Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)

1938-02-13 / 35. szám

1938 f c fir uár 13* ELLENZÉK ASSZONYOK ROVATA Megnyíltak Párás kapui Rovatvezetői Dr. DÉVÁIMÉ ERDŐS BQSKE Olyan izgalom, oly a ni páratlan forga­lom, méghozzá idegenforgalom volt a mult és ehéten Párisban, hogy az ember szédült bele. Február 5-én kezdték a pá" iü’Sj. nagy szalonok bemutatni tavaszi és nyári kollekciójukait. a külföldi szakma­beliek számára. A világ minden Iájáról idesereglett divatszalon-tulajdonosok, di‘ vatkereskedök, riporterek csak úgy 'nyü­zsögtek Páris utcáin. Minden kiis és nagy étteremben, lokálban csupa idegen, arról tárgyal, hogy mi lesz holnap, mi lesz a divat. A ,,privát asszonyok“ is leşik izgatot­tan a párisi divathíreket, hogy vájjon mit tudnak „átmenteni“ tavalyról, mi lesz a. divat, jól fog-e állni, vagy le kell hozzá fogyni egy kicsit Fojtott, izgatott hangulat a szalonok­ban is. Rettegnek a ,,becsúszott“ idege­nek, pláne, akik nem ismerik a helyi vi­szonyokat és nagy nyugatommal előve" szik jegyzeteiket és jegyeznek, vagy Uram bocsáss, rajzolni kezdenek. De csak a kezdetnél maradhatnak, mert azon nyomban lecsapnak rá, mint a, héj- ják és igazoltatása után engedik csak meg, hogy bent maradhasson a terem­ben, de a két kezére úgy vigyáznak, mint a börtönőrök. Megjelenik a,z első hat man neken. Káprázatos, tobzódó színekben. A legle" hetetlenebb harmoniátlan disszonancia, Vörösliláskék és zöld. Mindez pe'diig egy prosrgarn délutáni ruhán van... Általános jellemzés: a divat sokkal nőiesebb, mint az előző években. Eltün" lek a nagy, kitömött vállak, lankadtan diadalmaskodik saját vállunk a ruhá­ban, ami szokatlan ugyan egy kicsit, mert nem vagyunk ilyen keskenységhez hozzászokva!, most 1 tinik ki csak igazán, hogy kinek mennyi vattára volt szük­sége eddig.. . Az anyagok gyönyörűek. Még mindig a tweed anyagot szeretik legjobban a kosztümökre és azi átmeneti, nagyon bő kakátokra. A csipővomal, mintha egy. kicsit lejebb került volna, ezért már most ajánlatos elkezdeni a tornázást, még pedig kizárólag olyan gyakorlatok­ra szorítkozni, amelyek a csípőt egy ki­csit lefogyassztják, mert természetesen a csípőt ezek a vonalak lényegesen jobban kihangsúlyozzák. A ruhák hosszúsága nem változott, tehát egyelőre a rosszlábuaknak nem lesz keservesebb sorsuk, mint oddigelé volt. Uj színként -a. zöldet hozza sok nagy ház, mint a tavasz favorütját, A zöld minden árnyalata divatos és különösen az átme­neti kakátok halványzöld tweedje gyö­nyörű. De emellett a kéket is haagsu" lyozzák, ez is minden árnyalatban. Az limprimé mintha egy kicsit háttér- ke szorult volna, de csak egy nagyon ki­csit, mert voltak házak, amelyek ugyan­annyit hozlak belőle, mint az előző évek- bem. Ellenben a csipkéknek se szeri, se száma. Gyönyörű, nagy és kis minták­ban, egészen vékony formában jelenik meg az idén. Kompié, bolero, kepp alak­jában fogjuk viszont látni tavasszal és n Hoc.hsommerben, amelyek miniden egyes alkalommal tafbtal lesznek kibe- lelve. Ennyit egyelőre az uj divatról. Tessék további híremig ezt jól megrágni, kasz" szát csinálni és mire helyi divatbemuta­tóról teljes képet közlök, addigra pénz­tárcánk és ideáink toilettejeinkről telje­sen készen álljon. HETI-ÉTLAP: Hétfő: Ebéd: Zöldborsóleves, sertés­borda rántva, burgonyakrokett, alma; vacsora: Vagdalt borjúhús, savanyu. Kedd: Ebéd: Gombaleves, párolt mar' hanyelv, borsópüré, almás pite; vacsora: Paprikás burgonya kolbásszal. Szerda: Ebéd: Köményleves, libamelle vadasam zsemlyegombóc; vacsora: Szardínia, tea, vaj. Csütörtök: Ebéd: Kelbimbóleves, csá- szárhus tormával, rántott alma; vacso­ra: Pirított borjumáj, tört burgonya, na- ratnes. Péntek: Ebéd: Álmaleves, rántott fo' gas tartárral, turóslepény; vacsora: sült - burgonya, vajjal, tea, lágytojás. Szombat: Ebéd: Húsleves, marhahús paradicsom-máriással, narancs; vacsora: felvágott, sajt, gyümölcs. Vasárnap: Ebéd: Karfiolleves, székely gulyás, vesepecsenye maccaronival, gesz­tenye-torta; vacsora: virsli szaftban, bur­gonyával, déli torta. CUKROZOTT DIÓ. A diót óvatosan feltörjük, úgy, hogy minid a két fele egy- egy darabban maradjon, finom sárga hártyáját lehúzzuk, azután fojgpiszkáló- ra léve, egészen süni cukörszörpbe márt­juk, hoigy a cukor megjegecesedjék rajta. A régi dióról is lehúzhatjuk a> hártyát könnyen, ha egy éjjelen át vízben áz­tatjuk. FINOM TEPERTŐS POGÁCSA. Húsz clekai igen finom tepertőt húsz deka zsir ral, busz deka vajjal és egy kiló húsz deka liszttel összedolgozzuk, belemorzso- lunk két deka élesztőt, két tojás sárgá­ját és rendes poigácsa keménységű tész­tát gyűrűnk, egy kis sót adunk még hoz' zá, tejfellel jól összegyúrjuk. Hideg he-- lyen egy éjjelen át állni hagyjuk és más­nap, készítés elölt nyolc, lizszer kigörn- böivitvp, kétu.jjnyi vastagságra elnyújt' juk s kiszakítva, lassú tűznél sütjük. Felemcnnyiségböl is készülhető. FARSANGI FÁNK. Három deka élesz­tővel, három négy kanál langyos tejjel és egy kis liszttel kovászt keverünk. Míg a kovász kel, azalatt melegített tálbain el­kavarunk öt. deka vajat, öt deka cukrot, egy kis sót, hat tojás sárgáját és egy ne' gyedliter langyos tejet. Ila a kovász jól megkell, azt is közzé öntjük és fél kiló nullás liszttel az egészet elkeverjük. Ha keménynek találnék, akkor langyos tej­jel meghigitjuk s azután addig keverjük, mig hólyagos nem lesz. Akkor betakar­juk és olyan helyre tesszük, ahol állandó melegben, lesz. Mikor megkelt, lisztezett, melegített tálra borítjuk, ujjnyi széles vastagra nyújtjuk, fánkszuróval kiszúr­juk és sütésig ismét kelni hagyjuk. Na' ' gyón azonban ne hagyjuk elkelni, mert ' akkor nem lesz pántlikás. Az ember és a gép küzdelme a munka mezején Gépesített élet és ^ CLUJ-KOLOZSVÁR, február hó. Éppen a napokban emékeztünk meg a helybeli gyáripar lesújtó helyzetéről. Az általános pangás, — rendelés, itt=ott anyag hiányában — száz számra teszi fe­leslegessé a szorgos munkás kezeket. De a vidékről még eiszomoritóbb hírek ér­keznek: a legnagyobb üzemek is mun­káslétszám leszállítást visznek véghez, ese­tenként ezer és ezer embert sorozva a munkanélküliek fenyegetően növekvő tá­borába. Ilyenkor önkéntelenül eszünkbe ötlik: a munkának már nincs is emberkézre szüksége. Helyette gépek végzik el. Segítőtársból — versenytárs Pedig nem egészen igy áll a dolog. Bár a ma meglévő összes gépek termelése két­ezer millió ember (tehát az egész élő em­beriség) keze munkájával ér fel. — tizen- kétórás munkanap mellett, — mégis ezeké­nek a gépeknek a szolgálatára, pusztán csak a működésben tartásukhoz, az embe­rek összességének kétharmada áll. A „vi­lág ura“ lassan-lassan hozzá szokott szü­a munka joga kös gondolatvilágát. kérlelhetetlenül át­törő legújabb eszközéhez, amelyet ugyan eleinte inkább csoda számba vett, de ké­sőbb, nagyszerűen alkalmazható volta miatt, magától értetődőnek, sőt. szükség­szerűnek tartott. Ma azonban egészen megváltozott a helyzet: munkakönnyitő eszközeinkből korunk legnagyobb kérdé­sévé, mondhatni, gondjává váltak. Diesel Rudolf még halála előtt rajong­va mutatta fiának az általa konstruált „Diesel-motor“, akkor legtökéletesebb, 8oo lóerős alkotását, melyet az emberi al­kotóerő legszebb segítő eszközének és ki­vitelének vélt. Valósággal művészi telje­sítménynek, melyet ehhez hasonló nemes cél. szent hevület vezet: az ember boldo- gitása. Mennyire megváltoztak a vélemények azóta! Ha vannak manapság, akik egé­szen az istenitésig emelték a gépek ma- gasztalását, mások viszont poklokra kí­vánják a technika összes nagyszerűségeit, mely — szerintük — csupán arra szolgál, hogy testünk után, lelki értékeinket szin­tén igájába hajtsa. Áldás, mely áldozatié teszi az emberi A technika áldásainak élvezői helyett a j technika áldozataivá lettünk. Holott iSoo i óta, nemcsak jóval emelkedett az általá­nos életszínvonal, „könnyebbé“ vált az élet, hanem — az akkori közgazdasági el­mélet szerint — a már tulnépesnek tar­tott Európa lakossága kereken a kétsze­resére növekedett. Tehát két annyi la­kos, legalább még egyszer olyan jól el­látva: e mérleg igazolja a géptechnika eredményeit. Válság idején azonban — legyen gaz­dasági, vagy politikai, mely okozati lag úgyis összefügg — a gép jótulajdonságai feledésbe merülnek s azt látjuk, hogy túl sokat, sőt igen jót termel, ami szintén hi­ba, mert drágább és későbbre kerül ki a forgalomból, tehát a fogyasztás rovására megy. A csökkenő keresletet áresés, bérle­törés, elbocsátások és munkanélküliség követi — a szokásos cirkulus vitiosus- ként. Ilyenkor indul meg a hajsza újabb piacok szerzésére, ez pedig politikai vi­szályokat, gyakran háborút von magával. Az elkeseredett ember erre habozás nél­kül dobja az egész nyomorúság vétkét a gépek terhére, mit még jobban tetéz a háborús technika emberpusztitó bűne. Am a valóságban magának az ember­nek me2szervezettlenségében kell keres­I niink a hibát, szemben a rendszeres és ész- I szerűen termelő gépekkel. Mert nem a termelés tökéletessége, vagy tulsága okoz­za a zavart, hanem egyes egyedül a hely­telen elosztás. \7oltaképen a termelést a mindenkori szükség kellene meghatároz­za. Ez megint az igények fokától függ. A XV. században a kor dámái még megelé­gedtek egyetlen szál inggel s a kettővel rendelkező VII. Károly király felesége az igények netovábbját jelentette. Századunk „Pandora-szelencéje“ Hogy manapság minderről ajkbigy- gyesztve beszélünk, a gépipar lendületének köszönhetjük. De ez a lendület akkora erővel történt, hogy magát az indító ru­góként szereplő embert is kimozdította nyugalmi helyzetéből. S a saját elgondo­lása szerint megalkotott gép ezúttal far­kasszemet néz teremtőjével; bosszút áll mindenhatóinak képzelt zsarnokán. Egyé­niségét Taylor-rendszerének mechaniz­musa váltja fel; futószalag diktálja a tem­pót, sőt hangját, izét, a lét valódiságát, mind a mechanikai termékek modoros tömegtermelése váltja fel — amazt gra­mofon lemezek, ezt esszencek, emezt a fénykép és mozi árnyhatásaival. A XX. század gyermeke arra döbben, lVogy földünknek, e „vHág“-nak urát, a mindenható embert legkomplikáltabb al kotrása, ni gép, détronizálja. A gép» mely, már a mozgások összes változatait át­vette, keresztül viszi: Iát, ball, tapint, ha kell. Tiszta szerencse, hogy ennek ellenerő még szüksége van emberre; bár mind kevesebb mértékben, de szüksége van rá. 1919—-1938-lg a termelés 60%-aü emel­kedett, mig a termelésben foglalkozta­tott emberi munkaerő változatlan ma­radt). Es e munka egyre kisebb körre szűkül. Maholnap csak arz indítás és megállítás, a szerelés munkálataira szo­rítkozik. Az életnek ilyetén való gépesíté­se bizony nem valami rózsás jövővel ke­csegtet Bár tény: amint a konzerv holt zamaita nem pótolhatja a friss gyümölcs izet, úgy a gramofon sem még a# éne­kest. Legalább ai jelen kornak még nem. Lehet a jövő másként fog gondolkodni Legfőbb kérdés marad azonban, mi fesz ezután tulajdonképem szerepe a gépnek Erre vonatkozólag megoszlanak a véle­mények: vannak derülátók és vannak kishitüek. Azt látjuk: a gözeke öt ember és fiz ökör munkáját végzi el, az óriás- gyorssajtó félkiló súlyú lapokat állít elő. Bizonyos fúrógépek egész emberinj mun­káját váltják meg. Amj nekünk még fé- lig-meddig meglepetés, a jövő nemzedék­nek természetes lesz. Magától értetődő valaminek fogják fel a kézbe kapott ha­talmat!. Használhatóság — kiváltság — jog A technika nagy gondolkodója!, Des- snuer Frigyes megmondotta már, midőn az érték különböző régióiról (művészet, tudomány, erkölcs) elmélkedett: — Ha a művészet a szépet, az etika a jót haszon- mentesen, önmagáért. kultrválja. miért ne tehetné a tudomány a. gépek „katego­rikus i.mperattvuse“-szává a használható­ságot. Századunk embere még magához mél­tatlan módon, vakondként, a föld gyom­rából kell clőkotioirja gépei; táplálkozá" sara a szükségles anyagot. A jövő század talán már a. viz és bő energiájával old­ja meg ezt. A testi munka egyre jobban fogy, átalakul szellemi munkára. Egy leheli, nincs messze. az az idő, midőn a munka nem a szegények „kiváltsága“, hanem a tehetség joga lesz. (r. i.) Egyetlen verebet figyel egész Ausztrália Perth városkában évek óta működik egy Perli) egyesület, melynek célja a ve* rebek és nyulak irtása Ausztráliában. Tudni kell, hogy úgy Amerikában, mint Ausztráliában néhány évtizeddel ezelőtt ismeretlen állatnak számítolt a veréb, a legfiatalabb földrésze pedig a nyulakat egy Benthj nevű hajó vitte be. Ez a hajó Déinmerikából Kinn felé tarló útjában erősen megsérült és ni mai Melbourne tenger részén zátonyra szaladt. Rakomá­nya húszezer nyulból állott. Ezt az ál­latseregletet kellett volna Kínába vinnie. A nyulak legtöbbje elérte a szárazföldet és szétszaladt, ana pedig Ausztrália leg­nagyobb veszedelme, mert milliárdszám- ra tenyészik és óriási károkat okoz. Ausztráliában bárki vadászhat nyúl a kinn, sőt jutalmat kap, ha minden hónap he­tedikén legalább negyven nyúl fark at beszolgáltat. — A veréb ma is ismeret­len ott. de már ez is kezdi felfedezni Ausztráliát. Megállapították, hogy a ve­rebek egyedül csak a keleti tengerparto­kon fordulnak elő ritkán és a földrész keleti fele most ismerkedik össze velük. Az Egyesület híradása szerint egy veréb eljutott Perthbe, mégpedig a vasúti ko­csi tetején. Ezl észrevették és azonnal fellármázták az egész tartományt. Ezer és ezer férfi nyúlt puskához és száz font jutalmat tűztek ki ia veréb elejtöjének. Ä perthiek tisztában vannak a veréb kár­tékonyságával s ha a madár idejekorán vissza nem repül, oda, ahonnan jött: fel­tétlenül pusztulás vár rá. A veréb-ügy* ben egyébként Kelétnuszírália, is jutal­mat tűzött ki, így az egyetlen madár miatt az egész földrész irgalmatlan haj­szál folytat. KézcÜ Kovács László: Isteni művészet E könyv a teremtő Isten ér, «z alkotó Embee gyönyörű művészetével foglalkozik. A tudomá­nyosság és a költészet ölelkezik benne. Számos képmeUlékÍettel fűzve 198.—. diszkötésban. 264.—* lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTALYABAN. Cluj-Ko/ozsvár. Vidékre utánvéttel n

Next

/
Oldalképek
Tartalom