebb terem a 74 x 34 láb hosszúságú naigyebédlő, mig a legnagyobb a palota csodálatos pompájú táncterme, aiz udvari bálok színhelye, a maga 123 lábnyi. hosszúságával és 60 láb szélességével. A Buck!ngham-palotára, amelyben az angol történelem legérdekesebb fejezetei | játszódtak le, amely júniusban száz éves lesz. érdeklődéssel néz majd a britt birodalom minden lakója. (—) Fe^yverkiviteli engedélyt kért a barcelonai kormány az angol kormánytól LONDON, április 7. A spanyol köztársasági kormány londoni követe jegyzéket adott át ciz angol | kormánynak s a jegyzékben leplezette- § nül föltárta a kataloniai súlyos helyre- 1 tét. A jegyzék kéri az angol kormányt, | hogy adja meg a fegyverkiviteli enge- | délyt. ■ A beavatkozás okai, módja és eredménye. Ellenőrzés és irányítás A ma divatos öneállátási gazdaságpolitikával szemben az egyes államok úgy próbálnak védekezni, hogy a bel- és külkereskedelmet kisebb-nagy óbb mértékben állami ellenőrzés, sőt néhol állami irányítás, vezetés alá kényszerűik. A látszólag szabadkereskedelmi államok, mint amilyen Franciaország és Anglia is, kénytelenek ezekhez a rendszabályokhoz folyamodni gazdasági érdekeik megvédése céljából. Különösen négy állam: Franciaország, Anglia, Olaszország és Németország ilyen irányú rendelkezéseit és a rendelkezések eredményét kívánjuk ismertetni. A másik két nagy világgazdasági tényező, Szovjet- oroszország és az Egyesült-Államok helyzetének tárgyalásától azért tekintünk el, mert egyfelől nem áll rendelkezésünkre megbízható statisztika, másfelől pedig a korlátolt külkereskedelmi kapcsolataink miatt, közvetlenül nem érdekelnek minket az itt foganatosított intézkedések. 1. Franciaország Az európai konzervatív kapitalista rendnek egyik legjelentősebb képviselője Franciaország. A lehetőségekhez mérten igyekezett a szabadkereskedelem elveit betartani, de a világgazdasági válság nyomására kénytelen volt áttérni a kontingensek j rendszerére és feladta, igaz, hogy csak hosszas habozás után, aranypolitikáját is. I A Blum-kormánynak pedig sikerült a buza- és a bortermelés állami irányítását is kivivni az „Office du blé“ és az „Office du vin“ keretében. A fegyverkezési ipar i államosítását nem annyira gazdasági, mint inkább politikai okok miatt határozta el és hajtotta végre a francia kormány. Ennek kivívásában, bármennyire is furcsán hangzik, de nagy szerepe van a teljesen baloldali népfrontnak. 2. Anglia A liberálizmus törvényeinek megszegése Angliában már 1912-ben, Lloyd George szociális és adótörvényeivel, megkezdődött. A háborús tapasztalatok és a gazdasági válság kényszerítő hatása alatt az angol kormány ma már egyre gyakrabban és több ponton nyúl be a gazdasági élet gépezetébe és igyekszik azt a maga tervszerű politikájával határozott irányba terelni. Gazdasági, pénzügyi és vámpolitikájával irányitó befolyást gyakorol az angol termelésre. A Treatsury és az Angol Bank erélyes vámpolitikával arra kényszeritette az angol nehézipart, hogy elavult üzemeit átszervezze és azoknak összeolvasztását végrehajtsa. „A vámvédelem Angliában nemzeti politikát jelentett a nemzeti és nem magánérdekek, figyelembe vételével és nem szolgált mentőöv gyanánt elavult üzemeknek.“ A világválság kitörésekor az aingol vases acélipar szervezetlenül állott a külföldről beözönlő dumping-árukkal szemben. Erre az angol kormány súlyos vámot vetett ki a vas- és acélárukra, de egyúttal kötelezte a nehézipart, hogy racionalizálja a termelést és eladást; állitso. le és szerelje le a régi, veszteséggel dolgozó üzemeket. Mikor ez a művelet lassan ment, megfenyegette az ipart a vámok leszállításával, mire az átszervezési folyamat meggyorsult és létrejött a vasr- és acélipari szövetség (kartell). így történt a pamutipar átszervezésénél is. Az Angol j Bank 1929-ben megalapította a Lancashire Cotton Corporations hogy tízmillió orsó leszerelésével a termelést szabályozza. De miután 1933-ig csak négy és félmillió orsót sikerült ezen az utón a termelésből kikapcsolni, a kormány 1934- ben megszavaztatja a Cotton Spinning Industry Actot, a pamutfonóipari törvényt, amely a Spindles Boardnak, Orsó- hivatalnak, felhatalmazást ad, hogy. ülő kártalanítás után, a felesleges fonódákat szerelje le. Ez a törvény Angliában az ipari termelés szabadságának alkotmány által biztosított sérthetetlen elvét áttörte. A közvetett, de céltudatos és fokozatos beavatkozás a termelés sok más ágában is tapasztalható (burgonya-, komlótermelés, cukorrépaipar, tejgazdaság, disznóié- | nyésztés, stb.). Jellegzetes példája az angol módszernek, amellyel a régi egyéni termelést szigorúbb keretbe szorítja, az angol kereskedelmi flotta átalakítása. 1935-ben megszavazták a Shipping Assistance Act-ot, amely tízmillió fontsterlinget fordított a j hajóépitések állami támogatására. Szintén ! ekkora összeg volt feltéve az 1936. évi költségvetésbe is. A segélyezés feltétele: minden tonna uj hajóür építését két ton- ; na régi hajóür megsemmisítésének kel! i megelőznie (a megsemmisített hajóür : külföldi is lehet). Az eredmény: az angol | kereskedelmi flotta meg tudta tartani vezető pozícióját és az elavult hajógyárakat leszerelték. Ilyen eljárással Anglia áldozat nélkül tudta kereskedelmi flottáját teljesen mo- j dernizálni, n^ert hiszen a hajózási válla- j latok a segélyt hosszúlejáratú kölcsönként 1 kapták. Eközben az ipar központosításáról sem felejtkezett meg a kormány. Például a „Queen Mary“ óccánjáró építéséhez a szubvenciót csak akkor folyósították, amikor a két legnagyobb hajóstársaság, a White Star és a Cunard Line, egyesültek. Pontosan ugyanezt az összefogó, racionalizáló eljárást érvényesítették a vasúti tör- j vényben is, amely 123 vasúttársaságot I egybeolvasztott négy vállalatba, nem be- j szélve a Central Electricity Boardről és a London County Council közüzelmekről. Tehát a tervszerű angol nemzetgazda- j ság megőrizni kívánja az egyéni kezdeményezést és a magánvállalkozást, csupán a termelést helyezi állami ellenőrzés, ritkábban, irányítás alá, ezt is csak akkor, j ha az állam magasabb gazdasági érdekei vagy a honvédelem megkövetelik. 3. Olaszország A közvélemény általában úgy van tájékozódva, hogy a fasiszta állam az egyik legerősebb befolyást gyakorolja a nemzetgazdaságra. Ez a felfogás téves. A Carta del Lavoro és a korporációs törvény az a két rendelkezés, amely uj gazdasági j irányt szabott Olaszországban. Mussolini j 1935 október 6-án mondott milánói be- j szédében a korporációs gazdasági rendet, mint a termelésnek önműködő, tehát a termelők által szabályozott, rendszerét jellemezte. Ez azt jelenti, hogy az egyéni kezdeményezés és a magánvállalkozás tökéletesen szabad. A termelés önálló. „A termelők felelősek önmagukkal, a közérdekkel, a fogyasztással és az állammal szemben“. Az állam hivatása a legfőbb 1 ellenőrzés és a termelési folyamat összhangba hozása. A magántulajdon érintetlen, de nemzeti funkcióvá magasodik. Ennek a gazdasági politikának az az eredménye, hogy az árak aránylag rögzítettek és a nemzeti jövedelem elosztása javuló irányzatot mutat. Németország A mai német gazdasági rend nem előre megállapított terv szerint épült ki, hanem mozaikszerben, a kényszerítő körülmények hatása alatt. Kettős célkitűzéssel indult meg a nemzeti szocialista nemzet- gazdaság: a munkanélküliek minél nagyobb tömegét kell bekapcsolni a