Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-25 / 298. szám

5$ mrrnwTiiK 19 37 december 2 í. ramam A rfmfliff 19 uepfa ion |ö|>öh köiona drámái naplóm V |;>I>.ui lOvVirmb.m ik‘áltotol'Mk a iwiptfk­iva.ll Tc4aji Tov tlflIM l ti púit íllvc/c-lt) nap­lóját (>Hj vérrel és pbzn’kkai •»«‘‘■/vuliyt'/cll kéz­iratul, amr v ii I.ölten kr*i*l»H hun-ok <ii\i .mii fo.ic.M-U>! írja bv \ .".O i-.TlO n l,o úri» körüli hnivn|kl>an sH»i‘sü!i» dm^, wnitkor :» j.ipáitok rohamot IUÍ l k k! -.111! állirSltk C 'll111. I tUHl'lllll UI kőI lövó.v ÓiH'f* VlS M’bt'siiittM» hu/ótlott meg i'fîv húz t'n'iiia- radvi'myrti közölt, rttikflílíMl Itl'.yii'tek és Imgtak a golyók és « flfúalailok. K kifliiV.i-k NiíjtVl vonal,!. ItlnVl r.s ágy mein \ o rA mód hogy a kt-l scbesű I vlswzaik-e* ül’ÍVOsf't'ií a j;ipán f lóriit mögé. A ikö! ép­kézláb japán erN* olviiiWe seln\sü't hujlársail egy m.vsár süni bozótjába »fit* \ nap’6 irásál 11 mocsárban v:Vó : ai (iákodas ööitKl napján Kezdte m rtí lö­kni' Tos-ihara órvezolő 5 l»ap: A/ hía>) moc*«rviiv. Iáié, íólmJag s/araz á íízér >íi!l, a UH'Ivót IkeMm megoszt ciUiHuk » íVfí1ik*!fl. 6. u-ap: \ 'kulacsaik üresek 1« •» no mnivaUVnik. Kórösköiii; habijuk az és dbti­iiMvk a aiádasfaw. Stv hónok olikis bátorsága ho/.zü hogy a közel t hoz ku--zon. B01/M- nii>s t'iííZtlka köszön! i-.Vnu megnő!' Lövődé- \ ;<k ?. uh»Mi»k a mocsárba. Az ellenség azonban, úgy látszik, mécsem tud búvóhelyünkről semmit, mert puskatü**- tését 15® mtapok óla nem hallani. Ejtékkor n*egjmt lövedékek. do (‘«apa a u: k- iól semmi hír. ÉUjén a császár! 7. nap: Vüet aiwtrrtk. V-fapf, vte-H! . , borzas/!ö •»/örifyí's vagyok. (A imp!/» ezen a Ítélvén nem olvasható egészen pcwiifrtşan. cojllk mny- oyh áehe>t A venni w ezöv-eghöS. hogy :tz ör- vez-tAö sebesült társa mé#iw átkúszott ;* köze!’ érhez, de borz*'mást csalódás érte: ;I tíz fele volt fohíszió hnl- lákKal. Aíúóán így fotylírfód'ik- a .nwpló: Félórává» '■később esői kaipnntk. V-tílt vizünk VJszakAro de m«í meg a lövő Idözés m a!<t nem fnd- litrtfk íiándni. A Vm-ab-ik Olyat! (köze! kerüllek hózzímk. hogy ha'Ijiik IreszéRfotésiikel lö- vrszádkaákbók 8. nap: Már egy he’.-e. A seb máma nem fájó na­gyon. Láttunk egy japán repülőgépet iákkor ezt suttogtam: Éljen a császár! R«»kaiMszoike* esziimk. Nkegv zsgáltam a fegyveremet és JöLénv .UskámaT Még há 1 orftszáz golyóm van. Holnap eszik valg-b» közáisadtrt hennönkef ebbölf a börzéim s írókéból. 9. nap: Nyolc tkónai kíadonát fáturuk felérük' jönni EÖk<íszüi.ü>Vk a*z utolsó bivrcrn. A íkórfc-áak azarzban ntsll vesz-nck észre bennönóiét To­vább mertraek az érhez, hogy oörran elhoz­zák a haXi'H'aíiigö. A sebemre gomíotok, hogy elfelejtsem a ezo-mjuságoü). Azután ,a vízre gondolok, hogy olfeliejüsém a seb fájdá’wáí. 10. nap: Fuji vára (a naplót iró őrvezötő sebesüli fársa-J ma reggéd elba'gyoHl. engem. Meg tütapOb ‘kere.'fj* vobawai''.bké8*. Remélem, si­kerül fí-eki'. , 11. nap: N- ass váz és a ií4>am egyre jobbam fáj ttc;’ vamrraík esajfeflWrríé! 1 Hói Varr Fujiv-írra? tüzelés 3 "Közelben. Ég & torkom Fágy üveg eört ftzerel'nék. vagy bmonádéft. 12. napi • Egy e'sjpa-íjá1’- Vesztiei-f ja-páó k'aüörra. r.'k-i ?>'{->esföíe-i‘f'C!ri',é's Miya^sikv a' neve. lîSgg&ăfl&ltţ á n’áfdsáb*# fottftotn aíd és 3 fctrMtMti-a Iwíow^bó«/ bogy éetorszéí? szerezzen. M&í jfe kM tefetrb kSftiéivm és egy ikie nyers rizst-. luítére távöli üthözret tehy-fc hailáni. >fn jót érzem rnagdm^ Éljed 3 esászá: ! A -fva.pió »Z,eíifrj5 3 kSvettík^ö’ 'napokon köZ-e.ebb jön a es-aü/azn), de mno íebel f-é!- •ftierni-, begy melyik irányból1 fövök-l-öz.nek » rjsö’áft-slk. A i'.'i-zeúkól-eihöe.dok niapóö vps®ía>vömvM<aik' a- tki'îP'3-iaik- a*z lár m-ögé'. N-ébányaié, 'a-iíig pár lépésre » btívóhelyiö!’. fnfolóák el' az öl ve­zető éis lárs-a előff. Néhány «óráig azutún úgynevezett .senki f&lájéK heverlek # kél vonal közölt. Az- »'<■»!! megérkeztek a japánek és megla. fálták ok«í. •— Sohasem fogom ezt a napol rőfeJe-j!>e:ni. Jázzéí végződik Tokaji TósLhára naploja. PA AL Jón Rt P ŐRT JA: M áppusiiji grófid r^i^pfiniiys hostclgânan tncgMKäft n^ria mumm, utolsó levelet /; pillanatban meg rejtély fedi: hogyan jutott a világtörténetem t- fontos em­lékéhez a két éviéi ezelőtt tragikus kfiríilnléttyek között elhunyt világhírű utazó, fejedelmek és Indiai maharndzstk burát ja, Apponyi Henrik gróf, a rettcnhvtetlcn és feleimet nem ismerő.vadász. A tragikus sorsu kirúlyasszOnynak 1*0» rlsbntt íirzíitt és valódinak tartüll le* vele — másolat E$iji:v£l uja a siraa sm n íi*& > a eieray] halaKdoit ál & üijüjiő v:i l»£3a l\.igy.ippótiy. 937 iknfácsofly előtr. (COr-YRRMTl by Job t’n.íl. Ulan nyomás ’tilos.) Két évvél ezelőtt Herlirtbíh ÍUlliyc el tra­gikus íköriilményck közölt o világnak 'gyík legbátrabb v.tdásza, gróf Apponys Henrik. Közvetlenül u’.iaz.á 1 elölt libát törte és :i gip zkötés folytán rákeny .'/eredőit fokvés nlitil ttldőgydlíladást kapott: ez. okozta bálái ár. Amig ólt: fejedelmedhez fli/le öt meleg ba­rátság. Beu-í-azF.i az egész világot, talán leg­gyakrabban járt Indiában. Maharadzsák lát­ták öt vendégül és ;i nagyapponyi kastély te* líj!ele r:in a legritkább anidásztrófeákika'. Azok a keleti nábobok, akik az utobó évek­ben elv in gy kran keresik fel Pöstylnt, mór mint r-.’gi barátjukhoz rándilltak. ál a szomszédos Nagyapponyha. a grófhoz. Tu- cat.számra lattana Pö*tyénben fotogr*:tiákat, amelyeken indiai uraíkodó’s állnak, vagy ül­nek Apponyi gróf táraságában. A nagvnpponyi kásilély azonban egyéb rit­ka ágai miatt is ncvczeües. Évelőké! ezelőtt még crede: i korvinák is voltak ftff, ezeket a gróf nZo:iban még életé­ben a budapesti Nemzed Muzcuittnak aján­dékozta. Ö maga káv ló mütört'.nész. nagy frilibar.il vc*lt. szenvedélyei gyűjtő ;te a tör­ténelmi ereklyéket. Magánkönvvtírának az a része, amelyet; inkább lévé! írnak lehet ne­vezni — íücgetienü'l a családi levé-Mártól — rengeteg bmerctlm ereklyét őriz. Hatamas polcok ftltrlak iti körbe és a polcokon sen­ki á-ftbf még nem ílát/ött ritka á.-ck húzód­nak meg. ínkunabeltke! találunk itt ét régi, nagyértékü kéziratokat, XIV. C9 XV. Lajos leveleit «ztítáíi az orosz cár koronázására Oroszországba küldött Apponyi Gyűl: bi­zalmas jegyzeleia rejtik magukban a polcok. A legnagyobb érték azonban kétségkívül Márki Arrtoitte’.tíe nek az a levele, amelyet ,.4 órai levét;" néven ismer a história és amelynek eredeti példányát nemrég fedezték fel a kastélyban aZ elhunyt gróf hagyatéká­nak leltározáu közben. A kastély e pillanatban Apponyi Henrik gróf nővérének. Károlyi János grófdértáik tu­lajdona, minthogy a gróf' maga agglegény maradt! és ulódcik hátrahagyása ntfjikU! hünyt , el. A nevezetes levelet is Károlyi grófné te- de7:te fel. A történelem ismer egy Mária Ah toinetfe-levelet, ez Parisban van, azonban er- röfl már' megállapították hogy — csak- rháso fata az erécktinek. Nem fér kétség hozzá: egykorú másolat. Az eredeti Nagyapponybun van. A történelem kutatói ezoket mondják a le­véből: Feljegyzés van rótta, bogy Mánia Antoihtale I kivégzése előtte toldat és papirost kér!. Meg L kapta. Megírta kvelól, amelyet sógornő­jéhez, Erzsébet hercegnőhöz intézett. Erzsé­bet hercegnő, Lajos htígú, sohasem alvás!a a ha-lőlraitéít trtalsó soraK', hiszen ő maga Is a giíjöttin álteff végezte éiíetét ... A levél ú híres porkolábhoz, Bau-lhoz kérült, ez ú viz->- gálóbirónak, Fouq.ier-Tinviille polgártársnak ádíÁ âtţ Akitől eddig ki nem deplete — és VJ&Sé$aátoü>leg ezután áe kideríthető módon — egy híres forrddaiirnárhöz, Ccurtois hez ju- l-öKßik a hukilba induló királynő sorai. Cour- tois maga is gyűjtő volt és gyűjteményében helyezte el d levelei'. Amikor a forradalom után XVll. I ajo.s trónra lépetl, Gourtois fel­ajánlóul« a 'levelet az uralkodónak. Huszon­négy évvel Mária Antoinette halála ulán. . A király (keveset kínált érte és ezért — nem kaptfiri ftieg az eredetit, Courtois. vagy mások egyszerűen hamisító lak egy levelet és az eredeti levelet jó pénzen ehdták külföld re. Hova? Kinek? Ki Hudna ma erre felele­tet adni. Apponyi Henrik gróf, iki ismer­hette talán 13 levél történetét, hirtelen el­hunyt. Sza.kötökben úgy mondják, hogy a levél húszezer dollárt is megér. Itt. Pösiyénben meséhék nekem, hogy a napokban járt erre egy amerikai gyűjtő, aki ezt az összeget kináMst érte. Nem valósu.nü azonbln. hogy a család megválna tőle. Az Apponyi grófok nem azért gyűjtenek ilyen értéket, hogy riadják . . . Fz a levél a királynő eredeti levélp.ipiro- s.tn Íródott'. A francia korona vizjeggye! látható rajtM. A sorok izgatot! hangulatot árulnak cl. A lev liió többször abbáhátíVt i és löbb zűr megkezdte a munkát. Néhol a jO- rak betűi összefolynak. Szószerinti magyar fordításban Így szól Márki Anooirutte most folfedCztílt levele: Utolsó levelem Hozzád szól imádott nővérem. Most ítéltek el. nem mrgbélyeg zett halálra, hanem arra, hogy újra megta­láljam a Te bátyádat Úgy érzem, hogy ugyanolyan ártallan vagyok, mint amilyen u voit élete utolsó pillanatáig Olyan nyu­godt vágyók, .irrdlyen nyugodt csík az az ember lehet, akinek lelkiismeretű tiszta. Végtelenül sajnálom, hogy szegény gyer­mekeimet cl kcil hagynom. Tudod jói, hogv csak értük éltem cs Érted, dfigt, kedves Nővérem! Istenem, milyen állapot ban hagylak visszí Téged, aki mindűnt feláldoztál azért, hogy náiunk maradhas­sál. A per biráitói tudtam meg, hogy iá ftyomat elvették Tőled. Szegény kicsike! Nem merek neki írni, levelemet úgysem kapná meg. de azt se udem, hogy ez az írásom egyál’itában eljut e a Te kezeid közé. Fogadd azonban ezúton áldásomat... ÉH műg vagyok győződve arról, hogyha gyermekeim egyszer negyek lesznek, örök lik a Te szelídségedet cs ebben Neked örö­med telik majd. Bárcsak mindketten arra gondolnának rrtindérlköik írrtirő éti önkény teleniil it tanítottam őket: a köteles églel- jeSités az élet űlápia„ az életben csák áftkóf tesznek boldogok, ha bizalommal Észnek egymás iránt és lelkűk tele iész őszinte ég­gé Leányom, aki idősebb a fiamnál, íhjoti bölcs tanácsokkal mindenkor ítz Oldala mel­lett és adná az Ég, hogy ettől a gondtól lenne mindenkor áthatva. Fiam pedig min­denkor támogatná húgát szívből és szere­tettel. Vegyenek bennünket példának! Is­tenem: kétszeresen élvezzük az örömet, há azt egy jó baráttal oszthatjuk meg. flöl is találhat az élfiöér éj»y igazi. önzetíefL szivbéii barátot: csak a saját családjában. Máshol sohasem! Fiam sohase feledje el apja titöísö szavait, amelyeket imádságké­pen ismételek meg itt is: „sohase gondol­jon arra, hogy megbosszulja a mj halálun­kat“! Készít és elad gyepju, valódi / omesvün uri* é§ női dí in f szőveteket SÖJlséüí étm minden versenyen fe.iiiitiszta Cilfî, Sir, Reg. Mafiei 4. szám. Rendeléseket etf gad. •— Bejárat Strada Bratiami 19 felöl is. Régi hived részvénytársasággá való tömörülésre elvárja. ■«TKPBT- nSK Beszcim.nl kell Neked valamitől, ami a szivemnek fájdalmat okoz. Tudom, hogy gyermekem Neked sok fájdalmat okozott, de bocsáss meg neki. Gondolj arra. hogy Ratal még. Könnyű egy gyerekhez olyan dolgokról beszélni, amit n«*m ért meg. Én tudom, eljön még az ideje annak, hogy megértik a Te végtelen szereltedet és gyengédsígcdet é. hálásak is lesznek érte. A hosszú 'levél további során leirja még utolsó gondolutaí'l is a szerencsétlen király­né. ,.Az apostoli római 'katolikus hitben ha­tol, meg, ál ban « hitben, amilyben apáim éltek és meghihak'* — árja. t tentei] kér meg- bócsájtá.Nt büneiér1, mert „nem tudom, Utz-t alkalmam ahhoz, hogy lsen szolgájától kap- j htt'sik feláldozást". Bocsánatot kér minden­kitől, tkit Vülfiha az életben is megbántott, minden értésért és minden fájdalomért, ontit okozott. Lbol-só szavai ezek: Isten vetőd, kedves nővérem! Bárcsak elérne ez .1 levelem! Ne felejts el! CgésZ .szivemmel ölellek. Téged épp úgy* mint .szegény gyermekeimet. Istenem! Milyen szivtépő, hegy tudnom kell: örökre él kell hagynom őket! Ezentúl már csak a telkiek­kel foglalkozom, minthogy azonban nem vagyok szabad líra akaratomnak, lehet, hogy lelkész,' is küldenek hozzám. De ki­jelentem: nem szólok hozzá egyetlen szót se es úgy kezdőm őt, mint égy idegén embert . . Franciául így szól ez a mondái a levél­ben: .. . . . rnáís jé proteste id, qüé jű hé Iu» dirai pás ún riioí et que je le ttaiíériá som' me un etre ábsóíurnent étrariger » . Kusza sörök egy negyedrész!, riiegiäkelt p-a pi foson , . . Egy szérencrétlert királyüsszóny úté.'.só betűi. Úgy mondják — léhp«, hogy igaz min­denkire, aki hók birtokában veit ez a levél, szerencsétlenségé! hoztak .a mondatok. Gíl- ÍŐ'tblBe, kdtáSztrőfá, .bélését kísérek Máriá Antoinelte utolsó (tevéiét . . . ... És mégis: a műgyűjtők -törik SWfu- kát érte. PöstyéHbéri ffláf á ítórmádik émber érdek- lődtk Ufírra. A gyü|:ésiéfi¥táé!y fiágyöbb, mfftí á feá- böüi , '. * •id’apírsaalvéta olesó niíiiden szlhbert éá itiln ős égheti éi felleú - köityvöazfákváhan, Gluj, Plalä Étüri) K ' liij Égy próbavásárlás meggyőzt önj *'-• * MjéléiKeíedeii oka4 vtáláföi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom