Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-25 / 298. szám
r> r: tf n tűk 2 » 19 37 d'ţc em b e r 2$. r&imsiMBam. . Je sui;, zelle, o mortels, conime un reve de pierre Et mon sein.-ou chacuns ‘esem eurer! tour ■ " ■ * ■' a cour Esc fa>it pour inspir er au poete - ur -'mour Écernel ec muet crnsi que La maii íré '•> • . « BAUDELAIRE. triat CASTAN ü.KÖSZEGHY BAUDELAIRE, dec hó. A szobrász szerette ■ ezeket a sorokialt. Vu- Iiághdrü, mü-ve, a Csák márványába' vésve szíjat én -fei liehet fedezni ba-udé’iawei vers szava)'!., A Csőik — Le Baiser — hiailihlaiiiáliliain szobor a .legelső, melly a Hcütie! Biron- illáte- gátéit fogadja és -a beflevésetit soroik sz. untén efllsőrudk tesziniek -tanúságot a mester művészi hiivaUte&áró'l, . . . r Szép vagyok, óh hiallaindólk, minit kőire vésett, álom ... A barokk palota üvegcsarnokában trónol emberien és fenségesen fai Csoki -ku'it hófehér alakja. Gigainit'lkius arányai már messziről vonzzák, büvöllilk magúik fejé a ikieíyit széles per&pektiivájábóí közéledő látogatót, Szép ez a kert, szép és sorsokkal'; terhes; csupa emlék, csupa történelem Századok változása, viillágoik égése és ujjásizül'etéise adott egyre, ülj számit, uj mozgialkmat e ház életének, moz- .giallmiait, sz inasét, soikiszo-r szépet és sokszor szomorúit. Sóikat mesélhetnének ie faijaik, mesékét, melyeknek azon bain, minden sara. igaz . . . IBeaumiax- chaós toki ár a méltó figura- kalamdor és iparllovag egy személyben«, Peyrence de Moras ép'lfie Ibe föl a Rue d Varenmie és a Pliaoe dog I'n valides sarkán a hires palotái, me.y- .nielki csodájára j ártalk- akkor Párásban. Ere delii egyéniség volt ez a Peyrence, a Latngiu-edoc tipikus gyermeke; iaz 1700-as évek sdlf-miadlemain je. Egy kiest minden' egyszerre, egy kiicsiiit gyamiuis valaki, pairvenü szenvedélyes imádója szépnek, virágnak, kertinek. Az ő éjelűéhez fűződik a Hotel Bírón fénykora és ugyancsak aiiz ő érdeme a miiind:,g is csodaszép kiért hailillartlliain kiibővi/le- se. A pal'otia háítsó tornászától! kezdve óriási fasorok, végeérhetetlen szerpentlilnutalk., klksszékus szobrok, eszméinyiií tavacskák bűvölték eil az udvaroncok seregét a herceg hires ünnepélyein, és Madame Genllis, a kor namiei)' iróiniőjie nem győzi fei-jegyzéseiben ■eléggé miagiaiszitaillniii a palota urát és festői -alkotását — a parkot. Egy szép napon azonban ai marsall -is él- lávozolít egy másik, egy mennyel kertbe, miiig a földit unoika öccse, a' hires Lauzun örökölte Sajálságo9 ember, 'szintén- katona-, azonban tulviPJáglais és itiu’.kalandos egyéni'- ség vot.lt a nagy Biron öccse, aki- nyugítalan vérét követve, minit fegyvertárs, Iká-sérte 'fenigepfenituíLriá Lafayeíbet iái washingtoni :dök folyamán. Az amerikai! kaland érdekes ndfn,busszal kosz oruzta meg a hazatérő ! Lauzum óévét és mikor ia marsa®! unokaöccse újra megnyitotta az addig elhagya-t-ot- itam pihenő Hátéi Blroni 'tér'mieiif, ünnep ér lyeine lódult egész Páris. A marsai® miég a király kaitonája v-o'iit, az öcos azonban' már a fonnaidailmii eszmékkel kacérkodott. A fasorok homályában uj, eddig még sohasem látotl vendégek bukkanlak fel., airfiiszlok.ra- lák és polgárnők, márkinőlk és lázadó szellemű ifjak. EuVarázsoOt éjszakák româniti- kája bűvölte csodálatos hangUlaltba a kéri -lugasai' között bolyongó pár okait, 'tt, c kesk'-eny ösvényeken sél-áíllgatoltifc annyi .alkony álon ama világszép > Aimée de Coigny, akiinek nevét örökre 'éniekefitie meg La jeu- ne oaptliv-e című hires k-ölitomlényében. a , váirtainu költő, André Ghéinlter. Ilit folytak I le amaz idők viharos szerelmi iirntirikáii és j Iliit, a kert labyrinth -szerű rej-tekbeílyeiin be- j szelték meg beHálhaitallam fontosságú potii- tálkái csalszövényeiket1 ai már fenyegetíelit udlva-r nagyurai. EcirradiailimO megmozdulások 'előszele lengte már be ékkor a Hole! Biron jévegőjjét: a sz-él tovább erősödött, vész-esen és fiélltartózitialthataiüiamiuií, A vihar kitört. és Hang-ész, 'akii rövidesen a sémim bal buk- k'amtt feí & közéletibe és szerezte meg óriási vagyonát. A hiirhedit miauvais- 9ujet ékkor már 'maga -a (király épiltész-ait bizita meg pa- l'oltája megtörvezésléivtelL, Gabrieli és Aubert remekelte a párisi építészet eme gyöngyszemét, mélynek legnagyobb vonzóereje már ak'kor'haini is :az óriási kert volt. Ott, ahol ma, élm erű Uten és fenségesen hajítja 'tenyerébe kanakleriszitúhus fejét a' Peniseur, Ott valaha gyöngéd lugasdk, rózsák árkádsora, szeszélyes bozótofk), kacér kiis paVillonok szolgállak itréfás buvóhellyünj el gáláns korszak szórakozó ifjúságának. iPeyrence 'azonban nem sokáiilk élvezhette vagyonárnak e kérkedő szépségű bizonyítékát: a mauvais sujet korám megtérít Urához é,s özvegye nemsokára hérböaidlha >ai pailolált a Duche-sse du Main,e-meki, a- gyönyörű parikkal együtt. Momltespain asszony menye nagy háziait viitt, ö hozoitlt fényit és stílust a palota élleltébe és a park Versailles! mintára myeseitl1 bokrai! között suttogták iei szerelm-i vallomás a ikaft hires szeiádonok, simaz idők lliegüininépeltebb szépségeiiniek fűiébe. A Laijo9oik korának minden fénye olt ragyogod! a nagy-SUillű dámák otílhinioá'ban, mindaddig, m.ig ezlt a- hölgyeit is utolérte az, 'ami egyformán ér utol hercegin őlkiet és proiletáir asszony o’kiáit----ai bailá®. Az asszony., akii' egyéniség érnék varázsával üj varáz-sit bizitosiltioif >a Rue de Va- remme-i palotának, ott hallt mleg, ugyanab- bam a fteremben, ahol mai Rodln szobra, az Arimé fehér,Illik, márványös fé'nyében: A Hoite! Biiron újra gazdát cserél Gazdái1, haliailmasá's, dicsőségeset, liailipig férfit, talpig katonát1. Nevét is mosifc kapja meg vég- képen; uj vevője, a Dúc de Biron, Framoiia- ország miargalllja és a itörténiéiem liiszltéllt alakja. lElltüiniik qz aisszoinyuralóm; férfiember és vasoköl! iirániyiltja a ház sorsát. A -k-emény'kötésű .katona 'azonban igazi miiba- rát és bélnespriit, gaiva'lilér és magyur s egy személyben, fáriadbaJtaliga házigazda - és A viháír elsodorta » ház urát, Lauzun is elindult egy napon, hogy méghajfsia fejel) a guillotine alant. A magántulajdon megszűnik. A Hotel Biron bók,raii csodálkozva baijiládozmak, össze- sugnialk-bugnak. Idegiem emberök, vidám muskétások, karc-sm grisétltek liáincolmialki vasárnap játékos tömegekbein, ia< kiért össz'étá- po90tt) pázisitjiaíjln-. Oda'Vatn már a bokrok egykori gondozo'ttsága; élltünltek a régi' idők excluziv lemlékei'. Imcroyablek és merveiíl- leuse-ök laindalognak kart ká-r-ba' öltve a hold fényében; vasárnap éjszakákon int rendezett ünnepélyeken 'táincOljia a iflalndangot Páriis népe Uj üstökös 'tűnik fel a francia itörtlénelem égbolllján. Fényt ánaiszlh maiga körüli, uj ragyogást!, uj pompáit sugároz Páriis sokáig el- hain.yaigolit élleltébe. Napoleon. Udvar, diplomácia, nagy éleit. Bekövetkezett a Viaitiikiáni ieis Franciiaország kibékülése, A pápa elkülMHe köveiét, aki- iPáriisbam alig -is tallálhalött méltóbb hajlékoi'j, mint.a- csodaszép Hotel Biron. Caprara bíboros nemes é9 méltóságteljes egyéhiség vollt, szépet kereső, szépet laikiaró remaiilssánce lélek, aki ujra vissziavarázsollta a sokat megélt palota hajdani fényét, ö, 'a kardinális volt az, aki M illanó ban Napóleoni fejére helyezte az olasz királyok vaskoron-ájáit — élete gazdag vollt, szép és igaiz. A franciák szerették őt és hamvai:'!' a Panithleonhan őriziték meg. •A bíboros halállá után ismét uj korszak kezdődik a Hotel Biron változatos történetében. A gáláns időik egykori színhelye kegyes dámák komoly otthonává lesz: iitt alaw P'iitja meg a szemléletű Madame de Barat a Saeré Coeur viillághilrüvé vált zárdáját. A hajdani -luxus helyébe kolostori egyszerűség költözik: ,aiz initlézei növendékei közül fényűző hajlamai' miaut gyakran megdorgált fiatal spanyol szépség, Momt'jo kisasszony vallóban nem Immen' szívta fel azokat a pazairiló ailHüröket, melyekér1! később annyira meg- büinhődötlt a Tuileriáki hiresszéip lakója, Eu- génia császárné. •Éveik nnulBniaík. Háromnegyed évszázad zárdái csendje, után isméit üres'en' ál! a Hotel Biron. Végül maga Briand határozta el a palotának Franciaország részére való megvételét. Az iáilllám miéli’.Ő hajiíékrói akart gondoskodni hires művésze: számára, ebben az országban mindig megbecsülték á lángelméit. Financiák és idegen nagyságúik, Matisse. De Max, Isadora Duncan, vendégeskedtek soká:g a 'kjlaisszikius szépségű termiek jóban-rosszban egyformán- kitartó falai' között és nem ’kis érdeklődésre számíthat az a körülmény, hogy éppen Raiimier Malija Rilke, a iniémiaj kölltő vollt1 az„ aki először hiv-ta fel' R'.cd'in., a szobrász fiigyeilméít a Ho'itiel Biron ideális szépségére. A művész ekkor már idős volt, fáradt és pesszimistái. Sokájg 'keserves gondok között küzdve a min denn api kenyérért, allkatlia- törhetetlen akiaraitbal, östszeszoriitioitít fogakkiail azokait a szobrokat, nneílyekinek immár minden' darabja a hiathatailJllainiságé. Nem;. Rodim élete nem volt simái; az ő utján, is több volt ia' göröngy, minit a virág. Meudombain éribe a német poéta 'levele. A szobrász azonban még sokáig nehezen számlá rá magát, hogy elhagyja meudoinii békességét és el őszöt öm-ér- zeitesian az állam közvetlen' meghívását szabta feleletül. Közös, miagy társadalmi akció, Ană tőle Francé, Debussy, J. H:. Rosny. Judith Clia.udfeí,' irők,-v'’ poliiti'kusdk, művészek 'lelkes mozgalma érlelte végül -tetté a! 9zép gesztust —- Franciaország ajándékát'. A szobrász végre bevomjuilbaitobt abba a csodá- - íaitios házba;,- aho'l.^ éliötóneik. glóriás alkonya várt reá. ' Beköltözésekor Rodin kötelezte magá't!, hogy háiüálíá után miinderv alkotását Franciaországra hagyja, a szobrász 'tatán már ekkor érezfe, hogy nemsoká ra -ez is el- következiík !. . . A márvány'is fehérebbeni itündököli a Hollel Biron kristályos csanndkai között, a régi kert bokraid kérész.tül besugárzó nap opakzáló reflexeikben jaíszöitlt a bársonyó- sian puha torzók Lágy domborulataim. A szobrász tűnődve gyönyörködötlt afz uj haj- illák megsziéipiltő varázsában. Alkotni aikas'it még sokat, szépet, lázasain és forrongó agy- gyail. Azt akarnia, hogy még sok, sok uj műnek adhasson életei', otthonának e meseszép üj'/keretében'. Azonban a M'esler, alkii parancsoil't ra kőnek, akiinek vésője 'alátlfc meghajlott, elsimult a íegdiacösabb -szikllák márványa i(s, akiben aiz akiarait miaga is márvánnyá keményedéit egy’ tüneményes ételem át, egy napon a Mesternek is tie keil'Letit tienmii a* kiata- pácsöt. A Hotel Biron fehérsziakállü lakóija jód sejtett, mikor egész étele termését Fran- ' cllaörsiz-á'ghak1 ájándékozta: néhány hónap múlva mindezt p'- kellett' hagynia. 1917 nov. 17-én, 77 • éves kora,ban. A fehér 1 szobrok azonban, old miaradtak. Ölk beszélnek hatott gazdájukról. * Egészen besötétedet! már. A korán laűko- nyodó téli délután elcsöndesüilt' nyugalmlá'- ban, mint búcsúzó vendég, kandikál még be az Invalidusok dómja felől egy elkésett napsugár. Majd illassaniklélniti eltümmek ez utolsó, groteszküll tánc ölő napfoltok is az anainyos- féín-yü parkettáról és Rod o ha jlékában isméit úrrá váiiiik a téli esték beszédes homálya. Rodin hajlékában ismét úrrá válik a. téli esték beszédes homálya. Lágyan, bársonyosan bon lógatja: szét az este szürkés-feketébe enyésző palástiját: hat óra lesz és a múzeumot; nemsokára bezárják. Milyen fenséges ez a csönd. Mi ilyen jó volna még ma radni. ... * > . % • . Keressük fél végre Rodinit, az embert. Úgy, ahogy' ő Is mindig kereste modelljeiben az igazán emberin. Egy másik Rodini, á.' realisztikus miivé- 'szet nagymesteréi: az élet, a nyomor, a sors j ábrázolóját fogjnk ezután megismerni! Milyen' merész, milyen őszinte és mégis MWCTií piiií—wi I mn !■ M inni wmmnsmmmm mit yen szomorúján és tlenyügözően emberi ez a-: Guggoló női akit! Már ismerjük, már találkoztunk véle, már iálituik ez;eket! a Eíasz oitf vá l l akiait, ezéköt az elit or zullt voná“o- kiaJt. Ott kuporog ez a botdogtailán női akt a Pokol' Eaipujárnak tyímpahoinlján, elhagyót, tán és letiiponva. Ez aiz arc is egyike azoknak az aircökimak, melyék legkifejezőbben vallanak Rodin 'tragikusan szenvedélyes i'el- kü liefere. Igazi rókónia ennek a fájdaílmában ‘is rro- numienitálii9 egyszerűségű sÖJobormünielki egy másik, 'küilsejében is hasonló: La beite HeauImiére. Cisiaik italán; még megrázőbb. Villon megható balladája ölt testet e hervadt, koráin eillvénült aisszomyi aktban'. Az idő eljárt a szépséges iHeaulmiére fötöli, elsuhantak dicsőséges fiatalságának aranyos napjai s az egykor diadalmas tesltoit- kérílelhe'- tetlenüll kezdi ikii az idő . . . Odakerül1 ü is, ahová lei,gázott nővére — ő is viszont!álható a Pokdl Kapuja elátkozott1 lelkei közölt. És az Adieu! A t'egmeghafóbb. á' legemb.i> ribh szobormű! Fájó döbbenet, Öleml kétségbeesés, -a végleges, a visszavonhätig'/än, a soha többé viisszaneml'érő fölött — ez ez Adieu! Örök búcsú az eltávozó, a sémin - bevesző kedvestől, aki az előbb még'itt volt, ■ákiít még szerettünk, akit' még szivünkre öleltünk, alkd még ® miénk volt! Aki most már mines többé: ehtünlt, elenyészett és ma- ' gávál sodorta őt a végi'elem. Két 'meghatóan! kicsi kéziét riadtam szájához emelő, rémült 'tekintetű nőt figura ez. Szemeiben csodálkozó döbbemelt, iaz elválásnak legelső, még aiig tudatos érzékelése, ö elment’. Nincs többé. Nem is látjuk többé — soha többé. Ávütőlag Mile Ciaude! ült modellt ehhez a.z egyszerűségében -its dynam’kus erejű mellszoborhoz. Judiitih Claudel, a szobrásznő, Rodiiini egj’iik. legkedvesebb növendéke vcflt,. aim-ivel kévéséin dicsekedhettek. A tanítvány arcvomlátsaii sok szobron ismerhetők még fél, csakúgy, ahogy Madame Rodin is sokszor inspirálta férjét klasszikus istennők szobraira. Portrék Franciaország híres alakjairól: Puvis de Ghiájvaintnies, a festő, Rochefort. az iró-politikus, Gésiair Franck, a mu- zsiik'us képmásai éppúgy megit-alálhailók a Hotel Biron termeiben), minit Octave Mir- beau, Marcekm Berlhá.ol', Stendhal, Bern- hard Shaw, Olélmienceau. vagy Mrs. Huntér és . Hamuko. a japán- sz'inészinő. Az arcáhtr/ázoiLás jka- rák-terisztíilkus igazsága* hihetetlen nyers erővel egyesülnek e mellszobrokon. A mester az ember meztelen; leikéit adta vissza p beszédes bnomzkham, álarc nélkte és kérlel,hetetlenül'. — Ugyanigy látja azonban B'ailzac-at az drót és az ember is, a mellszobrot' és az aktot,., melyek egyszerre kétféle felfogó s ban, mégis egyazon fantasztikus, kusza lélek benső énjét ..tükrözik vissza. Azonbam zae iegiigaziöb ábrázoiá &a, Rodin tegegyénibb felfogású müve mégis az <a> vdlághirü szobor, amely az dróit egy kissé groteszk üt, szokattam beáltiilásbam, mégis a 3eg- őszintéhben őrzi m>eg az utókor emlékezetében. Kissé fázósan, bines myiitoftnyaSku há- zi'Löníöséberj —, ;uneiyben hagyomiá/nyosan a iegszivesebben irta müveilt — igy látja Rodim Honoré de Bat'ziac-ot. Nem banális afflkotáis ez a mű. ez bizonyos. ViaiHóban nincs benne semmi, de semmi a ..nagy férfiú“ szokott ünnepélyes ábrázolásáról: redingot és sztereotip póz itt nem létezik. M-asszN'- fásában' is csupa erő ez a szobor. Méltán ai1- kállmaizhaltjuk 'rá Lamartine egykori mondását: ,';,A> teher, melyet hordozott, úgy látszik, erőt is adott neki.“ Ha ltodon etil tudta érni a,z eszmét egyetlen ember láng esz érnek márványba képzetesével, — az eszme a nagy tömegeik meg- mozgatásá'vali is testiét öltött fantáziájában. A Galllaiisd, polgárok monumentális csoportja uj fejezetet nyitotl rögös életpályáján. Vali idő, mikor alig -telt a mindennapi élelemre. Ilyen ínséges napokban tudta- meg véletlenül! Rodim, hogy Calais vár osia éppen emléket készüli ámítani annak a hat polgárának, akik egykor hősies önfeláldozással megmentették -a várost az angolok pusztilásá- tóll. (1437.) ■íFrcisisant krónikája meséflll- el! a hat c.,- laiisi polgár regényes históriáját és a szol>- irászt rögitön hihetlenül fel'leilkesitelte .a- léma. Felvonul képzeteiében ama: törlénielmi
