Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-07 / 257. szám

Az ifjú Olaszország Beszélgetés a hétéves Farkaskölyökkel\ a legkisebb rangú és legfiatalabb balillával\ aki máris kész és fegyelmezett katona Mlilánó széditően hatalmas pályaud­varán ismerkedtem meg a ballilával, akinek huszadik parancsa: „Az Itáliába jövő idegenekkel légy mindig udvarias.“ A haliba térdharisnyában volt, félrecsa­pott, bojtos sapkában, fehér, széles öv volt'a derekán, fekete ingén fehér ke­resztpántokat viselt és délceg tartással cipelte a mamája neszeszerét, ramí testi arányához képest hatalmas bőröndnek számított. A balilla mamája ahhoz a fe­kete, mindig mosolygó, sokat beszélő, kövérségre hajló, de a kövérség ellen még védekező olasz asszonytipushoz tar­tozott, amelyből Délen van a legtöbb, amely mindig! barátságos és szeretetre- méltóan résztvevő. A ballila nagyobbik nővére sovány és szomorú volt és apá­cának készült, talán azért, mert Annuziá. tának keresztelték. A kisebbik nővér ve­rébhez hasonlított, örökös ugrándozásá- val és csiripelésével. S a ballikr, a csa­ládi egyetlen jelenlevő férfitagja zord férfiasságával cipelte végig a neszeszert az óriási âllomâş szürke ivei alatt, aztán le ia lépcsőn, a falak mentén, ahol pilla­natonként kigyuló fényszámok mutatják az időt s ahol a számozott pénztárak előtt (melyek mindegyikében csak egyet­len vonalra árulnak jegyet) minden to­longás kizárt. Óriás és biztos léptekkel ment a ballila a másodosztályú vasúti étterem felé s mindössze a lifteken né­mán szaladó csomagokra vetett egy pil­lantást. A vendéglőben éhes utasok et­tek farkasétvággyal a fehér asztaloknál s hely nem lévén, a balilla családjával egy asztalnál zsúfolódtunk össze. A ma­ma azonnal megismerkedett velem, spa- ghettit rendelt előételnek sok paradi­csomszósszal, igazgatta a lányait, elvette a fiától a kis neszeszert, szappant, sziva­csot és törülközőt vett ki belőle, aztán elmentek a gyerekeivel mosakodni. Friss, szappanszagu kézzel tértek vissza a gőzölgő makaronis tányérok felé s en­ni kezdtek mohón és jóízűen. Mikor megtudtam, hogy tavaly őszig milánói lakosok voltak, megkérdeztem a mamát, hogy melyik villamossal juthatok el a Domtérig. És itt lépett közbe az eddig hallgatag nagy és csillogó barnaszemü balüla s gyakorolni kezdte: „az idege­nekkel mindig udvarias légy“ kezdetű huszadik ba'lilla parancsot. Szépen odanyujtotta nekem a fényes- fedelü parmezántartót, amelynek tartal­mától olyan sürü és pikánsizü lesz a me­legvízhez hasonló olasz leves. Aztán odanyujtotta az ecet és olajtartót is s minden tárgyat az asztalon, ha szüksé­gem volt rá és ha nem is volt rá szüksé­gem. Beszélni egyelőre nem beszélt, nem tartotta férfiasnak a fecsegést, sőt kiseb­bik nővérére is rosszaló pillantást vetett, ha az nagyon sokat kérdezett. Megtud­tam, hogy ők is Velencébe utaznak, ahol a. papájuk várja őket s onnan tovább Triesztbe. Az útvonal egy volt és a vonat is s ennek az utazásnak köszönhettem, hogy megismerhettem a Farkaskölyköt, akit Bonellilnek hívtak, Pierónak ke­resztelték és ismeretlen okokból Riponak becéztek. Délután indult tovább a vonat s a dél­előtt, városnézés közben, miután meg- ’ néztem a Dom égbeszökő, kőcsipke ren­getegét, rengeteg, templomhoz alig illő, kicsit könnyed és játékos szobrát, óriás színes, száz és száz bibliai képből ősz szerakott üvegablakait, oltárainak töme­gét s kupolája széditő magassága alatt azt a hatalmas keresztet, mely mintha csodálatos módon szabadon a levegőben lebegne — a Domtéren újra összetalál­koztam a balilla családjával. Fantaszti­kus, de gyakori véletlen volt, senkit sem ismertem a