Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-20 / 41. szám

l 9 38 február 20.

ELLENZÉK

Az élei remetéje, llem királya

A danzigi gazdag kereskedőházbol indult el az élete 150 évvel ezelőtt. Nehéz ezüstök, drága gobelinek, faragott buto- rok nehéz pompájában nőtt fel. De a föl= di élet örömei nem kötötték le és nem elégítették ki. Messzebb vágyott: a szellem világába. Apja kereskedőnek szánta, ő tudós akart lenni. A nemes porcelánnal és finom kristállyal terített ház asztala mellett heves viták folytak emiatt. Végül ravasz alternativa elé állította apa a fiát: válasszon, vagy beiratkozik a gimnáziumba, vagy pedig kétesztendős európai kör- útra megy szüleivel és ennek végeztével a kereskedői pályára lép. A fiúban mar nagyon erősen él a megismerés vágya es ezért nem tud lemondani az utazas csa- bitó varázsáról. Hogy megismerhesse a világot, lemond a továbbtanulásról. De az utazás nem csökkenti benne a tudás szomjúságát. Ellenkezőleg: még inkább fokozza. De azért híven megtartja szavát és amikor visszatérnek, beáll a hamburgi Jenisch szenátor cégéhez volontőrnek.

A következő esztendőben olyan ese- mény történik, amely döntő hatású a fiú egész életére, lelki és szellemi kialakulására. Az apa, ez a derék, müveit, annyira kiegyensúlyozottnak látszó ember, jó családapa és gondos kereskedő, aki mindig a polgári norma mértékét tartotta szem előtt, váratlanul és megmagyarázhatatlan nul — öngyilkos lesz.

Érzelmek zűrzavara támad a 17 éves fiú lelkében a tragédia nyomán. Megszűnt a zsarnoki hatalom, amely élete irányát diktálta, nem kell többé engedelmesked- nie, mehet a magaválasztotta utón tovább. Ez jó, ez felszabadulás. Ugyanak- kor elveszítette az egyetlen embert, aki- hez szeretet fűzte, azt az embert, aki érte dolgozott, akinek az ő sikere és boldogsága életcélja volt. Aki, ha szenvedést is okozott neki szigorával, a legerősebb kap- csolatot, a vér kapcsolatát jelentette. Akit sajnált, mert tudta, hogy házassága boldogtalan. A gyermek éles megfigyelésével észrevette régen, hogy anyja csak a jómód kedvéért költözött a Schopenhauer- házba, de nem szereti férjét. Most úgy érzi: az apa haláláért az anya felelős. Az anya, a szép Johanna, aki fia iránt sem mutatott soha gyengédséget, mert az apját nem szerette. A fiút talán megválthatta volna az anyai szeretet, de minthogy nem volt része benne, a visszautasitott érzelem ellenérzéssé fordult benne. Az anyának imponálni, az anya csodálatát, szere- tétét kierőszakolni: ez a vágy dolgozott benne tudat alatt egész életén át, mialatt az anya iránti gyűlöletet táplálta, szította önmagában és átvitte az egész női nemre.

Ennek a gyűlöletnek tápot ad az életük sora is. Az apa halála után Johanna felszabadulást érez és beleveti magát a „zajló élet“ forgatagába. Pótolni akarja mindazt, amit férje puritán házában elmulasztott. Weimarba költözik, a szellem embereinek körében ragyog, maga is ir gyengécske novellákat, regényeket, amelyeknek azonban sikerük van, mert szerzőjük közkedvelt és jó összeköttetésekkel bir, mert nívójuk az átlagember nivójának felel meg.

A fiú nem követi anyját Weimarba, hanem a göttingai és berlini egyetemeken tanul, Fichtét hallgatja és magában épiti már elméletének kolosszusát. A családi levelekből megtudja, hogy anyja körül sok férfi forgolódik és az asszony nem bánik velük mostohán. Ez felháborítja és keserű szemrehányásokat tesz Johannának, amiért „nem hü a halott emlékéhez“. Úgy tesz, mintha a halott helyett volna féltékeny. Pedig az fáj neki, hogy azt a szere- Cetet és gyöngédséget, ami után ő hiába sóvárgott, most idegen férfiak kapják. De ezt még önmagának sem vallja be. Csak azt tudatosítja, hogy a nők alacsonyren- dü lények, akik nem érdemlik meg a szellem emberének érdeklődését, akik nem méltóak arra, hogy érzelmeket pazaroljanak rájuk.

Egyetemi tanulmányai után rövid időt Weimarban tölt anyjánál. Keserű időszak ez számára, mert látnia kell, hogy az asz- szony szeretőjét házában tartja. Heves

jelenetek vannak napirenden anya és fia között, végül Artur örökre elhagyja az anyai házat és Drezdába költözik. Wet- mari tartózkodásának egyetlen fénypontja Goethével való sürü együttléte és az egymás iránti szellemi érdeklődés.

Drezdában írja meg főmüvét — Die Welt als Wille und Vorstellung — amelyben tulajdonképen mindent megirt, egész filozófiáját lefektette, a későbbi munkáiban is csak ezeket a gondolatokat erősítette, ismételte.

Harminc évig kellett várnia az elismerésre, a méltánylásra, a sikerre. Ez a harminc esztendő természetesen még növelte pesszimizmusát, embergyiilöletét, megvetését a világ iránt, amely — nem érti őt meg. Ez a harminc esztendő formálta belőle a keserűség eleven szobrát.

*

Furcsa ellentét van Schopenhauer filozófiája és egyénisége, élete között. Filozófiájában az aszkézist hirdeti, de ő maga nem veti meg az élet örömeit, a polgári jólétről nem mond le. Az élet értéktelenségét hangoztatja müveiben, de ugyanakkor betegesen fél a betegségtől és a haláltól. A lemondást dicsőíti, de nagyon gondosan vigyáz vagyonára és hisztérikusan retteg a szegénységtől. Az emberszeretet és az emberi szolidaritás erkölcsi törvényeit fekteti le, de a valóságban nem mutat szeretetet senki iránt sem — a kutyáján kívül egyetlen élő lényhez sem közeledik érzésekei, elsáncolja magát mások szeretete elől is, de tanítványai rajongását kihasználja arra, hogy müvének reklámot csináltasson velük. Hiúnak, kicsinyesnek és szívtelennek mutatkozik ugyanakkor, amikor filozófiájában az egoizmust ostorozza és a legmagasabb erkölcsi ideálok megvalósítását követeli az emberiségtől. Nincs baráti vonatkozása senkivel, összegyűjtött leveleiben, melyek Soo nyomtatott oldalt töltenek meg, egyetlen meleg szót sem találunk. „Az erkölcsiség alapja a mások szenvedéseiben való részvét“ — írja, de ő maga soha senki iránt nem érez részvétet. A fiatal Bencke — volt tanítványa — öngyilkossága alkalmával tanúsított szívtelen viselkedése megdöbbenti még azokat is, akik szellemének rajongói. Fölényeskedő, kellemetlenül gőgös és megvető modora elriaszt mellőle mindenkit és ellenségei számát óriásira növeli. Talán csak egyetlen lélek szerette a kicsinyes nyárspolgár alakjában járó lángelmét: Caroline Richter- Medon, a berlini táncosnő, akinek szere- tétét azzal hálálta meg, hogy külön végrendeletben $ooo tallért hagyományozott neki.

önkéntelenül felötlik a figyelmes szemlélőben az a gondolat, hogy Schopenhauer a filozófus, Schopenhauerről az emberről mintázta azt a portrét, amelyben az emberiség elé tárta: milyennek nem szabad lennie az embernek . . . Sokkal fölényesebb szellem volt, semhogy ne látta volna tisztán emberi gyarlóságait és amilyen mértékben hitt a saját szelleme erejében, épolyan mértékben gyűlölhette magában a rosszat, a csúnyát, amelyet

Az impotens iérii nem beteg, hanem hanyag

Elképzelhetetlen, hogy egy férfi, aki érzi, hogy nemi képességei csökkennek, ne tegyen meg minden lehetőt az impotencia

megelőzésére.

Ez annál természetesebb, mert a RE- TON-tabletták a nemi neuraszténia komoly kezelését teszik lehetővé.

A RETON-t a következőképen kell bevenni: naponta három tablettát, három héten át és azután egy nyolc-tiz napos szünet következik.

Egy RETON-tubus 25 tablettát tartalmaz, azaz egy nyolc napos kúrára elegendő.

A RETON-tabletták használatát minden ki megengedheti magának, mivel leszállított ára tubusonként 98 lej.

Schopenhauer születésének 150. évfordulójára

Nyilatkozatok jelleméről, bölcseletéről és az aj Schopenhauer-divatról

nem tudott kiirtani, mert minden energiáját alkotásához használta fel. Alkalmasint azért félt a barátságtól és a szerelemtől, mert szégyelte alacsonyrendü tulajdonságait, attól tartott, hogy a barátság vagy a szerelem intimitásában megismernék emberi arcát, amely annyira különbözik eszményi képétől. Filozófiája, müve: védőpajzs, ami mögé rejtőzik, lárva, amit maga elé tart, de ugyanakkor — vágyálmának kivetülése is, mert alapjában véve olyan szeretne lenni, amilyennek az ideális embert leírja.

*

Schopenhauer ma újra „divatban“ van. Mostanában jelent meg egy uj életrajza, müveit megint olvassák, vitatkoznak róla. Filozófiája szinte aktuálissá lett.

Filozófiája reneszánszának okait igy látja egyik kiváló szellemtörténész:

— Jellemző kortünet, hogy az érdeklődés ma újra Schopenhauer felé fordul

— magyarázza. — Schopenhauer a hbe- rálizmus ellensége. A felvilágosodás, a demokrácia, a liberálizmus hisz az emberben, a haladásban, az ideáhzmusban, tehát gyökerében optimista hitü. Goethe és Hegel is erre a hitre, mint kősziklára épített. Schopenhauer pedig gyűlölte az embert, kígyó- és varangy-fajzatnak nevezte. Szobájában kutyaképeket akasztott a falra, mert a kutyát többre becsülte az embernél.

— Ezért lett ő a reakció korának, a csalódások és dezilluziók filozófusa. 1848- ig nem volt semmi visszhangja, de a forradalom leverése után kezdődik a népszerűsége. A csalódásoknak ebben a korában Vörösmarty Schopenhauer nélkül is úgy tudta, hogy „az emberfaj sárkány- fog-vetemény, nincsen remény! nincsen remény!“

— Schopenhauerre jellemző, hogy tetemes vagyonát a negyvennyolcas rokkantakra hagyta, de nem a honvédekre, hanem a császári katonákra, akik a forradalmat leverték. Gyűlölte az optimista jelszavakat, mint: szabadság, haladás, béke, stb. A háború előtt Schopenhauer inkább csak a fáradt esztéták és a dekadensek Írója volt, a háború utáni nagy kiábrándulás korában valahogy megint igazat adnak neki.

— Igazat adnak neki nemcsak az úgynevezett pesszimizmusban, hanem abban is, hogy az embert — felfogása szerint

— mindenekfelett az élet akarata tölti el és az élethez való jog ereje hatja át. A műveltség, a kultúra, a tudomány, a filozófia is csak fegyver az életakarat kezében. Ma még az objektiv tudományos megállapítás esetében is azt kérdik: mi van mögötte? Miféle primär ösztönös érdek bujkál a vélt igazság mögött? Schopenhauer sötétben látott!

— Azért is hatnak ma írásai, mert a kollektivum szempontjából gondolkodik. Talán ő az első modern gondolkodó, aki= nek az egyes ember annyit sem számit, mint a hulló falevél. Csak az ősi életakarat teszi értékessé az egyes embert. Az egyént, a művészetet, az erkölcsöt is mindig ebből a szempontból nézi. De mindez a bölcsesség vonatkozik a saját filozófiájára is. Az ő filozófiája is csak egy hulló falevél a szellemi élet szempontjából. Vi= lággyülölete mögött egy gazdag, tulfino- mult esztéta és szellemi arisztokrata mérhetetlen gőgje rejlik.

— Nálunk a mult században a kolozsvári Meltzl Hugó volt nagy Schopenhau- er-tisztelő. Amikor egyetlen leánya fiatalon meghalt, „örömmel“ jelentette, hogy leánya megvált ettől a siralomvölgytől. Ez a fajta pesszimizmus meghalt, de az életakarat hatalmát Schopenhauer tette tudatossá.

*

A mélylélektan kutatója igy látja Schopenhauer lelki konfliktusát:

— Schopenhauer azt írja Goethének: „A filozófusnak olyannak kell lennie, mint ödipusznak: a titkot kérlehetetle- nül kutatónak, még akkor is, ha a titok nyitjával a legborzasztóbbat tudja meg“. A legborzasztóbb titok: az élet, a teremtés titka. A Szfinksz titka. Schopenhauer

Jól elviselhető

amellett gyors és biztos hatású — ez a

Egy kísérlet — és Ön is szívesen fogja előnyben részesíteni ezen jól bevált szert hüléses megbetegedéseknél, gripa, rheuma, köszvény. ülőidegzsába, idézés fejfájásnál.

Csomagolás: 42, 14 és 3 tablettával.

úgy oldotta meg a maga nézete szerint az élet titkát, hogy azt állította: „Die Welt ist meine Vorstellung“. (Mellékesen megjegyzem: nagyon érdekes, hogy Reviczky, a szentimentális költő egy analog, de egyidejűleg ellentétes világképre döbben, mikor azt mondia: „A világ csak hangulat“. Tehát a frankfurti bölcs az értelemre, a költő pedig az érzelemre alapitja a maga világképét.)

— A lélekelemzésben jólismert ödi- pusz-komplexust igazolja a Goethéhez intézett levél, de még jobban igazolja az a tény, hogy Schopenhauer egy pecsétgyűrűt csináltatott magának, amelynek emblémája a Szfinksz, aki leveti magát a mélységbe. Tudvalevő, hogy a Szfinksz megesküdött, hogy megöli magát, ha valaki megoldja titkát. Schopenhauer úgy érezte: ő megoldotta a titkot.

— A morózus, cinikus, gyanakvó embert állandó szorongások, beteges képzelődések gyötörték. A sok apró ilyen jelenség között, a mélylélektan ismerője számára különösen érdekes az a tény, hogy Schopenhauer aggódva zárta el pipáit, ágya mellett több pisztolyt tartott és borbély sohasem nyúlhatott a nyakához. A pipa és a pisztoly természetesen szimbolikus jelentőségű. Ha mindehhez hozzátesszük azt, amit Nietzsche mondott róla, hogy tökéletesen egyedül volt, egyetlen barát nélkül — márpedig az egy és a semmi között egy végtelenség van — ha hozzávesszük, hogy a sikert, a hírnevet nem tudta vágyainak megfelelően elérni, tehát befelé fordult és önmagát gyötörte: megértjük, hogy mi mindent

kellett a külvilágba vetítenie, hogy sivár élete kompenzációját megtalálja.

Rónay Mária.

Mi lesz az ausztráliai benszülöttekkel?

F. Wood James melbournei egyetemi tanár felhívást intézett a világ nemzeteihez, lépjenek közbe az ausztráliai ben- szülöttek érdekében, mert ezek a törzsek, mióta az angolok a legújabb földrészre tették a lábukat és a pálinkát, tüdöbajt, spanyolnáthát oda behurcolták, oly tömegekben pusztulnak, hogy ma alig vannak húszezren, holott 150 évvel1 ezelőtt félmillió volt a számuk. Akkor egészségesek, boldogok és szaporák voltak, ma korcsok és munkára nem alkalmasak Ausztrália felfedezésének százötvenéves évfordulóján Melbourneben úgynevezett embertani világkongresszust tartanak majd, mert fehér részről az a vélemény, hogy a benszüiöttek anélkül is kipusztultak volna, hogy a fehérek megvetették lábukat a Kék hegyek alján és ha tökéletesen elmarad Batman felfedezése. 1950-ben a legfiatalabb földrészen nyomát sem találták volna eleven embernek.

Szakáll a górcső előtt

LONDON, február hó.

Eaton dr., a floridai állami egészség- ügyi hivatal főnöke egy éven át minden reggel górcsövil'eg megvizsgálta és még mérte szakállának borotválkozás közben levágott szálait. Megállapította, hogy februártól szeptemberig szakálla naponként átlag fél mm-rel, októbertől januárig ellenben naponként csak 0.305 mm-rel nő. Ebből azt a gyakorlati következtetést vonta le, hogy télen kevésbé alapos borotválkozásra van szükség, mint nyáron.

PAPÍRSZALVÉTÁKAT minden sziliben és mi Hűségben az. Ellenzék könyvosztályábun. Chi.j, Piaţa Unirii kapható, Egy próbavásárlás ineggyyőzi (>nt áraik utólérlietetleu olcsó voltáról,

. V. I