termelésbe (szociális és politikai okokból egyaránt) és a német fegyveres hatalmat teljesen vissza kell állítani. A mai rendkivüli eredményt tagadni hiábavaló. A cél nagy fontossága és akkori gazdasági állapotok, arra kényszeritették a német kormányt, hogy ne csupán ellenőrizze, hanem irányítsa, vezesse is a német termelést, áruelosztást és közlekedést. A munkanélküliség óriá.u arányú csökkenését, hiszen 1934-ben a munkanélküliek száma már alacsonyabb volt az 1929- es konjunkturális évinél is, úgy érték el, hogy a német kormány bevezette a heti negyvenórás munkaidőt, a kettős foglalkoztatást beszüntette, kikapcsolta az asszonyokat a termelésből és hatalmas állami megrendeléseket eszközölt. Ennek az lett az eredménye, hogy az ipar hallatlan arányban fellendült. Mig 1932-ben mindössze 42 kohó működött, ma már 116 van üzemben; a német autótermelés a nemzeti szocializmus első évében megkétszereződött; 1933-ban 3.6 millió köbméter nyilvános épület épült, 1934-ben már 11 millió köbméter, stb. Ezt a konjunktúrát egységes, céltudatos akarat vezette, anélkül, hogy a német pénzrendszer megingott volna. Még a fizetési mérleg sem romlott meg. Hogy ez megtörténhetett, nem ellenőrzésre, hanem irányításra volt szükség. A különböző Üderwachungst ellen és a Staatskontrollbureaus révén a német állam a piaci árakat szabályozta. A Deutsche Arbeitsfronton keresztül pedig stabilizálta a munkabéreket. 550.000 nőt kapcsolt ki a munkából. Az ipari versenyt a lehető legszűkebb keretek közé szoritotta. Kényszeritette az ipari vállalatokat a pótanyagok takarékos felhasználására. Mindennek az az eredménye, hogy a német autógyárak ma már a keresletet nem képesek kielégíteni és kénytelenek uj üzemeket munkába állítani. 1500 km. hosszú kifogástalan müut épült és a kikötők forgalma 30 százalékkal fokozódott. Hogy rendszabáyozta meg Schacht a tőkét? 1934- ben már mindenik hitelintézet állami felügyelet alá került. Ma pedig a birodalmi kormány teljhatalommal rendelkezik a nemzet minden forgótőkéje felett. A mezőgazdaság megrendszabályo- zását Göring intézte. Állami segítséggel a gyapjú-, a kender-, a lentermelést megduplázták, annyira, hogy Németország ezek révén évi 150 millió márkát takarit meg devizákban. A statisztikából elég kiemelni, hogy 1932-ben a foglalkoztatottak száma 12 millió 520.000, mig 1936 júliusában 17 millió 840.000. A külkereskedelmet is ilyen céltudatosan irányította a német kormány. 1935- ben a német ipart 2—6 százalékig terjedő adóval terhelték meg és az ebből befolyó jövedelemből lehetővé tették a német kiviteli cikkek átlagos 25 százalékos áresését. így elérte a kormány az exportfokozást anélkül, hogy a márkát devalválta volna. 1934 szeptemberében Schacht a bevitelt is államosította azáltal, hogy 25 Überwachungsstellet létesített a birodalom nyersanyagszükségletének fedezésére. Az egyéni vállalkozás köre tehát mindegyre szükebbre szorul. Ez alól kivétel csak a tudományos kutatás, ahol az egyéni munkának korlátlan teret biztosítanak. Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy ha a fejlődés ilyen irányban halad tovább, nemsokára az egyén csak a gazdasági terv végrehajtására fog szolgálni. 5. A leirt tények alapján, hogyha az állami beavatkozásról, a beavatkozás nagyságát tekinve, rangsort próbálnánk összeállítani, az talán a következő lehetne: Fran= ciaország, Anglia, Olaszország, Németország. Természetes tehát, hogy a még ma is érezhető világválság akkor fog inkább enyhülni, ha vagy a német—olasz nemzet gazdasági állami irányítása csökken, vagy pedig a francia—angol fokozódik. Van Zeeland és hivei mindenesetre az előbbi eshetőséget látnák szívesebben! Nagy József.
