Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-19 / 64. szám
2 ELLENZŐK I O 3 H március I 0. Tovább folyik a vizsgálóbírói kihallgatás a letartóztatott luga ügyvéd ügyében CLUJ, március 18. Mégj mindig nem ültek el aívmik a meglepetésszerűen bekövetkezett vizsgáéinak a hullámai, melyet a hadrrokkan- ,K. önvegyek és árvák egyesülete clujl «tkjának vezetősége ellen indítottak ieg. A második szánni vizsgálóbírói kir ,inét vezetője, dr. Danicel Grigorc yi/s- álóbrró rendületlen buzgalommal folytjai tovább az ügyijén a bizonyítási elírást. E célból valamennyi kedva/mé- , vés utazási igazolványokkal rendelkező adirokkanlnt és hadiözvegyet krhallga- .sra idézett be. hogy igazolványaik ki* .rási módja felől beszámoljanak. í gy -intén megidéztette a vizsgálóbíró azt , két nőt is, Eger á/ária és Márta személyében, akiknek leleplezése 19.‘>(i ban a/, egész, bűnügyi vizsgálatot elindította. Egg rék ugyanis anélkül, hogy erre bármiféle jogcímük lett volna, az. 1. O. V. eluji fiókja által kiállított kedvezményes vnsuílí igazolványokkal utaztak. A viz.sgálái során inémiképpen tisztázódott annak a volt 1. O. V. lötiisztviselö- nek a felelőssége is, akinek vagyonára a biztosítási bűnügyi zárlajot dr. .Inga lustáimul egyetemben elrendelték. A fö- tisz,tviselöt ez ügyben csupán anyagi felelősség terhel] és így letartóztatására nem került sor. Dr. Juga és társai fogva- tartási ügyében, amelyet védőjük, dr. Saragea Zamfir ügyvéd megfelebbezett, a tábla vúdtanácsa még c héten dönteni log. Nem szégyelni, gyógyitani kell az elmebeteget Zsakö István érdekes előadása az elmegyógyitás uj problémáiról BUDAPEST, március iS. Közelharcot folytattak a tegnap este a Népeészgség- ügyi Múzeumban. A zsúfolt széksorok mellett egymáshoz préselve állottak az emberek. Zsakó István az angyalföldi elmegyógyintézet igazgatója tartott előadást „Elmebetegek a társadalomban“ címmel. — Az elmebetegek helyzete rendkívül nehéz, — fejtegette — rengeteg akadály- kai kell megküzdeniök, ha a társadalomban el akarnak helyezkedni. Természetesen csak a gyógyult elmebetegekről van S7Ó, azokról, akik méltán számíthatnának arra, hogy a társadalom befogadja őket, de mégsem tudnak elhelyezkedni a „multiak“ miatt. A vetélytársak megbélyegző momentumként terjesztik a gyógyult betegről, hogy elmegyógyintézetben állott kezelés alatt. Pedig ezt semmiesetre sem lenne szabad megbélyegzőnek találni. Az elmebaj éppen olyan baj, mint bármely más megbetegedés, gyógyitani kell, nem pedig szégyelni. Magyarországon 14.000 elmebeteg áll a különböző intézetekben gyógykezelés alatt. Ezeknek a betegeknek két százaléka távozik teljesen gyógyultan egy év múlva, tiz százaléka pedig majdnem teljesen egészségesen. Évente tehát íjoo gyógyult elmebeteg kerül vissza a társadalomba. Legtöbbjük a gyógyulás után úgy érzi, hogy éppolyan jogai vannak, mint egy egészséges embernek. A társadalom mégsem úgy fogadja őket, rendkívüli nehézségekkel keli megküzdenie szinte valamennyinek. A társadalom — érthetően — védi magát az elmebetegek esetleges támadásai ellen. Vannak törvények, amelyek védenek ellenük, de a törvények ugyanakkor gyógyításukról is gondoskodnak. NINCS MÁR PAPIRKARD A mai modern elmegyógyintézetekben egészen más elbánásban részesítik a betegeket, mint régen. Ma tanitják őket és igyekeznek bennük a felelősségérzetet ismét felkelteni. Dolgoztalak őket. De csak akkor, ha kedvük van hozzá. Munkájukért az elmegyógyintézetben fizetést is kapnak. Néhány évtizeddel ezelőtt az elmebetegeket meghagyták tévhitében. Az elmegyógyintézetekben ebben az időben papirkoronákkal és papirkardokkal felszerelt betegek sétáltak. Más volt a múltban és más ma a tudományos felfogás az elmebetegek gyógyításának kérdésében. A mai elméletek szerint akkor tesznek jót a beteggel, ha rávezetik tévhitére. Ez nem is olyan nehéz munka. Sokkal nehezebb rávenni a beteget, hogy miután felismerte, hogy tévhitről van szó, mondjon le róla és térjen vissza a valóságba. A visszatérés nehéz, a beteg szivesen áltatja magát, mert a valóság sok fájdalmat okozna. A modern elmegyógyintézetekben kellemes körülmények közölt él a beteg. Rendszeres munka folyik. Amelyik beteg kedvet érez a munkához, az rendszeresen résztvesz kerti munkákban, javítások elvégzésében és a ház körül felmerülő egyéb teendőkben. Az elmebetegek csekély díjazásért olyan munkára is vállalkoznak, amit egészséges ember képtelen lenne elvégezni. Az angyalföldi elmegyógyintézet 2cco pengőt kapott azért a munkáért, amit hihetetlen türelemmel egy éven át végeztek az elmebetegek. Óriási halmaz papirosból kellett ki válaszra n i o k a sztaniolpapirt... A magyar elmegyógyintézetben csak 0/ a beteg dolgozik, aki akar. Németországban kísérletképpen bevezették a munkakényszert. Az elmebeteg védtelen. Az elmegyógyintézetben nemcsak gyógyítják, de azzal, hogy olt van, védik is, mert ha szabadon járna, nem tudná magát megvédeni liegen például falun a bolondokat gúnyolták, kihasználták. „Okos“ elmebetegek Vannak azonban olyan elmebetegek is, akik nemcsak hogy megvédik magú kát az egészségesektől, nemcsak hogy nem engedik, hogy kihasználják őket, de ők maguk használnak ki másokat. Elmondotta egy öreg, iszákos patkány irtó esetét, aki valamelyik faluban azt hiresztelte magáról annakidején, hogy ö Rudolf trónörökös. Sokam clhitték neki, étellel, itallal jól tartották, mig végre hivatalos helyen megtudták a dolgot és orvosi vizsgálat után elmegyógyintézetbe szállították az öreget. Beszállítását követő napon hetven, botokkal felfegyverkezett fer■ hisi ember követelte etz elmegyógyintézetben ,,Rudolf trónörökös“ azonnali szabadonbocsátását... — íme tehát, — mondotta az előadó — nem minden esetben az őrülteket nyomják el, gyakran ők nyomnak el másokat! Zsakó István ezután röviden össze" foglalta a társadalom tennivalóit az elmebetegekkel szemben. Nálunk mindenekelőtt ki kell fejleszteni a meglévő in~ intézményeket s lehetővé kell tenni, hogy minden elmebeteg szakszerű kezelésben részesülhessen. De mindennel fontosabb, hogy lépések történjenek az elmebaj meg előzésének érdekében. Intenzivebben kell venni a küzdelmet a vérbajok ellen. Az elmebajok ellen való küzdelem szempontjából is rendkívül nagy jelentősége van Darányi Kálmán miniszterelnök győri beszédében- tett kijelentésének, mely szerint a kormány tervbevette a házasságkötés előtt/ tanácsadás, illetve tanácskérés kötelezettségét. Néhány rendkívül érdekes vetített képet mulatott be ezután az előadó, előadásának befejezéseképpen. A nagyszámú hallgatóság percekig tarló tapssal köszönte meg az érdekes előadást. A gyermeklány: ,,Ha a szülők tudnák, hogy sokszor kikre hízzák a gyermekeiket, kétségbe lennének esve“ CLUJ, március 18. Ő az utolsó, akivel beszélek n cikksorozat keretében. Fiatal lány is, dolgozó nő is, mégis valami más, mint a töbh, aki beszélt eddigi munkájáról, életéről, terveiről. Margit, n gyermekhVny. a bőmmé tolja a gyermekkocsit a napsütésben, anyás szeretettel nézi o kocában alvó kisfiút1, mialatt a kisfiú négyéves bátyja belekapatszkod k és szüntelenül és kí-olthatatlan kíváncsisággal' beszél és kérdez különös és nevettető dolgokat, ahogy csak négyéves kisfiúk szoktak. Margit is olyan, mint egy gyerek, kerek és jóltáplált, az arca telt, jfros és derűs. Egyenruhát hord, a bomne-ok nemzetközi' egyenruháját, amely egy kicsit az. ápolónők ruhájára emlékeztet s amelynek Iáit-tára metropolisok forgalmát állítja ile a fehérkesztyüs rendőr, hogy átengedje a bonnet s a gyerekkocsiban trónoló nagyhatalmat, a gyereket, ■Margit, a bonne, olyan, mint egy fiatal anya, akit tudományosan képeztek k: a gye- ' reknevetésre, gyerekpszihológiára és táptál- kozástanro. Szaktekintély a vitaminkérdésben s az ultraviolet sugarakban s úgy vi* 1 gyáz a két csemetére, akiket rábaiak, hogy 1 azoknak a baja szála sem görbül meg. Meg aztán szereti is őket, egész szivével, a magá- nos nő minden meleg érzésével. Minden, gondolata a pici Gyuri, aki monogrammos takarója a'iatt, elegáns kocsijában fenséges nyugalommal nézi a világot, meg Péter, akivel már beszélgetni isi lehet. Elmagyarázza szépen, hogy, miért keresi meg így a kenyerét. —■ Tizenkilencéves koromban — mondja —. volt egy vőlegényem, aki nagyon szeretett. Azt szerencsétlenség érte, meghalt szegény. Azóta nagyon árva vagyok, mert szüleim kicsi1 koromban meghaltak s rokonok neveltek fel, akiknél bizony nagyon keserves volt a sorsom, mikor az a dolog történt a vőlegényemmel, mert azt hitték, hogy most- már a nyakukon maradok. De hála Istennek, olvastam egy apróhirdetést, bonnet kerestek uriháznál. Jelentkeztem, bizonyítványt kérlek, azt mondtam, nekem mines, sose voltam még Hálásban. Hát akkor mit tudok — kérdezték —. érlck=e a gyerekhez. Azt feleltem, hogy azi hiszem, hogy minden nő. aki szereti n gyereket, ért is hozzá, meri mi a gyerek kérem, nem egy dinamó, ahhoz nem érnM Í10 rí® leni kell, azt szeretni kelj. Ugylátszik, megtetszett nekik a válaszom, mert olt tartó!l A s olt is voltam 'náluk két évig, ma is olt lennék, ha el nem helyezik az. apát külföldre. Oda is elmentem volna, de akkor gyáva 'voltam, nem akartam menni, nagyon rrn-g is bántam, kérem. Mai eszemmel mennék — szivesen. — Ennél a két kisfiúnál mióta van, Margit? — Ezeknél estik féléve, ök a harmadik gyerekeim. — S hol tanulta azt a sok mindent, ami a gyereknevelésre vonatkozólag tud? — Azt kérem? Csakis könyvekből. Hogy el ne maradjak a 'világtól. — Szeret velük foglalkozni? — Azt ki sem lehet mondani, kérem. Ha betegek, egészen odafagyok. Pedig tessék eltűnni. sok türelem kell hozzájuk. Ez a kicsi Gyuri olyan ravasz, mündig kinyitja n kocsiján, addig piszkálja, m:g sikerül nck . pedig majd megbolondulok, hogy kiesik, ö ezt tudja és higyje el, direkt bosszantani akar, mert Híja, hogy me km y He odovagyok. ha kinyitja a kocsit. Ravaszul pislog, ügye- sen kinyitja és akarattal ki akar borul' akkor én bezárom azt a biztonsági zárai, rá- kj a bálok, mert ért mindent s öt perc múlva újra kinyitja és nevet, hogy mennyire mérgei, vagyok. <' ■— Es Péter? — Péter nagyon jó. Vele csak arra kell ügyelni, hogy ne rontsa el a1 gyomrát, mert falánk. Sok baj van velük, de ugy szeretem őket s ha már nem foglalkozhatom a saját gyermekeimmel — hát Istenem, a másoké is éppen olyan kedves, csakhogy nem a miénk. S ha cl kell válni tőlük, borzasztó rosszul' esik, majdnem, mintha az enyém lenne. — Majd férjhez megy es a saját gyermekére vigyáz. — Dehogy megyek férjhez. Én már arra nem is szám -tok. Jó lesz nekem már a. más gyereke is1. ugye Péter? Péter azt felel', hogy jó lesz. Most közelebb hajol Margit s mint vadami nagy titkot, ugy árulja el. — Higyje el kérem, ha a szülők tudnák, hogy sokszor kikre bízzák a gyerekeiket, kétségbe lennének esve. Kérem, a legtöbb bonne, meg freulein olyan l:deges és türelmetb n és annyit nem ért a gyerekhez., hogyr az már bűn. Csak éppen, hogy velük van, visz: őket sétálni, de semmivel nem törődik. Igaz, hogy nehéz helyzetük van, nem csoda, ha idegesek, de hogy némelyik m't esni I a rábízott gyerekkel, az már bo"zasztóság. Van egy ismerős 'lány, rá van bízva egy kislány, sápadt és vérszegény, az anyja', aki egész nap hivatalban van, rábzta a lányra, hogy vegyen a gyereknek minden délelőttre narancsot. A lány megveszi és megeszi, pedig kőivé r, mint egy ház, minek neki a vÚaroin? Es az semmi, ha még rápaskokua a kislányra, ha a gyerek bőg, Istenem, a kis Gyuri kezére én- ís ráütöttem egy picit, hogy ne ny issa ki folyton a kocsiját. De ez a lány nem veri a kislányt kérem, hanem cs;pi s aztán röhögve mondja el, hogy a mamája, azt mondta a napokban: Én nem tudom, mi csípi össze ezt a gyerekeit csupa folt a karja. Hát ezt rémes kérem haEgattni, minek megy az ilyen gyercklánynak, meg az olyan, aki pofozza a rábízott gyereket és. megfenyegeti1, hogy el ne mondja, otthon, mert akkor még- egyszer megpofozza. Kérem, kétéves gyerekeket ugy pofoznak, mint a pinty és ha sírnak, rázzák őket és ők csak sétálnak u gavallérjaikkal és olvassák a szerelmes regényeket . . . Megbolrá,okozva fejezi be: — Csodálom azt az- anyát kérem, akinek gyereket adott az Isten és habár meglehetné, hogy' foglalkozzon vele, műinél nagyobb boldogságot nem tudok elképzelni, idegenekre b:zza, akiket meg se válogat, hogy ö azalatt korzózzon és szórakozzon. S ezalatt a gyerekét idegen nők pofozzák, mert ha az anya pofozza, az mégis más, ugyebár.?. (31. L.)
