Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-01 / 75. szám

6 F L I. i: N z í: K l‘)3H április I. mm I iimé—w3—; K*^msnw'.: rr* Elegancia o A sző eredeti. antik rout'd, u fogalom eredete es tartalmú onnan jön, ahonnan Europa szellemi kincsei ntnjy részét kap­ta, (lörüyorszóujból, Athénból. Idegeméin bttiubon a helyes választást jelenti, az íz­léses viselkedést. [ fogalmat az augusz- tuszi l\óma, melyben u római nagyvo- mdusáy a görög esztétikával egyesült, örök időkre meghatározta. .1 „helyes választás'• az élet minden nn gnyilvámdásara vonatkozik a szó la­tin értelmében, a lakáisra, a barátokén, a társalgás hang jóira, a szabad idő eltöl­tésének művészétére és természetesen n ruházatra is, amelynél azonban lénye­gesebb volt. hogy mint viselik a ruhát. A ruhán meg kellett látszania, hogy vi­selőjével él, hogy hozzá tartozik, nem a szabóhoz. Yadontat ujan felöltözöttnek lenni mondhatatlan közönségesnek lát­szott a római, előtt. .!;• igazi elegancia a külsőségen túl a belső biztonság és meg- rendithetetlenség. Aki mindig gondosan ügyel rá, amit mások tesznek, gondol­nak. beszélnek és viselnek, lehet, hogy divatos lesz — de nem elegáns. Az ele­gancia nagy belső szabadságot tételez föl, a gondolkozásnak és érzésnek bizo­nyos érettségét és tisztultságát. Fiatal lányok ritkán elegánsak — nincs is rá szükségük. /Ír elegancia az érett asszo­nyok domíniuma, amelyben a fiatal leá­nyok alul maradnak. Az elegancia nagy mérséklet. Semmi sem árt neki annyira, mint a túlsók. /Ír alkalommal és a hellyel szemben rend­kívül érzékeny. Délelőtt a legnagyobb egyszerűséget követeli. Nagy, esti fény­ben rcKjyogó teremben, hangversenyen, színházban — kibontakozásra vágyik. Estélyi ruhát követel. mindenesetre olyan ruhát, amely a nappal, a: otthon, a szoba ruhájától különbözik, lendüle­tesebb, ünnepélyesebb, követelöbb. Mert hangulatunk is ilyen akar lenni. Ez azonban ruhánktól függ, megváltozott külsőnktől. Annak, amit eleganciának nevezünk, lényegében nincs köze a különösen drá­ga divátraffinériákhoz. Ha azt olvassák, hogy egy amerikai milliárdosnő egy „mindenkitől‘‘ utánzóit uj divatot kre­ált. nevezetesen, hogy a zárt nyakú nap­pali ruhához szorosan a nyakhoz álló gyémánt nyakszalagot tett föl, amely a felöltő fölött láthatóan ragyog, me tö­rődjenek vele. Tartsák csak magasra a fejüket gyémántos nyakszalag nélkül is. * A- igazság az, hogy az elegancia ott kezdődik, ahol a divat elveszti tiranni- záló hatalmát. Megszűnik abban a pil­lanatban, mihelyt lemond erről a sza­badságról és sznobizmussá, hivalkodássá hanyatlik. Független a luxustól. Fel­használhatja ugyan a fényűzést, de nincs rá szüksége, ami örvendetes ránk és megnyugtat.. És ha nem igy volna, fölösleges volna, hogy írjunk az elegánciáról, mert akkor ennek az ele­ganciának — melyen hamis elcgaciának lehetne nevezni — semmi másra nem volna szüksége, mint egy jól megbélelt erszényre. Ez esetben nagyon is kevés lenne azoknak a hölgyeknek a száma, akik elegánsak lehetnének s a többiekre az elegancia csak az elérhetetlen dolgok fogalmát jelentené, rossz kedvet, sóhaj= tást és könnyeket. * Hála a filmnek és a rendkívül ügyes és ötletes konfekciós iparnak, ma vala­mennyi osztály asszonyainak a divatos silhoutteje szebb, mint bárodkor volt. Es mégis ritkán volt olyan nehéz elegáns­nak lenni, mint ma. Mert a húsz eszten­dőn keresztül annyi megpróbáltatáson óitment modern életérzés még nem talál­ta meg határozott formáit. Az idő még minden területen küzd uj, modern lénye­gének külső kifejezéséért s talán az ar­chitektúra, az építészet az a művészet, amelyben a kor szelleme legláthatóbban tükrözik. Az öltözködésben azonban so­hasem jutott nagyobb szerep az igazi, a belső eleganciának, mint éppen ma. E3BC£2^»n«J8BfSÎSa»*m?»