Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-22 / 66. szám
ELLENZIK I 9 3 fi március 2 2. A csehországi szudéta-németek a világ érdeklődésének középpontjában Hitler utóbbi beszédeiből) nyíltan bejelentette. hogy Németország minden ,,tekintélyével“ küzd a szomszédos államok hm élő német kisebbségek érdekeiért. Ez a, bojelen*- lés elsősorban Csehszlovákiát érinti. Egyfelől :i vers ail le sí, másfelől a sa nt- geriruiini békeszerződés intézkedett a bohemia i németek sorsáról. Inkább gazdasági şs földrajzi okok f gyelembe véé létre!, 3 nnl- iió 122 ezer németet (1921. évi népszámla* !ás. a Csehszlovák állam területéhez csatoltok. A népek önrendelkezési jogára hivatkozva, a németség már ekkor hevesen tdlakozott eme eljárás ellen* és követelte az autonom német Bohemia létesítés'.-1 (Deutsch Böhmen), l'.z .a terv azonban a csehek ellenállása miatt dugába dőlt és kialakult u mai Csehszlovákia. Rov'd passzív politika után, a kisebbségi németség aktiv politikába kezdett és már <az első kéipívseliöválasztason Öt mandátumot szerzett. Két fontos part alakult ki: u. m.: német agrár-párt Sp-na vezetésiévé! és a Czeck vezetése alatt álló szociáldemokrata párt. 1931. Henilein .ismeretlen ember volt. Ettől az évtől kezdve fejlődik ki Honiéin vezetésével a szuiléta német part. (Sudeten-deutsche Porte".) A két első ipárl, az ..aktivisták“, együttműködött a kormánynyal, de az eredmények nem voltak biztatók, mert a német szavazók nagy Esze az ellenzéki politikát folytató 1 leniéin mögött sorakozott fel. 193ö-ben 72 német mandátum közi'ü, a szód éta-német párt xnlálr 44-et kapott. Tovább is láthatóan fejlődött a párt, annyira, hogy ma már a csehszlovákiai németséget egyöntetűen képviseli. Miért küzd Henlein? I.udov'c Naudean, a francia Illustration munkatársa, tanulmányi útja 'során megkérdezett egy felvilágosult, cseh állampolgár németet: igaz-e, hogy a németséget üldözik] Csehszlovákiában? A felelet: Üldözve? Nem! A szó igen erős! De mellőzve, megkárosítva, megalázva, azt igen! Néha!“ — jegyzi meg kis gnodolkozás után. Egy más német az elnemzetlenités ellen emel szót. A harmadik azt kifogásolja, hogy a németek nincsenek a közigazgatásban arányszámukhoz mérten képviselve. A negyedik azt mondja: „Az én nyelvemet 100 millió ember beszéli, kuiturfölényem nagy, mért kényszerítenek arra, hog)- a 6 m lliós cseh nyelvet megtanuljam, ha valami közhivatalt akarok elfoglalni“. Henlein ezeket az elégedetlenségeket akarja egy autonom Bohemia létes tésével orvosolni. Tiltakozik az állam centrális kormány- z *a ellen és harcol a szudéta-német anyagi <-'■ szellemi javak érintetlenségéért. Az éremnek két oldala van. Mi a véleménye a cseheknek a németek helyzetéről? Egyforma ipoütikai jogokat élveznek; gyülekezeti szabadságuk tökéletes; a legirreden- tú'bh birodalmi sajtótermékeket is szabadon olvashatják, a csehországi német munkanélküliek száma aránylag a legkisebb; a németség életszinvonala o legmagasabb, stb., stb. Mindezek ellenére Henlein pángermán és an- t'demokrtía politikát folytat a demokrata C seh szí® vák iában. A két álláspontból nehezen lehet megáUa- pitani az igazságot. Egyelőre mind a két fél hajthatatlan. Kormánykörök nem akarják autonómiával az állam egységét megbontair; Henlein pedig makacsul ragaszkodik az önkormányzathoz. A helyzet feszüli. Nagy önbizalmat kölcsönzött a szudéta-német vezetőknek az Anschluss. Branche képviselő a cseh iparlament- ben kategorikusan kijelentette: ,.Az alkalmat, hogy német Ausztria csatlakozott a német birodalomhoz, a csehországi s:udéta-námctek felhasználják arra, hogij egijüttérzéseikről biztosítsák az egyesült német népet. A szudétd-német párt megalapításával megteremtettük a-, eszközt politikai küzdelmünk megvívására. Állam- bölcsességre tvallana, ha a cseh kormány ar"a törekedne, hogy elejét vegye minden olyan helyzetnek, amely panaszra adhat okot. Elszántan fogunk küzdeni politikai jogaink és kulturális szükségletünk biztosításáért A nyilatkozat merész, a helyzet súlyos és minden lépés meggondolandó. A németek száma 3 millió 23l.68S-ra emelkedett. Henlein nagy tömege az egész német b rodalmat érzi maga mögött. Ezzel szemben az 1924 január 25-én kötött francia—cseh szerződés erős, úgyszintén a szovjet—cseh szerződés is. Nemrég egy francia szocialista képviselő Prágában kijelentette: ..Ha Csehszlovákiát támadás érné, Franciaország fegyveresen* védelmére siet. Ezt önöknek bejelentem, fel vegyok hatalmazva.“ N. J. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a ieg» választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Uriliűi. PAX UR, A LÁBMÜVÉSZ Egészen különleges valami és ötletes: egy leépített tisztviselő artistának képezi ki magát s művészi tehetségét lábain keresztül akarja kifejezésre juttatni, mert reméli, hogy igy inkább jut kenyérhez. — A lábbal festett portré (TIMISOARA, március 21. A csendesen, szinte láthatatlanul folyó viz magas töltésén rohanok. Az idő elég betyár, ügy vág szemembe a szél, mintha fizetne ezért néki valaki. A kalapomat már fültőig húztam, gondolom, igy jobban legyűröm az ellenállást. Felső testemet előrehajtom, divatosan, csupa áramvonal vagyok; hát gyerünk, gyerünk előre, igy csak igazán egyszerű a továbbjutás? Már négy óra cs én még csak itt vagyok és négyóra tiz perckor már ott kell lennem izééknél, pár kilométernyire, ők pedig rendes és pontos emberek s egy alig lemérhető kis késésből már kabinetkérdést csinálnak, következtetnek a jellemre, akaraterőre, erre-arra és miegymásra, mert szerintük, ha valaki valamit időre ígér, illig betartani és igy tovább. Igazuk van? Hát persze, hogy igazuk van. Na, olykor azért lehetnek enyhítő körülmények, tudok néhány kivételt, amikor apagyilkosságnál is figyelembevettek holmiegymásokat. A hid sarkán egy kis csoportosulás. Megnézzem? nenézzem? megnézzem? nenézem? Ide-oda két perc, ez már igazán mindegy. Megnézem. Kis hokedlin ül egy férfi. Előtte festőállvány szilárdan beszúrva a puha talajba és rajta egy készülő kép vászna. Vígan megy a munka. A piktor divatos tangót dudol és két kezét mélyen a zsebébe sülyeszti. Nem csodálom. Ilyen kutya szélben én se tennék másképpen. De azért halad. Épp most rakja fel a házak fölé a borongós felhőket. Egy kis fehér, egy kis szürke, itt-ott mély lila. Keresem a magasban a modellt. Nincs? Nem baj. A hangulat a fontos. És az lent is, fent is megvan. — Nézze uram, én őszintén megmondom magának, nagyon érdekes az, amit csinál. Olvastam már hasonló esetről, egy szerencsétlenül járt párisi festő, ki valamilyen autó vagy vonatkatasztrófánál elvesztette mind a két kezét — lábait kény- szeritette munkára, egyszerűen azért, mert élnie kellett; de ön, akinek mind a két keze megvan, mért dolgozik a lábaival ...? — Mert nekem is élnem kell. Az utcai diskurzusunk mindössze eny- nyi volt. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, megállapítottuk, hogy bővebb magyarázatokra nem alkalmas a pillanat. És este? — Az más. Mondjuk, úgy 8 után. Akkor szivesen látom. Pax ur és otthona Kedves, meleg szobában lakik' Pax ur, a lábmüvész. Pax, már művésznév és jobban hangzik, mint Robicsek, mondja ő és én belátom, hogy igaza van cs ezért nem is firtatom. Fontosabbnak tartom megtudni a lényeget: ki ez az ember, aki egy hónaposszobában, piciny dobkályha, viaszkosvászon divány s egy kerek asztalka és lim-lom képek társaságában vasszorgalommal készül egy uj életre cs bízik önmagában és bízik a lehetőségekben és minden mutatkozó rosszra fittyet hány és barátságos dummerauguszt-grimászt csinál. Ki ez az ember, aki otthomából a polgáriasságnak még a kisértetét is üldözi és mellőzi a hókuszpókuszos megszokott- ságokat, miközben „művészi“ túlfűtöttségében képzelet úgy csapóiig a jövőbe szabott terveinek girbe-görbe szerpentinjén, mintha tudomisén a közeli erdőbe rándulna ki piknikre. Külsőre úgy néz ki, mint egy tennisz- sampion. Magas, nyurga, barnárapirult és csontos. Arca hosszúkás és fiatalos, noha van rajta néhány időelőtti ránc. Gyakran nevet. Persze tele szájjal, hogy az egészséges, ragadozó fogak érvényesüljenek. Haját oldalra fésüli s minden harmadik mondata után, a homlokára zuhant tincset visszaigazitja. A vegyidet furcsa: gyér világitás, egy érdekes ember és egy sajátos környezet. Olyan, mint egy — ó, vájjon mihez is tudnám hasonlítani, hogy ne legyek prózai — mondjuk olyan, mint egy „fantázia ; g-huron“. Ezeket mondja: — Egy kereskedelmi vállalatnak voltam a tisztviselője. Két év óta állás nélkül vagyok. Némi végkielégitést kaptam ugyan, de most már slussz. Mihez kezdtem volna? Erős tehetségem volt a rajzoláshoz, festéshez. De lehet ebből ma megélni? Nem. Uj kell, érdekes kell, eredeti kell az embereknek. Ekkor gondoltam arra, hogy kézügyességemet átviszem a lábamra. Keserves napok következtek. Kora reggeltől késő éjszakáig próbáltam. Bal lábam hüvelykujjával fogtam a palettát, mig jobblábam ujjaival az ecsetet. Festettem. Irtózatos munka volt. Ma már épp olyan könnyen megy, mintha kézzel festenék. Gyakorlat kérdése. Amit itt lát, azt mind a lábammal pingáltam. Csinálok arcképet, figurális kompiziciókat, csendéletet és plenairt. Szóval mindent. Ha fel- melegszik az idő, felcsapok artistának. Néhány ajánlatom már van. És megfogok élni — talán gondok nélkül, festményeim után. Elhiszi uram, hogy ez nagy szó? Persze, hogy elhiszem. És ezt meg is mondom nekb Nagy művészek nyomán... Erről-arról beszélgetünk' és aztán néhány percnyi szünetet tart. Majd hirtelen lecsap: — Ön szememreveti, hogy iparosilom a művészeiét, mert az összes technika: változásokat szó nélkül alkalmazom. Ez igaz. Itt, a négy fal közt megtalálja az összes izmusokat. Impresszionizmus, kubizmus, futurizmus, expressziionizmiiş, és naturalizmus olyan békességben élnek egymás mellett, mint a jó testvérek. Amit Picasso, Georges Braque és Gino Severi* ni, vagy Pechstein, Kandinszky és Ko* koscha, vagy akár Chagall csinált — én nem tehetem meg. mert nekem élnem is kell. De kopirozom nagy stílusukat, mert artista alapon fogok dolgozni, ami azt jelenti, hogy ha valaki azt mondja nekem: Kérem csináljon egy képet á Iá Fernand Léger, akkor ezt olyan szabályosan fogom árnyékolni és összerakni a félgömbölyü testrészekét, mint ő. Vagy esetleg Karl Schmidt — Rottluff szerű arcképre vágyik egy hölgy (isten őrizze meg még a gondolától is!) akkor épp olyan kétségbeesettem eltorzított nagy orrt fogok csinálni, mint ez a közismert német expresszionista. Legnagyobb eredményt a karikatúrától remélem. Es itt I Georg Grosz az eszményem. Ismeri?. Felöltőiét, tavaszi és nyári öltönyét a világhírű Huraespune szövetekb öl rendelje. Nagy választék! Dombpia szövészet Cluj, Strada Regina Maria 4. — (D. e, 12-től d. u, 7*ig.) — Hogyne-hogyne. A Brillantenschî- ber einni képéről volt egy másolatom. —• Igazán? Nekem is megvan. Nézze csak. Itt van. Ezt már lábbal csináltam. — Talán könnyebb lábbal torzítani... — Téved. Nehezebb. Az emberi ösztön nagyobb pontosságot parancsol a lábnak, mint a* kéznek. Egy tudatalatti irányítás ez; a láb nem tűri a felületességet. Óriási gyakorlatra van szükség és állandó tornára. A láb, ha nincs szoktatva a rendszeres izommunkára, köny nyebbon és gyorsabban fárad el, mint a kar. Emellett a lábujjnak a természetadta hajlékonysága ős hiányzik s bizony megerőltető a munka. Ha szabadban festek, harisnyát húzok fel. Emlékszik, milyen volt, amit délután látott rajtam? Az Ujjak külön külön vannak. Épp ugv, mint egy kesztyűnél. Lábtyü. VOILÄ! — Egyik ajánlat Párisba biv, a másik Amerikába. Még nem döntöttem afelelt, hogyr melyiket fogadjam el. Talán Párisi fogom választani. Vaoillálok. Előbb egy tervet kell kidolgoznom, egy programot, ami értékes és mutatós is legyen. Mert egy- artistának különösen súlyt kell helyeznie arra, hogy amit a nyilvánosság elé visz, annak ötletesnek, eredetinek és mulattatónak kell lennie, tehát a külső tényezők igen lényegesek ...-— Szóval a beállítás. Mi? A szerviro- zás. •— Igen. Elárulok valamit. Egyszerre két képet akarok festeni. Egyiket lábbal — a másikat kézzel. Ez nem maradna hatás nélkül. És mondhatom, eddigi próbálkozásom sikerrel járt. Akarja látni? Szivesen bemutatom. Üljön le kérem — lerajzolom. Miugyárt két példányban. Vagy ha úgy tetszik — mást, mást. Mondjuk a lábammal a portréját és a kezemmel a szobám csücskéjét, a dívánnyal, képekkel... —• És a pókhálókkal. — Úgy van. És a pókhálókkal. Nos? .Alig mult el tiz perc — én két példányban ott díszelegtem a barnára pácolt állványon. Úgy kell nekem. Én akartam igy. Szegénye jó anyám! Ha látnál! J. J. IDŐSEBB EMBEREKNÉL, KIKNEK SZÉKLETE RENDELLENES^ ÉS FÁJDALMAS., sokszer már nap'' három-négy evőkrróiUtc-rmérzete* „FERENCZ JÓZSEF-' keserüviz is meghozz) J megfelelő bélkKirülést* és a kkiégitő ejnyagcseréc s igy jelentős megkönnyebbülést biztosit. Kérdezze meg orvosát. A vizámon hívül beutazási engedély hell a Csehszlovákiába utazóknak SATUMARE, március 2l. A csehszlovák hatóságok a határon átmeneti intézkedéseket léptetlek életbe. Alti Csehszlovákiába akar utazni, ismerősei vagy családja* által -beutazási engedélyt kell hogy szerezzen annak a községnek a vezetőségéitől, ahova utazni* készül. Az engedélyt a vizű moztátsn ál fel kell mutatni. A cseh és magyar konzulátusok vízumot csak abban az esetben adnak, ha az u tie vele t a kibocsátó hatóság a .legújabb belügyminiszteri rendeletnek megfelelően lebélyegezte. íígyelsiíé CLUJ, március 2t. Felsőbb rendeletre az állomásfönökscgck felhívják az összes katonai, polgári 'és 'vasutas nyugdíjasokat, hogy utazási könyvecskéjüket az 1938 -évi lálamo/ás*ok céljából mulassák be a ..Biroul de seeretariat“-nál, az állomáson1. A könyvecskéket el kell látni előzetesen „timbru de modern ziarea drumurilor“ bélyeggel, amit a II. osztályú jegypénztárnál adnak ki. A C.FR nyugdíjasok kivételével csak azok a nyugdíjasok ragasztják fel ezt a bélyeget, ha 75 százalék mellett akarnak utazni, permis ivekül. A könyvecskéket a nyugdijköny veeskével együtt kell benyújtani. aigaaia
