Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-20 / 41. szám
1938 február 20. ELLENZŐK 1 ’ Héiíay I áM$ — & magánember Aránylag rövid időközökben kétszer egymásután járt nálunk Bókay János, a Megvédtem egy asszonyt, a Szakíts he," lyettem s a Rossz asszony szerzője — hogy csak színdarabjait említsük a magyar irodalmi és színpadi világ egyik leg“ fémjelzettebb márkája nevének. Ma ő Budapest legsikeresebb színpadi szerzője, közhasználatú kifejezéssel azt Írhatnánk róla, hogy divatban van. Bókay régen ir s versesköteten kezdte ő is, mint annyi más tehetség, a különbség csak az, hogy az ő verseit Ady Endre véleménye tette híressé. Aztán az élet változatos utján haladt, jogot végzett, lektora volt az Athenaeumnak, majd újságíró, szerkesztő, sajtó-attasé s Gömbös Gyula magántitkára — mig végre elérkezett számára az az idő, mikor író lehet egyedül és csakis iró, mert erre született, mert mint Írónak kellett beérkeznie s mert ez a hivatása. Az iris egész embert követel — az újságíró, a szerkesztő s a sajtófőnök csak félórákat lophatott el élete szédítő munkája közepette, hogy írhasson egy belső és ellenállhatatlan parancsra, ami 'ezt követelte tőle. Bókay csak most érkezik el ahhoz a teljes szabadsághoz, hogy egészen és végérvényesen csak iró legyen. Nagy sikerei vannak — s ő maga, mosolygó, kedves és sugárzóan intelligens lényében ugyanaz a szerény, az a lelkes ember, aki akkor volt, mikor első verseit irta. Még nem láttam embert, akit ennyire nem befolyásolt sikere és saját értéke tudata. Mestersége minden külső csillogásán felüláll, mosolygó bölcsként szelíden és türelmesen nézi a világot és az embereket, akiket szeret. Bókay nemcsak jó iró — de jó ember is. Társaságban rendkívül kedves, pompás elbeszélő, változatos karrierje során any- nyit utazott, annyit látott, olyan sok érdekes embert ismert meg, hogy csak hallgatná, hallgatná az ember őt, mint egy modern regőst, aki annyi szép történetet mond el. Ezekből a változatos Bókay- történetekből és mondásokból mesélek el egy párat s igyekszem hűen visszaadni a szavait. Olyan közvetlen-kedvesen úgysem tudom, mint ő, aki azt mondta rólunk: — Imádom Erdélyt, végtelen sokra becsülöm az erdélyi embert. Mélyebb, iga- zabb, masabb, mint mi. Büszke lennék, ha erdélyi lehetnék ... * Bókay rengeteget utazik, most Monte Carloba és Cannesba ment, majd kedvenc helyére, a Genua melletti Portofino halászfaluba, mely szerinte a világ legszebb pontja. Ezenfelül Velence szerelmese, azt mondja róla: — Az európai ember nincs is tudatában annak, hogy mi Velence s hogy mit jelent az a számára, hogy neki Velence elérhető. Velencét ezer rossz regény és giccses film sem tudja elkoptatni. Számomra Velence a világ lecsodálatosabb városa s ha csak a Szent Márk-téren ülök s nézem a Dozse-palotát, a világ építészetének legszebb remekét — ez már a legnagyobb élmény. Velence palotái, kanálisai és sikátorai a középkort jelentik a mai Európában, egy elmúlt világ ittmaradt levegőjét. Boldog lehet Európa, hogy Velence az övé s én boldog vagyok, hogy európai vagyok. Sőt egy kicsit gőgös is, úgyhogy Európán kivül még eddig nem is akartam megismerni más világrészt. Északamerikára például egyáltalán nem vagyok kiváncsi. Délamerikára s Indiára inkább. — Általában sokkal többet tartózkodom külföldön, mint Budapesten. Persze, túlságosan jól megy nekem — gondolják az emberek. Pedig ha külföldön élek, akkor spórolok. Otthon nem lehet spórolni, csak külföldön. Akármennyit keresek, soha sincs pénzem, mert privátembernek fogalma sincs róla, mit jelent Írónak lenni. Hogy hány ember él az emberből, hogy mennyi a reprezentációs költség, hogy mennyit kell adni jótékonycélra, hogy hány előadásom jövedelmét kell bizonyos célokra átengednem. Pedig nincs semmi költséges passzióm, mindössze a taxi és cigarettaköltségem magas, autót se vettem, mint irótársaim. Azonfelül mint mindennek az életben, nekem is áram van, e pillanatban meglehetősen magas áram. Nem dolgozhatom pillanatnyi árfolyamomnál kevesebb összegért. Sokszor hát inkább ingyen dolgozom. Mondok \ egy példát. Karosszék című regényemet j filmre akarták dolgoztatni velem. A honoráriumban nem tudtunk a filmemberrel megegyezni. Erre odaadták a regényt egy fiatalembernek, aki egészen kezdő. Olyan filmszcenáriumot irt a regényemből, hogy én, mintsem ilyen formában kerüljön regényem a közönség elé, megittam nekik a szcenáriumot ingyen. Bókay húszéves orvostanhallgató fia közbeszól: — Elfelejtkeztél a kiadókról... Bókay: — Persze, elfelejtkeztem a kiadókról, akikkel mindig baj van. Hát szóval, csoda, ha a rengeteg kiadás elől külföldre megyek spórolni. Meg tudok élni Pesten napi ötven lírából s méghozzá remekül? És hagynak Pesten olyan nyugodtan dolgozni? Aztán reggel, ha kinyitom az ablakom, szembe néz velem a tenger . .. Ezért vagyok olyan sokat külföldön. * Mint Gömbös titkára Rómában Mussolini vendégei voltak, a miniszterelnök és Bókay. Egy vacsorám, a Duce Bókáihoz fordult s szokott határozott modorá- b a n megkérdez te: — Először van Rómában? — Nem, már többször voltam itt. — Vannak barátai? — Vannak, eccelenza. — S kik azok? — kérdezte Mussolini. — Michelangelo és Leonardo da Vinci — válaszolta Bókay. A nagy, történelmi nevű figurák közül Mussolinii és Pilsudszky teile Bókay- ra ia legnagyobb hatást. A hires marsall! igy jellemzi.: — Volt benne valamit fékezhetetlen, vad és elszánt. Csupa lobogó tűz, vitalitás, temperamentum, kirobbanó erő, lendület- Felejthetetleni volt. Bókayéknak volt egy Manci nevű szobalányuk. Egyszer, mikor bevásárlás után hazament, megkérdezte: — Tessék már mondani, mivel foglalkozik tulajdonképen a nagyságos ur? — író. — Nahát! Kérdezik tőlem a mészárosnál, hogy ott lakom-e annál a hires ítrónál, akinek a Vígszínházban adják a darabját? — mondom, én nem tudom. Hát nem ifjú Bókay Jánosnak hívják a nagyságos urát? Dehogynem, — mondom, — úgy hivják, — de hogy iró lenne, arról nem tudok . .. így élt Manci, egy lakásban, amely tele van fényképekkel, babérkoszorúkkal s ahol egymásnak adják a kilincset a pesti iró- és művészvilág ismert alakjai. Az angyali tájékozatlansága Manóinak fogalma sem volt, hogy kinél lakik, ö csak azt látta, hogy a nagyságos ur nem tehet egészen rendes ember, merthát nem megy hivatalba Annál tájékozattabb és modernebb Manci utóda, aki a múltkor megkérdezte: — Mii a,z nagyságos ur, talán összetett- szettek veszni az Elmávat, hogy mostanában nem volt itten? Nemcsoda, ha reklamálja a lány „az Etmát.“ Bulla hires a könnyelműségéről, fogalma sincs arról, mi a pénz, fejedelmi borravalókat osztogat s ha egy taxiban 1.20-at1 mutat a taxaméter s ná la véletlenül csak tizpengős van. odaadja a tízest a sofőrnek s nem várja meg, hogy visszaadjon. * Bókay Mezey Máriát tartja a mai pesti szünpad egyik legnagyobb zsenijének. Mezey mindent meg tud csinálni a színpadon, amit akar mondja róla. Egyszer egy Bókay darab valamelyik előadásán Mezey nem volt egészen formában. A szerző bement! az öltözőjébe, ezt megmondta neki, összeveszett vele, felbosszantotta. Mezey tig.risdühvel dobálta szét az öltözőjében található összes tárgyakat — s az eredmény az lett, hogy a következő jelenetében brilliáns volt Senki sem tud olyan angyalian undok lenni, mint Mária — mondja Bókay. Az iró fia,, a Bókay dinasztia negyedik vagy ötödik Jánosa, a legifjabb Bókay a nagy orvosnemzedék tradícióihoz híven, ugyancsak az orvosi pályát választotta. Amellett persze minden pesti hires színészt és irót ismer s csak bohém társaságban érzi jól magát. Sokat utazó édesapja gyakran viszi magával. legutóbb Bécsbe vitte, most lehozta Erdélybe. Kérdem a kis Bókayt, hogy a Riviérára is elkíséri az édesapját? — Nem, — feleli — néha-néha mégis kell tanulni! a.z embernek. Kérdezem, jó-e iró fiának lenni? Az édesapja felel: — A lehető legrosszabb. Jankó megszokta máris a magunkfajta ember rendetlen életét, bohémségiét, különcségeit. Soha se fogja jól érezni magát a polgári társadalomban s a nem közénk tartozó embert unalmasnak fogja találni . .. így hát mégis jobb privát ember iró fiának lenni, mint negyedik Bókay János, mint iróember privát fiának, mint ötödik Bókay János, az orvostanhallgató. Marton Lili. Van-e arany a „Sugó“-bar!angban? Mesék, legendák a régmúlt időkből, amit egy község egész lakossága vall, magáénak Gheorgheni-Qyergyósizentmikiós, február hó. Tekerőpatak határában a Vasláb-patak völgyében 1100 m. magasságban feleszik az úgynevezett „Sugó-bar- lang“} amely terület az ottani közbirtokosság tulajdonát képezi. Több évtizedes feltevés és hiedelem szerint, ezen a környéken különböző értékes kövületek, ólom és arany is találhatók. Éppen ezért soha sem szűntek meg a titkos aranykutatások, amivel valósággal feltúrták az egész környéket. A közbirtokosság jelenlegi igazgatósága Bányai János tudós geológus tanárt hivla meg szakértőként, aki az egész környék geológiai alkatáról részletes, írásbeli szakvéleményt adott. Bányai és a kíséretében levő dr. Csiby Andor iró, — akiket valósággal elbűvölt a vidék szépsége — azt ajánlották a közbirtokosságnak, hogy minden geológiai kutatástól eltekintve, tárja fel a barlangot, tegye bejárhatóvá s egy, a mai turisztikai ízlésnek megfelelő menedékház felépítésével állítsa be a már fejlett gyér" 1 gyószentmiklósi. idegenforgalomba. Munkában a közbirtokosság A felvetett eszmét örömmel telte magáévá az igazgatóság s nagy előrelátás és helyes üzleti érzékről tett tanúságot, mikor elhatározták, hogy a menedékház felépítését még ez év tavaszán megkezdik, amely építkezéssel egy érdekes turista háromszöget létesítenek. Ugyanis a közbirtokosságnak van még egy turistaháza. A Súgó-barlangtól 8 kilométerre, ezelőtt pár évvel, egy igen erős borviz-forrásra bukkantak, ahol szintén menedék- házait épitettek, melyben külön turista- szobát rendeztek be és állandó felügyelet alatt tartják. Nem messzi van innen, az Egyeskö és Balánbánya is, melyeknek egyenes vo* nalába esik a most tervbe vett menedékház, ai turistáknak ezen a környéken a legszebb és legérdemesebb találkozó helye. A- Ősik felől érkező turistáink részére tehát vagy ez az útvonal: Súgó-barlang, Szánduj menedékház, Egyeskö, Bálán bánya, Gyilkos-tó, Gyergyószentmiklós, vagy pedig tovább haladva, á Szánduj-i meinedékháznál, Egyeskö, Balánbánya és tovább utazás akár a tekerőpataki, esetleg a csikszentdomokosi állomások ról A Súgó-barlang és ar/. ott felépítendő turista-háznak még az a helyzeti előnye is megvan, hogy közel fekszik a tekerő pataki határban a gyergyószentmiklósi Turista Egylet által épített skugrósánc- hp'z és a mellette levő melegedőhöz, miáltal a súgói turistaház alkalmas bősz szabb időn is a sí pályán gyakorló, vagv si-versenyre odaérkező turisták részére. A két „szárazlyuk“, vagyis honnan ered a Sugó-bariang legendája? A oeméppen száraznak mondható bar- langszerii nyílásokon belül olyan csapadék észlelhető, melyet esőnek is nevez hetünk. A lyukak szabályos kidolgozása kincskeresők munkájára vall Magasság;.' másfél méter lehet, bennebb azonban úgy összeszorul, hogy csak hasoncsusz- va lehel tovább hatolni Hossza nem ismeretes, mivel részint a> nagy sötétség, részint pedig a nagy nedvesség és ősz szeszíikülés miatt idáig senkisem hatol- hallott be végig s éppen ezért senki sem tudja, csak sejtik, találgatják a vélt kincseket. A nép ezért arany lyuknak Is nevezi. Ivi tudja hány .évszázaddal vagy évezreddel ezelőtt alkotta a természet a Sugó-barlangoí? Egyesek szerint a* bejárattól mintegy 300 méterre kristálytiszta vizű tó van, melynek szélessége 8—10 ni., hosszúsága 10—15 m. lehet. A köz ség lakosai szerint a tavat még senki nem úszta, át, mivel vize kibírhatatlan hideg. Azt is beszélik, hogy létrák vannak benne, jeléül a sok próbálkozásoknak. Ferencz Béla, a Csík vár megye monográfiájának iű^ója sz(?rint a létrákon 8—9 méterre felmenve, oly szép látnivaló tárul a szemlélő elé, mely bármely világváros látnivalóival felveszi a versenyt. Ugyancsak Ferencz Béla szerint, a barlang a> tónál tégla és terméskőből, bolthajtásszeriileg van kirakva, ami már rendes kuRurmunkára vall. De vannak néhol 10 m magas, egymástól elágazó labirintusok, egyes helyen akkora üregekkel, ahol 80—100 ember családostól elférhet. Innen eredhet az a nem éppen hihetetlen hagyomány, hogy a tatárbetörések idején, Tekerőpatak lakossága ezekbe a barlangokba menekült, mig egy talár észrevéve a lakosság menedékhelyét, székelyruhába öltözött s az öl*tálló székelyt igy megtévesztve, az odamenekült lakosságot mind leöldösték. És mit mesél a nép? A* falubeli öregek egyike, özv. Farkas- né még az édesanyjától hallotta, hogy a 80-as években két idegen ur jött a Sugó" barlamghoz, akiket egy erdőszentgyörgyi fuvaros szállított a helyszínére. Mikor az urak a barlangból visszatértek, fuvardíját egy ökölnagyságu „sárgás“ kővel fizették ki, .aki aztán, egy marosvásárhelyi ,,patikás“hoz vitte megbecsülés végett a követ. A patikás pedig annyi apró pénzt adott érte, hogy sokáig nyugodtan éldegélt belőle. Csobotár Gergely már a barlangban levő lóig is eljutott, ahol a tó körüli sziklafalakon roppant sok turista név- felirást látott különböző évekből. Köz. lük még aiz 1700-as évekből is. Ha ez igaz, akkor ez azt bizonyítja, hogy már évszázadok óta izgatja az emberek, fantáziáját a Súgó-barlangba temetett arany. A 81 éves Fórika Sándor szerint ő már Bucuresti-i mérnököket is kalauzolt a barlangnál s biztosan tudja, hogy Fó- rika Hajdú József tekerőpataki lakos „sokáig pénzelt“ a súgói titkos kincsekből. Molnár Ignác 1848-ban több földijével egy lengyelországi főúri kastélyban volt beszállásolva. A kastély ura mikor megtudta, hogy hová valók, a székelyek legnagyobb ámulatára, a Súgó-barlangról kezdett beszélni s figyelmeztette őket, hogy, ott arany van . . . Történészeink és régészeinkre vár a j feladat, hogy a barlang feltárásával — I esetleg — uj lendületei adjanak a Szé kelyföld őstörténelmének. Csiby Laios.