Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-25 / 298. szám
ELLENZÉK 1 9 3 7 december 2 5. 23 ikif ■Rmmr! DEMETER BÉLA PROGRAM MB ESZED A falut megtiltó a közöny. A mezőt már ivguu lélakarilolták s az okók csak ritkán fordultak kr az udvarukról. A Iöldmiivosoknok mindössze kút oll >gl<a 11' sftiruk van. a disznóölés és a lalumlus. Unalmasan Indák a napok, ami” egy pénteken a tejesasszony a városban jart. Valamit beszéltek az emberek, hogy talán a kormán)}' rövidesen távoznál log, de a hírt nem 'tudták ellenőrizni s éppen (>zért várták az első utast, aki a váiosiól érkezik. Este csoportba verődve tárgyallak. Minden épkézláb férfi a templom előtt gyülekezett. A magyar gazdák szerényen :i kerítés végén húzódtak meg, a zsidó -zatócs pedig valamivel1 távolabb hallgató/ott. Mostanában sokat tárgyaljak a magyar és u zsidó kérdést. Mégis csak érdekli az embert... Valaki elkiáltja magát: — Itt van már! Látják? Anuta néni most fordul be a patak utcán! Percekig néma csendben várakoztak. A biró. aki 50 év körüli kövér, nagyba juszu. hadifogságban járt férfi, szólalt meg elsőnek. Még a mondatot sem fejezhette be, mert a hadiözvegy tejesasszony olyan harsány hangon, hogy még a hegy mögötti juhpásztorok is meghallották, süvítette: — Guvernul a demisionat! A kormány lemondott. Ma mondták a boltban, amikor a tejet és vajat átadtam. Különben mindenki tudja, hoigy négy esztendeje hordom a tojást a képviselő urnák. Éppen a küszöbön találkoztunk, megkér deztem, igaz~e, hogy többé már nem deputál? — Csúf an nézett rám és azt mondta, hogy az volt és az is lesz. Üzenetet is küldött Niculaj bácsinak, hogy vasárnap délután 4 órakor ideérkezik programbe- szédet mondám!. Befejezte mondókáját s ezzel köszönés nélkül sietett a háza felé. Amikor a hajnalit órákban útnak eredt, a disznója, lainíi't kora tavasszal 500 lejért vásárolt, nem akart enni, félt, nehogy valami baja történt volina. Az emberek az első pillanatban nem akartak hitelt adni az asszonynak. De aztán lóháton befutott a végrehajtó is, aki megerősítette a hirt. Vasárnap mind a két templomban valamivel korábban harangoztak. Jönnek a propagandisták s a falu általában mindenkit meghallgat. Úgy, déli egy óra felé járhatott az idő, amikor a kisbiró felkapaszkodott a dombtetőre és egy kopott, városi dzsessz kürtbe beleorditotta: — Mindenki hallja s mindenki másnak a tudtára adja, hogy délután 4 órakor érkezik a volt képviselő ur programbeszédet tartani. Legyen ott mindenki, román, magyar és zsidó egyaránt. A választások kétségtelenül látványosságot jelentenek a falunak s aki ismeri a tömegeket, azt is tudja, hogy részben szórakozásnak tekintik. Három óra körül már egy üres pad sem volt a korcsma előtt, sőt még a sánc szélét is ellepték. Az autó menetrendszerű pontossággal tűnt fel s belőle a képviselő ur száll ki két barátjának társaságában. Először leemeli a kalapját s mélyen, alázatosan meghajtja magát! — Buna ziua fraţilor! A köszönési formát magyarul is megismétli: — Adjon Isten minden jót testvéreim! A zsidó szatócs valamivel közelebb állott a kocsihoz s vele kezet is fogott. Az emberek lassan felmelegedtek és gyűrűt fontak a képviselőjelölt és kisé- rői körül. A politikus nem várta meg az üdvözlést, hanem nyomban megkezdte programbeszédét. — Iubiţii Fraţi! Ha tudnátok, hogy milyen boldog vagyok, szinte el se hinnétek! Pontosan négy évvel ezelőtt jártam nálatok utoljára és akkor nagyon megszerettem ezt a gyönyörű falut s annak becsületes munkás népét, függetlenüli attól, hogy milyen nemzetiséghez tartoznak. Sőt, az a gondolatom támadt, hogy veszek egy kicsi házhelyet és viskót építek magamnak, csak azért, hogy éltetőmet veletek együtt élhessem le . . . A tömegen tompa morajlás futott át. bodor Gheorghe, idegesen kettői lépett a képviselő felé: Nincs szüksége egy darabocska földre,, meri amióta képviselő, a faluban 17 hó dat szerzett magának abból a kényszerbé ideiből. A tömeg: Asa este! ügy van! A képviselőjelölt kissé zavarba jött, de aztán mintha semmi sem történt volna folytatta: Ha tudnátok, hogy ez alatt a négy év alatt mennyit dolgoztam. Igaz, hogy a Ti ügyeiteket nem tudtam úgy képviselni. ahogy akartam, de bizonyára hullottalak arról, hogy az egyik bank ügyészének választott meg s azért a havi 40 ezer lejért, amit tő iik kapok, meg is kell dolgozni. Végeredményben ez is államérdek! — Aztán sokat utaztam, mindenütt a Ti érdekeiteket képviseltem. így. voltam Törökországban egy társasutazáson, Belgrádiam az interparlamentáris unió ülésén. Mindenütt elmondtam, hogy a mi országunk legszebb faluja a Ti községeAMIC ßi/y/jyjon tnjegfuyfja. * de, HOLEST ÉS EJFÁJÁST W» I*“» ezelőtt iCge öször nálunk méltóztalntt járni, azl igérle, lá gy mindezeket elintézi pénz nélkül s ezért szavaztunk Önre. Meg akartuk takarítani az ügyvédi költséget. De látjuk, hogy nem csinált semmit, sőt a szavazatokon kívül még pénzt is követel tölünk. A jelölt mosolyogva: — Ha én tudtam volna! De hát csak a megválasztásom után láttam, hogy bizony nem lehet olyan egyszerűen intézni és sok pénzre van szükség. Különben én A lakás legszebb dísze és legszeb) ajándék SC HULHOF ELÜLNÉ, 15 ív óta fennálló Orient szövömüvészeti i k: aláj »ban készii t perzsaszőnyeg, bel- és kü’földi fonalak, szőnyegkellékek, minták, keleti szőnyegjavitások é; dijment s szakszerű íelv lágositások ORIENT SZÖVŐMŰVÉSZETI ISKOLA, SCHULHOF EMILNÉ, Oradea, Str.Ep. CIOROGARIU 4. BBMBg———— Te efon 10 -01 tek és milyen derék. dolgos emberek vagytok! Azok a nemzetek, ahol megfordultam, mindegyik szeretetteljes testvéri üdvözlését küldi nektek . . . — Folytassam? A tömeg szótlanul áll és hallgat. — A hallgatás beleegyezés, tehát folytatom!... A tavasszal felkeresett közülietek egy küldöttség, amelyik kért, hogy intézzem él a legelőügyet, aztán szerezzem meg az erdőkitermelési engedélyt és engedtessem el az erdővágási kihágások büntetését. Na, meg járt nálam két hadirokkant. Az egyiknek elveszett a nyugdijkönyve, ta másiknak pedig eltörött a mülába. Szintén intervencióra kértek. — El is jártam az ügyekben. A legelő és erdő miatt hétszer voltam Bueuresti- ben. összesen 21 napot töltöttem az ügy intézésével. Az utiköBség 21 000 iej s az ottartózkodás napr lüOO lej, tehát 42.000 lej. Az erdőkihágási . ügyben ötször jártam s az 30 001» ;ej A két hadirokkantnak nein akarón: felszámítani a költségeimet, de ők !s belekerültek vagy 5000—6000 lejbe. Tehát összesen 78.000 lej kiadásom volt ve etek, illetve, ha akarnám, ennyit tudnék rajtatok behajtani. Nechita Vasile, akit az erdőkihágásért 10.000 lejre büntettek és a legtöbb szarvasmarhával rendelkezett, közbeszól: — Ha már annyit járt és fáradozott miattunk s hozzá annyi pénzt költött, megmiondhatná-e mit intézett? A képviselő ur még nagyobb hévvel folytatta: — Nagyon köszönöm az én kedves Nechita barátomnak és testvéremnek, hogy ezt a kérdést teltette Lppen most akartam rátérni. Én beind'toltam a dől gokat, de ahhoz, hogy végleg el legyenek intézve, szükség volna, még 50.000 lejre. Én 82.000-t1 előlegeztem, illetve hiteleztem, de a többi költségeimet már nincs miből fedezzem. Abban, az esetben viszont, hogyha mindnyájan rám szavaztok, románok, magyarok és. zsidók, talán elő tudom teremteni a pénzt. A napokban ugyanis le kell utaznom Bucu- restibe, mert legutóbb elfelejtettem, hogy a képviselői dijamat felvegyem s egyut- \c 1 a Ti dolgotokkal is foglalkozhatnék. Nechita Vasile nem elégedett meg a válasszal. — Engedtessék meg, hogy a véleménem akarom a türelmeteket próbára tenni, mert úgyis tudom, hogy ki hova szavazott. Ha látom, hogy megválasztanak, akkor minden rendben van és a 78.000 lejt ajándékba nektek adom, illetve elengedem és ü másik 50.000 lejt sem kell megfizessétek. De, ha másra szavaztok, akkor intézze ö a dolgaitokat s a pénzt is követelni fogom! Az utolsó szavakat már határozottan, keményen ejtette ki az ajkán s most ahhoz a csoporthoz fordult, ahol a magyarok álltak. Székely Mihály u Gyurié, éppen távozni akart. A képviselő ur most már magyarul beszélt: — Álljon csak meg Mihály bá! Ne rohanjon úgy, hiszen magukhoz is van néhány szavam. Mindnyájan tudják, hogy én miennyire szeretem a magyarokat. Magyar iskolában jártam, sőt nagyanyámnak egy második unokates'vére is magyar volt. Az országban nincs különbség álltam és állampolgár között! Illet- ( ve van, de mi ezt meg akarjuk szüntet- i ni. Kormányunk mindig támogatta a magyar népet! Székely Mihály a Gyurié: — Valahogy nem is illik nekünk beleszólni ebben a dologba, mert ez az Önök dolga. Nekünk meg van a mi régi utunk, de, ha már a pártolásról van szó, akkor miért tetszik a képviselőházban úgy megtámadni bennünket és a miagyar közhivatalnlokok elbocsájtását sürgetni. Aztán amikor a felekezeti iskolának az engedélyével bajunk volt s az inspektor ur be akartfa zárni, éppen nekem mondta, hogy most olyan a levegő, hogy bajosan lehet a mi dolgainkkal foglalkozni. A képviselőjelölt: — Hát van egy kis igazság a szavaiban, de hát öreg közmondás szerint, ami volt arra, nem nem ad semmit a tót. A jövőben más lesz a helyzet. Ha kiváncsiak, ime mi' az én kisebbségi programom: 1. A korlátozás nélküli nyelvhasználat, az összes hivatalokban, bíróságoknál. iskolákban. 2. A magyar egyházak számarányukhoz viszonyítva akkora államsegélyt fognak kapni, mint a mi nemzeti egyházaink. 3. A községi költség- vetésben előirányzott 14 százalékos iskolasegély egyenlő módon oszlik meg az állami és felekezeti iskola között. 4. Ahol viszont nincs felekezeti iskola, az ilyen helyeken az állam pénzsegéllyel jön és felépiti. 5. Az összes iskolák megkapják a nyilvánossági jogukat 6. Az állásuk nyűnket kifejezzem. Amikor négy évvel ból kitett embereknek komoly, nyugdijat biztosítunk. 7. Utasítjuk a csendőröket, bogy a jövőben ne kellemetlenkedjenek. 8. A magyar gazdák is hitelt kapnak, mint a többiek. 9. A telepeseknek vrsz- szaadjuk a földjeiket. No, mit szól hoz* zá, nem elég? Ennyit még a gyulafehérvári határozatok sem biztosítanak Önöknek! Székely Mihály nagyot nézett s odaszólt a csoportjának. — Azt hittem, hogy újai mond! Mehetünk innét. Lassan elodalogtak, mire a képviselő- jelölt idegesen a tömeg felé fordult: - — — Románia a románoké! Mégsem tűrhetjük, hogy mi idegenek legyünk a saját hazánkban! Mi nem bántjuk a kisebbségeket, de ahogy az egyik vezérünk mondta: megcsináljuk a történelmi jóvátételt. Amennyivel több van nekik, mint nekünk, azt elvesszük. Es elégedetten te.te hozzá: Iubiţi Fraţi! Ugy e meg vagytok elégedve? Az emberek azonban most is olyan némák vdltak, mint a l'o'.d. A szatócs kellemetlenül érezte magát és ügyesen, hogy nehogy észrevegyék, meg akart lógni. — Bocsánat egy percre! Kiáltotta utánié Önhöz is van néhány szavam. Azt tanácsolom, hogy rám szavazzon az egész rokonságával együtt! A mi pártunk az igazság pártja, tehát szabad szellemű és nem tesz különbséget n pajeszes és nem pájeszes emberek között. Jogaikat csak mi védhetjük meg. De amennyiben nem szavaz rám, a zsebemben van az a kérvény, a mit egy idevüló cuzista ember nyújtott át, hogy vegyük el a korcsma engedélyét és adjuk oda neki! — Oh feltétlenül képviselő ur! Sőt megfőzöm a szomszéd mészárost is. de a hetivásáron sem feledkezem meg a propagandáról . . . Az idő már későre járt és a szomszéd községbe várták a jelölt urat. Mégegyszer tehát hallatta szavát: — Édes Barátaim! Teljesen el vagyok érzékeny ülve, amikor Önöktől búcsút kél! vennem. De hát ilyen az ember. Még egyszer és ismétlem, utoljára kérem a bizalmukat, mert aztán jogszermti szenátor leszek! Ugy-e megértettek és nem szavaznak a többi pártokra, mert mind* •az, a mi jó ebben az országban, a mi alkotásunk. ami nyomorúság, az ő müvük Utoljára kérem tehát a bizalmukat s Ígérem Önöknek, hogy többé soha ha sonló kérésekkel ide a lábamat be nem teszem! Az utolsó szavát dörgésszerü éljenzés követte. Gyorsan sarkon fordult. A soffőr megnyomta az öninditót. A gép begyulladt, a kocsi elindult. Az emberek mintha egv lidércnyomástól szabadultak volna meg. Nichita Vasile azonban búcsúzóul a, jelölt után kiáltott: — Utoljára kéri a bizalmunkat? Négy évvel is csak azért szavaztunk önre, mert azt mondta, hogy utoljára kéri és többé soha nem teszi be a lábát a falunkba . . . Lörlnczy fis iff. űré parKcffezü'uj parkett lerakását és javításokat, gyalulásakat jutányo frban vállalnak. — Mr. ffiraoranfira! No.'*:
