Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-25 / 298. szám

MANDZSÚRIÁI KARÁCSONYI TÖRTÉNET

A hffvaíy «lőtt volt. Túl voltaira mái a rab JótámadAs irgalraán it ás már nőm is igwi jutott ősiembe tu egész csőt. Mnkddnlből vs más gyülekezetekből kulönbö/o rémhíre!* jöt lek u keresztyének letartóztatásairól ás kiai/a savról. Nagy szürkéséig bouult egész Tjbo- yungiv és meg is tull.vsntotta volna a/, tun beit oz u szürikeség, hu a hó ivem tolióritotto volna be a földöket, a kertet, a misszió háizat ós a város faliét ott hátul a missziói tér mlögörtl.

Karácsony felié közeledtünk. Nőm tudom, de igen komoran néztem elv je. Ez lett volim az első kurácso’niyoiu Mandzsúriáiba»», amelyet mint önálló missziómViius egyedül kellett volna el töltenem. Valahogy ugv irtóztam tőle. lgQiz, beteg i<s voltom, fnl'uen/avn 1 az agyban feküdtem. Gvútrv-Yin, n szolgáin boldog- hálálkodott körülöttem sok jóakarattal es megriadt szelídséggel, ahogy, csők egy po gáiny emliertöl kitelik, de még ö sem tudta a szibériai telünkben» a szobát úgy W'fűteni, hogy egy beteg ember számára alkalmas l'e- ; gyen.

A hír hamarosan eljutott a társaimhoz s nemsokára jött a skót. orvos, aki ágybanmn- Madást és orvosságot rendelt. Misszionárius társam, MitcheM ur is eljött látogatóba.

— Srátndi, pwkko'lj össze és gyere át hoz- } záruk a vendégszobába eddig, mig 'felgyógyulsz — szólt Mi lehelj ur. Gyámol'tnlankod- tam ós szerénykedtem, meg eztán úgy gondoltam, hogy olyan mindegy, hogy itt u lo- káísomban, vagy negyrven méternyire innen egy másik házban vagyok beteg.

Hagyd el, Bobby — szóltam MTibcheM úrhoz —, miinek forditsom fel a házé tokát és fölös, hogy még ti is elkapjátok tőlem a betegséget).

Bobby erre felemelte a hangját és 'kiadta a rendeletet:

— Egy-kettő, végy 'valami kabátot megadna és árt- fogsz jönni hozzánk és nálunk leszel a kánácsonyi ünnepek végéig.

Engedelmeskedtem. Télikabátot vettem magamra 'és Bobby átsegített hozzájuk, ahol már ■várt az ágy és a meleg szoba. Gván Yin ezután hozott utániam egyet-mást és volt segítségemre a betegség alatt. Nagybetű mátr jobban lettem, ugv, hogy fel is kelhettem aß ágyból egy-egy félnapra. Gyenge voHtam.

Az ünnepekre annyira megerősödhettem, hogy a vasárnapi iskolások karácsonyi ünnepélyét és kis csomagjait a diákjaimmal megbeszélhettem és közösen előkészít hettük.

KarácsOn'y szombatja volt. Az angyalfiákat missziónárius társaim, a nyeManitóm és

Gvám1 Ylln, a szolgám számára már előkészítettem s ki is adtam neki a rende'etet, hogy mikor kihez vigye efl az ünnep reggelén.

Most 'sok örömmel gondoltam arra. hogy a •karácsonyt nem egyedül, ha'nem Mitcheliléknél tölUhetem.

Már este felé közeledett, még csak egy kis fényesség látszott 'az ég alján nyugat felől, mitoc Gv<ánr Yra jelenítette, hogy Yang ur, az evangélista kéret, hogy menjek haza, de most rögtön. Felöltöztem és visszamentem lakásomba.

— Tiszteletes ur — szólalt meg Yáng ur — eljöttem, hogy felk ősz öntsem a szent ünnepek alkalmával, mert tudom, hogy messze

vau ha /újától, rokonaitól, testvéreitől és bo- rátadtól és én úgy sajnálom, hogy ilyenkor egyedül ven Ránéztem mandulás zemU arcára, éjfekete s/emére és csuk annyin mondtam: kösKönöm Yáng ur.

Leültünk ö elővette rongyba gondosan becsavart régi kinuii kézi orgonáját, amelyet szájjal kell fújni és amely haisonAlitott Pán or gumójához. Miután mindent meguiyálazolt, «unit meg kellett nyála/.ni, régi kínai dalokat fujdogált nekem.

Egyszerű volt és naiv. Némelyik fülsiketítő, némelyik janiig meleg és keleties volt. Külö mils ünnepi köszöntés volt.

Yáng ur felkelt, gondosan becsavarta zene- s/erszámját n rongyba, elrejtette a keb’ében, meileg helyre, majd még egysze-' boldog ünnepeket kívánt és ki'éfiett a 40 fokos, ködös, fojtás estébe. Szememmel kísértem öt, amiig magas állukját elnyelte a köd Valami ugy megszorította a szivemet... Hiszen ő is olyan egyedül van Lnoyangban. . és most ö karácson vestéj én egyedül rója Liaoyaaig utcáit, hogy felkeressen embereket, testvéreket... hogy n szeleteiről ne csőik beszeljen, de kinin t0 SSO,

Aznap este «okiáiig nemi tudtam elaludni. Yáng ur járt az eszem bén és az ő sajátos, együgyii ünnepi köszöntése, amely mégis olyan kibesz élhetetlen ül szép volt és jól fogott.

S amint gv önvemleztem karácsony estéjén a liaovangi misszióházbein, egyszer csak lent az ablakom Platt felhangzott a drága karácsonyi ének kinu/i ul :

Án gyin jiel Seng dáng jiel

A '

pókhálóvékony selyemharisnya lit

A ,,Csendes éj, szentséges éj". Diákjaim jöttek ed a középiskolából kárntálnii. Egyszerre ugy megsimogatott minden. A misszióház falói megtágultak és a drága Erdélyt iss bezárták magukba a huivas fal vai val és utcán járó, káuutáló gyermekeivel együtt.

Soha életemben nem láttáim még Erdélyt és benne a konátsonyt olyan szépnek.

Karácsony harmadnapján aztán visszaköltöztem n lakásomba, de Mitchell úriknak meg kellett mondanom: „hogyha valaha az Isten indítóita őket valamire, ugy most igazán az Iste'n utasilásitása volt oz, hogy en gemet n karácsonyi ünnepekre magukhoz hívtak, hogy gyógyulásomban segítsenek és tegyék o karácsonyt valóban az Isten hozzám való szeretetének ünnepévé."

Babos Sándor

madzsuriai ref. misszőnárius

A világ legnagyobb vasuíí sicrcKíséllaisí- gíinslí emsére gy iszttnncps^gef rcnüczich

PÁRIS, december 24.

A savoiaí SaintMichel-de-Maurienne- ben gyászünnepséggel emlékezlek meg a világ legnagyobb vasúti szerencsétlenségéről, amely húsz évvel ezelőtt ennek a francia városkának a határában történt. Ez a szerencsétlenség a világháború idején esett és a francia cenzura nem engedett közzétenni semmi hirt róla; csak az 1933 karácsonyán történt lagnyj borzalmas vasúti szerencsétlenség alkalmával, ■amelynek

százötven áldozata volt, emlékezhettek meg a párisi lapok a sa- int-micheli katasztrófáról, amelynél hat- százhatvan francia katona pusztult el 1917 decemberében történt. Az olasz hadszíntéren 1100 francia katonát szabadságoltak.

Ezer katonát zsúfoltak össze egy szerelvényen,

hog\r útnak indítsák őket hazájuk felé. A szerelvény december 12-én érkezett a modalei olasz—francia határállomásra.

OraJe^

ELECTRA

Or^

ea

Zsinór, csipke és sza.agáru-gyár. Fabrica de Şireturi, Schnur, Spitzen und

Dantele şl Panglici

A mozdonyvezető először nem akarta folytatni az utat, mert a hegyvidéki pályán tulnehéznek találta a szerelvényt egyetlen mozdony számára. De nem tudtak még egy mozdonyt szerezni és igy ] kevéssel éjfél előtt

a halálvonat mégis elindult útjára.

A sínek jegesek voltak és egyszerre csak kiderült a borzalmas tény, hogy a fékek felmondták a szolgálabot. A nehéz szerelvény csakhamar

valósággal zuhant lefelé az Arc-völgy meredeken lejtő, fordulókkal teletűzdelt pályáján.

A vonat hamarosan százkilométeres óránkénti sebességet ért el, amely végül is 180 kilométeres sebességig fokozódott, a saussazi hidon a túlterhelt kocsik elszakadtak a mozdonytól. Csodálatos módon a mozdony kisiklás nélkül folytatta útját. Az utána következő kocsikat azonban

kivágta a sínekről a kanyarodó. Nekicsapódtak a magas sziklafalnak, mely a pályát szegélyezte és izzé-porrá törte.

A vonaton lévő lőszer, kézigránát felrobbant,

a kocsiromok kigyulladtak és a beléjük szorult katonák a lángok martalékává váltak. Alig akadt a katonák között egy is, aki sértetlenül menekült volna meg. a legtöbben nyomorultul elpusztullak.

Az idei gyászünnepségre nyolcszáz francia család tagjai jelentek meg a st. micheli emlékoszlopnál, hogy adózzanak elpusztult vag>r rokkanttá vált családtagjuk szerencsétlensége emlékének.

MÚZEUMBA KERÜLNEK A NÉMET DIÁKÉLET RÉGI „KELLÉKEI“. Berlinből jelentik: A német főiskolai diákság megelégelte a diáktest ül etek hagyományos külsőségeit. A mindenfelé eddig elma:todhctíaktrv*ak vélt furcsa kellékeket, mint az ivószarvakai, óriási söröskupákat, stb. giccsnek nyilvánították, elsüllyedt világ korszerűtlen maradványainak és mindezeket a jelvényeket száműzik az uj diákotthonok nyilvános helyiségeiből. Legföljebb d\:t akarják megengedni, hogy a „Bunschenschaft-ok öreg tagjai részére egy muzeumszerü emlékszobát rendezzenek be •’Mfew?»'.

HARSÁNYI ZSOLT

Amsterdams jegyzetek

Minden egészen más, mint ahogy képzelte volna az ember.

A képzelet Hollandiája: fapapucs, szélmalom, tulipán, pillangós fehér felkötő, mosoly. A valóság Hollandiája ml- lamosiitás, modem* villa-falanszter, kerékpára felekezeti ellentét, merev komolysága munka.

*

A legfeltűnőbb ebben az országban a modern építészet. Ez egyenesen meghökkentő. Tömegével is meghökkent, stílusával is. Amsterdamban akkora negyedek épültek vadanatf rissen, hogy elnyomják a közelmúlt bécsi szocialista világ építkezéseinek emlékét. Halat más bérházak végnélkiM utcák glédájában; a szokás az, hogy egy-egy házsort saroktól sarokig ugyanannak az építésznek adnak ki, igy a\ztún az egységes házak a folytonos ismétlés ritmusával hatnak, mint a modern reklám. A munkásnegyedek uj építkezése elképesztő. Ezek a nég- hetetlen homlokzatsorok éles képet hagynak az emlékezetben, az erős fehérrel meghúzott ablakrámák rajzát. Az ablakok sorára feltűnő hangsúly esik: a téglaéjtükezés, sárga* vörös* barna síkjaiból ezek a fehér kockasorok hangosan ugranak elő. Amsterdamban találhatók az európai építészet legmodernebb vá- \ rosnegy ed-foltjai.

És egy kis hollandus városban, Hilver- sumban, található az eleddig legmodernebb városháza. Keramií-szinü téglákból épült, vakmerő rajza csak a kockák és tornyok kizárólag vízszintes és függőleges vonalait mutatja. Sárga derékszög- szimfónia. Belső berendezésében is vadonatúj; már nem is mai, hanem holnapi. A hivatali szobák ablakai néha a bővilágitásu folyosóra nyitnak s ezek az ablakok a falból kiálló üvegszekrények.

A bútorok szövetmintái soha nem látott vonalak és színek váltogatását mutatják. Az udvar vízmedencéjének köperemétől kezdve a nagy tanácsterem lámpasoráig mindemnek olyan a rajza, hogy eddig még nem vo'lt és semmi előzőből nem következik.

Ugyanez a művész építette a hágai uj múzeumot. Ez is olyan> hogy megáll az ember és ámulva kóstolgatja a látványt: tetszik ez nekem, vagy nem tetszik? És végül: tetszik.

*

Gép, technika, modernség, közlekedés. Amsterdamtól Hágáig szorosan egymás mellett hatféle ut vezet: vasút, villamos, gutó-ut* kerékpár-ut, hajózható csatorna,

gyalogösvény. Haarlemen és Leidenen keresztül.

A táj nem idillikus. A szélmalmok megvannak, de ritkák. A vonatablakból kilépő tekintet a féktelen villamosítás fémállványiainak sorát fogja fel, rádió- torony légies váza mered a magasba, az országúton temérdek autó robog. [ Sok az amerikai kocsi, mert az országnak nem lévén védeni riatM gépkocsüipara, a vámtételek csekélyek.) Szórványosan feltűnik a rónán egy-egy legelésző feketefehér tehén, télikabáttafl. Igen, télikabáttal: vitorlcrvászonból ruhát szabnak a tehénkére. Ez hollandus vonás: a tulajdon aprólékos gondozása. Mindent mosnak, j burkolnak, csomagolnak, bekerítenek. Néhány négyszögölnyi zöldségeskertnek olya\n sövénye van, hogy annak árából nálunk kitelnék mjaga a telek. Amsterdamban külön gépkocsivállalat szállítja hetenként a házakhoz a macska alá való friss homokot s n régit elviszi. (Kikötőváros: sok az egér, sok a patkány, sok macskára van szükség.)

December van, a tulipánok most nin csenek sehol. Helyettük a lőzegtermelés jellegzetes kockái láthatók mindenütt, j És a december azért egészen zöld, a tá- , jat, ahol meghagyták legelőnek, élénk ! szinti gyep fedi. A fák közül sok még lombos. - • 1

— A tölgy a mi igazi hollandi fánk, — mondta egy ismerősöm a vidéken rohanó gépkocsi belsejében, — csak tavasszal dobja el a lombját. Addig nem hajlandó a ruhájától megválni, mig egészen nem biztos benne, hogy újat kap. Olyan józan és óvatos, mint mi magunk.

*

Józanok és óvatosak. Ez a nemzet a puritánság m)aga\. Szórakozásra semmi szüksége nincs. Szinházi kultúrája semmi. Vidéken egy operett-társulat vergődik városrót-városra osztrák darabokkal. Amsterdamban egyetlen színház játszik, i színvonala igen alacsony. Éj jeti mulatóhelye egyetlenegy van az egész fővárosnak, a Savoy bár. Az is klubtagsági alapon. Öszlövér nemzetközi müsorocska. néger jazz-énekes, orosz dizöz. És természetesen az elmaradhatatlan magyar tánccsoport: három süldőlányka piros- csizmásán, pruszlikosan. Csárdást ru.g nak és a mutatvány végén hatalmasat kurjantanak, ami nyitván a magyar temperamentumot akarja jelenteni.

Aztán rázendít a cigány. Odakapom a fejemet: Magyari alakja tűnik fel a bandában. A közönség elég gyér és szern- melláthatőasn nem benszülött. Dán és an- gcrl diplomaták. Németországból menekült zsidók, Véletlen utasok, mini jóma-