nagy aktiv, siető milliós vá­rosban, Olaszország legszorgalmasabb metropolisában, csak őket s pont őket fedeztem fel a Tér közepén álló emlék­mű fekvő oroszlánjai alatt, a kőpadon. Valamennyien diót ettek, amelyet egy Balogh nevű csemegekereskedő üzletéből vettek (Milánó tele van magyar keres­kedők boltjaival s több magyar szót hal­lani itt az utcán, mint Abbáziában nyá­ron, főszezónban.) A Bonneliek mellett is milánói magyar ült, szemben a Gallé­riával, kezében a Pesti Naplóval. A vil­lamosok vadul rohantak az óriási négy- szögletes házak alatt s Pipo, a baliilla udvariasan folytatta, amit a vasúti ven­déglőben abbahagyott, most a diókat nyújtotta ide nekem, amelyeket szépen feltört és meghámozott. Aztán elindul­tunk az állomásra. Csomagjaink a depozitóban gyorsan felkerültek a mélyből, a hordár egy szíj­ra fűzte őket. Most már a Bonelliekhez tartoztam. A vonaton, egészen a Garda tó fensé­ges, halványkék tükréig a balilla ismét hallgatott. Ölt megszólalt hétéves kato- niavoltának minden méltóságával: — Egy olyan yachtot szeretnék és sok kötelet rajta és vasmacskát. Legalább huszonötöt. S aztán Veronáig újra hallgatott. Időn­ként férfiasán kiment a folyosóra, aztán visszajött, mindenféle apró szolgálato­kat tett mamájának, nővéreinek és ne­kem, ült és kinézett az ablakon, nagy, okos gyerekszemeivel. Verona és Pádua között izgalomba hozta őt egy csoport fiatal önkéntes, akik kis német zászlókat lengettek (ak­koriban tért haza a Duce Berlinből) és hazafias dalokat énekeltek a szomszédos fülkében. Azt mondta, hogy ő is sok ilyen dalt tud. Aztán megbarátkoztunk s a balilla elmondotta nekem a balilla szervezet szabályait, parancsait és érde- kességieit. így kezdte: — A legkisebb balilla a Farkas fia- rang és a farkas fia vagyok. Aztán jön a balilla, már rém nagy fiuk, két év múl­va, még hamarabb csak balilla leszek. Aztán, jön a C. S. balilla és aztán az avantgardista. Azok már egészen rém- nagv fiuk, de a legnagyobb az első ka- dett, az már egész öreg és gimnázista. Első kadett koromba vitézségi érmem lesz és autót veszek mamának, vagy ha még akkor is Velencébe lakunk, egy kü­lön gondolát, nagy fekete farokkal és hat selyempárnával. És igy folytatta kérésemre: — Hát elmondom a balilla szabályt, rém so.k szabály és mindenféle van. És parancsok és büntetések, de a legfonto­sabb az engededmesség és fegyelem, de legfontosabb a lélekjelenlét hogy az ember ne panaszkodjon, ha fáradt és borzasztóan lélekjelenlétes legyen, ha ve­szedelemben van, hogy mindenkit meg tudjon védeni. Én eztet folyton gyako­rolom, de még nem volt semmiféle ve­szedelem, pedig nagyon szeretném. Megfontoltan folytatta: — És rém fontos a bajtársiasság, meg a rend és az általános jó viselkedés. És a tisztaság. A szabályzatban is legelő­ször a tisztaság van és mindig az egyen­ruhába kell lenni, semmiféle vacak sap­kákat és blúzokat nem sziabad felvenni, mert a szabályzatban is az áll, hogy az egyenruha a legelegánsabb. Ugye? — Tényleg, Ripo nagyon elegáns. — Ugye? És a második pont azt mondja, hogy mozdulatainkban legyünk kimértek és méltóságteljesek, mert egy katona sohasem handabandázik. GyágyiShaió-g a gyengeség? Igen. r Bármi is legyen a gyengeség oka: félénk­ség, a mirigyek rossz működése vagy éppen az előrehaladott kor, egy eltalált kezelés tej- jesen újjászületést hozhair. A Reton-tablet'tak ebben a tekintetben ve­zetnek. A Reron hosszú tapasztalatok utján uj képlet alapján készült, amelyet végül siker koronázott. A Reton hatása rendkívüli': napi1 három tab etta kezeles visszaadja a nemi gyengeség­ben szenvedő férfinek fiatalos frisseségét Egy 25 paszftiillás tubus ára 98 lej. Csak gyógyszertárakban és drogériákban kap­ható. no lej előzetes beküldése ellenében pos­tán bérmentve kapható. Vezérképviselet: E. & L. Ciora, Bucureşti II. Ser. Speranţei 37, SKz ön arca sze6S [esz... ...ha ápolja és táplálja arcbő­rét. üde fiatalos és egészéges teint-t biztosit a mindennapos masszázs, amelyet mindenki sa­ját maga végezhet, az arc zon­gorázó mozdulatokkal való ütögetésével. A masszázshoz használjunk Richard Hudnut Three Flowers Skin and Tissue specialis krémet, mert ez rege­nerálja az arcbőr sejtjeit és to- nifikálja az epidermist. Hatását fokozza és kiegészíti a Richard Hudnut szépsógápoló készlet további négy készítményének rendszeres használata, amelyek biztosítják a teljes eredményt. A Three Flowers szépségá­polás, a modern nő kozmeti- Kája, mert otthon is elvégez­hető, egyszerű, nem költséges és mégis tökéletes. És mit mond a harmadik pont? Pipo kicsit gondolkozik, összeráncol­ja a homlokát. — A harmadik azt mondja, hogy a gyengébb fiukkal legyünk mindig jók és védjük őket és a nyomorékokat és bete­geket is védjük és ne engedjük őket gú­nyolni... Nem, ez az ötödik pont. A har­madik úgy szól, hogy kerüljük azokat az embereket, akik nem örvendenek köz- tiszteletnek... Igen, a harmadikban van ez a köztiszteletes izé... Mélyen elgondolkozik. — És ne tessék kérdezni a pontokat, mert úgy nehezebb sorban, én úgy is el­mondom, hogy lássa, ami rám fontos. ! Rém fontos, hogyha hibát követek el, ne f várjam meg, mig más beárul, hanem én jelentkezzek. Hogy sose játszak semmit pénzbe, ne igyák alkoholost és ne dohá­nyozzak — persze, ha C. S. leszek, mert most ebben a rangba még nem kívánja a katona a cigarettát. És nagyon kell tisztelnem a hazát és minden felettese­met és engedelmeskednem kell. — Mint nálunk a cserkészek Pipo. Ugyanilyen szabályaik vannak. — Tényleg? És nekünk az is szabály, hogy felálljunk a hölgyeknek a villa­mosban és autóbuszban, én mindig fel­álltam, de Velencébe nincs villamos és autóbusz, de a vaporetton, ami a Lidóra megy, mindig felállók, pedig a vaporetto nincs is benne a szabályzatba... És a templomba mindig csendes és ájtatos vagyok, mert az igaz hit nem rontja a katonasági méltóságomat. És a külföl­diekkel mindig udvarias kell legyek — emlékszem ez a huszadik pont. És ha külföldön olaszokkal találkozom, nem szabad engedjem, hogy idegenül beszél­jenek, csak olaszul. És méltóságteljesen kell viselkedjek nyilvános izéken, mint színházban, cirkuszban és mindenütt. És kell tudjam, hogy még más népektől is lehet tanulni, nemcsak az olaszoktól... És most tüzel a szeme: — És ha a hazámat, vagy a Dúcét bántanák és a kormányt és a fasciot bántanák, akkor minden alkalommal po­litikai meggyőződésemet kell, hogy ki­mondjam és ha nincs nagyobb ember ottan, akkor nem szabad engedjem és meg kell védenem a hazámat és a Dúcét, akinek úgy kell köszönni: Saluto al Du­ce és a római köszöntést kell csinálni, a könyököt a jobb szem elé, szép egyene­sen és kezeket ki... Ez is van a cserké­szeknek? — Nincs. Ez csak a balilláknál van, Pipo .. . Marton Lili. Fontos könyvujdonság! Dr. Dengl János : Magyar nyelvhelyesség és magyar stílus Lexikonalak, 500 oldal, fűzve 396’— lej kötve 4621— lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj— Kolozsvár. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. — Kérje a könyvujdonságok ingyenes jegyzékét. Budapesten az (VI. Podmaniczky-u. 8.) kaphat minden! Telefon: igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát! ! 9 202 — 43, Teljes kényelem, központi fűtés, állandó g 294 34. meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom