Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-01 / 48. szám
193 8 március 1. ELLENZÉK 5 am------I MM....—--------------------------Ahoi magyar munkások élnek és dolgoznak a református egyház vagyoni gyarapodásáért. — Török, német, román sőt angol is járja a bálban a CONSTANTA, február 28. A különlegességeket kereső mai ember elvárja, bogy különös szokásokról és érdekességekről szóljon ez az írás. A regáti népünk életéről annyit írtak már és ezekben az Írásokban annyi szomorú rendki- víiliség volt, hogy nem is várunk ma sem egyebet. Elfelejtjük, hogy ezek az emberek is éppen úgy íélegzenek, küzködnek és éppen úgy sírnak és örvendeznek, mint például a clujiak, az oradeaiak, székelyek, vagy a salajiak, hiszen a transilvániai hegyek közül minden városnak s minden falunak egy=egy darab életét hozták magukkal ezek a vándorok. Bármelyik ókirálysági magyar közösségben transilvániai magyarságunk vérkeringése lüktet: hibáik a mi hibáink, erényeik a mi erényeink. Figyeljük meg a bucurestiek életét: küzdelmeiket, eredményeiket, panaszaikat, örömeiket és íme ismerjük a ploesti, campinai, craiovai, galaţi, buşteni és a Constantái kivándorlókat is. Constantái mulatság Most éppen Constantán vagyunk, a ref. férfiszövetség bálján. Első tekintetre ez is csak olyan, mint valamelyik cluji, vagy akár aradi jótékonycélu mulatság. Képzelje bele magát minden olvasó a maga képességei szerint. Erősen kivilágított teremben, a bulgár egyház dísztermében vagyunk, melynek színpadán szaxofonos, dobos jazz-muzsika versenyezik a bálteremben zsúfoltan táncolok lármájával. A tangót, vagy a rumbát, meg a többi uj táncokat itt is csak úgy járják, mint másfelé. Egy kicsit feltűnő, hogy a hölgyek ruhája valamivel szegényesebb s hogy meghúzódva egy-egy csizmás legény, vagy ráncos szoknyás menyecske is tarkit ja a hatalmas teremben nyüzsgő embertömeg színeit. A bejáratnál még egy csoport ’Székely legény áll, nem mernek bejönni, mert az a véleményük, hogy ez amolyan „úri“ bál. Biztatásunkra mégis bejönnek, de nincs egy üres asztal, nincs egy sarok legalább, ahol meghúzódhatnának. De azért minden másképpen történik Első tekintetre tehát olyan ez a bál is, mint a. többi városi bál. Mégis hamar észrevesszük, hogy itt sokminden máskép történik. Alig hogy vége az egyik tangónak, a közönség meglepően lelkesen csárdást követel, most Isten tudja hányadszor, pedig odahaza — sajnos — ma nem is nagy divat. A cigány kényszeredett képpel belekezd a csárdásba, de egész este „Vörös kancsó, vörös bor“ kezdetű nótához hasonló valamit muzsikál csárdásnak és ezt is csak az elején lehet felismerni, a vége mindikább valami foxtrott tempóban szóló hangzavar. Pedig hát- ugyancsak jó muzsikus és drága. Köny-t nyen rájövünk arra is, hogy sok idegen van ezen a bálon. Közelünkben két fiatalember beszélget görögül, amott az asztalnál bulgárok vannak és van itt francia, német, török és a tengerész ruhás fiatalemberek között tán még angol, olasz, vagy éppen arab is található. Ezek mind félreállanak ha „csárdást“ húz a cigány és bámulják a magyar párokat, vagy egyik-másiknak ke Na szottyan és maga is megpróbálja a „furcsa“ táncot. Közben, akik tele torokkal a csárdást követelték, szakadásig járják arra az egy félig sikerült nótára s mindez olyan különös, olyan szinte nevetséges, hogy az ember önkéntelenül megbökken és azt kérdi magában: vájjon miért járják ezek a csárdást olyan eszeveszett nagy kedvvel erre a rosszul sikerült nótára is? Az idegenek különösen az egyik briccses nadrá- gos csizmás legény táncát figyelik, aki nem is hallgat a gyalázatosán rossz tempójú muzsikaszóra: járja a táncot, mintha neki a calateli cigány muzsikálna. A leány se sokat törődik a taktus követelményeivel, mert belátta, hogy a hazai taktust hiába várja. A legény helyben járja a táncot s közben a leányt jobbra-balra forgatja, de úgy és annyi hozzáértéssel, hogy az ember önkéntelenül azt gondolja: ez igen, ez igazi férfias tempó, valahogy így kelle vezetni az életet a magyar házban mindenfelé: a férfin pompásan vezessen és a párja jókedvűen csinálja. Ez igen! Ismerkedés Az egyik asztalnál egy kis helyet szorítanak és beszélgetni kezdünk. Az ismerkedés hamar megy, mert ezek a magyarok megszokták, hogy uton-utfélen ismeretlen testvérek szólítsák meg őket. Szomszédunk elmondja, hogy ő cluji születésű szobafestő és tizenkét esztendeje van Constantán. Amikor idejött napi ötszáz és ezer lejt is keresett, mégsem volt isten áldás a keresetén, mert könnyen jött a pénz, könnyen is ment, de hát abban az időben ritka ember spórolt magának ebben a városban. — Nem az a baj — szól a beszélgetésünkbe egy oradeai származású kőművesmester. — A mi fajtánk züllésnek indult és: utolsóbb az utolsóknál, el fog tűnni a föld szinéről, mert nem is érdemiünk egyebet. — Hát ez miféle beszéd — kiáltott a szobafestő dühösen — miért vagyunk mi rosszabbak másoknál? Az bizonyos, hogy a jó keresetet nem tudtuk megbecsülni és hogy csak most, a nyomorúság idején jön meg a jobbik eszük, de hát az a fő, hogy megjön. Amióta kisebb a keresetem, házat építettem és akárhányat nevezhetnék meg olyant, aki most a szegénységben kezd becsületesebb életet. — Nem hiszek én az ilyen beszédekben — szólt ismét az oradeai fölényes BECS, február 28. Dr. Arthur Seyss Inquart kétségkívül a legtöbbet emlege' tett emberek egyike az, utóbbi időben, hiszen olyan időben került az érdeklődés középpontjába, amikor az egész világ figyelme Ausztria felé irányult. Érdekes dolgokat beszélnek Bécsben az uj osztrák belügyminiszterről, vagy ahogy máskép nevezik „Ausztria uj emberéről“. A legismertebb osztrák nagyipari ügyvéd irodájában hosszabb idő óta tárgyalt egy délután az osztrák közgazdasági élet egyik ismert vezére az ügyvéddel. Nagy polgári per alapvonalait tárgyalták le. Pontosan egymillió shillingről volt szó. Egyszer csak megszólalt a telefon és az ügyvédet kérték a készülékhez. A nagyiparos meglepődve hallotta, hogy azi ügyvéd a szövetségi kancellárral beszél. Amikor azután az ügyvéd: dr. Arthur SeyssTnquart letette a hallgatót, megkérdezte: — Lehet gratulálni? Az ügyvéd mosolygott és vállát vono- gatta. — Majd kiderül a ma éjszakai tanácskozásokon!. De ha miniszter leszek, fel kell áldoznom jövedelmem felét a, megtiszteltetésért. A nagyiparos csodálkozott. — Pedig igy van — mondotta Seyss- Inquart, — mert az itteni törvények szerint minden óráért, amit mint miniszter töltök el, pontosan a felét kapom annak, amit mint ügyvéd keresek meg.. AZ AMATŐR KERTÉSZ ÉS TURISTA A fenti anekdotát napokig terjesztették Bécsben’ és a tréfás történetnek az az előnye, hogy igazságát pontosan meg lehet állapítani. Mindenben egyezik az az állítás, hogy Bécs legjobban elfoglalt nagyipari ügyvédje a Semperit gumrni- miivek szindikátusa, az Alpinex társaság tanácskozási technikusa nagy anyagi veszteségeket szenvedett, amikor belépett a Schuschniigg-kormánvba. De hiszen épen azért tették meg belügynuinisz- ternek, mivel egyrészt bizalmasa volt Schuschniggnak, rendkívül jóviszonyban csárdást [ kézlegyintéssel — én csak egyet tudok, azt, hogy itt pusztulunk cl mindnyájan, mert semmi értelme annak, hogy hazamenjünk. — Dehogy nincs, miért ne lenne! Dolgozz te is — vágott vissza a szobafestő — spórolj, gyiijts magadnak és ne csúsztass le mindent a torkodon s akkor nem lesz okod az elkeseredésre és lesz mivel hazamenni. — Hagyjátok a vitát — szól közbe az egyik salaji származású vasutas — nézzétek csak azt a kékruhás fehérnépet, ki mondaná, hogy az nem magyar. Olyan a kepe, mintha Varsolcon született volna. Pedig egy huncut szót se tud magyarul, mert török annak- minden pereputtya; jól ismerem, mert.egy udvaron lakunk s velem jött a bálba. Két tipus A beszélgetés félbeszakad és mi tovább folytatjuk a körültekintést. Aki sokáig figyeli ezeket az embereket, két típust vesz észre közöttük. Az egyik a mindig lázadó, a másik a kudarcoknak megtört, nagy igényekről lemondó, de kis igényeiben . igazabb életet kereső tipus. Az előbbiek itt a bálon is szembetünőek, mert hangosak, csárdást követelnek, poharat törnek, berúgnak s a végén a szolgálatos rendőr némelyeket az utcára tesz közti- lök. Ezek még csak inasok az élet iskolájában. A másik a tanultabb, az előrehaladottabb tipus. Ezek annyiszor megjárták már az élettel s a világgal, hogy elég volt már. Megtanulták, hogy van Hitlerrel és ezenfelül anyagilag teljesen érdektelen ember. Jómódú, jólkereső ügyvéd volt SeyssTnquart, akinek nagyon szép háza van Bécs környékén. E házban lakik felesége, 14 éves fia és két leánya, akik közül az egyik 11, a másik 16 éves. Az idősebbik leányt, Inget,- egész Bécs, mint hires szépséget ismeri1. Ha dr. SeyssTnquart a hét végét nyugodtan el tudja tölteni odahaza, első útja a szerszámkamrába vezet, ahonnan előveszi az ásót, meg a kapát és elmegy a kertbe dolgozni. Szenvedélyes müked velő kertész és ha a földieper szépen fejlődik a kertben, legalább annyira örül neki, mintha egy milliós pert megnyer. Még egy dolog érdekli a kertészeten kiyül és ez az alpinlzmus. Szenvedélyes turista, bár legnagyobb bánatára le kell mondania a nagy túrákról, mert harctéri sebesülése következtében kissé biceg. De viszont e háborús időből való a barátság azzal a férfiúval, aki ma Ausztria sorsát irányit ja. JOGI VITA A LÖVÉSZÁROKBAN 1918 őszén az egyik olasz fogolytábor barakkjában osztrák katonák ültek és arra figyeltek, mit hallani az Isonzo felől. A császárvadászok megkísérlik utolsó rohamukat az olasz front ellen és a foglyok aggódva hallgatják a tompa morgást és csatazaj közeledését. Hátha meg' fordul a hadiszerencse? Csak egy fiatalember ül teljesen magányosan, kezét fülére szorítva és olvas. Könyveit hátizsákjába«! magával hozta az olasz fogságba. Valmennyi könyv jogi munka és a fităiem b e r arról beszél, hogy a háború bévé' géztével nyomban leteszi a szükséges vizsgákat. Arra, a pillanatra gondol, amikor majd egy bécsi iroda ajtajára fel- szegzi névtábláját, amely igy szól: „Dr. Kurt von Schuschnigg ügyvéd-“. Még röviddel a roham előtt, amelynek során olasz fogságba került, barátjával, a fiatal tiszttel, aki a szomszédos osztagot vezényelte, jogi kérdésekről vitatkozott. Ez a fiatal tiszt is jogász volt, úgy hívták, hogy SeyssTnquart. Vájjon él e még? Schuschnigg akkor látta utoljára, élni csak egyféleképen lehet: ha nem akarunk többet, mint amennyit lehetséges. Ez életfilozófia, de hála Istennek, kezd elterjedni közöttük. Ezek a „megállapodottabbak? . meghallották a papi szót is, amikor bünbánatara és megértésre hívta őket. így alakult meg a Constantái református egyház ezelőtt két és fél esztendővel. Azóta egy bérelt imaházat tartanak fenn, ahová vasárnaponként összegyűlnek s még a papjuk fizetéséről is gondoskodnak valahogy. Ez a. bál is arra való, hogy a jövedelméből a papot fizessék. Igaz, templom kellene, parochia, papilakás kellene, de hát annyi pénzt, amennyi az építkezéshez szükséges, nem tudnak előteremteni. A cigány ismét tangót muzsikál, mire a székely legények, meg a salaji vasúti munkások asztalok mellé telepednek az úri táncok iránt hazulról hozott megvetéssel a szivükben. A tangót már csak a fodrászok, meg a szabók, a cipészek és a többi városi származásúak, szóval az „urak“ járják. Még egy futó pillantást vessünk a tán- colókra és azután öltözködünk s megyünk. Az-ajtónál a pénztár felől érdeklődünk és megtudjuk, hogy kilencezer lej a tiszta jövedelem, melyet a férfiszövetség az utolsó lejig az egyháznak fog átadni. Valaki azt is megmagyarázza, hogy a büffét a nőszövetség tagjai adományozták s csak ez maga közel négyezer lejt jövedelmezett. Kilépünk az utcára és oda- künn, alig 50 lépésnyire zug-morog a tenger, mintha el akarná nyelni mindazokat, akik a bálteremben ismét csárdást követelnek. A város utcái csöndesek, csak a korcsmák zenéje szól bele az éjszakába. Eszünkbe jut, hogy ezeken az utcákon ballag majd a reggeli órákban a külvárosi házak felé a bál közönsége s hogy levetik a báli ruhát és újra megkezdik a harcot az élettel azok, akiket az Isten akarata idevetett a Fekete-tenger partjára. Silay István. amikor egy gránátszilánk lábon találta és összeesett a lövészárokban. IGLAU. Az Isonzo melletti lövcszárokból ered az a barátság, ’amely most hivatalosan is kifejezést kapott azzal, hogy Schusch nigg, a kancellár beliigvinud-zíernek hívta meg régi bajtársát SeyssTnquartot. Mindketten régi osztrák hivatalnoki családból származnak. SeyssTnquart apja tanár volt Iglaun és a várostól három- órányi járásra levő Stannern nevű falu ban kis birtoka is volt. Itt született Ar-< thur is 1892-bern. Gyerekkori pajtásai a munkások fiaiból kerültek ki és tőlük tanulta meg a gyári munka alapelemeit. Ennek később nagy hasznát vette ügy' véd korában. Szép Idők voltak ezek és amikor apja később az olmtitzi német gimnáziumban lett tanár, majd pedig ki' nevezték a prágai német gimnázium igazgatójának, megkapta a stannerni kúriát és a fiatalember minden szabadságát itt töltötte. Már ekkor is sokat dolgozott ásóval és kapával a kertben. A háború után erősen érdeklődött dr. SeyssTnquart. a fiatal ügyvéd a po' lilika iránt és főként a -nagy német törekvésekkel, meg az „Anschluss“ problémájával foglalkozott. Neki és néhány más osztrák politikusnak köszönhető, hogy 1925-ben megalakult a/. osztrák-német népszövetség, amely elő akarta készíteni Ausztria Németországhoz való csatlako" zását. Ehhez a mozgalomhoz tartozott a lobok között az akkori német birodalmi gyűlés elnöke, a szociáldemokrata Paul Loebe, valamint dr. Julius Curtius, akit 1929-ben neveztek birodalmi külügyminiszterré. Azt beszélik, hogy Seyss- Inquart volt ennek a népszövetségnek a szakembere, aki annakidején megtervezte a ’német-osztrák vámuniót. Ez a terv azonban meghiúsult, mint ismeretes a nyugati hatalmak ellenállásán és Curtius bukásával lekerült a napirendről. Ugv- látszik, hogy Seyss Inquart régi álma a szorosan Németországhoz tartozó Ausztriáról most a megvalósulás stádiumába lép. nőm jövedelmem felét“. Érdekes adatok Ausztria uj emberéről. „ Fel kell áldoz- Barátság; amely a lövészárokban kezdődött
