Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-06 / 53. szám

1938 március 6.

ellenzék

4 CSODAGYEREK

Irta: MARTON LILI

Egy délelőtt bejött a szerkesztőségbe egy kis öregember. Nyugdíjas kishivatal- noknak látszott, kopott, de tisztes egyszerűségében, keménykalapja volt, a kezén olcsó, szürke cérna kesztyű.

— A művészeti rovatvezető urat keresem — mondta határozottan.

Ilyen cimü és jellegű ur nincs nálunk. De mint színházi rovatvezetőt engem szólítottak a kis öregur elé. Az bemutatkozott s bejött a belső szobába, ahol dolgozom. Történt ez úgy negyedtizenegy tájban, de mikor a dóm tornyában delet harangoztak, még mindig ott volt, rendületlenül, nyugodtan, mint a kőszikla és beszélt, ahogy csak egy csodagyerek nagypapája tud beszélni. Mert a kis öregur egy csodagyerek nagypapája volt és mint ilyen, keresett összeköttetést a „művészeti rovatvezető úrral“. Csak állt és beszélt az unokájáról, nem törődött vele, hogy írógép kattogott, hogy látogatók és munkatársak jöttek, mentek s hogy bizony a hosszúra nyúlt látogatás hősét már-már kinézték az amugyis mindig zsúfolt és zavaros szerkesztőségből. Semmit sem vett észre. Beszélt.

— A kis unokám csodálatos tehetség — mondta — hétéves, de szebben hegedül, mint akármelyik felnőtt művész, akit igy meg úgy felkapnak és reklamiroznak. Másféléves volt, mikor az anyja hegedűjén már egészen tiszta hangokat húzott ki a vonóval'. Mert az anyja, a lányom is hegedümüvésznő, többször fellépett már.

— Mi a neve?

Az öregur megmondta. Egészen ismeretlen név volt. Sose hallottuk.

— Persze, hogy nem tetszett sose hallani — mondta a nagypapa — a lányom istenáldott tehetség, de ő se tudja magát adminisztrálni, egy elkallódott drágagyöngy, csupa szerénység, pedig mondom neki, hogy ebből nem élünk meg. De nem baj, most már kizárólag a gyereket forszírozzuk, a gyereken a hangsúly- A kisfiú nagyobb művész lesz, mint Kreisler és Szigeti meg Paganini együttvéve. De ehhez szükség van a sajtó támogatására.

Sose hallottuk, hogy Paganini vagy Kreislert kisfiú korában a sajtó nagyapai felszólításra támogatta volna. De hallgatjuk tovább a nagyapát, igaz, hogyha nem is hallgatjuk, ő úgy is tovább beszél.

— A kisfiú hallása csodálatos. Még beszélni és járni sem tudott, de már fejből ! dúdolta a Donau valcert. Ma hétéves ko= •

— ... Amen — hangzott a pap felől. Páter Paulus befejezte az imát. Felállt. A hajnali napban megnőtt. A piros sugarakban olyan volt, mint egy pogány isten. János odament.

— Nem cserélnénk kötést? — kérdezte.

— Majd a várban szólt csendesen a pap. Aztán leült a harmatos fűre. Ránézett Jánosra, aki állva maradt.

— Hát csakugyan az a poklosi gázló, János? — mondta a pap.

— Az. Itthon vagyunk, uram — válaszolta áhítattal az öreg és két szeméből lassan pergett a könny.

— Sirjon János, mert én már azt se tudok vagy tizenöt éve. Azóta . ..

És elnézett arra a Rugácsfía vára felé. Egy rigó odmerészkedett föléjük a fára. Fütyülve örült a hajnalnak.

— Jó uram, mennyivel jobb dolga van ennek a szegény jószágnak, mint... és elnyelte a mondat végét János.

— Mint nekem, mondja csak ki János — válaszolta a pap.

— Lesz még jó idő — felelte a szolga.

— Lehet. De nem nekem. És arról beszéljünk, János. Arról, ami majd ott lesz a bölényesi várban.

— Csináljunk hát számadást, uram.

— Számadást? Jó. Kezdjük a remetei piactéren.

— A korbácsütéssel? — kérdezte félénken János.

