Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-07 / 282. szám

r ULLUNZßK 19 37 d e c c ni her 7. Szemslvények egy elfakult nyomtatványból, a közel 100 éves aradi újságból Kgy aradi óslnp, az ..Aradi illilidiMiV 1817 48 -49. évbeli )xSKiáiny* *atűL nézegettem Sli- • us és írásmód érdielk essége meliliatü egy egész csomó különiregesség vauv bennük, fr- deine» tkluin ásóin». Vegyiét gyűjtő óim «adiaiVt. külföldi hírek vauinak, amiket epés inogj egy zéssnl ad köz­li' a szoiteeszitö: Ilyenek: Nálunk is behúzható volna. Minden csak né milk ép rendes Hindu' házában von egy szoba. Brodh agara név alia Lit, azaz duzzogó s/i'ba. Ebivé addig zárkózik a* ked vetültem \. gv haragos gazdaeszony, inig a* magány megjnházza őkteb. * Uj találmány. Egy franciit, viMamosság állal az emberi áülláltha.tóvá feszi Köezün- jiilkl, de nincs rá szükségünk. ♦ Kérjük Usztellt olvasóinkat (mondja a‘ nürnbergi levelező) február 8—9 és lO én 184 7. jó melegen öltözködni, (küllőnősein éj­jel bundásosizmij és rendszeres hegyes sip­ka nié k üil ágyba nemenni. E‘ na polkán 'tud- n Iliik a' százesztendős Ikalendár alil'y mér­ges hideget jövendőd, hogy ,,<9olk' emberek la gyulának meg.“ Tehát videaiut Con.su las 1 * Igazság-kiszolgálatás. Hogy az még nlé­mely helyéken hogyan* szolgálttátük (ki, pél­dául következő történetecslke áll'. Az igaz- '-ág kiszoigálltiailónaik jelentek, hogy az elő­szobában három személy volna, íkiiik úntélletét várnáik^ Az egyik állítólag itólvaj volt, a másik a' meglopatolt, a' hairmadik pedig ta­nú bizonyságul jőve. A‘ fiszlitorló boszan- k odrán. hogy asztad fölötti mulatságában zavartat lik, mind a' hámmal maga élébe bo- esátá és mind egyikei. 25 pálcacsapásra Ítél­te. A tolvajt azért), hogy máskor me lopjon, a' »károsultat hogy többé rá alkalmat ne ad­jon és a .tanút, hogy jövendőben más ügyé­be- s bajába ne avatkozzon. * Az arany irótoli azon sok nagy értékű uj jobbítások közül említést érdemel, mely igen valószínűleg a' gyűlöletes acóltoUffiaft mem solkiáina. kiszoriitíjai, és a Imdtolil helyett közönségesen bevételük. Ez mtőbbi nem biz­tos és gyakorta 'jobbítandó; az acéltól! íkönnyen megrozsdásodik. És Ikiváltikép a gyorsírásnak ellene vám Az araniyilioll meg nem rozsdásodik, se fölötte lágy se ke­mény, a' papíron sebesen elfut, az írónak .tökéletes rabja és sókáitg fant. Bizonyos házaspár nem rég törvényesen elvált egymástól s azóta azon meglepő tta- paszstialást tevéik, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, s most ismét megakarmaik es­küdni. Az ellenséges kakasok is megböteg- szenek ha elzáratván, egymáslközt a‘ szo­kott ezüv alkod ást mean gyakorolhatják.. A keresztény felebaráti szereled hősnői LONDON, december hó. 1924 óta működnek a kinaj Kansu tartományban a Szentlélek Szolgáló Leá­nyai rendjének növendékei. Trensuiban árvaházat tartanak fenn, ahol tanítással és betegápolással is foglalkoznak. A/ ár vaházban jelenleg mintegy 70 gyermek és 15 öregasszony van elhelyezve. To­vábbi állomások vannak azon kívül Sengsienben, Szihoban, Csinanban, Kan- kuban és Csingsuiban is főleg bejáró be­tegek részére tartanak rendelést a kedves nővérek. Hogy ez a nagyjelentőségű munka milyen nagy nehézségiekbe ütkö­zik és mekkora önfeláldozó beroizmust feltételez, élénk bizonyítéka annak az a levél, amely Tiensurból érkezett a na­pokban. Egy részlet a levélből: A testvéreknek az évek hosszú sora óta kell a legnagyobb nehézségeket le­küzdeniük, amelyek a missziós munka elé tornyosulnak. 1929 ben óriási éhín­ség volt, aminek következtében a legkü­lönfélébb betegségek törtek ki. Három testvér meghall a kiütéses tífusz követ­keztében, mig az árvaházban 300 gyer­mek halálát okozta ugyanez a betegség. A testvérek egész sora őrizte ugyancsak betekig az ágyat. 1930 ban a mohame­dánok támadták meg Tiensurt és nem kímélték a missziós állomást sem. 1931- ben ismét megtámadták a mohamedá­nok a missziós állomást, fosztogatlak és rabollak, sőt az épületek egyrészét fel is gyújtották. Ugyanez megismétlődött 1932 ben is. 1934 ben az iskolák ellen in­dult meg a nagy támadás, amely azzal végződött, hogy a missziós iskolákat a vikáriáhis területén mind be kellett zár­ni. 1935 ben a kommunistáktól kellett menekülniük s csak az év vége felé tér beitek vissza a testvérek állomásaikra. 1936-ban jött a .nagy földrengés, amely a misszió épületeiből is sokat elpusztított, majd a testvérek nagy részének isinél el kell a kommunisták miatt menekülniük. Mikor visszatértek, otthonukat szétrom­bolva és kirabolva, a keresztény egyház­községeket szétszórva találták. Most 1937 ben vagyunk Az idén még nem lör- I tént súlyosabb veszélyt jelentő esemény, a japán-kinaj háború Tiensuiban egy­előre nem érezteti hatását. Nagy a kér­dés, nem történik-e még ezután valami. Uj Élő zálog HIHI Irta: HARSÁNYI ZSOLT Igen kedves esetet hallottam. Azt is, hogy hot történt, pontosan: Pestszenter- zsébeten, a Lázár-utcában. Azt is, hogy kivet: egy derék csizmadiamesterrel. Úgy kezdődött a dolog, hogy elhatal­masodott a gyári cipő. És minden csiz­madiáinak megcsappant a jó soruk. Utá­na kellett nézni a pestszenterzsébeti csiz­madiamesternek is, hogy mivel tegye hosszabbá, ami kurtább lett. Saját házában lakik a csizmadia. Ahogy jövedelempótlék után nézegetett, megállapította, hogy ennyi szobából ö és felesége ki tudnának hasítani valami ki­sebb lakást, azt azután kiadhatnák bér­be. ők maguk gyermektelen házaspár voltak, nem kellett nekik férőhely. El kezdték tehát terjegetni, hogy egyszoba- konyhás lakás volna kiadó a házukban, szívesen kiadnák valami rendesebb fajta családnak. Akadt is jelentkező egy-kettő. De mindegyikkel volt valami hiba. Egyik tulkeveset akart fizetni, másik berúgva jött megszemlélni a lakást. Még legjob­ban egy munkásfajta érdeklődő tetszett a csizmadia házaspárnak. Ez csendes, jó­berek. szíveskedjenek máskor bizonyosabb Sennii. és kába iármáijoklkai e‘ város lekó'ut szükségtelenül ae rettenteni. indulatu embernek látszott, rövid alku után a kéri árat is hajlandó volt megad­ni. Csak az volt a baj vele, hogy eddig hat gyermekkel áldotta meg az Isten. Munkásék beköltöztek az egyszoba- konyhába. Igen tisztességes embereknek bizonyultak. A férfi nem ivott és rende­sen járt haza, az asszony dolgos volt és csendes. Csak hát a gyerekek sivitottak sokat az udvaron. Hat gyerek bizony nem jelent csendet. Elevenek is voltak, vrekedtek. mászkáltak, kerítést és házte­tőt rongáltak, akadt velük baj minden áldott napra. De csizmadiáék türelemmel vették ezeket az apróságokat. A munkás pontosan fizetett, soha nem késett a la­kásbérrel egy napot sem. Így aztán, meg­voltak békességgel. Azonban egy szép napon, jobban mondva, egy igen csúnya napon nagy baj történt: abban a gyárban, ahol a munkás dolgozott, kitört a szanálás. Csökkentették a munkáslétszámot, jókora sereget elengedtek s köztük éppen ezt a munkást is, aki csizmadiáéknál lakott. — Fel a fejjel — mondta a csizmadia —, majd csak kap megint munkát az az intézet növendékein kívül, még más le­ányzóinak :s alapos oktatást táj és virág­rajzban adand. Pichler Jósef. * Szerviában Visznic Pb. nevű koldusnak, fcii. magát, mint költő és énekes IkMimtebé, emlékoszlop álM'tartiikl. Iitti ázom felárait voilína aikalmazhjafbó, mellyel hajdan, egy angol' legnagyobb Ínségben kiinnilt Qtvay nevű költőnek, emlékoszílopára jatva&oflf: ,,Kenye­ret kért és (követ adáimak. neki.