Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-15 / 36. szám

I I

■

ELLENZIK

1038 Í ob r ii úr I S.

tnOBBH

—M—I iinT

hier. MÁRA! SÁNDOR |||

FEBRUÁR

Ezek a hosszú februári éjszVtkák. niikoi o káli ült szobában feltibredünk a sz.rl vinny o- fására, dideregve ülünk fel az agyba«'1, nieg- gyujtjuk di k stónipáu, rágyújtunk, megnéz.- 1 üIk. az órái! — ko'.'ábbau «virradt mar, de nincs sok öröm bonne, mert niappal is a lel odvábán kucorgun-k, betegségek, osörcpede- sok, füstölgő kál'vliák. elvégezel ion irodaim'! és reménytelen, kedvetlen emberi fein dal ok között, 'idiiigyokba ési prémekbe Inigyola va, lila körmeinkre lehelünk s eszül kbe jut, hogy nv:gf.nl elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtál a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

Igv ülünk a «februári haj.no'-ban. kedi vet lenül és lila 'körmökkel'. Kamrá/n.«, melyet üsz- sze! bölcsen' megraktunk, kiürüli mar; u befőtteket és ez oldalast megettük, a savanyú káposzta végére júlrunk. Ismerősünket e«vi- S/ egy tüsszentés is e belekben. A nők lakk- csiz.másan gázolnak az olvadó lében, o szetnny.be n és latyakban., ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy esek je'e/ve — mii- tvürkével és p'l-'tun lássál« — női jellegüket. A könyvekre csömörrel pillantunk ez éjjeleken; úgy tetszik, már elöl vasiunk mindern könyvet, egyik sem tudóit seg leni. Napközben félórákat fekszünk a kvarcfény alatt, la - lógva és szomjasan nyeljük, szopogatjuk tíz ózon-ilziü fényt, cucÜzzuk o mesterséges' sugarakat. A fényre emlékezünk, mely re- ménytelemül hiányzik életünkből, a fényre, melyben «van valami pogány cs kegyet leni, 'va ami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán <vrra gondolunk, hogy ez n bőnap, mely telítve van zenekari hangversennyel' és tüdögyullad'ássál. Ez a hyn-ap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvo- tosan éy gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkenik ilyenkor az élet tevékenységéi, m o z d u la t la ns ággal védekeznek,

lassított é veréssel szunyókálnak és pislogva, rejtélyes félálomban várják a naipof. E belekben«, lél vége felé, tanácsos különösebb erő pazarlás nélkül élni: rövideket i r ni — leg* •föllebb négy, öt so:t egyszerre —, mint a medvék.

De hajnal felé, az ébredés józan kápráza- tában, eszünkbe jut n farsang, melv megint egyszer elv'bar zott mellettünk, álruháiban, lobogó szalagokkal, spines papirszeméttel szórta Ide a 'világot, visított és síkon goit, jeleket adott és integetett s mf kitértünk o'.ő’e. Most már itt. a reggel, mely lvanr.it hullat fejünkre. Az ablak elő ti a «fákat nyűggé tik a böjti szelek. Lehet, gondoljuk dideregve, hogy váltatni féktelen és túláradó is. volt az életben, vakaró ilyen eszelős öröm. vad és visító boldogság, amely fülyölt az értelem méltóságára, — s talán erről volt szó; csak mi nem tudtuk.

VÁROSKÉPEK

A városokat úgy kellene leérni,, mint egy gondoltatot, vagy egy érzés emlékét. Mindig dühilcinek és untatnak a ,.'városképek“, melyek azzal kezdik, hogy valahol látszik cgy torony & folytatjuk a lakosság nemzetiségi arányszámáviaill, 'vagy a kalóriákkal, melyeket délben és este bekebeleznek az őslakók. Mindez lényegtelen!. Egy város mindéinek felelt gondolat, mely nem fér el a telefonkönyvben.

A HOLD

Az uj, naturaliszf kus hold -fényképeket nézegetem.

A hold e képéként 'rusnya és ragyás, mint cgv himlőheilyes brá'cslkiáls arctai. Lehet, hogy nem vo'«t muciig ilyen. Nevezték cin tányérnak, evdami -sajtnak, ezüst gyiimölesnek, égi tóillérnak. A hold, az összes versekben1, mindig „olyan, mint". De a. vailóságbam — most látom — nem Is „olyan, mint“. Egyszerűen csak olyalm.

JÓZSEF ATTILA

Versei hangjában van valami gyöngéd és remegő dünmyögés, mintlba egy őz dideregne és vilninyognta a holdifénytől és vadászoktól • hideg 'és veszélyes viliágban'. Valami nemes és á'iati ivan e hangban s természetesen «valami! emberi is, valami sértett és letemrehilvó. Végzetes Írtamig ezh Cs«ak a fiatal Hamsun hangja Inasonliit hozzá1, abból az időből, mikor „Pán“-t irta és a .,Mü!szftériu.mok“at.

\ SZÉPSÉG.

Leírni és «rögzitená a ipiillanatot), mikor a szépség, ez az anyagiból és létekből «égetett tünemény, mely telpekeny és zománeszem, cserepekre törik egy .asszony arcában, mert felbomlott a léteknek és a; jellemnek az az összetétele, melynek » szépség csak következménye volt. „Furcsa, megcsun/yult!“ — mondják az emberek ést vállat «vonnak. Igen, megcsiinynlt, mert belülről el rohadt. Szépnek lenné anniyf«, mint áirtatlainmak lenni, a vzó hősies értelmében, Minden más csak kozmetika» .

fiyégyi&s!fólk m ÍücÍoi&eíe€f$é€iefk i

i

Mindazok, akik asztmában, tüdő vagy gjgefötuberkulózisban, sorvadásban, tüdöcsucsltunitban, idült köhögésben, nyál- kásodásban, régóta meglevő rekedtségben és náthalázban szenvednek és eddig nem találtak gyógyulást, efelöl tökéletes felvilágosítást kaphatnak képekkel ellátott portómentes könyvünkben, mely dr. Guttmann tollából jelent meg; „Gyógyultatok a tüdő etegségek?“ címmel. Hat lejjel ellátott levelezőlap beküldését kérjük, pontos címmel a következő címre;

PUHLMANN & CO., BERLIN 850. MÜGGELSTRASSE 25—25/a.

Blomberg vezériáboniagyné megszólalt...

Egy érdekes nászulaspár Capri szigetéit. — Gnthn kisasszony csodálatos karrierje.—Blombergnéf aki a német- országi eseményeket megindította.

NÁPOLY, február hó. Háromnegyed ófáig himbálózik a kis gőzös a nápolyi öblön keresztül és ha az ember nem kapja meg a tengeri betegséget, amely ilyenkor a koratavaszi hullámzás idején még az edzettebb tengeri farkasokat is elkapja, nyugodtan gyönyörködhet a sor- rentói sziklákban. Azután partot ér a kis hajó Capri öblében a Marina Grandén, felszáll a drótkötélvonatra és egy pillanat alatt megérkezik a nászutasok, a szépségrajongók és a globetrotterek a paradicsomába.

A kis 'Piazza tömve van emberekkel, mint mindig a főszezonban. Ezekben a napokban az emberek főként az újságárusok bódéi körül gyülekeztek össze és a lapokban leginkább ezt a nevet lehetett az első oldalon nagy betűkben olvasni; „Blomberg.“ Ezt a nevet megtalálhatta azonkívül az ember Capri legelőkelőbb szállodájának, a Quisisana- nak vendéglistáján. ’ Aligha akad hely Európában, ahol többször ejtették ki ezt

Az 5. számú lakás

Világos, szőke, a huszas évek végcfelé járó fiatalasszony lép az üzletbe, kék szemüveggel az orrán. Csinos, kék tavaszi kompié van rajta, néhány gemmát vásárol, majd egy-két selyemkendőt és azt mondja, szállítsák a holmikat a Villa Fiorita 5=ös számú lakásába.

Egy kis bizalmatlankodás után mégis megindul a beszélgetés.

— Istenem— sóhajtja nevetve —épugy szórakozom itt, mint bárki más. Ha azt akarja tudni, mik a terveim, elmondom. Innen Nápolyba megyünk, amelyet ideutazásunk alkalmával* nem néztünk meg eléggé és lehet, hogy elsétálunk San Mi- chelére és Anacapriba. Akkor sokat fogok fényképezni.

Kis gépére mutat, amely szijjon csüng vállán.

— Először van Olaszországban kegyelmes asszony? — kérdi az újságíró.

— Igen. És ez természetesen nagy élmény nekem. Most ismerem meg a Délvidéket. Elhiheti mennyire örülök, hiszen

éveken át egyebet sem csináltam, mint egész nap dolgoztam.

Amig Blombergné a Délvidék szépségeiről tart előadást, ami az ujságiró szempontjából már nem nagyon érdekes, érdemes visszaemlékezni a berlini birodalmi tojásközpontra, ahol

két évvel ezelőtt ismeretlen kis gépiró- lány volt Blombergné, akkor még „Gruhn kisasszony.“

„Gruhn kiasasszony, a főnök kéreti“

Egyszer azután átkerült a hadügyminisztériumba, amelynek személyzetét a

VELENCE.

Velencébe idegesen érkeztem és folyton ettem.. Scampi-val «kezdtem, a Cö'valeflo-inlá®, aztán valami édeset ellem Floriamt-nál, aztán valamit sziirulposait. a Merceria együk cukrászdájában,, aztán véres bust a Lido egyik divatos vendéglőjében. Közben a múzeumokat jártain és Verdi-t hallgattam a Szent Márkiér káyéliáziaii előtt. Mindebben volt valami édes és cs'ömiö'nre «Ingerlő, valami!1, amit nem bírtam. egészen megeim ész térni, valami állított és gyomor rontásra, késztetően erjedő, — Tilntoiretto'bam is, a scampiban isi, a dozsék disz term ében ás, még Goldonéban is. Az ember körülnéz Velencében', aiz utóin«, akárhol; s rögtön utána szeretne szódabikarbónát bevenni.

VELENCE MÁSODSZOR.

Velence .mindenki számára, az örökké ela nevet az utóbbi napokban, mint itt Capriban.

Német kolónia

A portás sajnálkozva vonogatja vállát és ezt mondja az újságírónak:

— Sajnálom, de az uraságok nem óhajtják, hogy megzavarják őket. Ez a szigorú utasítás.

A portás folyékonyan beszél németül, általában itt mindenki németül beszél, mert Capri már évtizedek óta valóságos német telep, német szállodatulajdonosokkal, német kereskedőkkel, német vendéglőkkel és német vendégekkel. A Quisisana szálló mellett vezet el a Via Krupp egészen a Fra Feliceig. Ezt az utat az 1902- ben meghalt Friedrich Alfréd Krupp építtette, hogy kényelmesen megközelíthesse villáját. Nem kell hozzá nagy detektivi képesség, hogy az ujságiró megállapíthassa, hogy a fiatal Blomberg-házaspár nem a főépületben lakik, hanem a szálló hires dependancéában, a Villa Fioritában.

növekvő munka miatt állandóan szaporították. És itt megtörént vele az, ami minden más irodában elé szokott fordulni. Kijött valaki és igy szóit hozzá;

— Gruhn kisasszony, a főnök kéreti, mert titkárnője ma beteg.

Csakhogy ez a főnök maga a hadügyminiszter volt és a diktálási óra olyan barátságot alapozott meg, amely egyre szorosabbá vált. Senki sem sejtett semmit. Még'szüleinek sem szólt egy szót sem Gruhn kisasszony, mert nagyhatalmú udvarlója első főfeltételnek a legteljesebb diszkréciót kötötte ki.

Látogatás a szanatóriumban

1936 —1937 telén robbant ki a nagy meglepetés. Gruhn kisasszony elutazott valahova síelni és lábsérüléssel tért vissza. Befeküdt Grunevaldban egy szanatóriumba. Egy

szép napon megállt a szanatórium előtt

a birodalmi hadügyminiszter óriási fekete gépkocsija.

Most már mindenki tudta, miről van szó. Ez nem volt a főnök szokásos látogatása beteg titkárnőjénél. A vezértábornagy egy félórát töltött Gruhn kisasszony ágyánál és

azután kézcsókkal búcsúzott.

Az áplónővér azt hitte, hogy nem lát jól. Gruhn papa és Gruhn mama azt sem tudták ébren vannak-e vagy álmodnak. A hadügyminisztériumban azonban rossz vért szült az eset.

Blombergné panaszkodik

Mindezek nem alkalmasak arra, hogy

az ember egy boldog fiatal asszonnyal beszélgessen róluk egy koratavaszi délutánon, de Blombergné maga hozakodni elő a dolgokkal.

— Nagyon sajnálom, hogy a nyilvánosság elé kerültem.

Miért ne lehetne az embernek egyedül

és sajátmagának élni?

Nem is akarok már újságot látni, de viszont nem hiszem, hogy bárki is szemrehányást tehetne nekem.

Ezután elbúcsúzik, mert mint mondja, a férje várja. A rikkancsok, a frissen érkezett lapokat kiáltják, amelyek első oldalán nagybetűs címek hirdetik, hogy Blomberg vezértábornagy egészségügyi okokból visszalépett a hadügyminisztérium vezetésétől. (—)

yriSjéré-^t

Bucurestiből jelentik: Csökkenő légnyomás mellett borúit ég, általános havazás, vagy havaseső, a hegyeken emelkedő, máshol alig változó hőmérséklet és élénk délnyugati szél várható.

Belső-kölcsönkötvények húzása

Ezer lej L

nyerlek a 1

köveik

ező számok:

1,107.441-460

1,109.021-040

1,109.861-864

1,109.866-880

1,122.081-100

1.136.661-680

1,142.461

•480

1.153.921-940

1,159.921-940

1.162.001-020

1,201601-620

1.201.941-949

1,201.951-960

L20S.281-300

1,214.921

.940

1,218.421-440

1,219.461-480

1,221.021-022

1,221.024

040

1,241.941-960

1.245.281-300

1.240 32t

340

1.254.161-180

1.258 041-060

1,261.781

800

1.270.161

•180

1.271.381-384

1,271.386-400

1.273.401■420 1

,274.981-5

.000

1,282.24 1-259

1,287.381-400

1,287.721-740

1,292.021-040

1.293 021-040

1.301.221-240

3.310.461-480

1.326.121-140

1.332.101-120

1,339.881-900

1.343.281-300

1,350.841-S60

1,357.381-400

1,364.901-920

1,375.301-320

1,387.441-460

1,390.881-900

1,400.721-740

(Folytatjuk.)

mulasztott nászút; azok számára« is«, akik ott jártak nászulon. Igor», gondolják egy életen ált, pontosan Így kellett volna: Velencében, a Dantelli-bera, a galambokkal, a gonl- d olás okikai és« a megfelelő nőivel. Mindenki igy érái: tíz év múltúin« azok is, akik a megfelelő nővel voltak, olt.

VELENCE H A R M AD SZÓR.

Vannak szavak', melyeket egy rnagasaibb- rendii illem ten szabályai szériáit Velencében sem állik elmondani. Például ez:

— Szeretlek.

DANDY.

i.\ nagy dandy-k — Fox. d'Orsay, VIII. Edward, Baudelaire, Jusith Zsigmoivd1, dTs«- «raeli — elmélyültették egy kor Ízlését, ntekor a különcségből valami) általánosat pülroltaik le a tömegek számára; fehér nadrággal és

Az Lfáé.yl Muzeum

Egye sihlei e^oadásm

Az Erdélyi Muzeum-Egyesület előadássorozatában hatósági engedélyezéssel a héten a következő előadások kerülnek sorra:

t. Február 14 én. bélfőn délután hal órakor az. unitárius püspökség d szlermébeii Vita Sándor: Társadalomkút(dús Közepeuró- pában. (Jog- és társadalomtudományi szakosztály népszerűsítő előadása.)

2. Február 15 én, kedden délután hat órakor az unitárius püspökség dísztermében dr. Péterffy Páh Epe- és veseköveiből. (Orvos- tudományi szakosztály népszerűsítő előadása.)

3. Február 16-án, szerdán délután hal órakor Deák Ferenc: A magyar csillagászat története. (Vetített képekkel. Természettudományi szakosztály népszerűsítő előadása.)

4. Február 17-én, csütörtökön délutáni hat órakor a római katolikus főgimnázium könyvié ütemében dr. Tavaszi] Sándor: A mai metafizika, különös tekintenel Hans Driesch metafizikájára. (Bölcsészet-. nyelv- és történettudományi szakosztály szakelőadása«.)

.Mindegyik előadásra a belépés díjtalan.

vöröstailpu cipővel kezdték s munkájuk végső eredménye, hogy térdnadrágot már csak ara angol kri'ályi udvarban viselnek s a végrehajtók is. elolvassák Frnr.iciaországban Proust müveit. A dandy, az igaz'., a majom- parádéból, melyet a tömeg joggal kifütyöl, életmódot csiszol a tömeg számúira, a rikító ünnepből emberibb és emberhez méltóbb hétköznapéi csinál, az Ízlést megriasztva szelídíti a« józan és «fantáziátIon iizilés'telensié- get, gyertyaláng fölött pirított férjét eszik vacsorára, • de neki köszönhet jük, hogy a nagy tömegek megtanultak bánni késsel és villával. A dandy, aki szemtelen, soha nem ne vetetten, a dandy, elei tiszteletlen, végűt önmaga; tiszteletére neveli a tömegembert. A dandy nevel, mikor pontosam ellenkezőjét csmálja annak, amire «nevelték. Ez az emberfajta kiveszett. Nagy kár érte. Népszerű moziszClniélszek maradtak helyette.

/