«B3MSK3ÎHHÎH5BMKKn!5aM«as PAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON! zoo drb. fehér zsurszalvéta. Lei 15.—. 50 drb. nagyalakú fehér cakkos szalvéta Lei 12.—, 5a drb. nägy.-faku rózsaszín cakkos szalvéta Lei 14.—, vendéglőknek, cukrászdáknak 500 drb. fe­hér negyede? szalvéta Let 25.—, ugyanaz 1000 drb Lel 4 5 — Mintás zsurszalvéták 100 drb Lei ‘ 29 —. Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZ' TÁLYÁBAN, Cluj, Plata Unirii. Nyolcesztendei keresés uíán megtalálták Paulette Antoine színésznő tetemét a Baliarol óriáshajó páncélkamrájában MELBOURNE, március 31. • Meghívjuk :» világutazó közönséget Ausztrália legnagyobb vi/iszállodájának pazar előadására! — bömbölték a nagy ausztráliai városok hangszórói, íailraga- szai. újságjai. Es a melbournoi öbölben, ahol százötven évvel ezelőtt nyoma) sem volt fehér embernek, ezer és ezer velen­cei módra épített csónak vitte a szóra­kozni vágyókat a Haltáról ragyogó, ezer lámpa fény ben pompázó óriásba jóra, különösen a nemrég lezajlott nemzeti ünnepek alkalmával. A világ legjobb mű­vészeit hivlák meg szereplésre, hiszen a dúsgazdag ausztráliaiak, akik öl évvel ezu előtt még semmi érdeklődést nem mutat­tak a színművészet, irodalom s képző­művészet iránt, az ünnepek óta rávetet­ték magukat a szórakozásra és a szép ápolására. Az öböl minden éjszaka han­gos volt s többezer kilométerről eljöttek a milliomos juhtenyésztök, hogy lát­hassák a világ legipazarabb mulatóhelyét. Ez pedig ott ringott az öböl közepén: régi. rokkant óriásgözösön többszáz szo­bás márványszálló, tele hangversenyter­mekkel, kiállításokkal. A Baliarol nevű negyvenezerlonnás ha­jó Ausztráliának eddig is legnagyobb tengeri építménye. Sokáig járta az utat Melbourne és a Hawai szigetek között, de gépei lassan kimentek a divatból, el- lassudtak s végre is tulajdonosa, az Australian Hnwaian Steamship Co. két lehetőség között választhatott: vagy be­állítja kiöregedett hajóját más feladatok­ba. vagy eladja ócskavasnak. Nyolc esztendővel ezelőtt, amikor a Baliarol még vigan szelte az Óceán vizét, egy Paulette Antoine nevű, ismert pá­risi színésznő utazott az óriáshajóval Honolulu-bó! Melbourne-be. Az utón a művésznő nyomtalanul eltűnt. Nagy érté­kű ékszereinek szinténi nyoma veszett. Hiúbal követtek el mindent a hatóságok, a szerencsétlen leányt nem tudták elöbe reinteni s vagyontárgyainak sem jutot­tak nyomára. Miuirt. most a melbournei újságok Ír­ják, a Baliarol hajón még egy hangver- i senylei met akarlak létesíteni a legalsó, használhatatlan kabinsor és néhány lég­tank felhasználásával. E célból az. elvá­lasztó acélfalakat egymásután távolítot­ták el. A légmentesen leforrasztott tan­kok egyikében borzalma,s felfedezésre jutottak. A kél méter széles és hat méter hosszú acélüreg sarkában emberi cson­tokat talállak. Néhány perc múlva meg állapítást nyert, hogy a tetem Paulette Antoine énekesnővel azonos. Orvosok és detektívek megállapították, hogy a mii- j vésznőt bűnös kezek zárták a tankba, , melynek nyílását légmentesen leforrasz- [ tották a tettesek s a leány levegöhiány j következtében órákon belül megfulladt az. acélkamrában. A nyilvánvaló bűntény kipattanása következtében a hatóságok azonnal be­szüntették ai Baliarol vigságait s kinyo­mozták, hogy az esztelen, könyörtelen gyilkosság elkövetői csak a hajó egykori személyzetéből kerülhetlek ki. Az egész J földrészen, sőt az egész világon kuta­tás indult a Baliarol 1929. évi személy­zetének előkérdésére. Jonston albanyi milliomos tízezer font jutalmat tűzött ki a világszép művésznő gyilkosainak elfogatására. Az a szindikátus pedig, amely a társa>- ságtól 25.000 fontért megvásárolta a hajót, hogy mulatót csináljon belőle, tönkrement. Egyik napról a másikra kb ürült a Baliarol többszáz szobája. S ezek után most már tényleg s újból eladó a Baliarol. De csak — ócskavasnak. Aki t ezerhéíszáz ember halálával vádollak LONDON, március hó. Nem reg halt meg Londonban Bruce Ismay, a „White Star Line“ gazdasági ta­nácsának egykori igazgató-tagja, akit évekkel ezelőtt a Titanicot ért katasztró­fa miatt törvény elé állítottak. Bruce Ismayt felmentették ugyan, de vidéki nla­I gányában halála pillanatáig sem volt nyugta. A békevilág legborzalmasabb ka­tasztrófájának rémes emléke soha nem Az úszó 1912 április 14-én, az Atlanti-óceánon, Cap Race és Sable Island között járt már a hajó. Az első- és másodosztályú kabi­nok szalonjában az utasok szórakoztak. Vig zene közben folyt a tánc. Soknak utolsó keringője. Strauss valcerére kánkán következett. Kánkán irtózatos mélységek felett. Éjfél is elmúlt, Smith kapitány a parancsnoki hidon állt. Távoli recsegés neszét figyelte. Tompa csörömpölést, mely rhint rozsdás, súlyos láncok csörgé- I se hallatszott a feneketlen mélyből. Smith Mialatt Smith kapitány a szivattyúk gépészeinek kiadta a vezényszót, Philipp, a hajó szikratávirásza segélytkérő S. O. I S.-jeleit röpítette világgá. Válasz nem ér­kezett. Hajó nem volt a közelben. I Smith a hajó legénységét, majd pedig valamennyi utasát a hajófedélzetre paran­csolta. Tíz perccel egy óra előtt utrakészen állt z első mentőcsónak. Szivettépő jele­netek követték egymást. Egy félelmében megőrült utas, két üveg pezsgővel a hóna alatt, tántorogva a hajó korlátjának dőlt: — Pezsgő . . . jegelt pezsgő — ordíto­zott — ezért Newyorkba visztek. Tőlem nem szabadultok. Szenvedésétől egy revolverlövedék vál­I tóttá meg. Fiatal testvérpár: két japáni fiú állt a többiek között árván a hajón. Lentről kemény szó harsant: hagyta nyugodni. A halál csendes kikö­tőjébe érve, utolsó perceiben is vezény­szavakat hörgött. Mikor huszonhat évvel ezelőtt az an­gliai Southampton kikötőből Newyorkba indult a Titanic, a White Star Line mű­szaki bizottsága, köztük Ismay, a legha­tározottabban állapította meg: — Tökéletes alkotás, baj nem történ­het! jéghegy szemét a sötétségbe fúrta. Talpa alatt érezte a gépek zakatoló lüktetését: — Gőzt... gőzt. .. gőzt... — zú­gott fülébe Bruce Ismay parancsoló sza­va. És e zúgásba mind jobban belevegyült az óceánból feltörő tompa csörömpölés. Húsz perc éjfél után. Irtózatos robaj. A rideg acélpáncél csi­korgása közben horpadtan billent meg a hatalmas hajó. Az utasok hangzavarában egyetlen szó uralkodott csupán, az őrüle- tes kiáltás: jéghegy! r, oiaj — Gyerünk már. Ugorj! A fiatalabbik átkarolta bátyját: í — Csak veled. Egyedül nem. A japáni erre ölbe kapta félig-ájult öccsét és nagyot lenditve, a mélységbe dobta. Négy asszonnyal együtt kihalászták. Helyettük a csónakból öt haldoklót a tengerbe dobtak. A tenger színén temérdek hulla rin­gott. És jég, vér, olaj. Philipp már nem élt. Ott ült távíró^ fülkéjében, derekán mentőövvel, lebukott kezében revolverrel. Szájából vér patak­zott. A sülyedő hajó fedélzetén pedig, a pa­rancsnoki híd tövében, szomorú sereg: pár matróz, hajóspincér s egy pap zoko­gó dalba kezdett: — Tehozzád Istenem közelebb .. . A hajótöröttek halotti éneke! Újabb mennydörgés reszkettette meg a UJ RACHMANOVAí HALHATATLAN SZERELMES Tolsz,lőj házassági tr-.gtitójáh k r.;-/nyc. A világ irodalmi íletc mír liúiu T>ok otj c kmiyv problémájának és uj nvgvilágitá ti ig.r/s.i i korul foii'íng Rengercg eddig ismeret Km eredeti í-ny l éppel l;élvászonkötésben 202 lej, egészvas/xmko lé-ben 2^8 lej. Rachmanova régebben mcjclcnt müvei: Szere1 cm,, csclo(halál. J i-zi- ság -- vörö* vhjrb.n. A becs tejes,uszony Gyermekkor >ro. Irgalom Valamennyi propag uj k<idáb n k*>- terenként 100 lej Kaph lék z. ELLENZÉK KUN Y VOSZTAl.YAFiAN, Cmj. Piaci Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk levegőt. A robbanás a gépházból tört elő. A hajó hirtelen felemelkedett, aztán las­san sülyedni kezdett. A fennmaradt uta­sok között két férfi állt. Az egyik a ja­páni fiú volt. A másik Smith, a kapitány. Körötte megmaradt maroknyi legénysé­ge. Smith sorra kezet fogott velük, kilé­pett a korlát elé ... szalutált . .. messzi­ről egyre halkabban hallatszott a haldok­lók elhaló sikolya, zokogása, ima, ének, zúgó tenger . . . A katasztrófa után Hajnali háromkor, két órával később érkezett meg az első segélyhajó: a Carpa­tina és fedélzetére vette a megmaradt utasokat. Newyorkban ezalatt megtették a Carpathia megérkezéséhez szükséges előkészületeket. A newyorki értéktőzsde tanácsa, Gaynor polgármester kíséreté­ben várta az érkezőket. Húszezer dollárt osztottak szét közöttük. Kínos várakozás után, végre kiszállt az első hajótörött. Félig vonszoltan, két lerongyolt matróz karjára támaszkodva vitték a „Red Cross“, az amerikai vöröskereszt mentő­kocsijáig. A tömeg bár fojtott zokogással, de megéljenezte. Bruce Ismay volt. Nem mert a tömeg szeme közé nézni. Ment, mintha villamosszék elé vitték volna. Utána még 6$4-en. És húsz koporsó. A többi a tengerbe veszett. Velük pusztult el William Stead, a világbéke hires har­cosa, a Nobel-dij nyertese is. A katasztrófa ezerhatszázkilencvenöt áldozatot követelt. A posta vesztesége, az anyagi kár több­millió dollárra rúgott. Kit terhelt a felelősség, lehetetlen volt megállapítani. Bruce Ismayt sokan támadták; min­denért őt vádolták cs őt vonták felelős­ségre. Becsületbiróság elé állították. Lord Mersey és az ítélőszék többi tagja Ismayt felmentette, de a hajótöröttek halotti éne­ke egész életén át fülében zúgott. Halá­lával a halálhajó utolsó fejezete is le­zárult. Mérey Viktor. Japán pukkanó- aímadömping a balti államokban Japán nemcsak háborúskodik, hanem termel is — ezzel a jeligével ellátott lá­dák és zsákok érkeztek töméntelen szám­ban Stockholmba a minap. Japán eddig olcsóbb órákat és majdnem ingyen vil­lanyégőket dömpingelt, most pedig át­tért — az almára. Kilenc hajószállitmány elsőrendű, gondosan és ízlésesen csoma­golt alma érkezett a svéd fővárosba, melynek népe egyhamar szétkapkodta a különösen ízletes gyümölcsöt. A japáai alma sokkal kisebb a miénknél, vörös a héjjá és nagyon édes. Minden egyes almit celofánotokba csomagoltak és elmés gé­pezettel gázt szivattyúztak a burkolat alá, úgyhogy mihelyt bárki felszurja a tokot, az nagyot pukkan. Az igy konzervált gyümölcs állítólag öt esztendeig teljes frissességében eláll. A balti államok nagy szeretettel fogadták a pukkanó almát, amelynek ára oly alacsony, hogy Európa egyetlen almatermő országa sem vetél­kedhet vele. Zsigrav Julianna: ERZSÉBET magyai* királyné E könyv nemcsak Zsigray pompásivü pályáján jelent fordulópontot, hanem az életrajzregény történetében is. Műfajára nézve: lírai életrajzregény. Gyönyörű ki­állításban, fűzve 198, ízléses diszkötésben 288 lejért kapható az Ellenzék könyvosz­tályában, Cluj, P. Unirii. Vidékre után­véttel is azonnal szállítjuk. — Kérje a könyvszenzációk jegyzékét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom