Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-30 / 276. szám

BELBNZfiK I 9 3 7 november 3 0. Magyar fiu Abesszíniában Tónim József végigharcolta az abesszin háborút PÉCS, november hó. Három nap óta nagy uz öröm '/ egyik Kelsör.áavlv.u utcai bériiáz. háMnestcrlaikásá- lun. Kőt ós fielesttcaidoi távollót lilán cgós/- m'P'.h'h hazaérkezett Afrikából Guiseppe lo- nini pécsi fiatalember, a 41. olasz gyalagez- ■ o<l vitéz káplárja, aki elejétől eéyty rész'tvett a: ot<rs:-abesszin háborúban, meg h sebesült és bál or magat^ar fásáért há­rom kitüntetést kapott. Giuseppe Tonini 1932 nyaráig édesanyjá­val élt Pécsett. Itt születelt Pécsett magyar, szülőktől, nagy nagyapja, oki Olaszországból került a Mecsek aljára, adoptálta és így a fiú olasz állampolgár lett. Előbb újsága1! us volt, ma jd egy (kenyérgyár­ban dolgozod, öt évvel o/«lött, amikor busz- esztendős lett, értesítést kapott a budapesti olasz követségtől, hogy mint olasz állampol­gár jelentkezzék katonai szolgálatának telje­sítésére. Tonini ekkor hitta meg először Ohiszorszfr got. Pistojában a 81. gyalogezredhez vonult be és hét hóiHipig szolgált. Ez.idö alatt járt Hómú- bam, Udinében, Firenzében, Bolognában és mint kiképzett katona szerelt le. Újból haza­jött Pécsre, de ekkor még álmodni sem mer­te, hogy két év múlna Kelet Ajrikába kerül és vérét hullatja hazájáért Életének erről a nagy fordulatáról már maga Tonini beszól: Afrika mindig izgaita fa^fűziámaf — 1935 április 17Jen levelet kaptam a bu­dapesti olasz követségtől, hogy azonnal utaz­zam fel hozzájuk. A követségen megkérdez­ték, hogy akarok-e újból szolgálni, mert ha nincs kedvem, nem kell ujból kato­náskodnom Kértem besorolásomat, mert szerettem a ka­tonaéletet és nagyon jó dolgom 'volt első kiképzésem alkalmával is. — Mikor indult el Pécsről? — Még abban a hónapban. Bolognába ke­rültem a 35. gyalogezredhez. Két hónajpig n*agygyakor!aton vettem részt, majd parancs, nokom közölte velem, hogy nem akarok-e Afrikába menni, mert minden ezredtől 35 embert levisznek Líbiába. Afrika mindig izgatta a fantáziámat és azonnal jelentkeztem. Persze ekkor még nem is hallottam az olasz- űbesszim háborúról. Szeptemberben beosztot­tak a 4-1. gyalogezredhez és Genovából elin­dultunk Afrika felé. Tonini közben előveszi olaszul irt napló­ját, eredeti fényképfelvételeit és úgy mesél élményeiről. 1935 karácsonyán Bengasiból behajóztak bennünket a Principessa Marie-ra és Mas- suuáben kötöttünk ki. Marebnél találkoztunk először az abesszínekkel. Egy 35 ezer főnyi fekete hadsereg be akart keiriteni bennünket, de nem tudták végrehajtani tervüket és visz- szahuzódtak. Mi utánuk nyomultunk és En- degergisnél egy homoksivatagban ütöttünk tábort. Ft azonban még az a bessz in éknél is veszedelmesebb ellenség támadott meg ben­nünket: Ezer és ezer vipera rohamozik meg sát­rainkat és tisztjeink parancsára egy hatalmas hegy alján vertünk uj tábort. Elmondja a 25 éves fiatalember az újsá­gokból emlékezetes nagy’ csaták történetét, felidézi a máT feledésbe merült városneveket: Tembien. Aksum. Makalle, Arabaradam és hol magyarul és hol olaszul mesél az abesszi- nek elszánt hősiességéről, az olaszok párá­ján technikai felkészültségéről és csodálatos kitartásáról. HÁZAM LESZ, FÖLDEM LESZ Iratai közül előszed egy diszes okmányt, amely Mussolini aláírásával igazolja, hogy Gui- seppe Tonini vitézül végigharcolta °z abesszin háborút. Lelkesülten beszél a Dúcéról és arról a sze­rétéiről és megbecsülésről, amelyben része volt. 5a> £\efccttb&rgtf<f? - Seutfa Cageblatf Gründungsjahr 1S74. Die politisch führende Stimme der Deut­schen Volksgemeinschaft in. Rumänien Das beste Nachrichtenblatt und werbe­kräftigste Anzeigenorgan Zuschriften wegen Bezug und Anzeigen- Veröffentlichung an die Verwaltung des vSiebenbürgisch-Deutschen Tageblattes■' Sibiu, Strada Regina Marii 25. Bucureşti III.,. Bulev. Dacia Nr. 15. — Es most idehaza mihez kezd? — kér­dezzük. — Csak a tavaszig maradok itthon, azután vims «átmegyek Abesszíniába. Egy két esztendeig még katonai szolgálatot teljesítek, remélem, hogy sikerül bekerülnöm a tiszti tanfolyamra. Ha leszerelek, akkor telepes leszek. A/ olasz, állam, mindazoknak, akik i észtivet­tek a háborúban, elősegíti a települést. Ilázat, földet és családalapitúsi kölcsönt ku\pnak. Ti­zenöt évig a termés 'felél be ke'l szolgáltatni az államnak és utána a ház, a föld, minden telepesnek a saját tulajdonába megy ért. Az édesanya könnyes szemmel hallgatja fia nagy elhatározását. — Talán sohasem látom többé a fiamat — mondja —. viszont az is nagy megnyug­vás, hogy biztosítva látom a sorsát. Úgy lát­szik, hogy szerelik a Józsit, mert két és fél év óta, amig a háború ban volt, a budapesti olasz követség minden hónapban 40—50 pen­gőt küldött segélyként és havonként csoma­gokért is kaptam, cukrot, kávét, mindent, amire a háztartásban szükség van, de még ruhaneműt is. Amikor elbúcsúzunk, Giuseppe Tonini fa­siszta módon magasba lendíti a karját és nevetve inon dpi: — A viszont látásra Addis Abebában... (KB) Ujjlenyomatot akarnak készíteni Anglia egész lakosságáról LONDON, november 29. Nagy feltűnést és izgalmat keltett az a hir, hogy a belügyminisztérium állilólag ujjlenyomatot akar készíttetni Anglia egész lakosságáról. A tervnek élénk ellenzéke van. Ezek felhábo­rodással utasítják vissza a kormánynak azt a szándékát, hogy Anglia népét gonosztevőkké bélyegezze. Véleményük szerint Amerikában helye lehet ilyen intézkedésnek, .Angliában azonban szerencsére nincs rá szükség, mert nem sc.aporodott annyira el a bünö:és_ De La Bere képviselő interpellációt jegyzett be a belügyminiszterhez, vájjon tényleg szán­dékában van-e az általános ujjlenyomatíkény- szert bevezetni? A közeljövőben valószínűleg megalakul az ..ujjlenyomatellenes szövetség“. Írországban a felizgatott falusi tömeg pap elé hurcolt egy csinos városi leányt Térdre kényszeritetíék és esküvel fogadtatták meg vele, hogy soha többé nem vet szemet házasemberre LONDON, nov. hó. Középeurópai krónikában is méltán helyet foglalhatna az <a különös kaland, amely miatt Írországban becsületsértési és kártérítési pert indított egy Mary Sto­kes nevű csinos fiatal leány. Az ügyet most tárgyalta Bailina város bírósága. Miss Stokes éveken át Londonban élt és amikor megjelent Geesalaghban, eb­ben a kis nyugatirországi faluban, ahol nővére kórházi ápolónő volt, a falu né­pe rossz szemmel, gyanakodva nézte a városias elegánciáju csinos leányt. Azt kezdték róla suttogni, hogy Londonban erkölcstelen életet élt s jó lesz vigyázni, mert bizonyára meg akarja majd ronta­ni Geesalagh egyszerű, becsülets lakos­ságának a nyugalmát is. Ettől kezidve árgus szemekkel figyelték minden moz­dulatát. Egyszer, amikor nővérét meglá­togatta, hazafelé tartva, egy Henegham nevű nős ember felvette az autójára. A derék falusiak ebben már a suttogva ter­jesztett gyanúsítások teljes igazolását lát­ták. Csakhamar izgatott tömeg verődött össze, amely útját állta az autónak. A botokkal hadonászó tömeget egy McDo- nagh nevű 42 éves helybeli gazda ve­zette. A nép megrohanta a kocsit és kirán­gatta az autóból Heneghant, a házasem­bert, aki a falusiak szerint nyilván útban volt, hogy hűtlen legyen a feleségéhez. Miss Stokes nem tudta, mi lehet ennek a tömegtámadásnak az oka. Rémülten kiugrott az autóból és menekülni kezdett. 1 A tömeg azonban utánavetette magát, el­fogta és visszavitte az autóba. Ekkor He­neghant is visszaültették a kocsiba és kény szeritették, hogy hajtson a belmul- leti plébániára. A leányt behurcolták a templomba, térdre kényszeéitették a pap előtt és es­küvel meg fogadtatták vele, hogy soha többé nem vet szemet házasemberre. A tárgyaláson Mary Stakes sírva pa­naszolta el, hogy a megvadult tömeg szidalmakkal árasztotta el és azzal is fe­nyegették, hogy orvosi vizsgálatnak vetik alá. Mc. Donagh vádlott beismerte, hogy ő volt az, aki a tömeg élén elhurcolta a leányt, de tagadta, hogy becsületsértö kijelentéseket tett volna a lányra. A különös ügy egész Írországban nagy megdöbbenést keltett. A biróság a tár gyalás lefolytatása után 75 font kártérí­tésre Ítélte Geeselagh falu erkölcseinek energikus őrét, Mc. Donagh gazdát. Kertészek! Gazdálkodók! Szőlőtermelők! nélkülözhetetlen olcsó szakkönyveí Urbányi: A gyümölcs­fák betegségei. Hora Jáaes: A gyümölcsfák nyesése, Jécsai László: 3 •^ 4 Hogyan készítsük el kC§Cw& virágos kertünket, Sántha László: A szó- ROSCSem&eÍ&il 15 kártevői. Horn Já­nos : Törpefák és alak­fák nevelése és nyesése. — Biró Géza: A szőlő metszése, A lugas szőlő. - Osztrovszkyné: A folyé­kony gyümölcs készítése. Györffy: A gyümölcsös rovarkártevői. Horn János: Almatermesztés. Horn Já­nos : Körtetermesztés. Horn János: Szilvatermesztés. Biró Géza: Sző­lő, must, bor. — Kaphatók a; EÜLENZÉiá üönyvoszlálQááiaií Cluj-Kolozsvár. — Vidékre atí i- véttel — is azonual száll tjnr 36 HARSAMYI ZSOLT Három bunda Ezt a történetei amerikai magyarok tói hullottam. Amerikai magyaroktól A történet hősét nevezzük Geszterédy nek. Nem fyy hívják, de azért odoui ön haluümulug ezt a nevet, mert kétsnlvafái yentry-ivadék, abból a fajtából, amely az uj idők bajai közepette sem tanult meg dolgoztai, csak éppen lendületét, ke délijét és könyelmüséyét hozta át maga ual u világháború nagy határvonalán. Az ily tulajdonságukhoz szükséges ezer háld, ott maradt a régi világban. Hogy mit müveit itthon Geszterédy, azt már nem tudom pontosan, de való milyen görbe dolgot követett el, amely nem ütközött éppen a büntetőtörvénybe, de mindenesetre olyan közel járt a kri­minalitáshoz, mint ahogy a takszi siklik el az autóbusz mellett a Lánchíd oszlo­pai között. A csailád jónak látta, hogy Geszterédy kimenjen Amerikába szeren­csét próbálni, összeadták neki az úti­költséget, hajóra tették. Kiment. Találkozott odakinn egy hajdani isko­latársával, Erdős nevezetűvel. Ennek volt munkája valami bankcégnél, szorgalmas és józan ember volt, azonfelül jószivü és mindenkép segíteni igyekvő. Geszterédy nagyon megörült neki, mikor találkoz­tak. Elvitte a Junshine-vendéglöbe va­csorázni. Erdős váltig csodálkozott ezen, mert ez a vendéglő igen drága. De hát ha Geszterédy ragaszkodik hozzá, jól van, menjenek oda. Odamentek. Geszterédy rendelt. Válo­gatott finom ételeket, jó bort. — Nézz oda, — mondta Erdős — a szomszéd asztalál eszik három ur. En­nek a vendéglőnek főrészvényesei. — Úgy, — mondta felfigyelve Geszte­rédy, — nem volnál szives, bem.utatni nekik? Pár perc múlva már együtt ültek öten. Geszterédy pedig egy órán belül elkáp­ráztatta a három urat angol nyelvtudá­sával és ételek-italok inyenci szakisme­retével. Azzal váltak el, hogy Geszterédy másnap estére meghívta az egész társa­ságot vacsorára. A lakására. Hogy majd összeállít nekik egy vacsorát, azt aztán megnézhetik. Igen nagy barátságban vál­tak el. Távozáskor Geszterédy hanyagul odaszóht Erdősnek: — Nincs nálam pénz, fizesd ki a számlánkat, holnap este úgyis nálam eszel, majd megadom. Erdős fizetett. Eszébe sem jutott rossz­ra gondolni. Másnap este a meghívott vendégek be­állítottak a megadott címre. Geszterédy elragadó nyájassággal fogadta őket, majd igy szólt Erdőshöz: — Szórakoztasd az urakat, nekem most egy jó félórára vem szükségem, mig a vacsorát előkészítem, mert mindennel sajátkezüleg akarok foglalkozni. Azzal ellti\nt. Egy félóra múlva előke­rült. Kerekes asztalon egy alkalmi pin­cér betolta a vacsorát. Remek vacsora volt, a vendéglői főrészvényes urak ára dozva esküdöztek, hogy soha ilyen mes­terien összeállított, agyafúrt módon íny­csiklandozó, művésziesen kitűnő vacso­rát nem ettek. Aztán jó későn végre szedelőzködni kezdtek. Az előszobában kellemetlen meglepetés várta őket: a három főrész­vényes bundái eltűntek. Három pazar, drága prémes bunda. Csak az Erdős sze­rény télikabátját hagyták ott. Nagy izga­lom, káromkodást kellemetlenség. Nyil­ván betörők látogatták meg az előszo­bát, mig ők vacsoráztak. — Semmi baj — mondta Geszterédy. — Nekem nagyszerű összeköttetéseim vannak az alvilággal. Bundánként húsz dolláromba fog kerülni. Holnap meg lesz a három bunda. A főrészvényesek most már mértékte­lenül bíztak az elragadó Geszlerédyben. Átadtak neki fejenként húsz dollárt. Másnap reggel csakugyan ott volt mindegyiknek a lakásán q bunda. Ami­nek a megoldása nagyon egyszerű. Gesz­terédy vacsora-előkészítése örve alatt gyorsan zálogba csapta a három bundát. A pénzen hazahozta az előre kialkudott vacsorát egy jó étteremből. Még Erdős­nek is megadta az adósságot. A hatvan dollárból reggel visszaváltotta a bundá­kat. Mindenki boldog volt, mindenki el volt tőle ragadtatva, senki sem veti er.zre semmit. Még aznap szerződtették az elragadó cm bért üzletvezetőnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom