Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-20 / 65. szám

19 3 8 március 20. ELLENZÉK YamBBUS^SKsnmam 7 Az elesett búr tiszt táskájában talált üvegdarab sorsáról az angol titkos tanács jogi osztálya dönt Egy 63 éves állásnélküli munkás VI, György angol királyhoz irí felségfolyamodványa Üvegek á Lei 62" 103" 164" 300" 475' LONDON, március hó Jókai regényeire emlékeztető történetet be­szél el Hafliry Robert Fowler batvanhárom­éves uj dékv alesi ál Iá s'nélk üli munkás VI. György királyhoz intézett felségfolyamodvá- nyában. Fowler harmincnyolc évivel ezelőtt, ulmiiikor Déliafh káabn a búr háborúban küz­dött. a harctéren egy elesett bm tiszt lás- ktá'jábain marék aranypénzt és nagy ii vegeta- rábot talált. A pénzt megosztotta Iki jtársai- VBll, az üvegnek vélt dia rabot eltette szeren­csehozó amulet nők és nyakába fűzött zacs­kóban hordta azóta egész életén át. Magával vitte a déli sarkra, alhova a Scott-féle expe­diáiéval ment, majd később a tenger fene­kére, ahol tizenhét éven át dolgozott, mint az uj dél walesi kormány búvárja. Később I fngylal'lgyáros'ként némi, vagyont szerzett, j amit azonban a gazdasági válság az utolsó fillérig elvitt. Aztán utcaseprőként (próbált ! kenyeret keresmi, majd összes holmiját el- ! adogatva, végre az üvegdarabra akadt, amit) I kíváncsiságból megmutatott egy k lxnrátjá- I nak. aki rögtön megállapította, hogy az I üvegdarab csiszolatlan gyémánt. Egy sidneyi ; ékszerész kijelentette, bogy 4.37X2.5 cm. méretű ón ás-i értékű gyémánttá csiszolható. Fowler arra kéri wí uralkodót, állapítsa meg a kincs tulajdón jogát és ítéljen meg neki, mint régi birtokosinak és jóhiszemű megta­lálónak a drágakő vételárából legalább any- nyit. amennyj megmentené az éhhalál ló!. A kérelem valószínűleg az angol titkos tanács jogi osztálya elé kerül. v’ .V Filmregény a valóságban: Â miniszterelnök leányának, az angol társaság „első !ady“-jének és egy vidéki lakatos­mesternek romantikus házassága LONDON, március 14. Amikor Ishbel MacDonald eljegyzésé3 nek hire nyilvánosságra került, egy angol lap némileg túlzott tapintattal azt jelem tette olvasóinak, hogy a világbirodalom volt miniszterelnökének leánya Norman Ridgley kapitány menyasszonya lett. Bár Angliában igazán nem uralkodik militarista szellem, de azért a kapitányi rangnak itt is tekintélye van. Az újság kegyéből néki juttatott katonai karrier relett bizonyára Mr. Ridgley mulatott legjobban. Ő azután igazán nem hajlamos az ilyen nagyzolásra. Megelégszik azzal, ami. Igaz ugyan, hogy kapitány, de nem őfelsége hadseregében, hanem csak a Ye Olde Plow Inn törzsvendégeinek baráti körében. „Az öreg ekéhez“ címzett vendégfoga­dó a Londonnal szomszédos Bucking­hamshire grófság Speen nevű községében gyűjti egybe a falu gazdáit, kisiparosait és a fővárosból odavetődő kirándulókat. A vendégek a keserű angol sör mellett mindenekelőtt a népszerű dart játékkal szórakoznak. A dart már hajdankorban is kedvelt volt a brittek között, de az utóbbi években az egyenesen kedvenc sportjuk lett. Mindenfelé játsszák, de fő­leg vendégfogadókban és korcsmákban, ahol a kellemeset összekötik a hasznossal, vagyis magyarán: sörbe megy a játék. A laikus számára kissé primitiven és egyhangúan hat a „dart“, a játékosok egyik nyilat a másik után dobálják a ke­rek céltáblára, azután összeszámolják ta­lálataik eredményét. A bonyolult szabá­lyok azonban gondoskodnak a változa­tosságról. E szelíd sport főerénye az, hogy kis szobában is űzhető. Mindezt csak azért kellett elmondanunk, hogy el­magyarázzuk Mr. Ridgley kapitányi rang­ját: Igen bizony, Ishbel MacDonald új­donsült férje Speen falvában a helyi dart- csapat bajnoka és kapitánya volt... Norman Ridgley továbbra is megma­rad a speeni dartosok kapitányának, mint ahogy Ishbel MacDonald is hű marad vendégfogadójához, melyet körülbelül két esztendővel ezelőtt vett bérbe. Norman Ridgley és Ishbel MacDonald szerelmi regénye, ha igy egyszerűen el­mondjuk, nem is tűnik nagyon érdekes­nek. Ugyan mi különös volna már ab­ban, hogy a falucska szorgalmas ezermes­tere, aiz ügyeskezü asztalos és lakatos ol­tár elé vezeti a korcsmárosnét? Igaz ugyan, hogy Mr. Ridgley fiatalabb korá­ban egyszerű mezőgazdasági munkás volt és jövendő feleségével akkor ismerkedett meg, amikor a kertet rendbehozta számá­ra — de ez sem változtat azon, hogy a speeni mesterember és a speeni fogadósné kitünően összeillenek. Romantikusabb szinezést kap már tör­ténetünk, ha tudjuk, hogy voltaképpen ki is a speeni korcsmárosné, aki március első napjaiban leánynevét Mrs. Norman Ridgley nevére cserélte fel. Apja Ramsay MacDonald volt, a nemrégiben elhunyt nagy angol államférfi a nemzeti koalíció vezére, az angol király titkos tanácsosa, három ízben angol miniszterelnök. Egy kör bezárult. Ishbel MacDonald az oxfordi egyetem és a Downing-streeti palota kitérője után önként — és boldogan! — visszamegy oda, ahonnan Ramsay MacDonald het­venkét eszttedővel ezelőtt elindult tüne­ményes pályafutása felé. Az öreg Mac­Donald, aki halálig büszke volt a maga paraszti skót származására, ugyanúgy egy munkáscsalád házában látta meg a nap­világot, mint leányának férje. A későbbi miniszterelnök apja épugy egyszerű mun­kásember volt, mint Norman Ridgley. A miniszterelnöki palotából a falusi korcsmába Amikor Ishbel MacDonald még apja életében átvette a falusi vendégfogadó ve­zetését, Londonban részben jóindulattal, részben némi szelíd gúnnyal mosolyogtak a volt miniszterelnök leányának furcsa el­határozásán. Gondolták: egy előkelő hölgy furcsa passziója, vagy „hobby“=ja inkább, ahogy itt nevezik. Epizód egy érdekes életben, mely igen egyszerű kö­rülmények közül az ősi oxfordi egyetem padjaira, majd a miniszterelnöki palota szalonjaiba vezette Ishbel MacDonaldot. Hiszen nem szabad megfeledkeznünk ar­ról, hogy pár évvel ezelőtt a speeni laka­tos felsége az angol társadalmi élet köz­pontja volt. A legendás Downing street 10. alatt, a brit miniszterelnök régimódi házában éveken keresztül ő volt a házi­asszony. Ishbel MacDonald reprezentált apja mellett a nagy fogadásoknál, ő látta vendégül Nagybritannia és a világ összes államainak államférfiak és diplomatáit. Királyi hercegek hajlongtak előtte, aki a királyi család hölgytagjai után Anglia el­ső lady=je volt. I. MacDonaldnak nehéz szerepet kel­lett betöltenie édesapja oldalán, hiszen Ramsay MacDonald sohasem tudta elfe­lejteni korán elhunyt felségét, élete küz­delmes korszakának hűséges osztályosát, munkatársát, segítőjét, négy gyermekének anyját. Az idős államférfi búskomorság­gal határos levertsége, mely az utolsó években egyre erősödőt, a gyógyíthatat­lan emlékekből származott. Megható szépségű könyvben irta meg a nagy ál­lamférfi, hogy mit jelentett számára fele­sége élete és halála. Margaret MacDonald, leánynevén Gladstone, lord Kelvinnek, a nagy angol fizikusnak unokahuga, mindent feláldozott azért, hogy 1896-ban az ismeretlen és gyakran üldözött, kezdő munkáspárti politikus felesége legyen. A VALÓSÁG FILMMESÉJE Ramsay MacDonald néhány hónappal ezelőtt bekövetkezett elhunytáig goncjta” lanul élhetett. Egy dúsgazdag barátja vég­rendelete tekintélyes életjáradékot bizto­sított számára. De amikor ő is lehunyta szemét, összesen 200 font maradt utána. Ötven évi|g szolgálta hazáját és egy fél­évszázados közéleti működés u'tán még annyi pénzt sem gyűjtött össze, mint amennyit egy átlagos angol kiskereskedő, vagy kisiparos szokott. Ishbel MacDonald számára a speeni vendégfogadó nem hobbyít jelentett, mint ahogy feltételez­ték, hamum — egzisztenciális alapot. Pedig az apa halálával nem ért vé­get a MacDonald család fénykora. A volt miniszterelnök méig közvetlenül a kor mányból való kilépése előtt elérte élete egyik legnagyobb célját, valóra váltotta egyik legszebb álmát, politikai dinasztiát alapított, mint a Churchillek, a Cecilek, a Lloyd Georgeok és Halifaxok. Fia 33 éves korában miniszterré lett. Annakide­jén Malcolm MacDonald miniszteri! kine­vezését nem éppen jóindulatúan fogad ták. Protekcióról, klikkuralomról, családi politikáról beszéllek. Most már azonban a kritika egész elhallgatott. Ishbel Mac­Donald bátyja, a volt miniszterelnök fia, dominiumi miniszterként nagyszerűen bevált. Ma ez a fiatal politikus az angol köz­élet egyik legnagyobb reménysége. Több mint bizonyos, hogy az ő révén a lordi cim, melyet apja elutasított, előbbmtóbb mégiscsak a MacDonald családba kerül. Azonban ő is örökölte apja szerénységét és egyszerűségét. Es igy bizonyára neki sincs semmi kifogása az- ellen, hogy egy évvel fiatalabb húga most Mrs. Ridgley, valgyis egy falusi kertész és lakatosmes­ter felesége lett. A valóságnak ezt a filmmeséjét az an­gol nyilvánosság a legnagyobb rokon- szenvvel, sőt mondhatnék lelkesedéssel fogadta. A fiatal jegyespár számára már kissé sok is volt a lelkesedésből. A leg­szívesebben megszöktek volna a feléjük áradó nagy népszerűség elől. Amikor az eljegyzés hire kipattant, va­lóságos népvándorlás indult meg az öreg ekéhez címzett vendégfogadó felé, vasár- napomkint egyenesen életveszélyes tolon­gás fejlődött ki a söntés körül. Ishbel MacDonald és vőlegénye talán le is zár­ta volna a fogadót esküvőjük előtt, — de nem lehetett. Rövid jegyességük éppen egybeesett a speeni ,,dart“ bajnokságok napjaival és ennél a fontos eseménynél Ridgleynek— mint kapitánynak és baj' noknak — okvetlenül jelen kellett lenni. Annál is inkább, mivel a győztesnek ki­járó ezüstserleget a fiatal fo;gadósné ma­ga nyújtotta át a diadalmas nyildobó' nak... HÁROMPERCES ESKÜVŐ Annyit azonban mégis sikerült elér­nünk, hogy esküvőjük időpontja teljes titokban maradt. Délelőtt tízkor határoz­ták el, hogy aznap egybekelnek és dél­ben 12-kor már ott is voltak négy barát­jukkal a hampsteadi anyakönyvvezető előtt. Bár Anglia a ragyogó nagy esküvők hazája, a néhai miniszterelnök leálnyá' nak esküvője pont csak három percig tartott. Amikor London megtudta, hogy Ishbel MacDonaldból Mrs. Ridgley llett, a fiatal párnak már nyoma veszett. Sike­rült megszökniük. Mézesheteiket (melyek bizony csak rövid napok) teljes viissza- vonultságban, valahol London mellett töltik el és azután, visszasietnek a speeni fogadóba’, amely nem sokáig lehet meg régi asszonya és uj ura nélkül. HÓFEHÉREN Alvó füvek között, a hideg éjben, halvány és hallgatag hold alatt, ült egg gyermek. Fáradt volt és éhes, de a csillagok távol voltak, nem adhatták neki kenyeret 'és nem adhatott párnát ■a hold. Fázott, de a fák aludtak s nem takarhatták be. Félt, de a madarak bénán fészkükön hevertek s nem vigasztalhatták meg SHt s az angyalok nem törölték le könnyeit. Csak a patak mormolta egyre: „egyesülj velem, egyesülj velemtc. S ,a szél zúgta: „tiéd a végtelen, tiéd a végtelen“ És a büszke Vénusz az égen reámosolygott diádalmasan, hófehéren. FLÓRIÁN TIBOR.

Next

/
Oldalképek
Tartalom