Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-20 / 65. szám
19 3 8 március 20. ELLENZÉK YamBBUS^SKsnmam 7 Az elesett búr tiszt táskájában talált üvegdarab sorsáról az angol titkos tanács jogi osztálya dönt Egy 63 éves állásnélküli munkás VI, György angol királyhoz irí felségfolyamodványa Üvegek á Lei 62" 103" 164" 300" 475' LONDON, március hó Jókai regényeire emlékeztető történetet beszél el Hafliry Robert Fowler batvanhároméves uj dékv alesi ál Iá s'nélk üli munkás VI. György királyhoz intézett felségfolyamodvá- nyában. Fowler harmincnyolc évivel ezelőtt, ulmiiikor Déliafh káabn a búr háborúban küzdött. a harctéren egy elesett bm tiszt lás- ktá'jábain marék aranypénzt és nagy ii vegeta- rábot talált. A pénzt megosztotta Iki jtársai- VBll, az üvegnek vélt dia rabot eltette szerencsehozó amulet nők és nyakába fűzött zacskóban hordta azóta egész életén át. Magával vitte a déli sarkra, alhova a Scott-féle expediáiéval ment, majd később a tenger fenekére, ahol tizenhét éven át dolgozott, mint az uj dél walesi kormány búvárja. Később I fngylal'lgyáros'ként némi, vagyont szerzett, j amit azonban a gazdasági válság az utolsó fillérig elvitt. Aztán utcaseprőként (próbált ! kenyeret keresmi, majd összes holmiját el- ! adogatva, végre az üvegdarabra akadt, amit) I kíváncsiságból megmutatott egy k lxnrátjá- I nak. aki rögtön megállapította, hogy az I üvegdarab csiszolatlan gyémánt. Egy sidneyi ; ékszerész kijelentette, bogy 4.37X2.5 cm. méretű ón ás-i értékű gyémánttá csiszolható. Fowler arra kéri wí uralkodót, állapítsa meg a kincs tulajdón jogát és ítéljen meg neki, mint régi birtokosinak és jóhiszemű megtalálónak a drágakő vételárából legalább any- nyit. amennyj megmentené az éhhalál ló!. A kérelem valószínűleg az angol titkos tanács jogi osztálya elé kerül. v’ .V Filmregény a valóságban: Â miniszterelnök leányának, az angol társaság „első !ady“-jének és egy vidéki lakatosmesternek romantikus házassága LONDON, március 14. Amikor Ishbel MacDonald eljegyzésé3 nek hire nyilvánosságra került, egy angol lap némileg túlzott tapintattal azt jelem tette olvasóinak, hogy a világbirodalom volt miniszterelnökének leánya Norman Ridgley kapitány menyasszonya lett. Bár Angliában igazán nem uralkodik militarista szellem, de azért a kapitányi rangnak itt is tekintélye van. Az újság kegyéből néki juttatott katonai karrier relett bizonyára Mr. Ridgley mulatott legjobban. Ő azután igazán nem hajlamos az ilyen nagyzolásra. Megelégszik azzal, ami. Igaz ugyan, hogy kapitány, de nem őfelsége hadseregében, hanem csak a Ye Olde Plow Inn törzsvendégeinek baráti körében. „Az öreg ekéhez“ címzett vendégfogadó a Londonnal szomszédos Buckinghamshire grófság Speen nevű községében gyűjti egybe a falu gazdáit, kisiparosait és a fővárosból odavetődő kirándulókat. A vendégek a keserű angol sör mellett mindenekelőtt a népszerű dart játékkal szórakoznak. A dart már hajdankorban is kedvelt volt a brittek között, de az utóbbi években az egyenesen kedvenc sportjuk lett. Mindenfelé játsszák, de főleg vendégfogadókban és korcsmákban, ahol a kellemeset összekötik a hasznossal, vagyis magyarán: sörbe megy a játék. A laikus számára kissé primitiven és egyhangúan hat a „dart“, a játékosok egyik nyilat a másik után dobálják a kerek céltáblára, azután összeszámolják találataik eredményét. A bonyolult szabályok azonban gondoskodnak a változatosságról. E szelíd sport főerénye az, hogy kis szobában is űzhető. Mindezt csak azért kellett elmondanunk, hogy elmagyarázzuk Mr. Ridgley kapitányi rangját: Igen bizony, Ishbel MacDonald újdonsült férje Speen falvában a helyi dart- csapat bajnoka és kapitánya volt... Norman Ridgley továbbra is megmarad a speeni dartosok kapitányának, mint ahogy Ishbel MacDonald is hű marad vendégfogadójához, melyet körülbelül két esztendővel ezelőtt vett bérbe. Norman Ridgley és Ishbel MacDonald szerelmi regénye, ha igy egyszerűen elmondjuk, nem is tűnik nagyon érdekesnek. Ugyan mi különös volna már abban, hogy a falucska szorgalmas ezermestere, aiz ügyeskezü asztalos és lakatos oltár elé vezeti a korcsmárosnét? Igaz ugyan, hogy Mr. Ridgley fiatalabb korában egyszerű mezőgazdasági munkás volt és jövendő feleségével akkor ismerkedett meg, amikor a kertet rendbehozta számára — de ez sem változtat azon, hogy a speeni mesterember és a speeni fogadósné kitünően összeillenek. Romantikusabb szinezést kap már történetünk, ha tudjuk, hogy voltaképpen ki is a speeni korcsmárosné, aki március első napjaiban leánynevét Mrs. Norman Ridgley nevére cserélte fel. Apja Ramsay MacDonald volt, a nemrégiben elhunyt nagy angol államférfi a nemzeti koalíció vezére, az angol király titkos tanácsosa, három ízben angol miniszterelnök. Egy kör bezárult. Ishbel MacDonald az oxfordi egyetem és a Downing-streeti palota kitérője után önként — és boldogan! — visszamegy oda, ahonnan Ramsay MacDonald hetvenkét eszttedővel ezelőtt elindult tüneményes pályafutása felé. Az öreg MacDonald, aki halálig büszke volt a maga paraszti skót származására, ugyanúgy egy munkáscsalád házában látta meg a napvilágot, mint leányának férje. A későbbi miniszterelnök apja épugy egyszerű munkásember volt, mint Norman Ridgley. A miniszterelnöki palotából a falusi korcsmába Amikor Ishbel MacDonald még apja életében átvette a falusi vendégfogadó vezetését, Londonban részben jóindulattal, részben némi szelíd gúnnyal mosolyogtak a volt miniszterelnök leányának furcsa elhatározásán. Gondolták: egy előkelő hölgy furcsa passziója, vagy „hobby“=ja inkább, ahogy itt nevezik. Epizód egy érdekes életben, mely igen egyszerű körülmények közül az ősi oxfordi egyetem padjaira, majd a miniszterelnöki palota szalonjaiba vezette Ishbel MacDonaldot. Hiszen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy pár évvel ezelőtt a speeni lakatos felsége az angol társadalmi élet központja volt. A legendás Downing street 10. alatt, a brit miniszterelnök régimódi házában éveken keresztül ő volt a háziasszony. Ishbel MacDonald reprezentált apja mellett a nagy fogadásoknál, ő látta vendégül Nagybritannia és a világ összes államainak államférfiak és diplomatáit. Királyi hercegek hajlongtak előtte, aki a királyi család hölgytagjai után Anglia első lady=je volt. I. MacDonaldnak nehéz szerepet kellett betöltenie édesapja oldalán, hiszen Ramsay MacDonald sohasem tudta elfelejteni korán elhunyt felségét, élete küzdelmes korszakának hűséges osztályosát, munkatársát, segítőjét, négy gyermekének anyját. Az idős államférfi búskomorsággal határos levertsége, mely az utolsó években egyre erősödőt, a gyógyíthatatlan emlékekből származott. Megható szépségű könyvben irta meg a nagy államférfi, hogy mit jelentett számára felesége élete és halála. Margaret MacDonald, leánynevén Gladstone, lord Kelvinnek, a nagy angol fizikusnak unokahuga, mindent feláldozott azért, hogy 1896-ban az ismeretlen és gyakran üldözött, kezdő munkáspárti politikus felesége legyen. A VALÓSÁG FILMMESÉJE Ramsay MacDonald néhány hónappal ezelőtt bekövetkezett elhunytáig goncjta” lanul élhetett. Egy dúsgazdag barátja végrendelete tekintélyes életjáradékot biztosított számára. De amikor ő is lehunyta szemét, összesen 200 font maradt utána. Ötven évi|g szolgálta hazáját és egy félévszázados közéleti működés u'tán még annyi pénzt sem gyűjtött össze, mint amennyit egy átlagos angol kiskereskedő, vagy kisiparos szokott. Ishbel MacDonald számára a speeni vendégfogadó nem hobbyít jelentett, mint ahogy feltételezték, hamum — egzisztenciális alapot. Pedig az apa halálával nem ért véget a MacDonald család fénykora. A volt miniszterelnök méig közvetlenül a kor mányból való kilépése előtt elérte élete egyik legnagyobb célját, valóra váltotta egyik legszebb álmát, politikai dinasztiát alapított, mint a Churchillek, a Cecilek, a Lloyd Georgeok és Halifaxok. Fia 33 éves korában miniszterré lett. Annakidején Malcolm MacDonald miniszteri! kinevezését nem éppen jóindulatúan fogad ták. Protekcióról, klikkuralomról, családi politikáról beszéllek. Most már azonban a kritika egész elhallgatott. Ishbel MacDonald bátyja, a volt miniszterelnök fia, dominiumi miniszterként nagyszerűen bevált. Ma ez a fiatal politikus az angol közélet egyik legnagyobb reménysége. Több mint bizonyos, hogy az ő révén a lordi cim, melyet apja elutasított, előbbmtóbb mégiscsak a MacDonald családba kerül. Azonban ő is örökölte apja szerénységét és egyszerűségét. Es igy bizonyára neki sincs semmi kifogása az- ellen, hogy egy évvel fiatalabb húga most Mrs. Ridgley, valgyis egy falusi kertész és lakatosmester felesége lett. A valóságnak ezt a filmmeséjét az angol nyilvánosság a legnagyobb rokon- szenvvel, sőt mondhatnék lelkesedéssel fogadta. A fiatal jegyespár számára már kissé sok is volt a lelkesedésből. A legszívesebben megszöktek volna a feléjük áradó nagy népszerűség elől. Amikor az eljegyzés hire kipattant, valóságos népvándorlás indult meg az öreg ekéhez címzett vendégfogadó felé, vasár- napomkint egyenesen életveszélyes tolongás fejlődött ki a söntés körül. Ishbel MacDonald és vőlegénye talán le is zárta volna a fogadót esküvőjük előtt, — de nem lehetett. Rövid jegyességük éppen egybeesett a speeni ,,dart“ bajnokságok napjaival és ennél a fontos eseménynél Ridgleynek— mint kapitánynak és baj' noknak — okvetlenül jelen kellett lenni. Annál is inkább, mivel a győztesnek kijáró ezüstserleget a fiatal fo;gadósné maga nyújtotta át a diadalmas nyildobó' nak... HÁROMPERCES ESKÜVŐ Annyit azonban mégis sikerült elérnünk, hogy esküvőjük időpontja teljes titokban maradt. Délelőtt tízkor határozták el, hogy aznap egybekelnek és délben 12-kor már ott is voltak négy barátjukkal a hampsteadi anyakönyvvezető előtt. Bár Anglia a ragyogó nagy esküvők hazája, a néhai miniszterelnök leálnyá' nak esküvője pont csak három percig tartott. Amikor London megtudta, hogy Ishbel MacDonaldból Mrs. Ridgley llett, a fiatal párnak már nyoma veszett. Sikerült megszökniük. Mézesheteiket (melyek bizony csak rövid napok) teljes viissza- vonultságban, valahol London mellett töltik el és azután, visszasietnek a speeni fogadóba’, amely nem sokáig lehet meg régi asszonya és uj ura nélkül. HÓFEHÉREN Alvó füvek között, a hideg éjben, halvány és hallgatag hold alatt, ült egg gyermek. Fáradt volt és éhes, de a csillagok távol voltak, nem adhatták neki kenyeret 'és nem adhatott párnát ■a hold. Fázott, de a fák aludtak s nem takarhatták be. Félt, de a madarak bénán fészkükön hevertek s nem vigasztalhatták meg SHt s az angyalok nem törölték le könnyeit. Csak a patak mormolta egyre: „egyesülj velem, egyesülj velemtc. S ,a szél zúgta: „tiéd a végtelen, tiéd a végtelen“ És a büszke Vénusz az égen reámosolygott diádalmasan, hófehéren. FLÓRIÁN TIBOR.
