Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
1937-11-14 / 263. szám
r jeül". J«asa*ysB&**r ük mm» «ír ELLENZfíR ’"11 -^i*oJrnc-:nrairxar.o;r. utk'^JKaa®r»> .ifi^^ííiWE-.' ÍGY kezdődött.,. A/, dso japán r r p ü 1 ő t a in ad A s S a n g h a i ellen, amikor a japán pilóták gépfegy- vergolvói a nemzetközi részre is „eltévedtek“. A Irancia negyed szélén egy bankigazgatót ért a japánok halálos lövése. A bizottság éppen helyszíni szemlét tart. vJívcma el a Scherk arcvíz üvegen levő ki* könyvecskét. Látni fogja, hogy csak az alaposan megtisztított bőr friss és szép, c,ak ez bir az egészséges szépség von- , lóerejével. Scherk areviz tökéle- (ft tesen megtisztítja a bőrt és az \ arcot ruganyossá, gyengéddé zsássá teszi. Üvegek á d 62,103, ? 64, 300, 475 * Helyszíni riport a belgiumi ,, Lindbergh-bébiu esetéről Látogatás Vandenboschéknál, az állítólagos belgiumi Lindbergh-bébi nevelöszüleinél "Ez a ros.z &fwf3®r. ez a csúnya — Ez a „nagy daddy" Hogyan „iSRicríe lel“ a fllokzafos eredetű fils „lean“ Lindbergh ezredesi és liaupímanni? WAVRE (Belgium), november hó. Amikor először olvastam erről a fantasztikus hírről, mosolyogtam rajta. „Lindbergh-bébi él“... hányszor hallottuk már ezt a világraszóló tragikus per alatt és óta. Hányszor éledt már uj reménység a halottnak hitt kis LLndberg-fiu fol-felbukikianó „megkerülésének“ hírére és hányszor foszi- lotc ismét szerte a felvillant reménység. Amerikában huszonhét „valószínű“ és száztizen- kéc „lehetetlen“ Lindbergh-bébi jelölt szerepelt az újságokban. Néhány felbukkant Afrikában, egy f élűi cat Ausztráliában, egyet jc lezitek Japánból és az európai statisztikusok ás tudnak háromról. Vájjon csodálatos-e teli ág hogy egy uj, állítólagos Lindbergh-bébi felbukkanása már csak nehezen tud szenzációvá emelkedni és hogy maga a Lindbergh-család nem .is alkar tudni ezekről a fantasztikus megkerülésekről. Lindbergh titkárai egy levélsablónnal válaszolnak az ilyen levelekre: Lindbergh ezredes első gyermekét halottnak tekiinti és nem áll módjában ezekkel az állítólagos Lind- bergh-gyerekekkel foglalkoznia. Mi az oka tehát, hogy most, annyi év uJtán a belga lapok ismét tele vannak ennek az „uj“ Lindbergh-bébinek az esetével. Mi az oka, hogy ez az uj „eset“, amely már nem is egésezn uj, hiszen három évvel ezelőtt már foglalkoztak vele az újságok, mégis annyira megkapott, hogy az általános hitetlenség dacára magam is érdeklődni kezdtem. Mi az oka. hogy kiutaztam a Brüsszel melletti Wavreba, hogy személyesen járjaik utána ennek az újraéledt „Lindbergh-Legendának ?‘‘ Ennek a hét év körüli kisfiúnak olyan fantasztikus az élete és a története, hogy izgalmas emberi élmény megismerkedni vele, akár .. z. -kár nem, hogy Lindbergh ezredes fia. Kürnjártam nevelőszülőinél, beszéltem velük, meghallgattam azt a misztikus történetet, amelyből kiderül, hogy a kisfiú származását és valódi eredetét micsoda sürü homály fedi, ■ .csodálkoztam azokat a fantasztikus em- •ekeket, amelyeket a kisfiú adott elő szaggatót;, izgak>Üt) gyermeknyelven, amelyben az magol szavaik és az angol akcentus keverékéből egy kísérteties történet körvonalai bontakoznak ki, amely megdöbbentően emlékez tét a Lindbergh-bébi elrablásának történetére. Eltűnődtem azon az érdekes hasonlóságon, amely ,a ‘kisfiú és Lindbergh között fennáll és azzal a meggyőződéssel távoztam, hogyha Lindbergh maga látná a kisfiút, aminthogy sohasem látta, rettenetes dilemma előtt állna: elismerje, vagy megtagadja ezt a kis rejtélyes idegent, aki közel hat esztendő hányadosain keresztül egy zűrzavaros egyéniséggé bonyolódott, aki „daddy“-nak nevezi Lindberghet, ,,mammy“-nak Lindberghnét, ha fényképen látja őket, de akiről azt hiszem., ma már rettenetesen nehéz lenne megállapítani, hogy miilyen volt öt és félév előtt... A belga hatóságok a maguk részéről többször lezárták az ügyet. De mindig újból és újból kiderült, hogy az a személyazonosság, amit sikerült jól-rosszul ráaggatni a kisfiúra, lepattogotc róla és ma három évvel a „megkerülése1 után nem űrt messzebb az igazságszolgáltatás, mint tartott három év előtt: nem tudja pontosan megállapítani., kicsoda is ez a furcsa kis belga fészekbe pottyant verébfióka? * A faluban mindenki ismeri Vandenboscbé- •kat, mindenki ismeri a kis fiút, nem nehéz ráakadni a domboldalon jóküb-ejü, egyszerű házukra, de a kapun bejutni már nehezebb. Vandenboscéhkat olyan sok látogató ostromolja az utóbbi napokban, hogy bezárt kapujukat nem nyitják ki senki előtt. A vizsgálóbíró is megkérte őket, hogy ne engedjenek senkit a kis fáu közelébe, hogy a sok kérdezgetés ne zavarja még jobban össze amúgy is zavaros kis memóriáját. Nem mondhatom el, micsoda eszközökkel és módon jutottam mégis oda. hogy leülhettem a viaszosvászonnal Jeteritett konyhaasztal melle, szemben a naivul és összevisszaságban a falra szegzött Lindbergh -képekkel, a fényesre smirglizett „sparherd“ elé és meghallgathattam Vandenboschék elbeszélését. Főkép az asszony beszél,' aki töb'b iskolát végzett, mint egyszerű férje, akit csak tanúság céljából hív fel néha az asszony. A kis „Jean“ (mert biztos név hijján így nevezték el Vandenboschék a fiúcskát) ott játszik a sarokban teknősbákájával, kis kitömött kutyá- I javai és egy nagy repülőgéppel. Nem is igen j hallgat a beszédünkre, csak okkor jön lázba, j amikor ő kezd mesélni. I A ruhája (finom urifiuhoz illő matrózruha) elüt nevelőszülei egyszerű gúnyáitól. A férfi borostás munkásarca és az ai9szony jóindulatú failusi „nagymamád egyénisége csak jobban kidomborítja a kicsi urias külsejét. Ha csak ebből magából Ítélek, akkor is világos, hogy a gyerek nem közönséges szülők gyereke és hogy azr a fantasztikus történetet, amit elmondott, ezek az egyszerű emberek nem taníthatták be neki. Az asszony beszél. — A dolog négy évvel ezelőtt kezdődött. Szeptember voll, úgy emlékezem rá, mintha ma lett volna. Az újságot olvastam — ekkor még nem ezen a vidéken laktam, hanem Maiéve Sainte-Mane községben — és az újságban egy hirdetést találtam: Belga pap becsületes családnál elhelyezést keres talált gyermek számára.“ És a cim. — Nincs gyerekünk, csak egy adoptált fiunk, aki már tizennyolc éves és szeretjük a gyereket, mind a ketten, a férjem is én is, ugy-e Joseph: .szóval hát irtunk a papnak és kértük, hogy beszéljük meg a dolgot. Három hónap telt el, arnig egy szép napon beállított a várvavárt vendég. Valóban pap volt. legalább ás papi ruhát hordott és magával hozott egy kisfiút. — íme a gyerek, akiről szó vol/t, — mondotta sietősen. — Tartsák Itt, most nagyon sietek. De jövő szerdán elhozom a születési bizonyítványát. A viszontlátásra. — Én megvallom, először is a kisfiúval törődtem, olyan nyomorúságos rongyokba volt öltöztetve szegényke, hogy megesett rajta a szivem. Odakünn esett és ugylátszik, át is fázott az autóban. Teát főztem hát neki és mire a tea elkészült, odakünn berregni kezdett a motor éj az autó a pappal együtt odébbállott. —Kiszaladtam a ház elé. A férjemmel találkoztam a .kapuban. Azt mondta a pap, ne is kérdezzem a sofőrt, magyarázta a férjem-, PRÓBÁLJA KS NÁLUNK SZERENCSÉJÉT !!! Az ország legszerencsésebb iji A| J?» Jft s o r s j egy-főelá rusitója : I& IV %sa romana ™ comer? Az állami csztálysorsjáték 14-ik játéka alatt, megint a milliók és százezrek tömegét £4 15-ak gáiék «is© Sí u x á sa »ov. 15-én!!! % ______ szerencsés nyerőknek !!! Forduljon bizalommal a kolozsvári képviselethez: az könyvosztályához, Cluj, P. Unirii. Vidéki megrendeléseket is azonnal intézünk ‘ SORSJEGYÁRAK: Ví sorsjegy L. 2 @25 72 sorsjegy L. 400 7i sorsjegy L. 300 mert az úgy sem tud semmit, nem is igen beszél franciául, mert olyan vidékről való, ahol németül beszélnek. És hogy a gyerek i. német, egy előkelő ur fia, aki házas ember cs akinek volt egy szerencsétlen pillanata és innen eredt a gyerek. De hogy a felesége nem tud semmit é; ezént ne Ls nagyon firtassuk a dolgot, mert annak titokban kell maradnia. . — Ez volt minden, amit megtudtunk az első napson a kis jövevényről. — Szerencsére egy szomszédasszony felírta az autó számát. • — Hónapok teltek el ezután anélkül, hogy hallottunk volna a papról. Nem értettük a dolgot. Nyugtalankodni kezdtünk. Irtunk hát neki (mert a kocsi számából kiderítettük, hogy Lám hertz abbé Malinesból, a kocsi tulajdonosa). A levelünkre jött is válasz, de micsoda meglepetés: egy születési bizonyií vány helyett három érkezett. Hát talán egyszerű emberek vagyunk, de azt azérc megértettük, hogy ez a dolog sehogy sem rendes dolog. Megkértük hát egy plébánosismerő sünket, hogy járjon utána. Ki is derítette, hogy a három bizonyítvány közül kettő kitalálás. A harmadik piedig azt bizonyította, hogy a kisfiú egy Schroeder nevű szolgálónak a fia. Csakhogy ez a bizonyítvány sem volt egészen rendben. Mert amikor utánajártunk a dolognak és magunk is kértünk egy anyakönyvi kivonatot attól az anyakönyvi hivataltól, amely kiállította ezt a bizonyítványt, megkaptuk ezt a bizonyítványt, azonban az úgy szólota, hogy Schroeder Katalinnak született ugyan egy gyereke azon a na- p>on, amiről a bizonyítvány szólott, osak- hogy az a gyerek — leány volt. — Intünk hsát újból Lamberta abbénak. Azt irta vissza, hogy ne firtassuk <a dolgot, ment szerencsétlenné teszünk vele becsületes embereket. — De hác mégse lehetett annyiban hagyni, hiszen mégsem vállalhattunk egy kisfiút, akiről nem tudjuk, hogy kicsoda. (Mialatt beszélgetünk, többször csöngetnek az ajtón. Uj meg uj érdeklődők érkeznek, de valamennyinek csak az ajtó mögül válaszolja Vatndenbosdh, 0 házigazda, hogy nem lehet bejönni, mert „megtiltotta a vizsgálóbíró“. Csak akkor nyilak meg az ajtó, amikor a család egy barátja érkezik, egy idevaló kereskedő, igen értelmes ember, sokat törte már ő is a fejét a kis „Jean“ esetén, anélkül, hogy eredményre jutott volna. — De hát hogyan jöttek arra a gondolatra, hogy a kisfiú Lindbergh ezredes kisfia? — Ez nagyon furcsán történl kérem, me séíli most Vandenbosoh. Egyszer a falunk papjánál volt látogatóban, amikor az aszta- lon meglátott egy újságot. Ez íikkoriban :ör- ténit, amikor a Hauptmann-ügyet tárgyalták Amerikában. Jean — így nevezzük ugyani«, mert nem tudjuk az igazi nevét és abban ,a bizonyítványban, amit Lambertz abbétól. kaptunk, ez a név volt beirva - meglátta az újságban Hauptmann képét Egész lázba jött, csapkodni kezdte az öklével az újságot és kiabálni kezdett: — Ez a rossz Ez « csúnya bácsi. Ez volt az, aki bántott. És ugyanebben az újságban volt egy kép Lindbergh ezredesről iis. Erre iái képre nevelni kezdek!. — Aliiért itevetsz? — ikérdez- lie (tőle a plébános. — Ez a „nagy-4 daddy, —mondotta Jean. Ez volt az első a! kálid m, hogy arra gondoltaik Vandeinibosehék, hogy a véletlen a Limdbengh-lragédia Ikfia halottnak hip hősét jultaittia hozzájuk ... Aigner László. j