“ • Hamburgban az angol hölgyekből áilló egyleţ rémüQJésseá hallá hogy a‘ hitterjesz- 'tőikí állttá! uja/n megfériibetltl kielet-ámdiiai kis­dedek még mindig illetlenü! pogány módra, futkároznjalk. öki itehláit egy gyűjteményit sze­rezitek é<s egy hajóval! ikÜs madrágoíkialt a 'Hen­geren Indiába küldték. (Minthogy azonban elfelejtenek egv uitai azoknak mikénti hasz­nálatáról utasításit: odalklülideni, úgy tehát mosit azon pogány plicziny mjép a‘ naidrá- gocdkálktat fejükön hordozva futkos. * Ázft'ám belföldit és aradi hilrek., hirdetések és igen (jó .aforizmák torkútjiáJk a sárgult üta- pokait. Lássunk néhányat: '*■ Közelebbről az urinltszában egy f fatál em­ber, éjjü 10 óraikor, csupán azon okból, ütött "jármát mivel egy kéményből nagy füs­töd! látott fciömilemá', gondod vám, hofli füst, Ott égni is kéül vallamániék, de hangos kiabálása, által majd az egész uTŰulszát feOnLaisz bottá. és azon ház' lakóéi, hoú a‘ füst látszék, fölötte nyuffBaitoiaőágbja lily füst csábit ott em­A barátok (többnyire ally an ok, minit a' napóra., melynek csak addig lehet1 használt! venni, miig a' nap sült. * Indiában pénzen veszik az asszony!, nlá- Junk a pénzéért. * Valódi öröniészettel dudáltjuk, mikép a di­cséretesen ismert dfju zongórásznő Bobner* Soha, ki közelebbről Sz ebemben, Liszt' je­lenléte ellenére is nagy te tiszte eny ti tornász­ta, és most Temesváron léllkJes rásztvétü hangversenyekét adand, kedden, január 5 én 1847 (kitűnő hegedűs aityjaf kíséretében Aradra fog érkezni és bennünket egy hang­versennyel szerencséibe tói; mire minden z.e- nebarátioí; -mint rendlkivülí izieme-éflvezetíre, nevez ebesen, ffiMbbeis 'és mélyérzeibü előadásit iülietőieg, 'ezenniel figyelmeztied)tünk. Ez.em valóban bájos művészeti jelenet Temesvá- rofit egy főhelyzerbü úri emberttl annyira eil*- nagadotJt, hogy ez a katonatí zenekar által Saverthall karmester' ügyes (igazgatása alaibb, amlanniak miegtisz ti éltetést adadmli nem tontá érdemibeleninek, sőt szivetslkiedék B. S. Te- miasyárt tbartózkodása .idejére ítuHiajdon foga­tát átengedni, a'haute volée pedig válóiké* déík a' /zenehősnő' ünnepélyes fogaditaitásá- baint. Éljen a' zeneeszmólét! * Bajzoktatás leányzóknak. Alöllirobb tiiszite- letibel jelenti hogy többrészrőili óhajltásnalk’ következtéből^, naponként 3 pjfitl összleliér^ Boldog, kínék pénze és felesége nincs, ment gond nélkül élhet. * Nevelőnek kinláilkozik egy volt közönsé­ges tani'tó kft a‘ bölcsélk edési ősik ólakat vé­gezte és jeles bizonyítván yokkíafj bir. * Szorosan törvény szerint: A‘ Korán, azt parancsolja: ,,ne rabollj meg életben-lévőit. A íkaukazusöntnilli itiafárolk betű szerint ehez tartják magokat; előbb agyonverik az uta­zókat és azután rabolják meg. Rabiés halál nélkül sohasem fordul ott elő. * Ajándékozás. Egy müveit házba .leányzók itáppail és .lakásba, fölvétetnék. Bővebbet a szerkesztői irodában. * E napokban alkalímunk vala egy kettős drótcsövü puslkát derék művészünk B.ene György álltai remeküli klésznüitet iMthalnii mellyből egyszeri! töltés után négy lövést lehet enni. E‘ mesbermii és azon lévő csinos és ékes munka igen megilepő és érdemes a hozzáértőik: általi megtekintésre, ac művész boütjláíbam, Biltlto házban. * Azfáni apró törtéaiellmi dokumentumok: W A corpus juris e‘ nia.polkban spiritusba téve ünnepélyes menetitel fog betétetni, mél­tó helyére: a‘ nemzeti museum régiségitárá- ba szeißß' Mihály lovát kétszáz tobuiási ilyen szorgalmas, iparkodó ember. A la kásbér felöl nyugodtan álltainak, elvárok én egy Lét hétig, akkor aztán majd meg fizetik lia munka lesz. Várt is egg két hétig, sőt egy két hóna­pig is. De a munkás szerencséjét mintha elátkozták volna. Nem kapott munkát. Nyakába vette az egész környéket, tal­palt reggeltől estig, mindhiába. Az idő telt mult, a csizmadiának magának is rosszul ment a sora. A lakásra pedig uj jelentkező akadt volna. Mit volt mit tennie: a csizmadia felmondott. Nem könnyű szívvel tette, de kénytelen volt vele. Condolta: a szegényes bútorokból visszatart majd valamit zálogba. Csak hogy mikor költözésre került a sor. ki­tűnt , hogy a munkás lakásában semmi, de semmi bútor nem maradt. Apránként eladogatott mindent szegény. Már régóta nem ágyban háltak munkásék, csak a földre terített szalmazsákon. Nem ma­radt ott sem ágy, sem asztal, sem s-ek- rény, de még egy fia szék sem. A csizmadia rátette a kezét a hat gye­rek közül egyikre. — Ez a kislány — mondotta —, itt marad zálogban. A munkás vállat vont. Jó helyen tud­ta a gyereket. Aztán meg ezzel az cgy- gyel is kevesebbet kellett etetnie. Elvo­nult feleségével és az öt gyerekkel a bi- zonytalanságba. A kislány ott maradt. Ez történt ennekelötte kilenc eszten­dővel. A csizmadia akkor úgy számított, hogy a munkás előbb-utóbb csak megje­lenik a hátralékkal, hiszen a saját édes gyermekét, csak nem hagyja kiváltat- lamil. A gyereket odaadta a feleségének: nesze, gondozd. Egy nap ruhát nettek ne­ki. Aztán cipő kellett. Aztán harisnya. Aztán elérkezett az iskolaköteles idő: be­íratták az iskolába. A zálog most már felcseperedett. Ked­ves, szép eladólány már innen-annan. A csizmadia úgy megszerette, hogy ha sa­ját gyermeke volna, akkor sem szeret­hetné jobban. A csizmadiáné meg éppen odavan érte. Az üzlet megy-mendegél va­lahogy, a kiadott lakásnak is mindig van lakója. Szóval, megvolnának. ■— Hogy megy a sora? — kérdik a csizmadiát. — Jól, köszönöm — feleli ő —, csak olykor nem tudok aludni. — Mert eszembe jut, hogy mit csiná­lok, ha megjelenik a munkás, hozza a hátralékot és ezt a gyereket visszaköve­teli? Nem tudnánk azt túlélni sem én, sem a feleségem... LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a 1«£» választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Ciui Piaţa Unirii. ügyvéd kísérendő levett parókával'. Halotti beszédet fog tartani a‘ valahára kimúlt felett ** -táblabiró, ki. a* corpus jurist könyv nélkül megtanulta. Mármost alkáir elfelejtse. Búcsúztatót mondand pedig felette ** fis­kális, ki úgy azt tova! y,. magyarra lefordulta. * 1848 március 2$. A sajtó szabadi 12 pont­ban a nemzett kívánsága! * 1849. szeptember 15. A‘ jelen viszonyok ■azon kellemeoienséggel összekötvék, mikép e‘ lapot az eddig szokásban volt alakjában mindaddig ki nem adhatjuk, míg a‘ körülmé­nyek nzo meg nem engedik. A‘ szerkesztőség. * Vaspálya. Már zugnak a‘ Temesvár—Sze­gedi vaspálya mozgonyai ac hírlapokban és résztvenniszándékozókat előfizetésre .szóiito- nak fel és arad' lakosai s hatóságai eddig teljes csndben lévén ugyan, de el nem mu- iaszták arról gondoskodni, hogy miiképp kel­lene Aradot Szolnokkal vaspálya által mi­előbb összekötni. — A hosszú cikk így feje­ződik be: „Kívánunk szerencsét a‘ létesítés­hez, melly városunkat a‘ legnagyobb váro­sokhoz oliy közel teendi, ‘s egyetlen lépés­sel ‘legalább 100 évet haladta tja.“ * Az aradi gyorskocsin Pestre utaztak: csü­törtökön dec. 31-én: Dr. Bedekovús ur. Srei- netzer ur, Szilágyi ur. ♦ .Három (történelmi évfolyamot lapoztam ál. 1847—48. és 49-et. Akkor naivabbak vol­tak az emberek — kétségtelen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom