Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-06 / 256. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ

IN NUMERAR No. 141.163/1929

ARA 3 LEJ

o:!

m

vi

———

..................—.......................................................................................mi.....

Szerkesztőség és ki a. dóhevat«]: Cluj, Calea Motüor 4. szám. — Telefonszám: ix—09. — Levélem: Cluj, postafiók So. Fiókki&dóhmtal és könyvoszcátly: P. Unina 9. Telefon: 11—99,

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS

Előfizeted árak: havonta 70, negyedévre zio, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, felévre 20, eventc 4° pengő, A többi külföldi államokba csak a portókülönbözcutc. több.

ÉVFOLYAM, 25 6. SZÁM.

SZOMBAT

CLUJ-KOLOZSVÁR, 1937 NOVEMBER 6.

Pálfordulás

Kormányválság és választási harc küszöbén óhatatlanu" sok kortese’iem vegyül a ve- zérpoUUkusok beszédeibe. Ha nem nagyon kemény anyagból szőtték a íioHUkus tényét és meggyőződését, könnyen eshet népszerű- séghajli ás zásba és közhasználatba került divatos jelszavak varázsába, sőt még olcsó de- magógiáha Is. Most a nemzeti totalitás, az antiszemitizmus, kisebbségi kcl'étlenség dívik, még demokratikus helyeken is, mint Maniu lapjának vezércikke bizonyítja. Nem vehetjük szószernt ilyenkor a nagy megnyilatkozásokat és nem adhatjuk fel a reményt, hogy a választási láz lecsillapuUáva]. az Igazi meggyőződés, a higgadt mérlegelés és a nagyobb igazságra való törekvés költözik vissza egy-cgy vezérpoiiUkus lekül elébe és szellemébe, mindamellett meg kell döbbennünk, ha most lorga Miklós magatartásának gyökeres változását látjuk. Ez a ki- vit'ó tudós, szellemes újságíró, érdekes politikus hatalmas ívben kanyarodik el eddig vallóit közéleti religiójától. Visszanyúl kora ifjúságához, amikor szenvedélyes antiszemita volt és magyarellenes. Most beszegöriött a szé'ső jobboldali áramlatok jelszavaihoz és törekvéseihez. Aki egyre több megértési fejezett kj nemrég a kisebbségek iránt, a most javuló légkörben a dunai egyezmény és a kisebbségi jogvédelem körül egyik legfőbb reménységünk volt, a kulfurljga köz gvUlé'ér: mondott beszédével legélesebb ellenségeink sorába lépett, ö akarja folytatni és befejezni a harcot, amelyet Vajda numerus valachicusávai megkezdett, a kormányzat a munkavédelmi politikával tovább fejlesztett, a szélső jobboldal még tökéletesíteni próbált, de ma már valamennyi szép lassan hideg borogatássá’' csillapítja álláspontját, mert a világhelyzet Itt a Duna-ine- deneéhen a józan megértésre és az össze- munkálásra buzdít. Sajnos e percben a szélső határvonalon lorga áll a vihariól lengő szialkáDla'., mint egy helytelenül megszállt apostol.

lorga a románság „gazdasági felszabadi- fása‘‘ érdekébe» tör lándzsát, ami történelmi valótlanság kihegyezése voltakép. Abban a téves hitben ringatózik, hogy minden kisebbség, kivétel nélkül, zárt arevor.a iba egye- sü'leit letöri a román elem felvirágzását és gazdasági tekintetben valóságos kisebbséggé züüeszti le. Erre csak honiéri hahotával felelhetnénk Kétségtelen lényeiket sorakoztat fel, mikor megdöbbentő képei fest egyes falvak nyomoráról, egészségügyi pusztulásáról, tanulat'ianságáról és niüveletleoségéről. Csakhogy ezt a kisebbségek területén is meglelheti és semmtesetre .sem a mi rovásunkra írhatja föl. Hogy Hesszarábiában és Bukovinában a városok még nem tiszta románok s az erőszakos romanizácásnalk ellenállának? Ez tény, de rajla csak a türelmesen várt idő segíthet, mint 'ahogy az más országokban Is Így történt. .Meg kel’< érteni, bogy a kisebbségi réteg ragaszkodik lényegéhez, amit valamikor lorga is jogosnak minősített és védett. De az már bizonyán* hamis létei, ha városokban és nem a falvakban látja, mint ahogy máskor cselekszik a tajtékzó apostolok Is, a román hatalom és erő Igazi forrását. Hál nem igaz, hogy a románság igazi lényegéi a 30 száza’ékos földmiivesö- réíeg jelenti. Jogos törekedni román polgárság kiképzésére, nem vitatjuk el, de idő keli erre is és nincs fejlődés, amit mesterségesen lehet eUíhajszolni. „A mi „Üdvözítő Jézus Krisztusunk“ az irredenta magyart és a hit prista szászt és a nacionalista oroszt a mi oldalunkra nem vonzza. A mi mézünkkel nem foghatók meg ilyen legyek, nem eléggé édes ilyesmire, ők édesebbet találnak másutt, ott, ahol megszokták, hogy az ő régi mézükből nva ^kodnak“, ily festői, de valóran vádakat hangoztat. Nagyon eluia- ifidotlnak festi népéi és azt mondja, hogy millió műveletlennel szemben m'lnd az egyes támadókért?* kisebbség szálkádulSauul tovább fejlődik» keresztény és zsidó. Mindez összetart; nincs szász, aki ne fogna össze a másikkal. r.i^es magyar se más és minden zsidó mögött ott áll az egész fajta. Ha ez igaz,

A kiienchatalmi értekezlet újra kísérletet tesz Japán és Németország meghívására

Hosszú tanácskozásra készülnek Brüsszelben. ■* Delbos és Eden ma elutaznak a belga fővárosból. — Genfi mintára albizottságokat küldtek ki

Anglia kereskedelmi ügynökök kinevezése révén diplomáciai kapcsolatba lépett a spanyol nemzeti kormánnyal

.4 kiienchatalmi értekezlet, mint előrelátható volt, nehezen halad előre. A konferencia már az albizottságok módszerénél tart, ami genfi tapasztalatok szerint nem jelenti a tárgyalásra került ügyek haladását. Egy nyolcas albizottság azzal foglalkozik, hogy a német visszautasítás

! ellenére is módot találjon a berlini kormány részvételére a kiienchatalmi értekezleten. Egy másik albizottság, melyet egyelőre csak kiküldeni készülnek, a tokiói kormánnyal fogja keresni az érintkezést és tisztázni akarja a feltételeket, melyek mellett Japán előzetes visszautasítása ellenére is, hajlandó képviselője utján megjelenni a brüsszeli tanácskozáson. A tapogatózás még meg sem indáit s a japán hivatalos távirati ügynökség már előre jelenti, hogy a tokiói kormány a hozzá esetleg eljuttatandó újabb meghívást is vissza fogja utasítani. Berlinből a brüsszeli értekezlet alighanem ugyanilyen, választ várhat. Bár a tervezett lépésekből 'nyilvánvalónak látszik, hogy Brüsszelben az értekezlet elhúzódására számítanak, a japán kormány sietősen adott előzetes válaszából ítélve mégis valószínű, hogy az értekezlet elég gyorsan a döntő kérdés elé kerül: megpróbálkozzék-e megtorló rendszabályok alkalmazásával, vagy beérje a komolyan ma már alig vett erkölcsi tiltakozással a közösen létrehozott szerződés megszerzése ellen?

A dilemmának megfelelően mind jár l a: értekezlet megkezdésekor két irány kifejlődését lehet látni. Egyik óvatosan akar élőit", ladni, gondol a kétségtelenül nagy és kiszámíthatatlan hatású nehézségekkel és minden lehető módon a kiegyezéses megoldást keresi. Másik, amely mögött sok tekintetben az előbbi megoldást kereső kormányok közvéleményei is állanak, arra a: álláspontra he■ _

lyezkedik, hogy Japán eddigi fellépésével nemcsak a kilevchatalmi szerződést sértette meg, hanem veszélyezteti a világbékét is, énért olyan gyökeres rendszabályokat kd!

1 ellene alkalmaznij amelyek lehetetlenné teszik támadásának további folytatását. A fen! említett két bizottság kiküldése arra mutat,, hogy eddig az első álláspont győzöd, «mi ickiidoe, hogy Norman Davis és Ede" beszédei is ilyen értelemben szólották, előre is biztosnak látszott. Most az a kérdés, hogy mi lesz, ha — ami valószínű — a bizottságok tevékenysége eredménytelenül végződik. Elfogadja-e Amerika és Anglia a: őket kivételes súlyosan érdeklő kérdésben, hogy a lármás keretek között összehívott érteke:1 et csak a béke csendes óhajával és a japán lépések elleni platonikus tiltakozással végezze be a munkáját? Nem az e a céljuk, hogy a szélsőségig megkísérelt békés lépések Japán által való visszautasítását bizonyítsák a világ elölt, mielőtt erélyesebb elhatározásra ■szánják rá magpkett? Az előbbi megoldás ugyanis annyira nevetséges volna, hogy elkerülhetetlenül számítani kell a második lehetőséggel. melyre azonban egyelőre semmiféle jeiböl ne.m lehet következtetni. Az értekezleten mindenesetre élesen szemben áll már mostan a szovje’lorosz és olasz álláspont. Litvinov szerint a brüsszeli tanácskozás a Népszövetség fennhatósága <dalt dolgozik. Aldobeandi gróf olasz delegátus ezt a felfogást határozóitan kélségbevonja és a kile nr hatalmi értekezletei független tanácskozásnak kívánja tartani. Edén. Delbos és Norman Davis igyekeznek nem nyilatkozni a kérdésben. Eden és Delbos, hir szerint, közelebbről el is utaznak Brüsszelből, ami arra mutat, hogy a tanácskozások hosszú tartamával számítanak.

A másik nemzetközi értekezlet, a londoni benemavcitkozási tanácskozás, ma színién ülést ia.iioU. Anna/.’ ellenére, hogy ezúttal is nyilvánvalóak voltak az ellentétek és mindegyik delegátus megmaradt régi pozíciójában, megegyezést vagy legalább is látszat-megegyezést hoztak tétre. Megbízták az

értekezlet elnökét, Plymouth lord angol külügyi államtitkárt, hogy az önkéntesek visz- szahivása érdekében lépjen érintkezésbe a kél spanyol harcoló féllel.

A nemzetközi politikai élet szenzációját azonban a spanyol nemzetiek angol részről való elismerése képezi. A; alsóház tegnapi ülésén ez a kérdés szóba is került. Az ellenzői, a kérdések pergőtüzét zuditot'a Chamberlain miniszterelnökre. Az első felszólaló, Attlee őrnagy, a munkáspárt vezére volt, aki megkérdezte, igaz-e, hogy az angol Kormány el határozta, hogy ténylegesen elismeri Franco tábornokot. Chamberlain miniszterelnök igy válaszolt: — Örömmel ragadom meg az alkalmat a helyzet tisztázását" Nem szándékszunk változtatni a spanyol küzdöfelekkel szembeni eddigi álláspontunkon. mely a benemauotkozási egyezményen alapul. Számol mink kell azonban az angol alattvalók kereskedelmi érdekeivel kapcsolatos kötelezettségeinkkel, melyek egész Spanyolországra kiterjednek. beleértve a Franco tábornok kezében levő területeket és kikötőké'! is. Ezeket az érdekeket nem lehet az eddig szokásos módszerekkel megvédelmezni. Tárgyalásokat kezdünk annak érdekében, hogy a: angol kormány és a salámancai kormány egymáshoz úgynevezett ügynököket nevezzenek ki a kereskedelmi ügyek intézésére. Ezek az ügynökök nem kapnak diplomáciai jogállást. Kinevezésük nem szorul '•'< többi nemzetekkel való megtárgyalásra, Franciaországot azonban állandóan tájékoztatjuk a helyzet fejlődéséről. Attlee őrnagy újabb kérdésére, hogy ez nem jelenti-e valójában a spanyol nemzetiek elismvését. Chamberlain miniszterelnök igy válaszait: — felfogásom szerint nem.

Bizonyos nyugtalanságot okoz külpolitikai berkekben tekintélyes angol és francia la- pokii"ik Danzigból érkező hire is, mely szerint Németország komolyan készülne arra, hogy rövid időn belül birtokba vegye a sza bad-várost. A hírre a danzigi nemzeti szo(Cikkiink folytatása az utolsó oldaloui

csak a kisebbségi védekezés szükségletéből ered. Amikor Németország és Olaszország példáját idézi, szintén igazságtalan forrón szeretett saját népével szemben, amely 18 év alatt aligha érhetett el ezek magaslatára. A törté ne lem tudósnak tudnia kell, miért néni.

A véletlen,ségtől függetlenül természetesen lorga szükséges célokért is hareol és i'yen- kor igen rokonszenves, például amikor a kulturJiga elsőrendű feladatának rögzíti le a gazdasági alapépítmény megteremtését, hogy ezen emelkedjék ffe! majd a nagy művelődési alkotmány. Vállalkozásokat keli lé- tesHeni. mondja, hogy a liga pénzhez jusson, amivel a kereskedelmi és ipariskolák végzettjeit támogatják. Hasonlót a vasgárda is hirdetett nemrég. Az erkölcstelen államtól nincs mit várni, mert ez u politikailag érdekeitek, a választás ügynökök anyagi ellátója — kiáltja és rögtön hatalmas antiszemita kirohanást rendez, mert a versenytárgyalásokon a zsidók jutnak eredményhez. Érthető, ha hívei kiadták a jelszót: ,.ne vásároljatok idegenektől", vagyis a kisebbségektől. Mondjuk cl a többit? Fölösleges. Részletesen vitázzunk? Föüsloges Sőt, világért se sz-áUijTik perbe lorga jogoft nemzeti érzéséből fakadó tételeivel — pedig csavarássá teli elnök — ama tételekkel, amelyek a román elem vezető szerepét, jó'étéf, nemzeti gondtalanságát kívánják biztosítani. De joggal kérdezhetjük, hogy nimesen-e meg a sors jóvoltából és a tömegek erejéből mindez máris és amennyiben nincsen meg az igazságosan kívánt mértékben, vájjon kisebbségek okozzák-e vagy az az egyenetlenség és hiány, amely a kormányzati rendszerek vagy a társadalmi élei fogyatkozásai következtében keletkezik? Ebben a gazdag

országban egy jóra Hivatott többségi nép és jóra vak» hivatnttságát már sokszor bebizonyító minden kisebbség együttesében a serkenti) szellem és gazdasági versenyen túl semmi szükség az élet-lialálharc harsonáinak meghívására s az egymás iránti gyűlölködés fel tüzelésére. Itt mindenki igen jól megélhet és megférhet egymás me'Jett és senki sem kivánhatja jogosan másnak alá- meritését, ha sehonnan sem indítják meg a sz-ent Rfrtalan-éji elveket és eszközöket. Most a régi nemes lorgára hivatkozunk. Nem hirdethetünk egyebet, mint hogy mindenki önmagáért és a másikért szabadon és a társával vállvetve dolgozzék nemzetiségi különbség nélkül. Akkor igazi béke. boldogság, jóiét, szeretet derülhet föl, amelyben a többségi nép vezérkedése nyilvánvaló s a kisebbségi nép hűséges közreműködés* természetes dolog.