Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-23 / 67. szám
6 /. L LB N Z í: h I 9 3 8 március 2 3. GERM Hogyan teremtette meg egy egyszerű vidéki földbirtokos Glyndebournet, a világ egyik legtökéletesebb \, : 0 p nara hí37áf Angol Bayreuth a sussexi Kló b pCÍ cl I I dZ. d l dombvidék lankái között LONDON, március hó. Glyndebourne neve öt ev előtt meg Angliában is ismeretlen volt. Ma már Salzburg és Bayreuth mellett emlegetik. A glyndebournei operahaz ünnepi ^ jatc- kainak nemzetközi hírnevét egyrészt a nyaranként rendezett előadások művészi értéke, másrészt e különös szinhaz mesé- be illő története, fekvése, organizációja alapozta meg. Glyndebourneról ma mar az a hir járja, hogy a legtökéletesebb Mozart-előadások otthona lett és e kis operaház lelkes együtteseitek teljesitme- nye felülmúlja a nagy múlttal rendelkező állami operaházak produkcióját is. Néhány h,ét múlva megkezdődik a glyndebournei szezon. Még mielőtt kitárulnának a kastély kapui a világ minden részéből egybesereglő vendégek előtt, a glyndebournei kastély ura néhány ujsag- irótársammal együtt meghívott, hogy közvetlen benyomások alapján megismerkedjünk Európa legérdekesebb színházánál jellegével, múltjával, jövőjével, munkájával és céljaival. Ha. a „kastély urának“ meghívásáról írok, tudóm, hogy ez szokatlanul hangzik egy — színházzal kapcsolatban és magyarázatot igényel. De az a magyarázat egyúttal már feltárja azt is, hogy tulajdonképen mi Glyndebourne, századunk művészi életének e csodálatos ter- = méke. Hajdanában fejedelmi személyiségek bőkezű müvészpártolása megteremtette az exkluzív kis udvari színházakat, melyek, mint ahogy ez meg van írva a kultúrtörténet lapjain, rendkívüli hatást gyakoroltak az irodalom és a színház fejlődésére. "Weimar nélkül nem bontakozhatott volna ki a német irodalom klasszikus korszakának Goethe és Schiller által fémjelzett aranykora, Meiningen nélkül nem érhette volna el mai tökéletességét a modern színpadi kultúra. Az ilyen mecénások, ideje már rég letűnt. A művészet istápolásának áldozatos feladata napjainkban kizárólag..a. mindenható államra hárul. Anglia még ebben is kivétel. John Christie, Glyndebourne ura Hiszen talán még sohasem fordult elő, hogy egy egyszerű polgár, egy rangtalan és cimtelen vidéki földbirtokos, tekintélyes távolságra a nagyvárosok művészi centrumától, sőt még elég messze a közlekedési főútvonaltól is, . minden állami, vagy egyéb hatósági támogatás nélkül: színházat építsen és tartson fenn, mégpedig oly színházat, mely ma már mint valami bucsujáróhely a zarándokokat, öt világrész zeneértőit a tengerparti angol döftibvidék rejtett zugába vonzza. Csak regényekben olvashatunk olyan figurákról, mint amilyen John Christie, a glyndebournei ősi country-house ura. Családja négy évszázada ül ezen a birtokon és nemzedékek munkájával a sussexi grófság legvagyonosabb földbirtokosai közé emelkedett. Glyndebournet, melyet másutt teljes joggal kastélynak neveznének, az angol szerénység csak a „country- house,ok“, talán mondhatnók ,ugy, kúriák közé soro.zza. Sokszáz hold . szántóföld, rét, mező tartozik a birtokhoz, melynek nyugalmát nem zavarja ' korunk túlfeszített tempója, a legközelebbi városka, Lewes, 20 kilométernyire fekszik Glynde- bournetól. Igen, itt minden köröskörül még, olyan álmodozóm szelíd, csendes és finom,' mint volt évszázadok előtt. A rétek szelíd lankáin tehenek és birkák legelnek és- bámész szemükkel bekandikálnak a kúria boltíves ablakain. A közeli La Manche-csatornáról távoli tengerek sós levegőjét hozza a koratavaszi szellő friss simógatása. John Christie tudósnak készült. Néhány esztendeig a világhírű Etonban tanárkodon, édesapja halála után azonban visszavonult a családi birtokra. Számtalan angol cselekszik ugyanígy. A világon sehol sem szeretik jobban a vidéki életet, mint épp az eliparosodott Angliában. Az igazi angol nagyvárosi tartózkodását csak kötelességszerüen vállalt átmeneti állomásnak tekinti és lelke mélyén nosztalgikusan kívánkozik a country szolid örömei után. Az „angol Bayreuth“ születése John Christie azonban abban különbözik többi vagyonos honfitársától, hogy nem elégedett meg az ezernyi country- house urainak szokásos életével, hagyományos passzióival. Szereti ő is, mint a többiek, a falkavadászatot, a horgászást és a bridzset, de mindemellett egy más életcélt keresett magának. És ezt a zene odaadó, rajongó hive a glyndebournei operaház megteremtésében találta meg. Terve megvalósítására mégcsak jobban ösztökélte házassága, amikor pár év előtt felségül vette Audrey Milmay-t. Mr. Christie sokat utazott mindenfelé és külföldi utjain irigykedő összehasonlításokra késztette más országok fejlett, mélyen gyökerező operakulturája. Nem tudott beletörődni abba, hogy Anglia minden más téren Európa .vezető állama, ebben a viszonylatban bizony nagyon elmaradt. A Covent Garden német és olasz operai szezonja, bár társadalmi ragyogásban és művészi értékben páratlan művészi eseményeket varázsol egy-két hónapra London szivébe, de ez a Covent Garden-i idény valahogy nincs szerves viszonyban Angliával, valahogy évenkénti ismétlődése ellenére rögtönzött jellegű és meg sem közelítheti Bayreuth Wagner örökségéből kivirágzott hagyományait, vagy Salzburg nemes varázsát. Ilyenfajta gondolatok már bizonyára sok más angolban is felvetődtek, de Christienek meg voltak az anyagi eszközei és az energiája is ahhoz, hogy tetté érlelje a gondolatot. Anélkül, hogy bárkit is megkérdezett volna, hozzálátott a munkához, öt év előtt egy szép napon építészek, ácsok, kőművesek jelentek meg Glyndebourneban és néhány hónappal később a kastély oldalán már uj épület emelkedett, Christie megteremtette a maga színházát. Az ősi country-househoz harmonikusan simuló színházat épített. Nem valami hivalkodó, pompás szinház- palota ez, sőt, a külsőségekben hangsúlyozottan szerény. Annál nagyobbszabásu azonban mindabba, ami a színházi üzem tökéletességéhez kell. Eredetileg a sussexi dombvidék lankái közé varázsolt szinház csak 300 néző befogadására készült. Glyndebourneban azonban folyton építenek. Most már 350 főnyi közönség talál kényelmes helyet ebben a miniatűr operaházban. Szttliámosság i:s csülrisrnhi * ItliirfózlaflaH egu 1 rgu muresi (íuomdíiiuiíildonosi TARGU-MURES, március 22. Nmgy feltűnést kellett az hir, amely »ze rint Bischer Fcnenc volt largii muresi nyom de tulajdonosit letart óz látták. Fischer Ke rene éveikkel ezelőtt eltávozott Targu-M üresről és az ókirályság különböző városa ban mint ügynök szertíjielt. Egyes helyeken i>ói kereskedőnek mondotté magát és nagyobb aiányu üzleteket kötötl, máskor, mint egy torgu- muresi s'/eszlerakal képviselője megrendeléseket vett led, legutóbb pedig egy nem’élező ’ nyomda eladása ügyében tárgyalt feleiivei. I Mindert estiben nagyobb összegű előleget \ vett fel és u pénz átvétele után eltűnt meg- 1 rendelői elöl, : akik végű! is az általa megjelölt vállalatok- í nál érdeklődtek a megrendelések késése mi 1 att. Ekkor tűnt ki, hogy Fischer rászedte őket. Sz’ébámosságai matt több feljelentést j adtaik 1h; a külnőhözö városok rendőrségei- ; nőj és Targu-Muresen is. Napokkal ezelőtt aztán a sf.-gheorghei rendőrség elfogta és átadta u targu-muresi rendőrségnek, amely most kezdte meg kihallgatását. A volt nyom- datulajdonos ellen szélhámosslág és csalás I miatt ndül eljárás. Zenei vezető: Fritz Busch Könnyen elképzelhető, hogy milyen anyagi áldozatot követelt és követel egy ilyen magános szinház fel- és kiépitése, fenntartása és folytonos tökéletesítése. Hiszen a glyndebournei idény évenként mindössze két hónapig tart. Pénzkérdések azonban nem játszottak John Christie számára szerepet. Az első években roppant összegeket fizetett rá a maga csodálatos hobbyjára, ahogy az angolok az ilyen passziókat nevezik, újabban azonban, mióta Glyndebourne a világ minden részéből egybesereglett gazdag zenebarátok találkozóhelye lett, a bevételek már fedezik az üzemi költségeket...Nyereség-. ről azonban sem most, sem a jövőben szó sem lehet. Az operaház fenntartására alapított családi részvénytársaság alapszabályai értelmében, minden bevételi többlet Glyndebourne továbbépítésére, tökéletesítésére fordítandó. — A glyndebournei operaház vezetését a régi Németország egyik legnagyobb dirigense, Fritz Busch vette át, aki a Harmadik Birodalom megszületése után elhagyta hazáját. A kis operaház vezetői szezonjuk együttesét a világ minden részéből gyűjtik össze. Az előadások zenei előkészítésében például állandó szerződéssel a magyar Stras- ser János segédkezik és többek között Pataky Kálmán is már vendégszerepeit a vidéki kastélyhoz simuló operaházban. Busch szenvedélyes odaadással látott a maga ideális munkájához, mely megadta számára azt a lehetőséget, hogy minden mellékszempont, minden hatósági korlátozás és anyagi megkötöttség nélkül tisztára művészi feltételek alapján épitse ki Glyndebourne jövőjét. Főrendezőül Kari Ebertet, a berlini operaház volt intendánsát hívták meg, az adminisztrativ igazgatást egy fiatal osztrák szakember, Rudolf Bing vállalta, a vendégszereplő énekesek és énekesnők között épugy vannak angolok, mint amerikaiak, spanyolok, finnek, magyarok, németek, stb. A vezérelv az, hogy nem nagy nevekre vadásznak, hanem a még nem elkopott igazi tehetségeket gyűjtik egybe, akikben megvan az adottság arra, hogy beleilleszkedjenek a glyndebournei együttes munkájába. Christie megbízottai egész Európát beutazzák, évről-évre sokszáz próbaéneklést rendeznek, melynek alapján aztán kiválasztják a legalkalmasabb erőket. Úgy a szólóénekesek, mint a negyventagu kórus és körülbelül 60 tagú zenekar tagjai úgy az egész idény, mint a szezont hetekkel megelőző próbák alatt a környékbeli városkákban és falvakban vannak elhelyezve, ahonnan Mr. Christie saját autóbuszai hozzák őket Glyndebourneba. A kastély maga az operai üzem „főhadiszállása“. A zenei vikend A glyndebournei kastély-színháznak még sereg más sajátsága is van. Az előadások látogatói, bár aránylag igen nagy árat fizetnek e mintaoperák meghallgatásáért, a zenei élvezet mellett azt az illúziót is kapják, hogy egy angol vidéki kastély szivesen látott vendégei. Már délután megérkeznek Glyndebourneba, a pályaudvaron a háziúr autói várják őket, a vendégek számára sereg öltöző és für-’ dőszoba áll rendelkezésre, az előadás megkezdése előtt és a szünetekben a gyönyörű parkban sétálgathatnak, az évszázados fatörzsek közé épített vendéglőben a leg- válogatottabb ételeket és italokat szolgál- ják fel számukra. így érthető, hogy évről- évre akad tizenötezer ember, akinek egy- egy ilyen ragyogó kerti ünnepéllyé varázsolt operai este 3 fontot megér. Körülbelül ennyit tesznek ki egy glyndebournei látogatás költségei. Kastélya remekbekészült ebédlőtermében, az ötször váltott aranytányérokon I felszolgált löncsnél, mindezt maga John j Christie, egy egyszerű, kedélyes, vidéki angol gentleman meséli el nekünk, mintha mindez természetes és magától értetődő volna. Köröskörül már dolgoznak a mesteremberek. Glyndebourne készül közelgő szezonjára. Mindent az utolsó szögig saját üzemben állitanak elő. A műhelyekben tucatnyi diszletfestő dolgozik az uj dekorációkon, varrónők serege remekeli a nagy művészek által tervezett kosztümöket. Ezidén Glyndebourne kibővítette műsorát: Mozart operáin ktvüi. melyek már világhírnevet szereztek számukra, Verdi Macbeth-jét és Donizetti Don Pasquale-ját is programjukba illesztették. Május 21-én megy fel először a függöny a glyndebournei kastély színpadán. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg» választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában Cln& Piaţa Unirii. Amerikában külön komoly tudomány az eladás lélektana NEWYORK, március hó. Ahhoz, hogy valamit eladjunk, hogy In-ívesen kínáljuk, hogy a vevő kedvet kapjon rá, emberismeret kell. Elmer Wheeler. Amerika legnagyobb eladási pszihológusa, most könyvet irt, amit túlzás nélkül a kereskedők ábécéjének lehet nevezni. A szerző érdekes példákat sorakoztat lel. Például azt mondja, hogy a bármixér helytelenül teszi fel a kér dést. amikor az ital megrendelése után igy szól a vendéghez: „Tojással, vagy a nélkül ?‘‘ Az eladónak sohasem szabad a vevőhöz olyan, kérdést intézni, hogy annak módja legyen a semmi és a valami között választani. A fenti kérdésre egyszerűen igy felei a vendég: „Tojás nélkül.“ Ezzel szemben, ha a mixter azt kérdezi: ..Egy vagy két tojással tetszik?“ akkor a vendég egv tojást biztosan rendel. Éppen igy hibás, ha például a limo- nádérendelésnél a pincér igy sz.ól: „Nagy, vagy kis pohárral?“ Erre legtöbbayire ez a felelet: „Kicsivel“ A pincérnek igv kell kérdezni: „Nemde, nagy pohárral?“ Elmer Wheeler elmondja könyvében, hogy egy baltrmorei áruház meghívta tanácsadónak, mert a tulajdonosok nem értették, hogy a helyiségekben valóság' gal hullámzik a tömeg, de a nagy érdeklődéshez mérten elég keveset vásárolnak. A kereskedők csodadoktora rájött arra, hogy az áruház eladói rosszul kínálják az árut. Például kitanitotita a boroíva- krémosztályon dolgozó segédet, hogy az eddigi módszer helyett a következőket mondja: „Szeretné Ön felére csökkenteni azt az időt, amit szappanozással szokott tölteni?“ Az áruház cipőosztályán úgynevezett „mocassíaWgyermekcrpőket árultak, ami indián kézimunka, szánes bőr' bői, üveggyöngyökkel. Elmer Wheeler észrevette, hogy a segédek ezt a cipőt mindig a gyermekeket kisérő anyáknak ajánlották. Ivitanitotta a cipőosztály eladóit, hogy egyenesen a gyermekekhez forduljanak. Csak úgy mellékesen, mintha nem volna fontos: „Látod, ezek azok a cipők, amit igazi indiánok viselnek.“ Ennek megvolt a hatása. A gyerek addig bömbölt, amig az anyja megvette az indiánus-cipőt. Az érdekes könyv szerzője szerint, aki pénzt akar kapni az emberektől, az nem nélkülözheti ezeket az ötleteket. Mint írja, egy koldust Iá' tott Newyork egyik forgalmas utcáján s megfigyelte, hogy alig akadt járókelő, aki me dobott volna alamizsnát a koldus kalapjába. Közelebb ment, hogy ennek okát megvizsgálja s ekkor látta, hogy a koldus mellém egy tábla lóg, ezzel a fel Írással: „Tavasz van és én vak vagyok“. Mert Amerikában még a kolduláshoz is kell valami hatásos reklámtrükk! PAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON! 100 drb. fehér zsurszalvét-a, Lei 15.—. 50 drb. nagyalakú fehér cakkos szalvéta Let 12.—, 50 drb. n-agyafiiaku rózsaszín cakkos szalvéta Lei 14.—, vendéglőknek, cdkrárzdáknak 500 drb. fehér negyedei,, szalvéta Lei 25.—, ugyanaz 1000 drb Lei 4C — Mintás zsurszalvéták 100 drb. Lei ' 29 —. í u n' --T?: i.Ljr.LLzW’KtüÍN 1 v *2 TALYÁBÁiV, - C.uj Piztri Unirii. Vidékre tál szállítjuk.
