Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
1937-11-28 / 275. szám
mLLBNZBK 19 3 7 november 2 8. MacDonaldot Az angol király is képviseltette magát a temetésen 1 ONDON, novcmlx'r 27. Péntek délután kímc lnk cl Londonban Raiusay MacDonald vall angol mini.s/.k-rol niVk holttestót. A hideg 'is a süni köd olle nére tuit-aaiui.s tömeg gyűlt össze a wes'l• minstei'i apátság szókesegyl»á/<i elölt., melyben .1 gyászs/erlarlá.s végbement. VI. (jyörgy í királyi a gloueovleri herceg képviselte a te I ne lésen. Jelen volt CihanilnerLaiji miniszter elniiök vezetésével az angol kormány valti mennyi tagja. -A koporsót az angol nemzed zászló bori lot la. CAUROM-ÁRU MINŐSÉG.ÁRU fill II |Alf w K rjen mindenütt ^ II Ip y hó- és sárcipót 1 álR© SÁiDOii .4 Lisel l>ségi magyar nevelés problémái A nevelés történet tanulság» szerint népi és egyházi közösségek nevelési célja és adott történelmi helyzete között mindenkor meg voll uz összefüggés. Ez az összefügg! s annál szorosabbá vált, minél súlyosabb volt az illető közösség történelmi helyzete és minél nehezebben megvalósilludó céljai voltuk. Ilyenkor az illető nép vagy egyház vezetői mindig igyekeztek megtalálni azt a módot, mellyel a közösség eszményei és céljai i nevelésen keresztül átmentek az ifjúság leikébe és innen az egész közösség öntudatába. Valahányszor a közösségi oéloknak a nevelés céljaival való ilyen összeegyeztetése, — sokszor teljes azonosítása — sikerült, u szóban- forgó közösség egyedei nagy dolgokat vittek véghez és népüket vagy egyházukat át tudták vinni a legveszedelmesebb sorsfordulón is. Viszont ha áz adott történelmi helyzet és a nevelés között nem sikerült kiépíteni ezt a szoros összefüggést, azaz a közösség céljai és eszményei távolestek a nevelés céljától, akkor az illető közösség törekvéseit legtöbbször katasztrófái is sikertelenség kisérte. Mindkettőre bőségesen lehet 'példát találni a történelemben. Egyik legvilágosabb példát az öskeresztyén társadalom szolgáltatja. Köztudomású, hogy ezt a társadalmat a római altom háromszáz esztendőn keresztül minden eszközzel szEt rombolni próbálta. De az üldözés minden erőfeszítése kudarcot vallott az .őskeresztyének kitartásán és belső erején, melyet hitükből nyertek \e vei őstörténeti szempontból kétségtelen. hogy az üldözött öskerosztyének elsősorban tízért tudtuk megmaradni és kitartami, mert a kér. Ikatechéta •is költik ha ír, a kér. egyházukban és családiban kitiinö kereszty. n közösségi nevelést kaptuk. Ez a nevelés felkészítette őket az iildözé- sekre, lelkileg és gyakorlatilag egyaránt s igy mikor elkövetkeztek a nehézségek, a keresztyének nagy többsége meg tudott azokikul küzdeni. Ugyanilyen tudatos közösségi nevelést látunk a reformáció és ellenreformé ció koraija n. A reformáció lendületéi a legtöbb helyen az a jól megszervezett közösségi nevelőmunka biztosította, -melyet a reformă torok u szószékről, az iskolákból irányitól tak tíz újonnan kialakult protenstáms társadalom megneveBése érdekében. Viszont a katolikusok szintén egy nagyszabású nevelő munkával állították meg o reformáció lendületét, mikor az ellenreformáció korában kitűnő jezsuita iskoláikban és egyháztárs;i dalműk keretiében megkezdték azt ti hatba tós kai. közösségi nevelést, mely olyan sok jól felkészített embert állított az ellenreformáció szolgálatába. A felsorolt példák eléggé bizonyítják, mennyire szükséges kiépíteni a szoros összefüggést egy közösség történeti helyze'e, céljai és ,1 nevelés között. A mi esetünkben mos!' mÜr az a kérdés: meg van-e ez az összefüg gés a kisebbségi sorsban lévő magyarság helyzete és céljai, valamint a kisebbségi ma gyár nevelés között? Ha nincs meg, mi en nek az oka és hogyan lehetne azt megszüntetni ? .4 7 Isii 3 Ia⻩Iâli3iai érdeklődés legyében - - Az impériumváltozással kisebbségi helyzetbe jutott magyarság vezetőének szükségképen kellett gondolniuk egy olyan nevelő- munka. megszervezésére, mely a megváltozott helyzet nehézségeire felkészíti és ráneveli ifjúságunkat és népünket. Ez a munka csakhamar meg is kezdődött az egyházukban s -a magyarnyelvű felekezeti iskolák szaportását és megtartását minden magyar egyház egyik legsürgősebb feladatának tekintette. A magyar társadalom is kezdett mindjobban érdeklődni a felekezeti iskolák iránt, mivel homályosan érezte, hogy ezeknek kérdése összefügg jövőjével. Az érdeklődést fokozta nz állam istkotapc-ijLiikájh, melynek intézkedései: az autonómia fokozatos megszüntetése, iskolák bezárása, a magánoktatási törvény, az uj érettségi rendszer, tanítók és hínárok újabb és uja-bb vizsgára -való rendelése tartósan izgalomban tartották az erdélyi magyarság legszElesebb rétegeit. Ez az állandó iskolapolitikai érdeklődés azonban elsősorban a nevelés külső, — azt mondhatnám — formai keretei felé irányult. Az iskolák száma, 'megmaradása, vagy bezáratása, a nyMvánosági jog kérdése, a tani lók és tanárok helyzete, a tanítás nyelve képezte társadalmunk érdeklődésének tárgyát. Ebből a külső lege», egyoldalú érdeklődésből cs'ik- hamar az következett gyakorlatilag, hogy mi- helyi e kérdések az állami iskolapolitika for- duünfhjjval úgy ahogy nyugvópontra jutottak, a küilső keretekért folytatott hosszú küzdelmeikben megfáradt társadalmunk is azt gondolta: most már egyelőre rendben van az iskoi a kérdés. így emberileg egészen érthető, hogy nagyon kevesen voltak, akik az iskola - •politékái. érdeklődésen túl aziránt is érdeklődlek : vájjon sok fáradtsággal és nagy áldozatokkal megmentett iskolák adhatnak-e olyan nevelést i/jóságunknak, mely ezt felkészíti. a megnehezedett <életre? Méh» itt-ott egy-egy aggódó szülő, egy-egy | nevelésünk közöd Élesebben látó köziró kifejtette, hogy az is kólákból kikerülő ifjúság nincs kellően felkészítve a mi életünkre sem lelkileg, sem gyakorlatikig. De ezek a.z elszigetelt aggodul inak sohasem jutottak el addig, hogy iskola jjoli'likusuiink hozzáfogjanak 0z uj kisebbség helyzetből kö-vetkezö 'kisebbségi ra> gyár neve lés rendszerének, céljának és eszközeinek ki építéséhez és megvulóslHasához. Így aztán las sanken! mind nagyobb lett az ellentét az is kólái me veié s célja és a valóságos éle! között Ifjúságunk nagy része úgy került ki az élet be, bogy annak valóságos nehézségeire egy általán nem volt felkészítve sem lelkileg, sem gyakorlatihg És az iskolai nevelés hiányait nem [Kitolta egészen sem a családi nevelés, sem a társadalmi és egyházi közösség nevelő hatású, mivel e közösségi keretek is távol estek a vrlósLigos éle! áramától. Nem volt egy rendszeresen kidolgozott kisebbségi nevelési koncepció, nem volt tisztázva elvileg a közösségi nevetés célja s igy nem lehet csodálkozni azon, hogy az iskolai nevelés eredménye olyan kevés volt. Ebből -a szomorú helyzetből magyarázható az a sok félrecsu- szott élet, amelyet olyan tragikusan hurcolnak magyar tulajdonosaik napjainkban. In nen szármoizolt az elhelyezkedés és megélhetés hótfejü sárkányával birkózó, kétségbeesett magyar intellektuelek tömege, mely állandóan <j lialál árnyékában jár. Innen van, egy öntudatos magyar nevelés hiányából az a sok kapkodás, melyet kisebbségi életünk minden síkjában látunk; -innen a szolidaritás hiánya, az egymással szembenálló világnézeti és nemzedéki csoportok, magyar kisebbségi életünk ezer baja és nyomorúsága. Mindezek szomorúan mutatják: mennyire nincs meg az összefüggés nlpünk helyzete, céljai és közösségi Ha ezen a helyzeten változtatni akarunk, akkor legelőször is egy pár alapfogalmat, alapigazságot kell tisztázni. Mindenekelőtt azt, hogy népünk helyzetéből milyen következmények vonhatók le és milyen utalások találhatók a kisebbségi nevelésre néz've? Kétségtelen mindenki előtt, hogy kisebbségi helyzetbe jutott nóptmk döntő sorsfordulón esik keresztül. Megélhetése nehezebb lelt, kenyér- kereseti és elhelyezkedési lehetőségei fokozatosán szőkébb keretek közé szorultak Nyelvének, ősi műveltségének, sőt itt-ott vallásának megtartása is napról-napra ntagyobb nehézségekbe ütközik és nagy áldozatokat, erős kitartást, rendkívüli lelki erőket igényel. Ezekre ván népünknek elsősorban szüksége, ha célját, külső 'életének biztosítását, belső lelki és műveltségi kincsének megtartását, fejlesztését el akarja érni. Viszont ezt csak öntudatos, jól felkészült, áldozatos lelkű vezetőréteg irányítású mellett érheti el. Tehát ennek a vezetőségnek, szélesebb értelemben vett közép oszt ál guruknak kiformálása és hivatására való fel készítése az a legelső cél, amit a kisebbségi magyar nevelésnek meg kelt valósítania. Éhbe? szervesen kapcsolódik a második 'feladat: tömegeink ránevetése a kisebbségi maggar életre, annak nehézségeire és céljaira. Ezt a kettős feladatot: köz'-posztályunk- nak és tömegeinknek a kisebbségi magyar életre való ránevelését csak a nevelés összes kereteinek tervszerű együttműködésé vei, ösz- szekhpcsolásával lehet jól elvégezni. Az egységes kisebbségi magyar közösségi nevelés tehát a család, az iskola, az egyház és a társadalom kereteiben végzendő, élőszó, példa és frott betű utján, azaz a tudomány, sajtó és művészet legteljesebb együttműködésével. E kisebbségi magyarr közösségi nevelés kiépítésében. nagyon fontos: 1. a középiskolai nevelés, mint amely elsősorban hivatott a vezető középosztály kiformálására; 2. a család, egyház 'és társadalom nevelő kereteinek összekapcsolása és az iskolai neveléssel való egységbe állítása; 3. az Irodalom (színház), sajtó, tudomány beállítása az egységes közösségi nevelés szolgálatába u Sí $5 z é p i $ Ifi ® 1 a1  kisebbségi magyar me vetés együk legfontosabb keret ét az u. n . közép iskolák alkotják. Az erdélyi magyarság még elegendő számai felekezeti középiskolával rendelkezik középosztályának ne velés éré. Más kérdés, hogy ezek a; középiskolák mai formájukban al’k >1- irmsiak-e annak a nevelési célnak a szolgálatára, melynek megvaflós ittasát mai történelmi nevetés JeHcge é% helyzetünk szükségképen követein? Tudmunik kel? hogy a mai nemzeti középiskoláit., mint a nemziettneve] és egyik keretét éllöször Bamapairtte Napokon szervezte meg, miikor mink első konzul Ftrianciiaország belső ügyein rendezte. Ekkor már ‘készült egyeduralma megalapítására s ezért minden imtézked ésével .ezt a célt# alkiainba rmegkiözeiii)tenii. A közép wkolák felállitáváva: olyan iy kolaiti'pusii a'ltkotott, mely elsősorban híva- tfeuknotkoka/t volt tii vájta» nevetői, « csőik m6- sodsorbum k ész tette ©lő az ifjakat fcudomü- rxyos pályánál. Teháit ez az Iskola eng&deíbrnes, mindenféle álla mi vagy más megszervezett ál Olásra iáit ka Iimiuis h i vatallruoikokdll, tüiszÄviw'ökiot neveit, ment j későbbi császár-illata élsősor- ban <1!yenekre volt szüksége. Olyan embereiknél, aJkikk kötelessé gülkiertl leílk'ismiereteseii tiel jesibiik, a kiszabott és előirt munkát elvégzik, ia központból kapott parancsoké, végréhaljtjáik. Valóban a Napóleon által szerv ez ebt középiskola ezt a hrvoitását telje- siitet'te Is. Sőt a külföldi államok vezetői annyira jónak ta álfáik, hogy a XIX század folyamán a legtöbb európai álla.mbta heve- zenék és a Iközokta'liás folyamán <a legtöbb európai lá'Mamblai bevezették és a közoíkttai- tás gerincévé 'tették. így aztán mind a máj napg a legtöbb európai álamban — Anglia kávé tekév©] — a középiskola ugyanazt a szerepet viszi: a hivatalnokok, tisztviselők nevelését ói az egyetemi tanulmányokra való előkészítést. Ez nálunk is éppen igy vain^ legfeljebb azzal a változással, hogy a középiskolái nevetés miég jobban egységesített, szelleme még inikáibb kaitonaiit mini) Ntapoteon 1 dejéhem. Milyen eredményt ér el léhát egy maii átlagosan jó középiskolái? Legjobb cselben nevel egy munkás, lekkiismerebes hivatalnokot, 'Itisztviselöt, vtagy pedig előké- sziiiti az ifijaíkáll jól, rosszul az egyetemi ta- tui i manyozavsiria. A mai középlskolábót kikerülő ifjak íeg- gyobb részének főcélja az, hogv- egv- készen lévő állásba, jó tisztviselőségbe kerüljön, ahol minden munka meg van szabva és elő van írva. Az egyetemen is leginkább a jogra és tanári pályára men írnak, ment ezek szintén kész pályáik'. A kész állások után való vágyakozás 'legmélyebb oka az, hogy a középiskola kiölte vagy visszafej les zfette 3 fiuk kezdeményező képességéi és egyéniségét. Ezónt féirmek az olyan pályáktól, melyeknek formájál és jövedélmezőeégét ikinek-kntndk egyéne.nlkint kell biztosilami. — Az iskola nem fejlesztette bennük az egyéniséget, az egyéni gondolkozást, a kezdeményező bátorságot és képességeket. Mivel pedig ezek hiányoznak belőle, ezért irtózik a szabad pályáktól. Kétségbeíen. hogy az igy nevelkedett magyar fiuk mintsemek félik észül ve azokra a nehézségekre, melyéket a valóságos életben rögtön megíailáInaik, amint kilépték az iskolából Számukra nfuncsenék kész állások, sőt ha egyetemre menned, az ottani pályákon is teljesein bizonytalan a sorsuk. Elhelyezkedni nehezen 'tudnak s egyéni, nyomorúságukon' a közösség keveset tud változ- tatai, — ők pedig még kevesebbet adhatnak oi közösségnek). S akikor az ©Lett rák ény- szerbtr őket., hogy valami olyan fogLallkio- zájst kezdeményezzenek, ami megélhetést jellenit De ezeken a 'tereken ügyetlenek, él- heleiílienék, kezdemiényezni nem igen tudnak. Csak azok boldogulnak, atkák! merész elhatározás sáli neklif ognak valajmilyen Ipar megtanulásának. Magasabb müvölitségükikei haimairahb elsajátüják annak tátikáit s igy néhány év múlva legtöbbször sikerül mar gukniak megélhetésit teremtenlőki. Milndezekből nyilvánvaló, hogy kisebbségi magyar nevelésünknek meg kell változhatni a középiskolai nevelést és annak kiegészítésére kel', törekedni, A neveléstan átltaíláintos meghatározása szerint az ifjúság nevelés ének végső célja az ifjak erkölcsi jelemének kiálakitásis.. A mi sajáttos helyzetünk bői következik, hogy a kisebbségi magyar nevelés keretében a közé])iskolai nevelés célja az egyéniségek kialakítása és erkölcsi .jeliemmé való for tmálásia a kezdeményező képességek meg tartásával és fejlesztésével egyidejűleg Tehát a mi középiskatóinkna^- olyta em berekei kell nevelniük, akik egyéniségű két és kezdeményező képességüket meg
