Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-05 / 281. szám

1937 december 5.

BtLBNZetC

11

egy nagy asszony

NAGY ÉLETE.

Fűzve 152, kölv: könvvosztálvába i

178 12j az Ellenzék - Athenaeum-kiadás

Az első .. .

Irta: THURY LAJOS

Sok eszendőn át eszembe som jutott, már- már mintha elfelejtettem volna, azután egyszerre megint magam előtt látnám, sápadtan, csapzott hajjail, félig öntudatlan, rém látó kifejezéssel az arcában, úgy, amint láttam akkor, amikor legjobban belevette magát az emlékezetembe. Látifam éjjeli, álomban és láttam ébren, nem tudtam szabadulni tőle: ki kellett mennem a temetőbe, meg kellett illanom a szürike kő előlit, mely rámnehezedik és öl kellett néznem hosszasan a faragott márványtáblát a síremléken: „Nyerges Menyhért, ólt 2i évet.“ Egyszerű, szép kő volt, de ki-ssé mohos elhanyagoltnak látszott. Akkoriban nagyon megsiratták,, hazahozták, bánkódtak utána; azóta mintha már itthon ás kezdenék elfelejteni. No, persze, régen volt már, az esztendők hosszú sora folyt el azóta.

A pályaudvaron a perron végében állt a zenekar, a trombiták teljes erővel recsegtek: ,,Gotterhalte“A perronon végig emberek hullámoztak, kislányok futottak a vonat után és kendőiket lobogtatlak, férfiak a kalapjukat lengették, öregasszonyok a könnyeiket tö- rölgették. Ott álltam a marhaszáliliitó kocsi ajtózáró vasrudja mögött, a kezemben öntudatlanul szorongattam a forgópisztolyt, amelyet az anyám az utolsó pillanatban nyomott a markomba, hátha hasznát veszem odakinn. A vonat elindul már, a kocsik lassan elgördültek a kavargó perron elölt. Még láttam, hogy az anyám hátrahanyaolik és a körülötte állók felfogják a karjukban, azután az egész kép eltűnt a szemünk elől.

Lassanként leszállt az éjszaka. A világ sötétbe borult körülöttünk,, asak egy keskeny sáv maradt látható, amelyben bokrok, kövek, jelzőoszlopok suhantak el mellettünk a komi lámpájának fénykörében, Az ablaikszij fogantyúja taktusban csörömpölt a kocsi falán, mind . idegesitőbb, nyugtalanabb taktusban; mintha mindig jobban rohantunk volna a sötétben, iismeretlen végzetünk felé.

Előkerültek a csomagok, dobozok, hátizsákok. Mindenki bőségben úszott, mindenki tele volt sült hússal, süteménnyel, gyümölcs- csel, tele kulacsok is jártak kézről-ikézre. A főhadnagy megint megszólalt:

— Holnap már falán a száraz kenyérnek is örülnénk. Mit tudjátok ti, fiatalok,, mi vár reánk odafönn.

Tartalékos főhadnagy volt, civilben főkönyvelő valamelyik középbanknál, három gyereke volt, csinos felesége és az első sebesülés után mindent megpróbált, hogy minél tovább otthon sántikálbasson. Határozottan nyomasztó volt a folytonos sötét jóslataival. Odaát a máslik fülkében vigabban voltak már, kacagtak, énekeltek is lármás összevisszaságban. Azután hirtelen kivágódalt a fülkénk ajtaja, ő dugta be a fejét az ajtónyitáson, rám- nézeto tágromeredt, zavarosan csillogó szemével és fojtott hangon beszólt:

— Gyere.

Egy pillanatig ellenkezni szerettem volna, visszautasítani a parancsoló hangot, aztán csak felálltam szó nélkül és mentem utána. Elhurcolt magával a folyosó végére, ott megállj erősen belekapaszkodott a karomba és mereven a szemembe nézett.

— Beszélni akarok veled. Ezekkel a többiekkel nem tudok, nem nekem való embereik. Kinevetnének Neked, neked talán megmondhatom. Szeretlek, pajtás.

Kitárta a karját, meg akart ölelni. Amint felém hajolt, a bongpz egész felhője csapott az arcomba. Megdöbbenve hátráltam; részeg! Nem törődött velem, rekedten beszélt tovább.

— Láttam az anyádat, láttam, hogyan öleltétek egymást. Neked van szived. Nekem is van, nézd, hogy dobog. Az én szegény szivem. Fáj! Ha tudnád, milyen nagyon fáj! Mindegy, ne törődj velem. Ostobaság az egész. A szenilimentálizmusnak semmi értelme, minek ez a sok fecsegés. Természettudományi alapon kell állni az életben, ne is hallgass rám. Eredj a pokolba. Mit akarsz ito tőlem? ^

— Megyek, — mondottam idegenkedve és ott maradtam a helyemen. Komoran nézett rám. még csak most láttam, milyen kísértetiesen sápadt és milyen furcsa az üldözött, rérmlátó kifejezés a szemében. Hirtelen megint megfogta a kezemet és vergődve szorongatta.

— Nem. Maradj velem. Segíts rajtam, mert elvesztem az eszemet. Itt hagyok valakit, nagyon szeretem és sohasm látom többé, tudod.

Hirtelen mintha összeroskadt volna, nekitámaszkodott a vagon falának, reszkető kezével tapogatta homlokát. Mire megint felnézett é; bizonytalan mozdulatot tett. Most már suttogott, mintha titkot közölne velem.

— Azt hiszed, hogy félek, gyáva vagyok. Én is gondoltam már erre, kezdtem megunFérfi dlvafclküek nagQ

F# te

|Lr {

dorodni önmagámtól, de ezután rájöttem, hogy nem is igaz. Nem félek, csak tudom, mi következik. Tudom kétségtelen biztonsággal- Látod, ezren utazunk ezen a vonaton., ezer ember, aki mind fél, vagy 'bizakodik, vagy hajlandó feláldozni magát, aki mind nem tudja, miit hoz a holnap; és az ezer ember mind élni fog még,, csak ón nem leszek. Ezer közül én leszek az első, akit a golyó eltalál!

— Mégis úgy van. Aki valamivel többet tanult, gyakrabban gondolkozik, vagy mélyebben érez a többinél, az mind ilyen megjelölt ember. Aki jobb az átlagnál. Na. És még valami kell hozzá, amit csak érezni, lehet, nem tudom megmagyarázni. Ebben az ezerben én vagyok az, köztetek az első. Mit bámulsz rám? Arra gondolsz, hogy elbizakodok szamár vagyok? Ostoba fráter vagy magad. Saj2 - szeresen védi a »> kereszt az ön egészségét :

rajta van a csomagoláson és bele van préselve minden tablettába.

Ezek a csalhatatlan jelei a valódi

— Ugyan, — feleltem minden meggyőződés nélkül. — Bátorság. Egyikünk sem tudja, mit hoz a jövő.

Ó csak legyintett. '

— Nem. Vannak emberek, megjelölt emberek, akik nem kerülhetik el sorsukat. Benne van az arcukban, a tenyerük vonalaiban, 11 szemük kifejezésében talán. Eh, hol a természettudományi alap, annyit tanultam, úgy hittem benne és most mégis ez a sok buta képzelődés. Ostobaság, igaz?

— Igaz, —- feleltem elégedetlenül, de ő rám sem hallgatott, már megint reszketett.

nálom, hogy szóbaálltam veled.. Az ördög vigyen el.

Elment, tántorogva lépett, az ide-oda rázódó kocsiifo'lyosón, vagy kétszer nekiesett a falnak is. Bement a fülkéjébe, végiigfekiidt a pádon és lehunyta a szemét. Néhányszor benéztem hozzá, de nem mozdult, úgy látszott, alszik csendesen..

Annikor először menteni hj tábori őr.;re a fronton, éjféltájban a futóárok bejáratánál egy ember feküdt, sátorlappal letakarva, mozdulatlanul. Riadt tekintettel néztük, sietve mentünk el mellette, azután megkérdeztem:

— Ki az?

— Nyerges önkénes ur, — mondották az emberek. — Az este jött ki nyolc órakor, először volt őrsparancsnok. Amint odaállt a Jőrés elé, hogy körülnézzen a terepen, rögtön elvagodott es vége volt. Talán csak az az egy lövés hangzott azóta is, egész nap az volt az első golyó.

Visszamentem hozzá, hátrahajtottam arcáról a sátorlapot. Úgy feküdt, fehéren, kimé redt szemekkel, a fölöttünk ragyogó osillagok bizonytalan fénye végigreszketett a fehér arcon, amelyben most is valami ismeretlen rémség kisértett...

LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg- választékcsabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii.

I-a tlejalin ing kél gallérral Lei 285

l-a tiszta selyem nyakkendők nagy választékban 185 lejtől Finnel pyjama kabát, nadrág Lei 278

Claj, C. Reg. Fepdinand 5.

lö minőségű árnlf i