Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-13 / 35. szám
7938 február 13. ELLBTiZeiC 9. GERMANUS^ GYULA: A feltámadt nemzet Kemál-Atatürk csodálatos akaratereje életre- hívta a hatalmas Ozmán birodalom népét Tudósok között elnököl és beleszól a heves vitákba a török köztársaság elnöke x beavatottak, csakis a legfinomabb és a legbiztosabb Brilliant — Extra — Primissima és Luxus—Silken —Finest óvszereket. ANKARA, február hó. 1923 október 29-én az ankarai török nagy nemzetgyűlés megfosztotta trónjától a szultán-kalifát és kihirdette a köztársaságot. Ez a dátum fordulópontot jelent nemcsak Törökország, hanem a kö- zelkelet történelmében is, mert ez a döntő lépés példát szolgáltatott a többi, nemzeti öntudatában még ingadozó mohamedán népnek. Az a küzdelem, amely évszázadokon keresztül dúlt a kelet és a nyugat között és amely tulajdonképen a természettudományi gondolkodásban gyorsabb haladásu Európa harca a még középkori miszti- « cizmusba burkolózó Ázsiával, legelőször Törökországban juttatta végleges győzelemre az európai demokrácia gondolatát az ázsiai autokráciával szemben. Törökországban ennek a fejlődésnek ötvenéves története van. Legelőször az irodalomban tűnnek fel az európai formák: abbahagyják a kaszidék és ghazelek lírai ömlengéseit és az ötvenes évek végén Sinaszi megírja az első török színdarabot, amelyet nyomon követ az európai mintára irt török regények egész sora, mig az uj török irodalom a párisi Parnassiens forradalmi rigmusait és egy-szóból álló verssorait vallja büszkén a magáénak. Azután jött a világháború és utána a sév- resi béke, amelyet a szökött katonákból győzedelmes hadsereget összekovácsoló Musztafa Kemál Pasa tört cserepekre. A huszas évek elején Európában két diktátor lépett a porondra, hogy népét megmentse: Mussolini és Musztafa Kemál. A török Duce előbb felszabadította népét külső ellenség rabigája alól és azután fogott ennek a felszabadított népnek újjászervezéséhez. De mindkettőben megnyilvánul a történelmi hivatásit nagy férfiú, aki Olaszország és különösen Törökország évszázados sorsának irányításában 1 döntő szerepet játszott. Törökországot az európai kiváncsi turisták múzeumnak tekintették, ahol a tö= rök népet, mint érdekes attrakciót vállveregetve honorálták, az európai komforttól és exaktságtól rnegcsömöriött utazók. Musztafa Kemál nem ezt a Törökországot akarta. Miután kiverte Küs= Ázsiából az imperialisztikus álmokat szövő görög hadsereget, hozzáfogott az évszázadok óta elhanyagolt és elnyomott török nép felemeléséhez. Saját lábára akarta állítani, hogy saját céljait tudja követni politikában, közgazdaságban és kultúrában. Felszabadította egy tehetséges, de Önző dinasztia uralmától. Abból a kulturegyvelegből, ami török földön századokon át görög, perzsa és arab elemekből felhalmozódott, kiválasztotta a legjavát és a török nép az iszlám vallási imperializmusáért vérzett és idegen területeket hódított meg, addig Kis-Ázsia fensikjai lakatlanná váltak. Kultúrájában az iszlám vert gyökeret és kiforgatta ősi szokásaiból és megrontotta nyelvét, melynél hangzatosabb és szabatosabb kevés van a világon. A köznép nem értette urai arab-perzsa keverék-nyelvét, akik ezzel a kultureszközzei tartották távol társadalmi érvényesülésétől. Két osztály élt egymás mellett a régi Törökországban: a palota és dinasztia köré sereglett úri osztály és az azt eltartó tiszta török nép. Az úri osztály, mely eredetére nézve idegen volt, magát oszmánlinak nevezte és megvetette a tíirk, parasztnak bélyegzett népet. Musztafa Kemál visszaadta a török nép nemzeti önérzetét és ezt a megvetett „paraszti“ türk népnyelvet emelte irodalmi piedesztálra. Az arab-perzsa szókincset, amely gyakran zagyvasággá alaosonyitot- ta le az u. n. irodalmi nyelvet, kirekeszEgy elhanyagolt nép tette a közhasználatból és amikor a százados szent hagyománnyal biró arab írás is útját látszott állni a török nép kulturális haladásának, egy tollvonással latin betűket honosította meg helyette. A hadvezér, aki lángeszével észrevette a győzelem kulcsát a csatatéren, az államalapításban is nagynak bizonyult. Amit évtizedeken át csak toldoztak, foldoztak. a török mohamedán jognak az európai i viszonyokba való illesztését, azt ő egy j ülésszakon keresztülvitte a nemzetgyülé- j sen, amennyiben az európai kódexeket, a ! mohamedán jog teljes kizárásával érvény- I re juttatta Törökországban. A középkor j büntető törvényei helyett ma az olasz j büntető jog és a svájci magánjog van ér- I vényben Törökországban. Az európai ruha Törökország az utolsó tiz év alatt majd kétszáz évet futott le a történelem pályáján. A tarka-barka ruha festői kuriózumát felváltotta az európai öltöny, a háremek sötétségéből a törékeny és tudatlan török nők kiléptek az élet küzdő porondjára, hogy férjeiknek ne játékszerei, hanem méltó segítőtársai legyenek. A babona túlkapásait megszüntette a vallásnak az állami gyámkodás alól való I felszabadításával és mindenki lelkiismere- { tének legféltettebb kincsévé tette. Az j arabnyelvü koránt és istentiszteletet le- 1 fordittatta törökre, hogy a vallás ne misztikum, hanem közérthető vezérelv legyen a török nép számára. Mig azelőtt parancsszóra mentek a mecsetbe, most csak az igazi hívőt hívja a müezzin hangja az ájtatosságra. A török köztársaság megalakulásával összeomlott a dinasztia és mindazok az osztályok, amelyek erre az autokráciára támaszkodtak. A kalifátus fikciója, amely szerint a török szultán az összes mohamedánok vallási feje volt, sokkal több ál- ! dozatot kívánt a török néptől, mint amennyi előnyt biztosíthatott volna. A 1 nemzetgyűlés habozás nélkül eltörölte ezt a méltóságot. A török népet saját hagyományai szellemében, saját anyagi javára kellett nevelni, nehogy ismét idegen vallási, vagy gazdaságpolitikai érdekek vértanújává váljék. Musztafa Kemál nagyszabású tudományos munkásságot indított meg, hogy a török nép őstörténetére világosságot deritsen. Tudósok gyülekezetében elnököl és figyelmesen hallgatja meg azok ellentmondó érveléseit és beleszól heves vitáikba. A sumir, babiloni, óperzsa, hun és ősindiai emlékek magyarázatának rikító kakofóniájában hadvezéri szavával hoz döntést. A török tudomány tespedő vizeit hatalmas zuhataggá dagasztotta, amely ha néha túl is árad, nem hagyja a földet terméketlenül. A török népnek ebből az őstörténetből kell ihletet és önérzetet meríteni, hogy megvívja nagy harcát a földjén rekedt csökevényekkel. Egy ókori példa Törökország mai lakossága majdnem ! kizárólag török fajú. Az a népegyveleg, amely a régi Törökországban mindig alkalmat adott az európai hatalmak beavatkozására, nem létezik többé. A rém- j I szerettem akkor, mikor szinte kötelesség- szerüen kell táncolni, a bálokért nem rajongtam, halálosan untam magam minden egyes alkalomkor. Úgy éreztem, hogy mindenki pózol, a nők mutogatják a ruháikat, az ékszereiket, a férfiak pedig erőltetetten szellemeskednek. Egy-egy ilyen bál után a két nővérem napokig beszélte, hogy milyen istenien mulattak, én pedig, habár ugyanannyi táncosom volt, mint nekik, kijelentettem, hogy nem mulattam jól. Minden más fiatal lány remekül mulatott volna az én helyemben, én nem éreztem jól magam, éjfélkor már álmos voltam s kérdezgettem magamban, hogy mire való ez az egész? Éppen úgy untam magam zenés helyiségekben, inni nem szerettem, nem is tudtam, általában azt hiszem, hogy az úgynevezett mulatáshoz különleges tehetség kell, ami bennem teljesen hiányzik ... Ellenben tudja mi a szórakozásom? Lánykoromban órákig sétáltam egyedül, most pedig a kisfiámmal. Künn a szabad levegőn érzem jól magam, szeretek korcsolyázni és úszni s szeretem a jó könyveket s. ritkán egy-egy komoly, nagyon jó színdarabot. A filmet nem szeretem, nagyon ritka közöttük a komoly érték. S mindazt, amit az emberek mutatásnak hívnak, nem szeretem, nem értem, hogy mi benne az élvezet. Mások viszont engem nem aw—iiw uj 11 lajjwaaatsa ama — —— értenek, de az nem baj... A szórakozásról megkérdezett másik ember, szegény, aki reggeltől-estig dolgozik s életének örömünnepe, ha eljuthat a szinház egy-egy vasárnap délutáni előadására, vagy elmehet a moziba, vagy egy kisvendéglőbe, zenét hallgatni. — Minden vágyam, hogy legyen egy rádióm — felel a kérdésünkre — aztán akkor otthon is szórakozhatok. Minden boldogságom a szinház, ha nagyritkán elvihetem a feleségemet, meg a fiamat. Teccik tudni, egy mechanikus műhelybe dolgozok, a fizetés kicsi, az adósság nagy s nagy ritkaság, ha spendirozhatok valamit szórakozásra. Na, de akkor olyan boldog vagyok kérem, ha a színházba mehetek, hogy láthatom azt a sok gyönyörű mindent, hölgyeket és zenét és a többit, úgy elfelejtkezek a bajomról, mégha egy-egy jó könyvhöz jutok, dehát mikor olvassak, este olyan fáradt vagyok, hogy boldog vagyok ha elalhatok, nemhogy még az ágyba olvassak, de mit is égessem a villanyt, gazdag embernek való szórakozás az kéremszépen . . . De, ha sok pénzem lenne valaha, hát én bérletet vennék az erkélyre, bizonyisten! És végül itt van egy hölgy, egy kivételes és jómódú hölgy, akit úgy leng körül a Chanel-kölni, mint ahogy pici és értelmetlen formájú divatkalapját egy selyemmiiMiiHiiir'wniii' um iiii'iiiiuhhhh um n|"nmmmwniiiiiminiMM pöttyökkel telehimezett fátyol. A hölgynek igen jólszituáilt és igen elfoglalt férje van s így őnagysága kétségbeejtően unatkozik. Az a tipus, aki képtelen a háztartásával foglalkozni, aki selyempincsit tart gyermek helyett, aki soha egy könyvet végig nem olvas, csak színházi és divatlapokból művelődik, de ez teljesen elég neki. Ez a hölgy vadul és szorgalmasan csinálja a programokat s gondosan ügyel arra, hogy életének egyetlen perce se maradjon kitöltetlenül. Korzózik, bridzsel, sportol, táncol s mindenhova jár, ahová járni lehet, színháztól bárig, klubtól moziig. Élete felét ezzel tölti ki, a másik felét pedig azzal, hogy a különböző programhoz felkészíti magát a kozmetika s a divat minden fegyverével. így eltelik szépen az élete, közben minden percben feltelefonálja ismerőseit, hogy rábeszélje őket valami közös programra s ha az ismerős véletlenül dolgozó ember és képtelen találkozni vele, sértődve gügyögi: Hát már nem szejetsz? Igenis, nem szeretjük, mert életének egyetlen célja a szórakozás és mert azt hiszi, hogy másnak sincs más gondja, minthogy az egyik bárban uj táncos lép fel, akinek gyönyörű izmai vannak. Véleményét különben nem kérdeztük meg a szórakozás problémájáról. Ugyanis újabban bála Istennek, nem beszélünk vele. tens görögöket és örményeket 1923 óta kicserélték és ezzel elejét vették annak,, hogy nemzeti kisebbségek ürügye alatt, bármely ország veszélyeztesse Törökország területi épségét. A lakatlan török területekre szomszéd országok szorgalmas, de szegény török földműveseit telepitették le óriási áldozatkészséggel. Évente mintegy félmillió künnrekedt török gazdagítja igy a török ethnikumot és az ország lakossága ma már elérte a 14 milliót. A török kormány eme reformokat nem hajthatta volna végre, ha párhuzamosan nem fektette volna le ezek gazdasági alapját. A háború alatti Törökország véget vetett a kapitulációknak, melyek exterritoriális jogokat biztosítottak az idegeneknek társadalmi és gazdasági téren. Musztafa Kemálnak rá kellett szoktatni népét arra, hogy gazdasági sorsát is maga vegye kezébe. Óriási feladat várt megoldásra. A hatalmas kiterjedésű ország határainak megvédése ut- és vasúti hálózatának kiépítése meghaladta a nép adózási képességét. Az elért eredmény mégis meglepő. Musztafa Kemál szervező képessége ezen a téren is diadalt aratott. 1928-tól 1932-ig a török ipari termelés évi 40 millió török fontról 100 millió fontra emelkedett. A külföldi tőke kizsákmányolását azzal fékezte meg, hogy a külföldi társaságok csak törökökkel együtt és törökök alkalmazásával köthetnek ügyleteket. A parti hajózást török hajós társaságoknak tartották fenn. Amig azelőtt Konstantinápolyban török zászló nem volt látható, ma úgyszólván ez az egyedüli tengeri lobogó a kikötőben. 1923-ban a vasúti hálózat hossza 2100 km. volt, 1932-ben már . 5820 km.-re emelkedett. Az elért eredmények jogos nemzeti öntudatot neveltek a török népben. Mig azelőtt valamennyi ipari terméket a külföld diktatórikus árain kellett megvásárolni, ma a török ipari kiállítások azt bizonyítják, hogy nemsokára méltó versenytársai lesznek a nyugati gyáraknak. A török külpolitika Musztafa Kemál államférfiul bölcsességgel felhasználta a szovjet politikai segítségét, anélkül, hogy annak közgazda- sági elveit magáévá tette volna. A görögök felett kivívott győzelme után továbbra is fenntartotta a barátságos semlegességet a szovjettel szemben, de kitárta kapuit minden nyugati politikai barátság felé. Törökország politikai és társadalmi újjászületésével példát mutatott Afganisztánnak, Perzsiának és Iraknak. Azok a barátsági szerződések, amelyeket a török állam ezekkel a keleti mohamedán országokkal kötött, biztosítják a politikai egyensúlyt a közelkeleten. A cári uralom Oroszországa és a szultán Törökországa ádáz ellenségként álltak egymással szemben. A köztársasági Törökország az orosz szovjettel barátságot kötött és baráti viszonyban áll azzal a Görögországgal is, amelynek vereségén épült fel a mai török köztársaság. Ezek a baráti szerződések a török államfő diplomáciai ügyességét dicsérik. Törökország szabadkezet tudott magának biztosítani az olasz balkáni tervben is, amely török, görög, bulgár blokkot akart létesíteni Franciaország ellen. A mai kelet átmeneti időket él. A mult csontvázai még ott merednek az uj élet lüktető talaján. A mult romhalmazait még nem sikerült mindenütt eltakarítani, de a romhalmazból már szilárd épiiíetso- rok emelkednek ki: a jövő biztató jelei. A mai Törökország Musztafa Kemál müve. Az ő lángesze és vasakarata meglátta az utat és megtalálta népében azokat az embereket és eszközöket, amelyekkel a kor hangulatának megfelelően uj erőt önthetett a csüggedőkbe és diadalra vitte eszméit.
