Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-23 / 18. szám
193 8 január 23. ELLENZÉK BIBÓLAJOS l [3b i >S2£ vib íöá 3V3 qle >Í3E 23 «Ö IÍ3Í isi :síI sm [33 db }YÍ fÜ ÍOJ 3S bq ni rá X2 hi Péier o könyveknél marad Péterről nem először esik szó. Péter ideje kezdetén, mint sürbankó gyerek, az asztaloslegényi pályán működött. Hozzám távoli rokonság fűzte és egy szép napon kötetet tevő versescsomaggal kopogtatott ajtómon. Péter akkor a tizennyolcadik évét taposta és mint igazi költőhöz illik, sápadt volt, sovány és egész külseje magán hordta az álmodozó hajlamot. A versek hasonlatosak voltak Péter alakjához és lelkivilágához: zsenge illatú érzések, ösztövér rimek és vilagtalan sóhajtások jellemezték ezt az együgyű költészetet. Nehéz kérdésnek látszott akkor Pétert felvilágositani, de egy váratlanul bekövetkezett szerelem elriasztotta közeléből a múzsákat. A jámbor lélek megismerkedett egy termetes és magánál tizenöt esztendővel idősebb nőszeméllyel és a szenvedély es vonzalom, amely ehhez az álmaitól elütő földi alakhoz fűzte, egyelőre kioltotta szivében azokat a lehellet finom érzéseket, amelyek versírásra késztettek. Péter ezidőben került és csak azután keresett fel ismét, amikor ebben a gyilkos iramú szerelemben vereséget szenvedett. Évvel később még soványabban és még sápadtabban állott meg előttem. — Regényt Írtam ... — mondotta és t nem mert a szemembe nézni. — No, mutasd! — szóltam barátságosan, hogy bátorságot öntsek beléje. Átlapoztam hirtelenében a müvet. A regény afféle önéletrajz és vallomás volt, amelyben Péter viharos szerelme történetét mesélte el. Láttam, amúgy is roskadozik fájdalma és csalódása súlya alatt, nem akartam a boldogtalant a teljes reménytelenségbe taszítani. — Nézd, Péter — szóltam. — Tagadhatatlanul van benned irói készség és hazudnék, ha azt mondanám, hogy Írásaid rosszak. De ez is mesterség, amit meg kell tanulni. Fiatal' és kiforratlan vagy és ;nnek az állapotnak a kezdetlegességei és Aki egyszer megpróbálta a VERMOUTH BIANCA-*, az nem ismeri többé az ét 'ágytalanságot!! SS g tapasztalatlanságai ütköznek ki a regényedből meg a verseidből. Menj haza, olvass jó könyveket, költs és irj tovább, aztán egy év vagy kettő múlva meglátjuk, mit kezdhetek veled. j Péter csalódottan és busán távozott, j Harmadnap levelet irt, amelyben elbu- j csuzott tőlem és keserűsége hangján meg- | köszönte irányában tanúsított jóakaratomat. Azóta öt év telt el és ezalatt az idő alatt mit sem hallottam Péterről. Szorongva figyeltem a lapokat és folyóiratokat, hogy nem bukkanok-e rá valahol a nevére, Tévedhettem ugyanis Péter irói tehetségének megítélésében. Éberségem, sajnos, hiábavalónak bizonyult. A verseket, elbeszéléseket és regényeket, amelyeket a lapok közöltek, mindig más irta. így ősz időn kisétáltam rendesen a lak- berendezési vásárra is, abban a titkos reménységben, hogy talán ott találkozom Péterrel. Gondoltam, esetleg a saját szakmajában, az asztalosmesterségben vitte valamire. De Péterrel ott sem találkoztam, nem talált fel olyan fekvőhelyet, .mellyel forradalmat csinált volna az asz- alosíparban és nem alkotott ezen a té- en sem olyan müvet, amely kiemelte zolna az ismeretlenségből. A tavaszra azután csöngettek előszobám ajtaján. Péter jelentkezett. Alig ismertem rá. Alakja megférfiasodott, orra j alját szőke angolos bajusz díszítette, sze- j me élénken csillogott és nyugodt, nehéz 1 mozdulatai megállapodottságról és erőről tanúskodtak. — Jónapot — köszönt könnyedén es vidáman. — Szervusz, Péter. — Itt vagyok ismét, Lajos bácsi. — Ülj le, Péter. Péter helyet foglalt. Röviden, tömör, határozott mondatokban közölte velem az elmúlt öt esztendő történetét. Fölhagyott a vers- és regényírással, kiheverte szerelmét és hallgatott ösztöne szavara, amely arra figyelmeztette, hogy gyakorlati utón és eszközökkel próbálja keresni az érvényesülést. Megnősült, magához való fiatal leányt vett feleségül és ezzel a lépéssel megalapozta életét és jövendőjét. Elhatározta, hogy könyvkereskedő lesz, mert akármilyen gyenge verseket és csapni való regényeket is irt annakidején, lelki szükségének és hivatásának érzi, hogy valami módon kapcsolatot tartson fönn továbbra is az irodalommal. Tegnap mar ki is vett egy alkalmas helyiséget, megcsináltatta az állványokat, minden rendben van, minden készen áll, csupán a könyvek hiányoznak, hogy megkezdje működését. Azért keresett föl és azért fordult hozzám, legyek a segítségére és szerezzek neki könyvet, amellyel megnyithatja a boltot és megindíthatja a forgalmat. Péter közlése egyszerre Íj vertté tett. Hogyan segitsek ezen a szerencsétlenen? Magam is drága pénzen vásárlók meg minden egyes könyvet. Honnan keritsek én most Péternek egy kocsi derékra való nyomtatott müvet, Hogy átsegítsem az üzleti vállalkozás kezdeti nehézségem. — Péterkém ... — vakartam meg a fejemet. — Nyomott most a könyvpiac, nem tudom, miképpen segitsek rajtad hirtelenében. De valamit gondoltam. Ha öt- ven darab könyv fedezné átmenetileg a szükségletedet, készséggel állok rendelkezésedre. Gyere el holnap egy targoncával, akkorára előkészítem a rakományt. Péter sugárzó arccal rohant el. Átraz- ziáztam a könyvtáramat, de nem találtam egyetlen olyan müvet sem, amelyért ne fájt volna a szivem. Hiába, a harakirit el kellett végeznem. Hajnali négy óráig válogattam a könyveket, amig ezzel a borzalmas selejtezéssel végeztem. Élmény, emlék fűzött valamennyi darabhoz, amit kiraktam a szoba közepére. Mindegy, meg kellett válnom tőlük, ha már egyszer Ígéretet tettem Péternek. Péter másnap reggel nyolc órakor legszebb álmomból riasztott föl. — Eljöttem a könyvekért. A kocsi lent áll — tört rám lihegve, valósággal izzadva az izgalmas boldogságtól. A szoba közepére mutattam: — Ott vannak. Viheted, de vidd minél gyorsabban, mert rosszul aludtam az éjjel és álmos vagyok. Péter perc alatt végzett. Két hétig nem láttam, akkor tündökölve ismét megjelent. — Remekül megy az üzlet — újságolta. — Eladtam az egész készletet. Ha volna szives, Lajos bácsi . . . Itt elhallgatott, nem merte kimondani, de fölösleges is volt. — Jöjj el holnap és majd meglátjuk, mit tehetek az érdekedben. Másnap Péter hatvan darab könyvemet vitt el. Ennek imhol féléve és Péter üzlete virágzik. Ma ismét nálam volt és most már a nyolcszázadik kötetnél tartunk. Még három hónap és nem lesz egyetlen darab könyvem sem. Viszont Péter gyarapszik és kapcsolata egyre szorosabbá válik az irodalommal. Mit kellene tennem, hogy visszatérítsem a múzsákhoz és hogy rábeszéljem: írjon továbbra is verseket és regényeket. Költeni mégis csak szebb és dicsőbb dolog, mint krejzlerotskodni. Gondolkozom, talán megszülöm a megváltó ötletet. Minden 938 iipusu rádió Eieciricánái MONDHUTON RUTDMRTR KRPCSDLRS /? / I CSfiK,s * £-> Lull tata és fii (Rádióim Itérje ingyen a legközelebbi Radio szaküzletben a LEGUTOLSÓ HÍREK” ctmü brosúrát úgy a belföldi mint külföldi állomások hirleadásának pontos kimutatását óra beosztással és oyeivmegjelölessei PHILIPS ■unul tíÖSSZtS; MODEllEK-AbHlHÉS ;PH lü PS NI I NI WATT PAMPÁKKAL VA 1 Az összes iipusu rád jók EIVC j KAPHATOK IÁIVÁ IERI Cilii—KOLOZSVÁR, CALEA M. FOCH 2. Az összes típusa vádi Óh REX-cégnél. kaphatók a C'iv—Str. Memorandului 8. SRHHEBHHUHMHBHmiBmBgMHHi