— Azzal — mondta keményen a barát. Kezdjük ott, amikor végigostoroztak engem, a tizenötéves jobbágy-gyereket, amiért azt mertem mondani, hogy szeretem Rugácsfia Barnabás lányát.

— A lány is kedvelte magát,

— Azért nem éreztem az ütéseket. Csak szégyeltem. Nagyon szégyeltem.

— Szegény kisasszonyka elájult, amikor látta a kiserkedő vért.

J rában annyira vitte, hogyha elvisszük a színházba, már az utón sorra elénekli az I összes zeneszámokat, amiket a darabban hallott. Jobban, mint a művésznők, akik néha gikszereznek kérem.

— Dehát mit tehetünk a kisfiúért?

I — Most fog kérem először fellépni egy gyerekdélutánon. Tessék oda eljönni és meghallgatni. És nem ártana valami előzetes reklám, egy kis beharangozás, ahogy önök szokták, mondjuk igy: Rendkívüli művészi esemény színhelye lesz vasárnap délután három órakor az X. gimnázium, ahol a jótékonycélu gyermekdélutánon a fénypont Z. Bubi, a zseniális kis hétéves — nem, különben tessék csak ötöt írni, okosabb már most fiatalítani, mint igaz, hehehe — szóval kis ötéves osodahegedüs lesz, akinek első fellépése iránt városunk zenei szakköreiben máris óriási az érdeklődés . . . Valahogy igy kérem, valami szerény pár sort. Addig is ajánlom magamat, legközelebb elhozom a gyereket is, kezitcsókolom. Végre elment. De két nap múlva visszajött. Ezúttal vele volt a csodagyerek is.

A csodagyerek olyan volt, mint más rendes, hétéves kisfiú. Ugyanolyan pipa- szárlába volt s épp úgy rászorult egy kis csukamájolajra. Öltözködésben sem volt rendkívüli, mindössze nagy müvész-cso- kornyakkendője a vékony kis fehér nyaka alatt árulta el zseniális voltát.

Nagyapja azt mondta: Mutatkozz be Bubi. Bubi bemutatkozott. De ami a legfontosabb, a Bubinál levő hegedűtökből előkerült a csodagyerek hegedűje is. A nagypapa megszólalt:

— Kérem, nem zavarná az urakat, ha a kisfiú bemutatna valamit?

Mindenki egymásra nézett.

— Talán menjünk ki a folyosóra — mondta végre valaki — idebenn mégsem lehet.

Koraősz volt, kimentünk hárman- négyen a folyosóra. A csodagyerek rutinos mozdulattal a vonót is meggyantázta, aztán megállt, az egyik lábát előrenyuj- totta, álla alá kapta a szerszámát és elkezdte. Valami etüdet játszott s rendületlenül verte közben lábával a taktust. Pontosan úgy játszotta az etűdöt, ahogy más hétéves fiú játszik kis tanulóhegedüjén. Épp olyan vékonyan és bizonytalanul cin- cogtak hegedűje húrjai, csak a tartásában, a bátorságában, a fellépésében volt valami olyan világrengető önérzet, hogy megbü— A vér azért van, hogy folyjon. Akkor valakiért, ma a hazáért. Mindegy az János. Kellenek azok az emberek, akik merik hullajtani a vérüket. Ahogy magát is megcsapatta Barnabás, amiért hazavitte az ájult lányt.

— Odakényszeritette az a gonosz ember azt a kis gyöngyvirágot, hadd nézze a maga megcsufoltatását.

— Másnap megszöktünk. Maga is velem jött. Gyalog mentünk. Flónapokig. Én ba rát lettem. Maga katona. És össze- táplálkoztunk szegény Ugrin érsek katonái között Esztergomban.

— Aztán együtt verekedtünk az érsek mellett a Sajónál.

— Április tizenegyedikén — felelte csendben Páter Paulus.

— Reggel még ott. Este már a király mellett a Bükkben, ahonnan ideküldte magát, jó uram, hogy védje meg Bölényest, Bélavárát . ..

— És Remetét — toldta meg a barát.

— A Rugácsfia Barnabás várát? — akadt meg csodálkozva a kérdés Jánosban.

— Az ostorcsapást ezzel fizetjük meg,

jrpnîÂo^: a fuilűJ.

völve néztük valamennyien, hogy feljött ide a szerkesztőségbe hegedülni.

A nagyapa állt és bólongatott és fejével verte a taktust. Aztán elragadtatva megszólalt:

— Na?!

— Ügyes — feleltük. Valaki megsimogatta a csodagyerek fejét, egy kollega sóspereccel jutalmazta meg a művészi élvezetet.

A nagyapa rövid előadást tartott a gyerek hangkezeléséről, stilusáról, vonófogásáról és egyébről. Aztán elment, de előbb megigértette velünk, hogy testületileg megjelenünk a gyermekdélutánon, ahol persze elfelejtettünk megjelenni. Az egész dolog akkor jutott eszembe, mikor a gyermekdélutánt követő kedden zordul és sértett méltósággal megjelent a nagypapa.

— Kérem — kezdte — kegyed nem volt ott a gyermekdélutánon. Egy sor se jelent meg róla az újságban.

— Sajnálom, igazán nem tudtam elmenni. De — izé — elküldtem valakit. Irt Í9 a kisfiúról, csak a hétfői számból kimaradt.

— Véletlenül a mai számból is kimaradt. De holnap benne lesz okvetlen.

— Remélem is — mondta a nagypapa és elment. Most nem mondta, hogy kezitcsókolom. Azt se, hogy jónapot. Nem köszönt. Meg volt sértve.

Másnap megjelent két sor Bubiról- Harmadnap megjelent a nagypapa. Keveselte a két sort.

Így kezdődött kalandom a csodagyerekkel, illetve a csodagyerek nagypapájával. Mert ezek után majdnem mindennapos volt a szerkesztőségben. Mindig kérni jött. Eszközöljem ki, hogy a gyerek fellépjen a klubban. Szóljak a színházban, hogy a gyereket léptessék fel a gyermekelőadáson. Szóljak a nőegyletnek, hogy a gyereket léptessék fel az estélyen, írjam meg, hogy a gyerek a vizsgaelőadáson szerepelt.

Egyszer aztán más kérése volt. Ajánljak a gyereknek egy hegedűtanárt. Miért, az anyja már nem tanítja? Nem lehet, mert a gyerek az anyjának nem gyakorol, csak ide gén tudja respektusra és móresre tamtam. Ajánlottam egy hegedűtanárt, öt hét múlva a nagypapa a lakásomon keresett fel, mert nem talált meg a szerkesztőségben. Elmondta, hogy a hegedűtanár már régen feléjük sem ment. a gyereknek

i János — mondta Páter Paulus. — Ez a j keresztényi szeretet.

— És a jobbágyhüség — lökte keserűen ki a szót János.

— Nincs ma jobbágy, nincs ma várur — felete halkan a barát. — Csak magyar van, aki szenved. Aki itt ül ma az élet küszöbén s ki tudja holnap nem-é a halálba zuhan vele. János — szóit keményen a barát és felállt — feledje el azt az ostort, amit régen kapott.

— El én, ha maga is —- nézett bele az öreg szolga Páter Paulus szemébe.

— Én elfeledtem.

— Akkor én is.

És a két megostorozott ember, a két szolga, kézfogással ütött pecsétet a fogadalomra. Az Isten szolgája tett igérecet az ember szolgájának.

A nap felcsókolta a harmatcseppeket és elömlött langyos melegével a rezdülő leveleken. Páter Paulus belenézett a napba. Kitárta két karját és magábaszivta a friss reggeli levegőt. Nem törődött a las- san szivárgó vérrel, sem a fáradtsággal. Nem gondolt a varjuk borította halott magyar sereggel, amelyik ott feküdt mozdulatlanul a muhii pusztán a Sajó mellett. Ezen a friss reggelen eszebe jutottak azok, akik itt, ebben a völgyben élnek. Rágondolt arra a pár s?áz magyar családra, akik keservesen dolgoznak, akik nyomorúságukban fizetik a tizedet, a harmincadot, akik robotolnak — akiké a jövő! Mikor? Nem fontos. De az övék lesz! A jobbágyoké! A szolgáké. Azoké, akik dolgoznak.

Páter Paulusban megmozdult az akarat. Odafordult a katonákhoz. Teli hittel, életkedvvel és bekiáltott az erdőbe:

— Nyergelni legények.

És néhány perc múlva könnyű ügetésben ereszkedett le a hatvan főből álló lo- vascsapat - Bölényes felé vezető utón.

C.I.T

Hösm ÖLASZ

ORSZÁGBAN Á VaSa ■ i !

KÜLÖlVOaiATÁVAL

Április 20 ** Május 2

Venezia; Florenza, Roma, Napoli

Lei 8.500

Jelentkezési hely:

Cluj: Institutul de Cultură Italiană, Strada Wilson. - „EUROPA“ Economia S. A., Piaţa Unirii No. 23.

öt órával tartozik, öt óra árát ők előre kifizették a tanárnak s ha a tanár elő nem kerül, térítsem meg nekik az öt óra árát, mert a tanárt utóvégre is én ajánlottam, tehát ez erkölcsi kötelességem. A nagypapa, aki mindezt elmondta, viszont nem találta erkölcsi kötelességének, hogy megtörölje az előszoba küszöbén sártól csöpögő lábát s mire sikerült megnyugtatnom és eltávozott, valóságos tócsák jelezték áldott lábai nyomát. Még kétszer járt a hegedűtanár ügyben a szerkesztőségben s erélyesen követelte rajtam a tanárnak adott előleg megtérítését, vagy legalább is azt, hogy a föld alól is keressem elő a tanárt, akit olyan szépen beajánlottam. Végül kiderült, hogy a tanárt sibaleset érte, lábát fjcamitotta. ezért nem jelentkezett.

A nagyapa egy darabig szintén nem jelentkezett, már-már azt hittem, hogy szerencsére végleg megsértődött és felém se néz többé. De nem igy történt. Egy napon beálitott csodagyerekestől s nyájasan mosolyogva arra kért, hogy szóljak annak a híres pesti írónak, akiről tegnap írtam az újságban, hogy van itt a városban egy csodagyerek, akivel filmet kellene készítem a Hunniában. Ö, a nagyapa, úgy értesült, hogy a híres író e pillanatban darabja főpróbáján a színháznál van, menjek el hát velük a színházhoz és mutassam be az írót a csodagyereknek. Mert, ha az író meglátja Bubit, két szót szól a Hunniában és a gyerek világhírű filmszi- nészdesz hamarosan Mert a gyerek nemcsak hegedűs talentum, hanem csodálatos film játszói képessége is van. Olyan pofákat vág s olyan grimaszokat is tud, hogy Chaplin Is megirigyelhetné. A hires iró még kereshet is rajta.

Nem mentem el velük a színházhoz, de elmentek ok, nagypapa és a ragyogóra kisuvickolt csodagyerek. Hogy a színháznál rai történt, nem tudom, de napok múlva megtudtam, hogy a hires iró nagyon megneheztelt rám, hogy a csodagyereket rászabadítottam.

Azóta nem hallottam a csodagyerekről. S tegnap megtudtam, hogy mi történt azóta vele.

A csodagyerekkel semmi. De a nagypapa összeveszett a mamával és otthagyta csodagyerekéket.

összeveszett a nagypapa s a csodagyerekből rendes kis második elemista lett, aki hegedülni tanul, de akinek a muzikalitásából nem csinál nagy dolgot többé senki. Nem lát többé senki zsenit Bubiban, ahogy a megaprehendált nagypapa látott, az égő ambícióval és ki nem élt vágyálmaival, a haragos nagypapa, szegény — csodanagyapa.

Remek könyvujdonság:

FRANK THIESS:

CSUZIMA

A világhírű nőimet író e mester müvében a csuzimai csata lefolyása elevenedik meg grandiózus méretekben. Egy világtörténelmi esemény dokumentuma ez a könyv és ugyan akkor a hősiesség, férfias bátorság könyve Ára vászonkötésben 178 lej. Egyéb ujdonsá gok: Móricz Zsigmondi Mig uj a szerelem kötve Î 78 le j. — Thomas Mann: Összes no vei Iái, kötve 238 lej. Kaphatók az Ellenző’ KÖNYVOSZTÁLYÁBAN. Cluj. P. Unirii. Vi dékre utánvéttel is azonnal küldjük. Kérjen iingyeoes kön v vár jegyzéket.