Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-06 / 29. szám

> Í938 iébruir 6. MARTON LILI ELLENZÉK ASSZONYOK Nemrégen mutatta be a színház Clare Boothe amerikai irónő ragyogóan szelle­mes vigjátékát, az Asszonyokat. A darab­nak nálunk is nagy sikere volt, tetszett a közönségnek, hogyne, mikor csupa ragyo­gó és gazdag nő szerepelt benne — kévés mellékszereplőtől eltekintve — akik gyö­nyörűséggel pletykáztak egymásról, gyű­lölték egymást, kiteregették háló- és für­dőszobáik titkát s fő-sportjuk a férjcsere volt, jó amerikai szokás szerint. Ezek a szépséges amerikai nők úgy bántak fér­jeikkel, mint a romantikus mult század postakocsisa a lovaival. (Férjektől bocsá­natot kérek a hasonlatért, de a darabban úgyis kizárólag amerikai férjek voltak.) Azaz egy darabig engedték, hogy szaladja­nak velük, hogy vigyék a kocsit, aztán, mikor kidőltek, egyszerűen felváltották őket. Szóval a darab óriási siker volt itt is, másutt is, persze csupa nő, akik az in­trika nemes társasjátékában verhetetle­nek, rettentő igazságokat vágnak egymás fejéhez, sőt nyílt színen össze is pofoz­kodnak. A dolog csak azért egyoldalú, mert Clare Boothe női a mi számunkra távol lak, egy más világrész lakói, a vas- öklü, kiméletlen Amerikáé. Aztán ezek a nők, ezek a főszereplők, mind jómódúak, sőt gazdagok, minden problémájuk a ru­ha, meg a kozmetikai szalon, meg az örökondolálás, meg a bridzs s a férfiak, akikért minden történik. Clare Boothe is gazdag nő, beérkezett amerikai iró, aki hősnőit a maga társadalmi köréből, biz­tosan a barátnőiről mintázta meg, más­képen hogy is utálhatná őket ilyen szi­véből és teljes meggyőződéssel? ö csak ezt a nőtipust ismeri jól, ezeket az asszo­nyokat, akik reggeltől estig szépitik ma­gukat, körömmel és foggal és főleg intri­kával harcolnak a szerelmükért (szerel­mük lehetőleg az, akinek minél több dol­lárja van) és mellesleg néha egy-egy gye­reket is szülnek, de ritkán, egy kivételé­vel, aki azonban csak azért szül, hogy ne hagyja ott a férje, aki azt mondja: Szegény, ennek megint gyermeke lesz,- csak nem hagyom ott éppen most? Miss Boothe hősnői dolgozni egyáltalán nem dolgoznak, hiszen ott a szobalány, a sza­kácsnő, az inas és a nörsz s a darab egyetlen főszereplője vallja csak be, hogy dolgozik valamit, a fanyar és keserű iró­nő, de az is csak könyveket ir, ami egye­sek szerint egyáltalán nem munka. A mellékszereplők, a tornatanárnő, a szabó­nő, a fodrászlány itt most nem számíta­nak, mert a sztárokról van szó, akik kö­zül a legeslegtöbbet a szőke démon pro­dukálja, aki két nőtől is elhódítja az urát, már pedig ha a kinzó szépészeti művele­teket és ezer raffinériár vesszük alapul, ez is gyönyörű munkateljesítmény. Clare Boothe „Asszonyai“ — ami a jólszituáltsá- got illeti, magasabb körökből való uri- nők. Tegyük fel, hogy Clare Boothe nem lenne amerikai társaságbeli hölgy és más­fajta asszonyokról irt volna darabot. Mondjuk egy honfitársa, Upton Sinclair módjára leereszkedett volna a társadalom legalsóbb rétegébe s pompás irói fülével a szegény asszonyok szivedobbanását hallgatja ki, darabja hősnői szegény kis­emberek lennének. Mi lett volna akkor az Asszonyok cimü világhírű darabból? Mindenekelőtt aligha lett volna vi­lághirü, de ekkora siker semmiesetre. Merthát az emberek nem szeretik a sze­génységet, különösen színpadon. Ott ra­gyogást akarnak, nagy toaletteket, remek interieuröket. Ha Clare Boothe a külvá­ros szegény asszonyairól irta volna hires j vigjátékát, kit érdekelt volna a darab? Hol játszódtak volna az egyes jelenetek? Semmiesetre sem divatszalonban, fodrász­nál, tornateremben és luxusszállodában. Ha Mary otthonában kezdődne a másfaj­ta Asszonyok története, Mary nem ra­gyogó bridzstoalettben várta volna ven­dégeit, akik először is nem tudnak brid- zsezni. Mary vendégei — a külvárosi Ma- ryé — mondjuk, egy ünnepnap délután­ján felekeresték volna ugyan Maryt, de legfeljebb huszonegyeztek, vagy domi- nóztak volna, vagy valami más régi, de bevált játékkal ütnék agyon az időt. Az­tán ilyenféle társalgás indult volna meg köztük: Mary: Üljenek le lelkem. Isten hozta magukat. Na, mi újság szomszédasszony, fái még a háta?. Első szomszédasszony: Fáj, fáj, hogy a csudába ne fájna, a mult héten, hogy ab­ban az irtózatos hidegben befagyott a vezeték, a pincéből hordtam fel a vizet a második emeletre, aztán a pincébe is befagyott s akkor a harmadik utcából hoztam vederszámra, hogy majd belesza­kadtam. Aztán a fahordásról nem is be­szélek, csak volna, amit hordjak, de nem igen van, úgy elfogyott az a tiz mázsa, amit az uram rendelt, mint a pinty. A gyerekeim igy is fáztak. Pityu egész épei nyöszörgött, nagyon kényes is, beteges is a gyerek, hála Istennek, hogy vége van a kemény időnek, mert bele lehet bolon­dulni . . . Második szomszédasszony: Flagyja ósak Annus, nemcsak a gyerekféle olyan ké­nyes, itt van az én uram, akkora behe- mot ember, mint egy bivaly, aztán úgy fázik, hegy azt se tudom, mit adjak rá, karácsonyra kötöttem neki egy jó meleg ujjast, meg se kottyan neki, mit csinál­jak, volt egy régi jó gyapjusálam, még szegény nagyanyámé volt, azt kötöttem keresztbe a hátára, hogy át ne hüljön, mert igaz is, a műhelyben alig fiittet a gazda, zsugori dög, de még az a szeren­cse, hogy az uramnak van munkája, mert a tavaly télen nem volt, akkor jár­hattam az egyletekbe, meg az újságok­hoz, mert ő szégyelte, azt mondta, kol­dulás, inkább egész nap aludt, jaj, jaj, de nehéz ember, most is bánom, hogy nem a régebbi kérőmhöz mentem, az milyen ügyes, hogy megszedte magát, háza van, kertje . . . Mary: így van ez lelkem, ha az ember szerelmes, nem nézi, hogy ki ügyes, ki nem, ki tud szerezni s ki nem. Én nem akarok panaszkodni az uramra, nem te­het róla, hogy ilyen szegények vagyunk, de ami igaz, az igaz, mindjárt negyven­éves, aztán még mindig segéd s én itthon meggebbedek a gondtól, hogy most is, hogy mindennek felment az ára, honnan fogom előteremteni a mindennapit, a gyerekek hálistennek jóétvágyuak, csak a kicsi sápadt, mondta az orvos, etessek ve­le almát, narancsot, csak röhögök szomo­rúan, honnan az ördögből, mikor krump­lira sem telik? A gyerekek olyanok, alig­hogy bekapták az ebédet, kettőt látsza­nak s mindjárt éhesek. Kenyérrel tömöm őket, jó ha akad rá egy kis zsir, vagy szilvalekvár... Fianem, hogy el ne felejt­sem, képzeljék, itt a sarkon a boltban minden drágább, mint másutt, kipróbál­tam, ne menjenek maguk se oda többet, ott leszedik a szegény emberről a bőrt. . . Tapasztalásból tudom, ilyen problémá­ik vannak a szegény asszonyoknak. Okos nő Clare Boothe, hogy nem róluk irta az Asszonyokat. , A HUMOR hta: HUNY ADY SÁNDOR Én egyszer, régen, boldogtalan szere­tem miatt öngyilkosságot követtem el. Ne názizen le a nyájas olvasó, tizenhét­éves voltam. Olyankor az embernek nincs ép esze. Szóval öngyilkos lettem. Még pedig pisztollyal, hajnali öt óra körül, a Li­pótváros üres lelkei között. Feküdtem a földön, vérezve, fél­eszméletlenül, a puskaporfüst szagával az orromban. Jó félórába telt, amíg rámakadtak. Két lány kicipelt a körút­ra, mint egy talicskát, a lábamnál fog­va, a fejem zötykölődött a kövezeten. Nem tudom már, miért csinálták ezt ve­lem? Talán részegek voltak a nők. Mindegy. Csak azt akarom mondani, éppen elég oldom volt rá, hogy rossz- kedvem legyen, amikor a mentőkocsi, amelyen utaztam, megállt a Rókus-kór- ház kapuja előtt. Megállt a kocsi. Hiordágyamat letették a járdára. Ott feküdtem a nyílt utcán, kilyukasztva és reménytelenül szerel­mesen. Mondhatom mindenkinek, nem nagy öröm. A fiated mentőorvos a kapuhoz lépett, csöngetett. A rostély kinyílt: — Ki az? — kérdezte egy bosszús hang odabent. — „önlövöttH -— felelte ásítva a mentőorvos, e bürokratikus szóval je­lezve a portéka minőségét, amelyet a kórháznak hozott. Említettem, hogy éppen elég bajom volt. Szerelem, tüdősérülés, satöbbi. És mégis röhögni kezdtem, amikor a pe­dánsan képzelt, komikus szót meghal­lottam. Nem mondom, hogy harsányan és hosszú ideig röhögtem. Csak kaffantot- tam egyet, aktán rögtön visszaváltoz­tam azzá, aminek egy tüdőlövöltnek lenni illik. Mégis roppant sokat jelentett az a ka­caj, röhej, mosoly vagg mit tudom én már m'i volt? — Megmentette a lelkem, föherkeniette az életkedvemet. Talán meg is haltam volna már sokszor, ha nincs egy kis humorom, amely a legne­hezebb pillanatokon átsegített. Mindez onnan jutott eszembe, hogy a kávéházban ülök és ciz egyik pincér tiz perccel ezelőtt ejtett el egyszerre hu­szonöt tányért. Óriási csörömpölés volt. A földön sólet-tojás gurult és passzirozott lencse párolgott. A pincér fejét vakarva állt a szeren­csétlenség közepette. Egyszerre dühön­gött és röhögött. Hirtelen k{ sem tudom számítani, hogy mennyivel rosszabb lett volna neki, ha csak dühöng, ha nincs meg benne a humor áldott, minden szenvedést közömbösitő és feloldó tu­lajdonsága. A tízparancsolat tökéletes mii, de Mó­zes kőtáblája nagyon régi kiadás, hozzá lehetne fűzni néhány szerény al-éikkelyt az eredeti szöveghez. Többek közt talán ezt is: ,,Gondosan ápold humorodat, hogy elviselhetővé tedd életedet ezen a meg­vadult földön!“ A LEGNAGYOBB SIKER trfia CSERMELY GYULA; Szálkái 'Kornélia európai hírnevű bang ve r- senyjúnefkesniő volt. A szirup a. drót tudná sem alkart, mait azt mondta: Mint halmgvei esoy- énekesuű nem kelll, hogy megtagad juan éne­keimet1, sőt Mozarttól Mussorgiszikűiig banner lylilk szerzőnek bánmelyik műviét adjam elő, megmarad az egyéni stílusom, miig ha olpe- raóne'keismő 'volnék, ha Carment éneke Unióm, ha To'scát,' cslalk Carmen lehetnék vagy Tos- ca, nem pedig Szálkái Kornélia. És volt még egy további oka is, amiért tu dini sem akart a színpadiról, jóllehet ólig mailt hón/ap, hogy cfsiáibitó ajánlatokkal 'ne ostromolták volna a különböző intendánsok és igazgatók. Ez az ok már a hiúság biro­dalmába tartozott. Kifogástalan gUtaku, na­gyon széjpi nő volt lés ezt mondta neki a tükre, hogy a divatos estélyi ruha, amely­ben1 ai dobogón mutatkozik, csak emeli az alakját és szépségét, míg például! mint P;l* lang ókisasszony, idegenszerü frizurával és fűrcsta japán tűkkel a hajában, nevetséges volna a külseje. Halailmas sikerei voltak; bármit 'is éne­kelt, percekig zúgott a tapsvihar, de legna­gyobb sikerét minden egyes1 alkalommal Grecsalniinov ,,Altató dalával'* aratta. Ilyen­kor tombolt az elragadtatott közönség és akik aiz első padsorokból hallgatták az éne­két, azok, almikor végje volt a száminak, ott­hagyták helyüket és az emelvény eí'é rohan­tak, véresre tapsolták tenyerüket. Nagy siketek, dicsőség és hónapról-hónap- na növekedő vagyon . . . mégis megtörtént egv napon, a halnigiversenyéviad végén, nyár elején, hogy Szálkái Komiéiba értesítette im­presszárióját: Mától fogva nem lépek fel | j nyiilváinnisam, nevemben és térbenire semmi- , í féle kötelezettséget nem vállalhat, véglegesen j 1 otthagyom a pályámat. 15 ii iiiiiiii ii ii min ■ iiii—ni in nrniiMi i ■■ imíit írni ifi~fniTiriin ~ "rm Az impresszárió jött roll an. vast, lihegve, lélegzet nélkül: — De isteni Lm>, művésznők művésznője, mii értette meg magában ezt a gondolatot?! Búcsút mondani a pályájának, melyen ba­bér és virág terem, a pénzbeli eredményről nem is beszélve! — Férjhez megyek! — felelte u művész­nő. — És ezentúl megelégszem a babérral, melyet azzal! fogok kiéi demelni, bogy az le­szek, ami a hivatásom, ami igazi hivatása minden nőnek, hogy jó felesége leszek aiz uramnak; megelégszem a virággal, amit fér­jein fog hozni néhanapján a pénzbeli ered- mlúny pedig nem üde kel. És beszélhetett az impresszárió, amit akart, érvelhetett mákfél óra hosszat is: Szálkái Kornélia hajthatatlan maradt és nem irt alá semunliféle uj szerződést. Próbálkozott nála sok hangversenyrendezö-vá'Tatet tulajdonosa is; semmisem használt. — Férjhez megyek — mondta ai művésznő; — hangversenyte­rem engem ezentúl csakis mini hallgatót láthat. — Istenek kegyeltje, művésznő! — tört kli a hangversenyrendezőből aiz őszinte szó — hát már sohasem fogjuk hall hatni Gre- csaninov Altató dalát? Azt a dalt, amelyben: mindig a 'egátütőbb nagy sikerét aratta? — Soha lsem, kedves Majsal ur — mosoly­gott Szálkái Kornélia. — Férjhez megyek és ezentúl esek mint 'feleség pályázom sikerre. Csakugyan férjhez ment. Méltóságo-s- asz- szoniy lett, mert egy magatsramgu hivatalnok vette el és miint a beavatottak tudták, irigy­lésre méltó boldog életet élt. így múlt el két esztendő, három is és SzjalKkaá Kornélia, flárjezett Födésmesi Zuárd- mé, még álmában sem érzett kísértést, hogy vissz átérjen az énekesnőj pályához. Mikor Szálkát! Kornélia mák harmadéves asszony ivóit, nagy árvizek sújtották az or­szágot. Ezer és ezer hol'd termőföld, tulnyo- mórásizt kisgazdák tulajdona, került viz alá s a kárvajKottalk felsegitése ciéljából nagy nyoma©renytháiő akció indult meg szerte az országben. Jótékotnycélu előadásokat rendez- tek a szimiházak, a különböző egyesületek' ugyanilyen estélyeket rendeztek és- jótékexrry- oéln hangversenyt akart rendezni Majsai ur i®, a haaugversen yre/mde ző -v általat tüHaj atomo­sa. S ekkor elsősorban Lila méltóságosi asz- s-zouyra gondolt. Ha megnyerheti egy ének­szóimra!, akkor kétszeres hely árak mellett sem marad üres sízék. Egy déMőtt bejelentette magát nála. A szobalány bevezette a szalonba’ és mentege­tőzve mondta; — Méltóiztassék helyet foglalni', kérem. A méltóvá gos1 asszony csak néhány percnyi tü­relmet kér; e pillanatban! még halaszthatat­lan' dolgai van. Ä szobalány kiment, Majsal ur leült és várit ás larra, gondolt, hogy a jótékony cél érdekében a méltóságos asszony készségesen elvállal egy számot. Egyezerre gyeumeksiiráls hallatszott. A szomszéd szobában hangosan sirt és rmi- gösiködött egy gyerek, egy-két pillanatig fel és alá járt bent valaki és úgy hallatszott, hogy babusgatja a gyereket, azután., hogy a kicsike csak nem csöndesedéit 1«, az a var l'aki énekelni kezdett. Grecsiaminov „Altató dala“ csendült át a szomszédos szobából', olyan sohasem hal­lott 'édességgel, olyan átszellemült érzéssel és lélekkel, hogy Meijsai unnak majdnem a könnye csordult 'kli! tőle. Néhány pete mullva elhalkult a sírás és ezzel az ének is lassacskán halk zümmögés­be ment át; még egy perc és a zümmögés is megszűnt, 'azután óvatosan kinyílt az aj­tó és Szálkái Kornélia jött be szent mosoly­gással a szalonba. Az anyai szent megelé­gedettsége vonta be dicsfénnyel az arcát; az anyáié1, aki táplálta és csendesen elaltatta édo-/ kicsinyét. Intett Maisainak, hogy kövesse és átment vele 'a> nappali szobába. Hogy beszélgetésük ne zavarjai a kicsikét. — Lássa, kedves Majsimi ur — mondta, miikor vendégével helyet fogdáit a nappali­ban — mii volt az én legfényesebb sikerem ehhez öi sikerhez képest? Elaltattam picinye­met Grecsainínov Altató dalával. Mindig is ezzel az egy daiBa!’ altatom el és ezt a si­keremet nem adom ezen király tapsáért sem. 8 hét alatt 3-;lk kiadását érte el! Réztábla a kamu alatt Ez ■} könyv hónapok ó>ta el nem múló izgalmait keltett nemcsak Angliában, hanem mindenütt, 2‘hot a könyv fordításban megjelent, de nem az­ért kell elolvasni, hanem, mert ió könyv. Művé­szi és emberséges könyv. Orvosokról szól és nem. Cfak az ideál san felfogott orvosi hivatásnak, ha­nem általában, az igazi emberségnek is valóságos evangéliuma Ára kartonálva i8j.—, vászonkö- tésben 238.— lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZ­TÁLYÁBAN, C!u j-Kolozsvár. Vidékre utánvét­tel is azonnal küldjük. Kérjen könyvujdonság- jegyzéket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom