Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-13 / 9. szám

ír mm •ín** M fflaggg^»wgtpqM»giga mestar - cgaareg- jLi»"i!NeaBi Sift* InnuÂr VfUUn’mitWHJifift'k? 7X1 SZABÓ ISTVÁN RIP H ©<§yan látják az elmúlt esztendő magyar politikáját, kul­túráját és az ifjúság útját az erdélyi magyar íiaáaí szellemiség kiválóságai? VI. Lapunk mai számában — ankétünk során — Albrecht Dezsőnek igen érde­kes és figyelemreméltó, nagy jogi és történeti lájékozúdottságpn alapuló nyilat­kozatát közöljük. Albrecht Dezső bánjjyhunyadi ügyvéd, a „Hitel1‘ egyik szerkesztője, a:, ifjú- sági mozgalmak harcosa és vezető személyisége kezdetűd fogva. Ezenkívül éles- szemű figyelője politikai és közéletünknek; tanulmányai és előadásai mindenkot, nagy figyelmei keltettek. Albrfcíit Dezső nyiloiLozata a Páratlan természeti szépségekben, ideális sportolási lehetőségekben, mindennap változatos szórakozásokban és a Gyilkos-tó jegén döntésre kerülő műkorcsolyázó bajnoki ver­senyek feledhetetlen látvá­nyában lesz részük azoknak, akik részt- vesznek Syslléos-éói fui»íl áris sportfliérftfet kapcsolatos törsaslciránduiáson január 25-31 Buc resti-i,csernoviczi, kolozs­vári, brassói, nagyszebeni, ma- rosvás rhelyi hölgy-, férfi és páros versenyzők a startnál évvé Kezdő sizöknek díjtalan sitan- folyam. Tura sizöknek minden­nap túrák szakavatott vezetők­kel. — Díjtalan korcsolyapálya használat. miatta este társas issiejöifetel! Táncrmoiy. fomfeoia! Elsőrangú cüáíás, fői fűtőit szobáit: o legfőbb penslúhban! i Utólérhejeden olcsóság: egy teljes hét (utazással 8 nap) összes költsége (ja­nuár 23-tól január 31-ig) Kolozsvártól Kolozsvárig minűössze 1955 lef. Részletes prospektussal szolgál és elfogad feieiifhezésehet fantsár lí-ig lapunk kiadóhivatala. .4 kisebbségi politika Janusareu. Az egyik airc kifelé tekint és figyeli ;i/ ellen­séges erők mozdulatait; jelzi a kívülről jövő veszélyeket. A másik arc befelé, ön­magunk leié fordul és vizsgálja, bogy az Urbs-ban: a közösségben teljes-e *a rend, a fegyelem, az összetartás, nincs-e kiiö- röben belső veszély. Ez a Jamus-arc egy­ben két nemzedéknek a politikai felfogá­sát is tükröz.: aj. idősebbek a kívülről jövő veszély figyelői, a fiatalabbak a bel­ső erők kutatói. Igazán tárgyilagos és tényekei fedő politikai mérleg az. idősebb és a. fiatalabb nemzedék felfogásának összevetéséből alakulna ki. A fiatalabbaknak nem igen adódott eddig mód arra. hogy felfogá­suknak hangot adjanak. Ürömmel üd­vözlöm tehát az Ellenzék kezdeménye­zését. mert a fiatalabb nemzedék meg­szólaltatásával alkalmat nyújt arra, hogy ennek a két egymást kiegészítő nemzefc- po’li.tikaj látásnak szintézise létrejöhes­sen. A TOTÁLIS NEMZETI ÁLLAM ÉS A KISEBBSÉGEK Arra kellene elsősorban, felelnem, hogy az elmúlt év politikai szempontból mit hozott a magyarság számára. Poli­tikai mérleget készíteni azonban igen ne­héz, mivel a politikában, sokszor a lát­ható eredményeknél fontosabbak azok a latens erők, melyek eredményt csak. egy későbbi időpontban hoznak, bár műkö­désűk a jelenben nyerte kezdetét. Ezek- ? kel az erőkkel számolnunk kell, akár a kisebbségi kérdés nemzetköz! vonatkozá- ‘ sairól. akár az államhatalommal szem­ben elfoglalt álláspontról, akár belső szervezeteinkről van szó. Évek óla érvényesül ez a latens erő a kisebbségi kérdés nemzetközi vonatko­zásaiban s általa a kisebbségi kérdés ál­talános európai megoldása helyébe a kétoldali szerződések rendszere helyező- dőlt. A szétforgácsolódott Európában a Népszövetség túlhaladott állásponttá vált s mivel az illető anyaállamok tétlenül nem nézhetik, hogy fajtestvéreik a totá­lis nemzeti gondolat kiszolgáltatottjai le­gyenek. a kisebbség-tartó államokkal kö­tött kétoldali szerződések révén igyekez­nek biztosítani kisebbségi nemzettestvé­reik jogait. Ilyen szerződés készül Romá­nia és Magyarország között is. Számunk­ra, ha nem is ideálisahb, de reálisabb ál­lapot ez: jogaink mértéke immár nem ködös álmoktól függ, hanem lemérhető azzal a reális érdekkel, melyet Románia számára Magyarország barátsága jelent. Nem kecsegtethetjük magunkat azzal a reménnyel, hogy ezek a meginduló tár­gyalások gyors sikerre fognak vezetni. A totális nemzetállam koncepcióját — bevallottan, vagy tótokban —, minden jelentős román párt magáévá tetté, vi­szont a kisebbségeknek adott .jogok e koncepció törését jelentenék. A végleges eredmény iránt mégsem tehet kétségünk: az elképzelések merevsége harcra kel a reális érdekekkel és ebben a harcban ki­egyezés fog bekövetkezni. Az államhatalom és a magyarság Az elmúlt év eldöntött egy nagy, nyomasztó kérdést; szinte azt mondhat­nám sorsdöntő jelentőségű volt. A tota­lis nemzeturalmi eszmék idején ugyanis egy kisebbség sorsát dönti el, hogy a lé­tével járó nehézségek öntudatát elmossák, vagy megerősítik azt. Az erdélyi magyar­ság a négyéves liberális kormányzatra öntudatának a választásokon bebizonyí­tott példátlan megerősödésévé föleit. S ha anyagiakban rengeteget is veszítet­tünk, az elmúlt év politikai mérlege ha­talmas aktívával zárult: egy nemzet élet- igenlésének bebizonyításával. A mindenkori kormánnyal szembeni helyzetünkből le kell vonnunk több ta­nulságot és történelmi példákra hivatkoz­hatunk. Az erdélyi románságnak már nemzetiségi küzdelmei kezdetén, az 1863 —64-es országgyűlésen az volt az állás­pontja, hogy a személyes szabadság mit- sem ér, ha nem biztosittatik a nemzet, mint a közösség számára is a szabad fej­lődési lehetőség. A jövő politikai célkitűzése az egyéni és nemzeti jogok biztosítása kell, hogy le­gyen és emiatt nem érthetek egyet azzal a felfogással, mely szerint kisebbségi párt, mivel kormányra úgysem kerülhet, nem adhat programot. Ha ezt elfogad­nánk, úgy egy kisebbségi pártnak sem lehetne progamja, viszont ezzel szemben a politikai történet azt bizonyítja, hogy a nemzetiségi élet erőteljes fázisait min­dig a programpontok leszögezése előzte meg. A program nemcsak kormányza­ton, hanem kormányzattal szemben is megvalósítható. öntudat és egység A befelé néző Janus-arc az elmúlt év látszólagos mozdulatlansága alatt szám­talan kifejleszthető, felhasználható erő bontakozását láthatta. Az öntudat erősö­dése, néhol elszántsággá keményedése csupa biztató jel. Mondhatni: a teljesen egységes és kemény politikai arcvonal kiépítésének feltételei a társadalom részé­ről adva vannak, megvalósitása csupán a vezetőn múlik. Egységbe és mind szoro­sabb egységbe kovácsol az idő. Idéznem kell, mint jellemző tünetet a Vásárhelyi Találkozó határozatai közül a követke­zőket: „Népkisebbségi életünket és annak minden intézményét és tagjait a nem­zeti egység gondolata és célja hassa át. Politikai„ gazdasági, közművelődési és egyházi intézményeink és azok ve­zetői közölt, amennyiben hiányzik, be­csületes együttműködés jöjjön létre „Ennek a célnak érdekében szüksé­gesnek látja a Találkozó, hogy addig is, mig a népszervezeti eszmény, a Magyar Szövetség megvalósulhat, jöj­jön létre egy, az erdélyi magyarságot egységesen irányitó szervezet, amely politikán, egyházi, közművelődési és gazdasági intézkedéseken keresztül a Magyar Szövetség gondolatát, mint erkölcsi princípiumot megvalósítsa Nyugodtan állíthatom, hogy nemcsak az ott megjelent 1S6 fiatal értelmiségiek, hanem jóformán az egész magyar fiatal­ságnak, sőt az idősebb nemzedék jelentős részének határozott kívánságai az, hogy intézményeink között tervszerű együtt­működés jöjjön létre. A kisebbségi nem­zettest is totalis igényekkel rendelkezik és mérhetetlen kár származik abból, hogy a különböző élettevékenységeket végző in­tézményeink között ez a tervszerű, ész­revétlen, mégis nagyvonalú együttmun- kálkodás hiányzik. A tervszerű együttműködés, az együt­tes vigyázás érdekeink felett, az egymásba kapcsolódó nemzetszervezet, ezek azok, melyeket a befelé néző Janus-arc hiába keresett. Mi viszont eredményt hiába vá­runk addig, mig ezek meg nem valósul­nak. Kulturális síkon kevesebb a mondani­valóm. Évek óta megszoktuk, hogy kul­túra alatt kizárólag az irodalmat értjük. Föltétlenül hasznos irodalmi remekművek alkotása, mert minél kisebb egy nép, an­nál szükségesebb öntudata erősítéséhez. Azonban csupán irodalomból egy nép kultúrája nem tartható fenn. A tervsze­rűség hiánya kulturális életünkben legna­gyobb. Sem a tudósképzés, sem a népkul- tura fejlesztése és terjesztése terén nem történt elhatározó lépés az elmúlt év fo­lyamán sem. Valaha kulturfölényről ál­modoztunk, azonban a kultúra fölénye az érzékben is meg kell, hogy nyilvánul­jon, mely a kultúra fejlesztését szervezni tudja. Az EMKE feladata, hogy a léte­ző kis társadalmi és kulturális egyesületek számbavételével és megszervezésével a népnevelés kérdését megoldja. Az ifjúság kérdése? Ha „ifjúság" alatt azt a többségében már harminc életévén túllépett nemzedéket kell érteni, mely­nek tagja vagyok, úgy föltétlenül a Vá­sárhelyi Találkozó volt a legjelentősebb megnyilvánulás. Bár a Találkozó polgári és munkásszervezeteink erős ellenzését váltotta ki, alapgondolata, hogy egy lété­ben veszélyeztetett nemzet tagjai között a világnézeti széthúzásnak meg kell szűn­nie, időtálló marad még akkor is, ha tör­ténetesen ennek megvalósulása csak egy későbbi időpontban következnék be. Iga­zolása, hiába akarják kisebbíteni jelentő­ségét, nem maradhat el. A tényleges ifjúság: főiskolás az el­múlt év folyamán nem adott jelt magá­ról. Idejét komoly készülődéssel tölti és amennyire megítélhető: józan és kemény nemzedék válik belőle. Nagy hiány, hogy mikor „ifjúságról" van szó, mindig a főiskolás, vagy főisko­lát végzett fiatalság ötlik eszünkbe. Egészséges nemzetszervezetnél tudnunk kellene az iparos, a kereskedő és a mun- kásifjuságról is. Tudnunk kellene elsősor­ban arról a falusi fiatalságról, melynek c^ak egyharmada járhatott magyar isko­lába. Mi van velük? Eontosabb talán, mint annak az 5 — 600 középosztálybeli fiatalnak a mozgalma és sorsa, melyről mindig hallunk. Mikor majd egy ilyen feltett kérdésnél ők fognak először eszünkbe ötleni és felelni is tudunk reá, akkor mondhatjuk el: a nemzet egységes, szervezett és egymás felelősségét hordozó. ............ .......BUM----------­Pestmegyében a szélsőjobboldali Vitéz Endre László leit alispán Budapestről jelentik: Egész Magyaror­szágon élénk izgalom előzte meg a keddi pestmegyei alispánválasztást. Három je­lölt küzdött az alispán! székért, gróf Sza- páry Lajos, akit főleg a nagybirtokosok támogattak, Horvát János a kisgazdák, lelkészek és a vármegyei tisztviselők j löltje, azonkívül Vitéz Endre László gö­döllői főszolgabíró, szélső jobboldali je­lölt. A választáson 471 szavazatot adtak le. Ebből Endre László 228-at, Horvát 127-et és gróf Szapáry 126-ot kapott. Pótválasztásra került a sor Endre és Horvát között. A leadott 463 szavazat­ból Endre 3Ci-et, Horvát 159-et kapott, 3 szavazat érvénytelen volt. így Pestme­gye alispánjává Vitéz Endre Lászlót vá­lasztották meg. SZTRÁJKRA KÉSZÜLNEK DÁNIÁ­BAN A BÍRÓK. Kopenhágából jelentik: A dán igazságügyminiszter uj törvény- tervezetet nyújtott be a parlament elé, amely birákból és laikusokból álló bíró­ság felállítását javasolja. Ennek a bíró­ságnak jogában állana bírákat is felfüg­geszteni. A törvényjavaslat dán bírói kö­rökben óriási izgalmat keltett. A legfel­sőbb bíróság elnöke egy hírlapi cikkbeu bejelentette, hogy amennyiben a tör vényjavaslat jogerőre emelkedik, a dár bírói kar sztrájkba lép.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom