Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-25 / 298. szám

MANDZSÚRIÁI KARÁCSONYI TÖRTÉNET A hffvaíy «lőtt volt. Túl voltaira mái a rab JótámadAs irgalraán it ás már nőm is igwi jutott ősiembe tu egész csőt. Mnkddnlből vs más gyülekezetekből kulönbö/o rémhíre!* jöt lek u keresztyének letartóztatásairól ás kiai/a savról. Nagy szürkéséig bouult egész Tjbo- yungiv és meg is tull.vsntotta volna a/, tun beit oz u szürikeség, hu a hó ivem tolióritotto volna be a földöket, a kertet, a misszió háizat ós a város faliét ott hátul a missziói tér mlögörtl. Karácsony felié közeledtünk. Nőm tudom, de igen komoran néztem elv je. Ez lett volim az első kurácso’niyoiu Mandzsúriáiba»», amelyet mint önálló missziómViius egyedül kellett vol­na el töltenem. Valahogy ugv irtóztam tőle. lgQiz, beteg i<s voltom, fnl'uen/avn 1 az agy­ban feküdtem. Gvútrv-Yin, n szolgáin boldog- hálálkodott körülöttem sok jóakarattal es megriadt szelídséggel, ahogy, csők egy po gáiny emliertöl kitelik, de még ö sem tudta a szibériai telünkben» a szobát úgy W'fűteni, hogy egy beteg ember számára alkalmas l'e- ; gyen. A hír hamarosan eljutott a társaimhoz s nemsokára jött a skót. orvos, aki ágybanmn- Madást és orvosságot rendelt. Misszionárius társam, MitcheM ur is eljött látogatóba. — Srátndi, pwkko'lj össze és gyere át hoz- } záruk a vendégszobába eddig, mig 'felgyó­gyulsz — szólt Mi lehelj ur. Gyámol'tnlankod- tam ós szerénykedtem, meg eztán úgy gon­doltam, hogy olyan mindegy, hogy itt u lo- káísomban, vagy negyrven méternyire innen egy másik házban vagyok beteg. Hagyd el, Bobby — szóltam MTibcheM úrhoz —, miinek forditsom fel a házé tokát és fölös, hogy még ti is elkapjátok tőlem a betegséget). Bobby erre felemelte a hangját és 'kiadta a rendeletet: — Egy-kettő, végy 'valami kabátot megadna és árt- fogsz jönni hozzánk és nálunk leszel a kánácsonyi ünnepek végéig. Engedelmeskedtem. Télikabátot vettem ma­gamra 'és Bobby átsegített hozzájuk, ahol már ■várt az ágy és a meleg szoba. Gván Yin ez­után hozott utániam egyet-mást és volt segít­ségemre a betegség alatt. Nagybetű mátr job­ban lettem, ugv, hogy fel is kelhettem aß ágyból egy-egy félnapra. Gyenge voHtam. Az ünnepekre annyira megerősödhettem, hogy a vasárnapi iskolások karácsonyi ünne­pélyét és kis csomagjait a diákjaimmal meg­beszélhettem és közösen előkészít hettük. KarácsOn'y szombatja volt. Az angyalfiákat missziónárius társaim, a nyeManitóm és Gvám1 Ylln, a szolgám számára már előkészí­tettem s ki is adtam neki a rende'etet, hogy mikor kihez vigye efl az ünnep reggelén. Most 'sok örömmel gondoltam arra. hogy a •karácsonyt nem egyedül, ha'nem Mitcheliléknél tölUhetem. Már este felé közeledett, még csak egy kis fényesség látszott 'az ég alján nyugat felől, mitoc Gv<ánr Yra jelenítette, hogy Yang ur, az evangélista kéret, hogy menjek haza, de most rögtön. Felöltöztem és visszamentem laká­somba. — Tiszteletes ur — szólalt meg Yáng ur — eljöttem, hogy felk ősz öntsem a szent ün­nepek alkalmával, mert tudom, hogy messze vau ha /újától, rokonaitól, testvéreitől és bo- rátadtól és én úgy sajnálom, hogy ilyenkor egyedül ven Ránéztem mandulás zemU arcára, éjfekete s/emére és csuk annyin mondtam: kösKönöm Yáng ur. Leültünk ö elővette rongyba gondosan be­csavart régi kinuii kézi orgonáját, amelyet szájjal kell fújni és amely haisonAlitott Pán or gumójához. Miután mindent meguiyálazolt, «unit meg kellett nyála/.ni, régi kínai dalokat fujdogált nekem. Egyszerű volt és naiv. Némelyik fülsiketítő, némelyik janiig meleg és keleties volt. Külö mils ünnepi köszöntés volt. Yáng ur felkelt, gondosan becsavarta zene- s/erszámját n rongyba, elrejtette a keb’ében, meileg helyre, majd még egysze-' boldog ünne­peket kívánt és ki'éfiett a 40 fokos, ködös, fojtás estébe. Szememmel kísértem öt, amiig magas állukját elnyelte a köd Valami ugy megszorította a szivemet... Hiszen ő is olyan egyedül van Lnoyangban. . és most ö kará­cson vestéj én egyedül rója Liaoyaaig utcáit, hogy felkeressen embereket, testvéreket... hogy n szeleteiről ne csőik beszeljen, de ki­nin t0 SSO, Aznap este «okiáiig nemi tudtam elaludni. Yáng ur járt az eszem bén és az ő sajátos, együgyii ünnepi köszöntése, amely mégis olyan kibesz élhetetlen ül szép volt és jól fo­gott. S amint gv önvemleztem karácsony esté­jén a liaovangi misszióházbein, egyszer csak lent az ablakom Platt felhangzott a drága ka­rácsonyi ének kinu/i ul : Án gyin jiel Seng dáng jiel A ' pókhálóvékony selyemharisnya lit A ,,Csendes éj, szentséges éj". Diákjaim jöt­tek ed a középiskolából kárntálnii. Egyszerre ugy megsimogatott minden. A misszióház fa­lói megtágultak és a drága Erdélyt iss bezár­ták magukba a huivas fal vai val és utcán járó, káuutáló gyermekeivel együtt. Soha életemben nem láttáim még Erdélyt és benne a konátsonyt olyan szépnek. Karácsony harmadnapján aztán visszaköl­töztem n lakásomba, de Mitchell úriknak meg kellett mondanom: „hogyha valaha az Isten indítóita őket valamire, ugy most iga­zán az Iste'n utasilásitása volt oz, hogy en gemet n karácsonyi ünnepekre magukhoz hív­tak, hogy gyógyulásomban segítsenek és te­gyék o karácsonyt valóban az Isten hozzám való szeretetének ünnepévé." Babos Sándor madzsuriai ref. misszőnárius A világ legnagyobb vasuíí sicrcKíséllaisí- gíinslí emsére gy iszttnncps^gef rcnüczich PÁRIS, december 24. A savoiaí SaintMichel-de-Maurienne- ben gyászünnepséggel emlékezlek meg a világ legnagyobb vasúti szerencsétlensé­géről, amely húsz évvel ezelőtt ennek a francia városkának a határában történt. Ez a szerencsétlenség a világháború ide­jén esett és a francia cenzura nem enge­dett közzétenni semmi hirt róla; csak az 1933 karácsonyán történt lagnyj borzal­mas vasúti szerencsétlenség alkalmával, ■amelynek százötven áldozata volt, emlékezhettek meg a párisi lapok a sa- int-micheli katasztrófáról, amelynél hat- százhatvan francia katona pusztult el 1917 decemberében történt. Az olasz hadszíntéren 1100 francia katonát sza­badságoltak. Ezer katonát zsúfoltak össze egy sze­relvényen, hog\r útnak indítsák őket hazájuk felé. A szerelvény december 12-én érkezett a modalei olasz—francia határállomásra. OraJe^ ELECTRA Or^ ea Zsinór, csipke és sza.agáru-gyár. Fabrica de Şireturi, Schnur, Spitzen und Dantele şl Panglici A mozdonyvezető először nem akarta folytatni az utat, mert a hegyvidéki pá­lyán tulnehéznek találta a szerelvényt egyetlen mozdony számára. De nem tud­tak még egy mozdonyt szerezni és igy ] kevéssel éjfél előtt a halálvonat mégis elindult útjára. A sínek jegesek voltak és egyszerre csak kiderült a borzalmas tény, hogy a fékek felmondták a szolgálabot. A nehéz szerelvény csakhamar valósággal zuhant lefelé az Arc-völgy meredeken lejtő, fordulókkal teletűz­delt pályáján. A vonat hamarosan százkilométeres óránkénti sebességet ért el, amely végül is 180 kilométeres sebességig fokozódott, a saussazi hidon a túlterhelt kocsik el­szakadtak a mozdonytól. Csodálatos módon a mozdony kisiklás nélkül foly­tatta útját. Az utána következő kocsi­kat azonban kivágta a sínekről a kanyarodó. Nekicsapódtak a magas sziklafalnak, mely a pályát szegélyezte és izzé-porrá törte. A vonaton lévő lőszer, kézigránát fel­robbant, a kocsiromok kigyulladtak és a beléjük szorult katonák a lángok martalékává váltak. Alig akadt a katonák között egy is, aki sértetlenül menekült volna meg. a legtöbben nyomorultul elpusztullak. Az idei gyászünnepségre nyolcszáz francia család tagjai jelentek meg a st. micheli emlékoszlopnál, hogy adózzanak elpusztult vag>r rokkanttá vált család­tagjuk szerencsétlensége emlékének. MÚZEUMBA KERÜLNEK A NÉMET DIÁKÉLET RÉGI „KELLÉKEI“. Berlinből jelentik: A német főiskolai diákság megelé­gelte a diáktest ül etek hagyományos külsősé­geit. A mindenfelé eddig elma:todhctíaktrv*ak vélt furcsa kellékeket, mint az ivószarvakai, óriási söröskupákat, stb. giccsnek nyilvánítot­ták, elsüllyedt világ korszerűtlen maradvá­nyainak és mindezeket a jelvényeket szám­űzik az uj diákotthonok nyilvános helyisé­geiből. Legföljebb d\:t akarják megengedni, hogy a „Bunschenschaft-ok öreg tagjai részé­re egy muzeumszerü emlékszobát rendezze­nek be •’Mfew?»'. HARSÁNYI ZSOLT Amsterdams jegyzetek Minden egészen más, mint ahogy kép­zelte volna az ember. A képzelet Hollandiája: fapapucs, szélmalom, tulipán, pillangós fehér fel­kötő, mosoly. A valóság Hollandiája ml- lamosiitás, modem* villa-falanszter, ke­rékpára felekezeti ellentét, merev ko­molysága munka. * A legfeltűnőbb ebben az országban a modern építészet. Ez egyenesen meghök­kentő. Tömegével is meghökkent, stílu­sával is. Amsterdamban akkora negye­dek épültek vadanatf rissen, hogy el­nyomják a közelmúlt bécsi szocialista vi­lág építkezéseinek emlékét. Halat más bérházak végnélkiM utcák glédájában; a szokás az, hogy egy-egy házsort sarok­tól sarokig ugyanannak az építésznek ad­nak ki, igy a\ztún az egységes házak a folytonos ismétlés ritmusával hatnak, mint a modern reklám. A munkásnegye­dek uj építkezése elképesztő. Ezek a nég- hetetlen homlokzatsorok éles képet hagy­nak az emlékezetben, az erős fehérrel meghúzott ablakrámák rajzát. Az abla­kok sorára feltűnő hangsúly esik: a téglaéjtükezés, sárga* vörös* barna síkjai­ból ezek a fehér kockasorok hangosan ugranak elő. Amsterdamban találhatók az európai építészet legmodernebb vá- \ rosnegy ed-foltjai. És egy kis hollandus városban, Hilver- sumban, található az eleddig legmoder­nebb városháza. Keramií-szinü téglákból épült, vakmerő rajza csak a kockák és tornyok kizárólag vízszintes és függőle­ges vonalait mutatja. Sárga derékszög- szimfónia. Belső berendezésében is va­donatúj; már nem is mai, hanem hol­napi. A hivatali szobák ablakai néha a bővilágitásu folyosóra nyitnak s ezek az ablakok a falból kiálló üvegszekrények. A bútorok szövetmintái soha nem látott vonalak és színek váltogatását mutatják. Az udvar vízmedencéjének köperemétől kezdve a nagy tanácsterem lámpasoráig mindemnek olyan a rajza, hogy eddig még nem vo'lt és semmi előzőből nem következik. Ugyanez a művész építette a hágai uj múzeumot. Ez is olyan> hogy megáll az ember és ámulva kóstolgatja a látványt: tetszik ez nekem, vagy nem tetszik? És végül: tetszik. * Gép, technika, modernség, közlekedés. Amsterdamtól Hágáig szorosan egymás mellett hatféle ut vezet: vasút, villamos, gutó-ut* kerékpár-ut, hajózható csatorna, gyalogösvény. Haarlemen és Leidenen keresztül. A táj nem idillikus. A szélmalmok megvannak, de ritkák. A vonatablakból kilépő tekintet a féktelen villamosítás fémállványiainak sorát fogja fel, rádió- torony légies váza mered a magasba, az országúton temérdek autó robog. [ Sok az amerikai kocsi, mert az országnak nem lévén védeni riatM gépkocsüipara, a vámtételek csekélyek.) Szórványosan fel­tűnik a rónán egy-egy legelésző fekete­fehér tehén, télikabáttafl. Igen, télikabát­tal: vitorlcrvászonból ruhát szabnak a te­hénkére. Ez hollandus vonás: a tulajdon aprólékos gondozása. Mindent mosnak, j burkolnak, csomagolnak, bekerítenek. Néhány négyszögölnyi zöldségeskertnek olya\n sövénye van, hogy annak árából nálunk kitelnék mjaga a telek. Amster­damban külön gépkocsivállalat szállítja hetenként a házakhoz a macska alá va­ló friss homokot s n régit elviszi. (Kikö­tőváros: sok az egér, sok a patkány, sok macskára van szükség.) December van, a tulipánok most nin csenek sehol. Helyettük a lőzegtermelés jellegzetes kockái láthatók mindenütt, j És a december azért egészen zöld, a tá- , jat, ahol meghagyták legelőnek, élénk ! szinti gyep fedi. A fák közül sok még lombos. - • 1 — A tölgy a mi igazi hollandi fánk, — mondta egy ismerősöm a vidéken ro­hanó gépkocsi belsejében, — csak ta­vasszal dobja el a lombját. Addig nem hajlandó a ruhájától megválni, mig egé­szen nem biztos benne, hogy újat kap. Olyan józan és óvatos, mint mi ma­gunk. * Józanok és óvatosak. Ez a nemzet a puritánság m)aga\. Szórakozásra semmi szüksége nincs. Szinházi kultúrája sem­mi. Vidéken egy operett-társulat vergő­dik városrót-városra osztrák darabokkal. Amsterdamban egyetlen színház játszik, i színvonala igen alacsony. Éj jeti mulató­helye egyetlenegy van az egész főváros­nak, a Savoy bár. Az is klubtagsági ala­pon. Öszlövér nemzetközi müsorocska. néger jazz-énekes, orosz dizöz. És termé­szetesen az elmaradhatatlan magyar tánccsoport: három süldőlányka piros- csizmásán, pruszlikosan. Csárdást ru.g nak és a mutatvány végén hatalmasat kurjantanak, ami nyitván a magyar tem­peramentumot akarja jelenteni. Aztán rázendít a cigány. Odakapom a fejemet: Magyari alakja tűnik fel a bandában. A közönség elég gyér és szern- melláthatőasn nem benszülött. Dán és an- gcrl diplomaták. Németországból mene­kült zsidók, Véletlen utasok, mini jóma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom