Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-20 / 41. szám

1938 február 20. ellenzék 9. Egy angol-amer lehetőségei Japán ellen A PANAMA CSATORNA JELENTŐSÉGE Az „Allison-incidens“ csak egy lánc­szeme azoknak az amerikai—japán ellen­téteknek, amelyek az utóbbi időben mind gyakrabban fenyegetik felborulással az ál­talános békét. Így pl- Japán kihívó magatartásával szemben Amerika eddig hat tiltakozó jegyzéket intézett, anélkül, hogy komoly elégtételt kapott volna. De élénken emlékezünk még Saito ja- pán sorhajóhadnagynak az Anglia és Ja­pán közötti háború lehetőségeit tárgyaló értekezleten elhangzott arra a javaslatára, amely „Angliának a Csendes-óceánból való kiszorítására vonatkozott“. A helyzet komolyságára vallanak azok a singaporei hadgyakorlatok is, amelye- ken 3 amerikai, 14 holland és 3 francia hadihajó is résztvesz. Nem lehet ezekután csodálkoznunk azon, ha Japán fenyegető magatartása, Kína megsegítésére egy ame- rikai-angol-francia egységfrontot alakit ki, annál kevésbé, mert, mint a legfris­sebb hirek igazolják, Genfben végleg meg­bukott a japán elleni szankciós rendszer eszméje és vele együtt az „együttes biz­tonság“ egész komplexuma is. Ezek az események azonban önkénte­lenül is előtérbe tolták és időszerűvé tet­ték a távoíkeleti helyzetüket veszélyezte­tettnek látó nagyhatalmaknak, igy tehát elsősorban Amerika és Angliának „önren­delkezési tervét“ Japánnal szemben. A helyzet ilyen kialakulását, ugylátszik, Roosevelt előre látta, mert, mint tudjuk, nemrégen nyilvánosságra hozott „fegy­verkezési üzenetével“ egyúttal jövőbeni politikai sakkhuzásainak is határozottabb és merészebb irányokat jelölt ki. A Hearst-lapok legújabb számai már nyíltan kimondják azt, amire a világ po­litikusai és katonai szakértői ma még csak gondoltak: „Amerika, karöltve An­gliával, blokád alá készül venni Japánt, hogy annak túlkapásai ellen hatásosabban védekezhessék“. Roosevelt egyúttal lakonikus rövidség- gél nyilatkozott a Panama-csatorna kibő­vítésének tervéről is. Vizsgáljuk meg ezekután e rendkívül aktuális és érdekes terv lehetőségeit: mi­lyen eshetőségekkel és kilátásokkal szá­molhat egy esetleges amerikai—angol blo­kád Japán ellen, amelynél a Panama-csa­torna döntő jelentőséggel bírhat? A 254 egységből álló japán flottával szemben összesen csupán 80 angol-ameri­kai egységnyi erős ázsiai flottát 23.000 kilométer távolságról kellene megerősí­teni. Mit nevezünk blokádnak vagy ostrom- zarnak? Azt a cselekményt, amikor egy állam, rendszerint tengeri és légi erőivel, a blokirozandó állam tengeri és légi tá­maszpontjait elzárja attól a lehetőségtől, hoev ott tartózkodó katonai erői azokat elhagyják. Általában kétféle Ostromzárat isme­rünk: i. katonait, vagy 2. gazdasági blo­kádot. A katonai ostromzár célja rend­szerint az ellenséges hadiflottát hadműve­leteiben gátolni. A gazdasági zárral azt a célt követik, hogy az illető állam tengeri kereskedelmét lehetetlenné tegyék, illetve utánszállitásait elvágják rendeltetési he­lyüktől. A konkrét esetben minden bizonnyal gazdasági blokádról lehetne szó, amely­nek célja egyrészt az lenne, hogy Japánt elzárják a külvilágtól és igy elüssék a há­ború továbbviteléhez szükséges nyers­anyagok átvételétől, másrészt, hogy za­varják a közlekedést a japán kikötők és a kinai hadszinterek között és ezáltal a japán csapatok részére szolgáló utánszál- litás lebonyolitását gátolják. A blokád ez utóbb említett része ter­mészetesen már belevág a katonai os- tromzár hatáskörébe és minden bizonnyal háború kitörését eredményezhetné Japán és a blokirozó hatalmak között. Mi sem természetesebb, minthogy egy ilyen „együttes Összefogáshoz“ úgy Ame­rikának, mint Angliának egy olyan hadi­flottára van szüksége, amely üzem- és hadianyag, élelmi-, lőszer-, egészségügyi készletek, javítóműhelyek és emberanyag­pótlás tekintetében, legalábbis nagyrész­ben, független a sokezer kilométerre levő bázisoktól, illetve az anyaországtól. Ez tehát a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak a Fülöp- szigeteken, Nagybritanniának pedig Sin- gaporeban, Elongkongban olyan erős ten­geri és légi haderőket kellene készenlét­ben tartaniok, amelyek a japán hadiflot­tával körülbelül egyenlő erősek és érté­kűek és amelyek fentemlitett utánpótlá­saikat e bázisokról egészíthetik ki. Ne felejtsük el: a Távolkeleten „Japán otthon van“ és a Csendes-óceán kitűnő rejtekhelyeit képező kikötőiben — nem is szólva az erősen tagolt és igy nagysze­rű kikötőkkel rendelkező szigetországról — egységeit ellenséges légitámadások elől decentralizálva és akként tarthatja ké­szenlétben, hogy azok blokirozásához sok erő szükséges. De igen erősnek kell len- niök a blokirozó flottáknak azért is, mert a modern tengeri járómüvek, különösen blokádszolgálatban, igen sok üzemanya­got fogyasztanak és így az őrhajókat gyakran kell leváltani. Vizsgáljuk meg ezekután, milyenek egyrészt Amerika és Anglia, másrészt Ja­pán maritim erőviszonyai, továbbá, mi­lyenek a konkrét lehetőségek egy Japán- ellenes blokádra vonatkozólag. Japán tengeri hadereje korszerű hatal­mas .hadiflotta, amelynek hozzávetőleges ereje a következő: 184 —190 úgynevezett „elsőosztályu egység”, kereken 700.000 tonna űrtarta­lommal. Pia ehhez a 70 darab régi rend­szerű egységet 105.000 tonnaürtartalom- mal hozzászámítjuk, akkor azt mondhat­juk, hogy Japán ma 805.000 össztonna- tartalommal bíró 254 hadihajóegységgel rendelkezik. Minden kétséget kizáró tény, hogy az Egyesült Államok és Nagybritannia hadi­flottája együttesen túlszárnyalja Nippon országának tengeri erejét. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Angliának jelenleg az ázsiai vizeken körülbelül 45, Amerikának pedig hozzávetőlegesen csu­pán 30—35 egysége tartózkodik, a meg­felelő iégi erőkkel. Pillanatnyilag tehát az a helyzet, hogy az egész japán! hadiflot­tával szemben (254 egység) még akkor is csak elenyésző angolszász tengeri erő áll szemközt (kb. So egység), ha Hollandiá­nak a jelenleg Singapore körül tartózko­dó 14 egysége és a számításba vehető és az ázsiai vizeken levő kb. 13 francia egy­ség is csatlakoznék a blokádhoz. Mindezekből az következik, hogy az angol és amerikai flottát blokád esetére hatalmasan meg kellene erősíteni. Tudjuk, hogy Anglia a ma is még bi­zonytalan középtengeri helyzet miatt, fő­leg Itália hatalmas légi-tengeri felkészült­ségére való tekintettel a Földközi-tenge­ren összevont tengeri erőiből jelenleg még nem nagyon sokat adhatna le egy blokád céljaira a Távolkeletre. Malta például je­lenleg Siciljából 20 perc, alatt, Tripolisz- ból i óra alatt érhető el repülőgépen. Ciprus, a Földközi-tenger medencéjében kényelmesen elérhető az oiasz kézen lévő Dodekanézoszról. Port Szaid és Szuez pe­dig a kirenaikai olasz repülőterek hatás­körében fekszik. Aden bombázó repülő­THURY LAJOS ROSZOK Éjszakánként, emelkedettebb hangu­latomban benézek néha egy budai kis kávéházba, amelyben orosz balalajká- sok tanyáznak. Néha egészen üres a he­lyiség, csak a pincérek, meg a bakdajká- sok üldögélnek bizonytalan félhomály- ; ban, hirtelen lámpát gyújtanak, araikor ketten-hármcin bevetődünk, a zenészek felderühe körénk telepszenek a szerszá­maikkal. Néha mulat odabent két-három társasáig, iparosok, akik duhaj kedvük­ben is óvatosan bánnak a pénzzel, hu pe­cek, akiknek tárcája duzzad a bankó­tól, ilyenkor csak úgy messziről hajlon- ganak üdvözlésünkre az oroszok, kitarta­nak a társaságuk mellett. Négyen vannak egyébként, színpadia­son cifra oros.zi ruhában. Kettő hölgy, a- egyik magas, barna, kissé korcsat leány, magasszáru, piros csizmát és kék selyem lovagló-ruhafélét visel, ha az asz­talunkhoz jön, mindenkinek fel kell állnia, hogy szertartásosan kezet fogjon vele. A másik szőke, és molett, prémes kucsmáival a fején és fekete csizmával a lábán szerepel, mind a kettő egész ked­vesen énekel és pengeti hangszerét. A primás kerekképü, köpcös, kövérkés ember, csak ő nem játszik balalajkán: ő hegedül. Az orosz dalokon Jdvül renge­teg magyar nótát tud, sokszor a szöve­güket is dúdolja, ö a leghangosabb, a legmulatósabb a társaságban, duhaj ipd- rosok és kupecek öt kedvelik. Egyéb­ként közepesen hegedül, a hallása sem kifogástalan: a bánda lelke a hosszú, sovány, hallgatag legény, a balalajkás, as egyetlen igazi, vérbeli muzsikus né­gyük közül. Tulajdonképen nem virtuóz, csodákra ő sem képes az egyszerű hang­szeren, de csupa ritmusérzék, muzikali­tás, kifejezőkészség az egész ember. A többi három önkéntelenül is mindig őrá figyel, a két lány közönyösen, megszo­kottan, a primás jókedvűen mosolyogva és mégis bosszúsan, hogy miért a másik az igazi, a magabiztos és nem ö. Zárkózott, csöndes, majdnem mogorva ' ember a hosszúra nőtt balalajkás. üldö­gél közöttünk, játszik, egy-egy gyors futammal átmegy a Volga-dalból vala­melyik magyar nótába, az arca közben merev és kifejezéstelen, egyetlen szót sem hallunk föle óráikon át. Néha azután lerakják a hangszereiket, pihennek egg darabig, megisznak egy-egy pohár bori Ilyenkor odahajlok a sötét emberhez, megkérdezem, mi a hir Oroszországról és erre hirtelen felragyog az arca, a sze­me felcsillan. egyszerre bőbeszédű lesz és élénk. Mindig jó hírei vannak Oroszország­ról. különböző kerülő utakon érkezett, de abszolut megbízható hirek. A bolse­vik mus már ingadozik, a munkások elégedetlenek, a hadsereg lázong, mün­den nap bekövetkezhet az összeomlás. Jön az átalakulás, az uj Oroszország. Nem a régi cári rendszer, hanem valami egészen más, nacionalizmus, szociális szellem, igazság, uj élet a romok felett, félénken beszélgetünk, ért mindent elhi­szek neki, érdeklődöm a részletek iránt és ő beszél hevesen, szenvedélyesen, csontos öklével az asztalt ütögefii, bizo­nyításként. A prímás örökké mosolygó arca ilyenkor elsötétedik: elfordul tő- lünlc, azután megint visszanéz, elégedet­len pillantást vet a balalajkásra és mt dünnyögi: oktalanság. Orosz fasizmus... bolond beszéd. Az éjszaka megint bent voltam a ká­véházban. A zenészek közül csak a pí- roscsizmás, barna lányt találtam ott, meg a komorképü, hosszú balalajkást. A többiek? Hm, nincsenek itt, elmentek. A banda kettészakadt. Hogy miért, mi történt? Hát igen: őszintén szólva, poli­tikai ellentétek, hiszen tetszik tudni. El­lentétek itt az emigrációban, « száműze­tés huszadik esztendejében, a balalajka és a hegedű között, Hiába, nem lehetett tovább elviselni. Az a: ember a tiszta reakciós szellem, cári zsarnokság, mi egyéb. Nem lehet együtt muzsikál ni ilyen körülmények között. . . I tföíjjom senamií somra le>eji el?? 1 *Fők p a legfontosabbat: 1 tucat csodálatos Brilliant—Extra— Primissima és Luxus—fii- kén—Finest óvszert, melyeket gyawran utá- g noz iák, anélkül azonban, hogy az eredeti I jkéletességét elérnék. | századokkal Eritreából, Olasz Szomáiibóí, sőt Abesszíniából is könnyen elérhető. Hogy áll a helyzet Amerikára vonat­kozólag? A szövegtérkép mutatja, hogy a Fü- löp-szigetek és San-Francisko közötti 14 ezer kilométer utón az amerikaiak részé­re csak az ut egyharmadában, Hawaiban van komoly flottatámpont, amelyet kelet felé 4000, nyugati irányban 10.000 kilo­méter választ e! a legközelebbi amerikai flottabázistól. Még megdöbbentőbb adatokat kapunk, ha a Panama-csatornán át megteendő tá­volságra gondolunk. Az atlantióceáni flottának, a Fülöp-szigetekig, 23.000 ki­lométert kell megtennie, amely ut alatt csak Portoricoban, Panamában, San-Fran- ciskóban és Hawaiban találhat bázisokra. De mi történnék akkor, ha például — mint azt Roosevelt is említette — a Pa­nama-csatornát ellenség zárná el és igy az amerikai „atlantióceáni flotta“ itt bent­rekedne? Láthatjuk ezekből, hogy a Panama-csa­tornának egy esetleges tervezett japánel­lenes blokád esetén milyen nagy jelentő­sége van! Ezt a keskeny viziutat, mint egyetlen összekötő utat a két óceán kö­zött, nagy tengeri és légi erőknek kell őriznie, mert különben az atlantióceáni amerikai hadiflottát nem lehet a veszé­lyeztetett Távolkeletre dobni. Ezek a szempontok irányadók annak a tervnek az előkészítésénél is, amely egy második Panama-csatorna elkészítését tűzte ki cél­jául. Az uj csatorna San Juan del Norte kikötővárosnál metszené át a szárazföl­det Nicaragua és Costa Rica között, a je­lenlegi Panama-csatornától északnyugatra. Az eddig mondottakból az alábbi kö­vetkeztetéseket vonhatjuk le: i. Egy esetleg tervezett japáneilenes blokád keresztülviteléhez Angliának és Amerikának hazai flottája (home fleet) tekintélyes részét kellene a Távolkeletre dobni, hogy a „hazai vizeken“ működő és a saját bázisainak közelsége nyújtotta előnyök birtokában levő japán flottával szemben felléphessen. 2. Nagybritannia a tisztázatlan európai viszonyok miatt jelentős erősítéseket a jelen pillanatban aligha küldhetné az ázsiai vizekre. 3. Az amerikai hadiflotta az óriási tá­volságok és az ebből származó kockáza­tok miatt csak fokozatosan helyezhetné át egységeit a távolkeleti vizekre, már- csak azért is, mert a Fülöp-szigetek bázi­sait e célra megfelelően ki kellene építeni. 4. A szóban forgó blokád kétségkívül komoly háborús veszélyt rejtene magá­ban, amellyel szemben Amerika e pilla­natban még nem készült teljesen fel! A Japán elleni „blokád“ tehát, mint látjuk, ■ „nehéz dió“ és előkészítése időt vesz igénybe. Nyiry László. PHILADELPHIA Rendőrök, mint szülésznők Philadelphiában egymásután négyszer for­dult élű, hogy egy derék rendőr elsősegély ­képen Tesz Ivett és segédkezett olyani bajba­jutott asszony okinak, akik az utcán a nyeri fialj- daitmukbam összeestek és röví'd percek alatt megajándékozták a világot utódaikkal. A ta­pasz tatotok on elindul1 va egész Amerikáiban most' orvos rendőröket aJkalmawnák, «kaik ép­pen úgy állnak posztjaikon, mint többi tár­saik, de mihelyt utcai' sebesülésekről, 'vagy •tnú'Si orvosi beavatkozást igénylő esetekről van szó, rögtön köz belépnek, a terv nagy­szerűen bevált, mert egy Mc Camion nevű nevvyorki rendőr máris hét alkalommal se­gédkezeti szerencsétlen és elővigyázatlan asz szunyok utcai szülésénél és mind a hat cse­csemő cinnek a derék rendőrnek köszönhet!, hogy nem kallódott el 4 hideg, szigorú arac- Akad télben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom