Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-12 / 287. szám

BLLEN Z fiK IV 3 J dacemlicr 12. „Az alispán kalapomba rózsát tett“ lila: 1>Ó/S.\ ENOIUv Éppen ->S esztoiideje a.niKilk hogy Bárlba MilkíhVs a nagy székely Író és pnîWtikus ■>/ léten,.'okben vivő eiÜdktM : nt a* iltspnn láhtói «áról. Ennek a vezér ci lukiunk a bekezdése igy ns61: , .Tokiul élv-e« egyetmek gyű lek-e/ite j'e'CVlli Iki Dózsa Kik írói Kotezsimegyo ai s pán székié- be. A (j-eölAs egyhangú voM. Dózsa nem llért iki a bizalom elöl, holott tudta, hogy rá ivózve ez a hizailom nem állási jeHoirl, liá­néin a kölólességetá hoevtzu «nroza-'a h Azon- bau» egyéniként inegikénle/'t'e -a trszóa'.<:nr -ki- v-âV» tagjait, hogy mines e kifogásuk az elő- teptetést visotonyok ilyen nvegzavaráislá éti" len'* Semkónók sem voil kifogása. I eltűnő módon haiigmiilyoz.'!® Dó/.« n az.| is, hogy írem keres* eal az ál'll.ilst, csalié úgy váiV-a'koz k, ha* ... közbizalom parancsoló -ag cliíkU;iltj;n ra. Er­re its él jetul kapóik Hetek múlva uj értek ezilcl iitil össze, mely más jelöltben ál kúpod o\it meg. E söreik i ró ja egyik éntek-iv öten sem véül' rtkszl. csak haMomás után tudom, hogy a:z oksö értőhöz- let m-egá'll'aipodása egyhangú volt; a máso­dik megái'aipadá.s nem vote. Ez egyel) ; H:\lnt mondiegy. Győzzön alkuieik többsége vairu. De legyen 'többsége az arna-vai ónaik, Az arravalóság megáll® pitásáhain* ne baj­lód jiMilk adoilit személvekkeV Elég körvona­lazni» az alispán munlk köréi A vármegye leim ész el es vezére az alispán Aliidig igy voll, mióta a vánnegyerén dsz-er létézilk. Ve­zér a la'll a politikai, társadalmi, -kulturális és giazdaisLVgi köz éllel- irányadó egyémnsóge ér­tendő. Tehát énlelem, tudás, iá road állni élet, pozíció, beszélő és : rák épesség, egyéni füg­getlenség, határozott jeliem, Ikúf orrott mé­zelek, közelLsmerés; ezek azon falklorolk, melyek vezérré avadjálk az embert. Ezen falk'torak mellé egyen rangúinak sorakozik az éflieE azon magy tudománya hogy báinml tud jóm az erűbe nekíkek így és a továbbiakban még igy ebben ir Ba-rCha Miklós. Aligha viatn a magyar roda- ,1 ómban szebb kőrüinirása az alispán állítás bel­ső értékéinek- ás kiülső fényének. Az ugyan­azon hónnap 3000, mikor alispánná tettem, csak az fájt, hogy mi-ncs a vármegyénefk két alispánja. hogy Csiszár Gyula is megkapja a 'maga 'teiváÜóságainak mié--tló eliiómeré^Atf Az aftispámság kü'lön-ben nem vol't újság rne- kemi Cs.iliádmnlkból már többen volllllalk Ma- rosszétk alk lírái ybiró'i-, atyám i-s volt 1861- ben Marasszék alfhirálybirája. Vetem csak­nem igyidőben Dózsa' Elek volt Marosford® vármegye aílíuspáinija. Egy páram közülünk még választótt főkirálybkák is voltaik Vé­rünkben volt ez a közhlitva'bail. Gsalkmem úgy v olkunk vele, minit a Jalkabfitaik Krassó vár- mesében. 'Hált ez olyan négy Hov-as cnagy- uir:i familia, kikből egész soroziait alispánja volt Krassó vármegyének. Bz-elk közül egyikikel 'történt, hogy sűrűn jiáir.ft át gazd-a- sági ügyekben a határom. Pompás négy ló­val1.1, huszárral a bakikon. A határ átmenet­nél a huszáír miindiannylszor csak odak-iáll- lafit a hat'árőrségmek „ Jak'a-bfi alispán“. A sváb határőrség tisztelgett és miemit a, fogat tovább. Egyszer -azonban magé helyett Ist­ván fiát küldötte. A huszár laz-onban ottt volt a balklkon. Le is ad'ha, hogy Jak®bfi Isltvámi. A. sváb őrség -mézite a fiatal gyereket, tSisztel- getlt is, de az őrpamamesnidk fejcsóválva (je- gy-ez-te meg „So jung sind schon Jakabfy“. Va1’’ahogy úgy képzete, hogy ágy nevezik u-zi a magasra tartott magyar iközhlviaitilltí. Háf már rajitam volt a Bantha Miklós ál­tali olyan ragyogóan kliizsimorozott alispán köpeny eg. Bizony nagyon kedves, de na­gyon is nehéz kőpenyeg volt. De vigasz-tal- faim magam, hogy -alkimeík az Istien Ikovatalit adi, ad esz-et ihs hozzá. Lesz. ahogy -lesz, merd sohasem volt úgy, hogy sehogyse lett volna. A nagy ánsíta’ffláoió bau-ketten tűzifán f-eLz-em dűlt) -az évszázados nóta. „Az at ispán kaJlapomba rózsát tett“ . . . Nagyon soíklszor felesengett ez a régi ma­gyar nóta. Ami mean személyt, -hanem ma­gái -a®t a« ő»l- -intézményt, az altispáira állásit ÍILetlÖe, almát nemzedékek aditalk át újabb nemz*edékelknek ,azziail1 az értessél, amit őserirok érez-fek, „mi/kór kiráTy-t vállasz-tottunlk Pest-budán“. A vérsz-erz ődésbő' öröklött n épa/kiarat rezgetit benne és vele az a soki emf ékezet, -am-itt évszáz.adok hagyományai áldoztak rája. Valahogy az alispánok -is igen sokan hozzá nőt tok az ali-spán állás ön­érzettéhez.. tEz az ön-érzet f-effliismeré&e adta Mânia T-eréziÚai császárHkirálynak ajkára], mikor Kiaunite állammiimiszterti oda utatsi-fot- ta, fhogy az alispánokkal] csínján- kell bánni!, mert a főispánnak igy úgy rangok osztoga­tása ultjáni egy-egy aranygyapjúval és más aperóbb-nagyobb ’ajándékokkal el lelhet bán­ni, de a végén -is- a főispán csak egy pár nagy do-mminm, IjószAgigazgatók, tlszfctair- lók, erdészek és más effélék, de az alllispá- nok kemény d-ereku legények, aikik-n-ek nem kéül semmi és akik mégis, a- vármegyék ma­guk, -akik sohasem kérnék, de adni 'tüdnaki pénzt, katonát, m-indent, de elég erősiek mieg is »tagsdnif min dealt. E/A -az önérz-ebet fejezi- ki iaz -a« -anekdoilia, miikor a somogyi alis-pán Schönbrunban az egyik padom pipázgatva Jié/cgt“ti a (Jlorielitéi l.'eül melléje egy kö­pi ólt kabátos öreg Jiém-el. Mesi/éUgetés-be e'ló- gyediM'k Az óreg némeil kikérdezi az öreg magvait, hogy miféle foglalkozása van. Büszkén vágja Hűi a- magyar, hogy ö So un így vármegye allis-pá n ja. Up, élet és halál felett. A vármegye el-s-ö embere, akiinek aka­rata né'lkip' nem lör-llémlieitilk stem mii azon a darab földöm*. Akinek a vérszerzödésbői]. az a-ramyhuMliilg minden in-agyar törvény ««él­teim* megadja- a jogot, hogy vármegyéje nevében még a királynak is oda moiulhas- ®on ,,Schön, schön“ — mondj® a német. — Aliikor aztán a magyar kérdi, hát önnek öreg u ráesik ám, mii a fogUlalkoztá-sai, ««eré­nyen mondja a német „Leopold Kaisen von Österreich“. A somogyi a'ispán- inéin hir'd térdre, nem kér bocsánatot. Nagy' bodor füstöl ereszt a pipájából ,s csiak úgy félvállról mond|j-a: „Andii eine schöne Besch fiii gun-g“. (Az ii» egv szii’-p foglalkozás.) Voltaik aztán liellyeVkőze' nagy alispé - nőik, ország,a szóló tekintélyek, akik re­gény a lakóikká nőtték, mint Fő"«1 vári a pes-i- megyei alispán, aki a nemzeti szinbázat ala- ]>a!iotta, Káillayá aki a magyarság egy k kin királyba volil. Volllaik t-öriénclml meviilkké vált alispánok, minit Károlyi Sándr,r, a kéisöbbi 'kuruc generális, Eszteiházi a pozsonyi alis­pán, aki a grófi és hercegi családot alapi*- totilia* legutóbb Fazekas, a peslroegyei alis­pán, aki megtagadtia a, boszniai fuvarokéit. Voltak kiMáiljóam tehetséges alispánok,. Egyke ezeknék Tliormia, MJkllős, Szilágy» Dezsőnek belső bairálijiai, Hieromynii miniszter­nek elsőrendű tanácsadójta* Sullyo*s verelü poJi'ldkus, aki eat a súlyos verettel kedélye árán f zelte meg. Elitentétben egyik elődjé­vel, a régi Dobokavármegye a', ispánja vak aki egy jó mondásért képes volt az édes ap­ját kifigurázni!. Abban az időben Dobókában nagy ur volt Boér György. Saját fogasán Becsben is járt, a'mi akkor nagy dolog volt. Gumóin azitán magával hozta a német tempókat. Még az állEaJba.it ie. G. B.-vel Georg Boer jegyezte meg. Hál ez nem tetszett sehogy sem az al­ispánnak. Egyik megyegyülésre l>ehaljitotit Boer György a négyres foglaltával Szamosuj- várra. Megállt <a megyeház előtti Az alispán ott áll, a dobokoii uratktóil körülvéve, a> vár­megyeház előlit. Hát biz & lovak egy kicsit meg voltaik húzódva a rossz útitól. Az alis­pán ráveti szemét a lovakba, a lovakon a G. B. jegyre Ugyan bátyám — mondja — minek a lo­vaira reásütni, hogy Gebe hiszen tátijuk mi úgy ős. Boér György' halálos ellensége lett- az al­ispánnak és még akikor sem békül! ikli vielte, mikor egész DoLoika téllé volt a d icsősiéggel, hogy az alispánjuk az összes báinyászszak- éélők munkáját veres benittával keresztül húzta, reá irta „csapni valóan rossz“ és kii- dolgoz'ta a dézsaknaii bánya u.jabb felitárásá- -nak egész tervezetét geoílógiai és malbemaiti- kai képletekkel, úgy, hogy mire a bizottság vissza tért. a mihniszter eTrag.adtaitlá'Stsiai] vet- tle lát és mondtai a küldöttség vezetőjének: „Elíel ej ettem önt figyel m-eztetn 1, hogy az az alispán velem tanult és a bányásza',i'r akadé- 'miiának legkiilünöbb növend'éke volt s csak azután Hanulta meg a mostam» mesterségét, de olyan ésszel, mint az övé, ez sem lehe­tett nagy dolog“. Nem. mondom, hogy ilyenek voltaik az al­ispánok, de igenis mondom, hogy voltak ilyen alispánok. Ezeknek nimbusza adfla meg a többitekn'ek is azt a mélyen a. népből gyökerezet)! 'tekintélyt, amik semmi más, eiegárm. pompás kivi tőle kihangsúlyozza viselőjének előkelő egyéniségét. A nagy párisi divathá­zak a jelenlegi sze­zonra — a következő fenséges anyagokat ajánlják L á rn ó. bársony, ciré - mousspline. valamint aus választékú jonluisie anyagot CitijfSir. General Secuicsa No, 2, (Renner-palota) I^FIQKÜZLETEK.AZ ORSZÁG KiNDEN JELENTŐSEBB VAROS/cBAbfc sóikkal -nagyobb hivatal megadni nem tudott. Hanem-, hogy a Habsburgok mennyire is­merték Aíária Terézia nyomán az -a-kiöpán' állás jelönit őségét, arró; további bizonyítékot tesz Szentiványi Kálmán esete Albrecht fő­herceggel. A főherceg vajamé alkalomból Vásárhelyre érkezett. A fogadtatásná Alilkó Mihály fökl-rálybi-ró bennifa'tij/a Szentiványi Kálmánih Alarosszék alkiráiybíróját. A leg- osztrákabb császári főherceg nők megüti' a fülét az aIkiuáilybiró elnevezés. AAT|as Kö- nigreicheler vi'lteichí Sdkllei'r-ichtes ,.Nem fenség! Könii-gsPich!*er *az első válaszitot'l tf sz-tvíise-lőj e Mairossz éknek ‘'. Igen, hát akikor alapún, ezt a válBaszitott tiisztyjgel jól ismerem, miért nem mondja magái íiiliispá-nnak? Alert :> székely alkotmány -a vármegyét széknek, az első választott -tiisztviisető:. pe­dig a 1 királybírónak nevezi.“ A főherceg némi boss-zankodássail e! akairl nézmi Szentüványi feje feíettt, ez azon­ban nem sikerült, mert Szentiványi vaterűi­vel m-a-gasabb volt. De nem szólott hozzá egéwz fogadtatás ateitt egyetlen szót sem. Ez*t a királyi szavaik szerint és nép ősd és nehéz hivalbatl'C tak-sállta nlagyon magasra Ti­sza Kálmán, aki amáko-r a miiiniiszlterla-nács- ban a minls-Z'terek már elmondo-tták iái ma­gúikét. Igen, 'igen, de vájjon mit mond hoz­zá Beöj'lhy, ® biharii alispán? Nem csoda-, hogy kivált a régebhi idők­ben az a,"«pán állásért valóságos cáaitáro- zások folytak, pedig akliior ugyancsaik nem •a hl vattaiért, hanem aiz azzál járó közbiza­lomént és ezzel kpcsola-tos közszeretetért folyt a harc. Folyt a haine azért a -társadal­mi megkülönböz-tetíett helyzetért, ami az al­ispán családját is körüilvete — m. ai’íspán- -né a vármegye első nagyasszonya voílft. Az aliepáin l'eányaiit a népdalok glóriája vette körül. S szomorú betyár legény dalolja: KIRÁLYI GYERMEKSZÁJ A karácsonyi londoni könyvpiac egyik figyelmetkeltő újdonsága Lady Cynthia Ausqirith könyve, amelynek cime: ,,A ki­rály gyermekeid Mint a könyv borítékja mondja: „Nyomatott és kiadatott őfelsé­géik legmagasabb engedelmével.“ A vas­kos kötet leírja a két kis hercegnő életét és sok-sok kedves anekdotát sorol fel. íme néhány közülük: A kis hercegnőt vasárnap délután autókirándulásra vitték. Windsorban ta­lálkoztok egy lovask'ocsival. Erzsébet nézte a fogatot, azután igy szólt: — Ahogy királlynő leszek, fontos ren­deletét bocsátók ki a lovakról. — Mi lesz az? — kérdezte az anyja. — Megparancsolom, hogy a lovakat nem szabad vasárnap befogni. Elvégre nekik is legyen egy ünnepnapjuk. A királyné nagyon vallásos szellemben neveli a gyerekeket. Minden vasárnap biblfa-olvasás van, külön hrttanleckéket kapnak és gyakran előfordul, bogy a ki­rályné magaköré gyüjlj a két gyereket és ilyenkor kizárólag vallásos zsoltárokat zongorázik és énekel nekik. Egy ízben a canterbury érsek látogatta meg a csalá­dot. Bucsuzáskor megígérte Erzsébetnek, hogy holnap küld neki egy nagyszerű könyvet. A ldslány bájos pukkediivel kö­szönte meg ezt és igy szólt: — De nagyon kérem, ne a Jóistenről szóljon a könyv, mert a Mindenhatóról már úgyis nagyon sokai tanultam. „főzte be magát“ a kis hercegnőnél, Megvasalva most visznek vármegye házára. Ablakából rámtekint az alispán leángat Szép szeméből hull a könnye fehér kötőjére, Jaj Istenem, minek is néz a szegény legényre. Alikor Baűliha Miiíklós az ő lángesze su­garaiéra arat vezércikket megírta, mélyen á;érezte arat a többszázados hagj-ományf, amíi ehhez az álláshoz hozzátapadt. Nem mond ottt! keveset, de nem is mondott sokat, hogy aztán ennek a fényes beállításnak igen solk'an ,alatta mairadtunlk, nem változ­tat item miit azon aiz érzésen, amely minket visszavisz a hégi jó időkbe, amikor: Az alispán a kalapomba rózsát tett. Most is ott van, ha eddig le nem esett Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tuli­[pánt, Piros borral, piros borral éltetem az alispánt“ I shilling zsebpénzt kapott és Barrie azzal hogy gyakran adott neki pénzt a persely részére. Amikor a „Dávid fiú“ cimü Bar- rie-darabot játszották Elisabeth Berg- nerrel, a trónörökösnő azt a kívánságát fejezte ki, hogy el akar menni a szin- házbai. — Nem neked vajó a darab — mon­dotta az anyja. — Nem is a darab miatt akarok el­menni, — hangzott a válasz, -— hanem a szerző miatt, ö az én legjobb barátom és én vagyok az ő legjobb barátnője. Amikor V. György király meghalt, a kis unokákkal közölték a szomorú gyászhirt, Margaret hercegnő sírva fa­kadt. Erzsébet is pityeregni kezdeti majd igy vigasztalta kis húgát: Nagyapa most a mennyekben van. A trónörökösnő kedvence volt James ( A jó Isten bizonyára nagyon örül neki. Barrie, a nemrégen elhunyt nagy dráma- i ~ j™.. ­iró. Gyakran volt vendégségben a kirá- J Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. o lyi családnál. Erzsébet hetenkint egy 1 kisebbségi és emberi jogok dőhareosa. Érdekes könyv jelent meg az angol királyi pár gyermekéiről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom