Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

1937-11-23 / 270. szám

BLLK1VZ»* 19 3 7 nove ni bér 2 i. Ml un INEZ Irta : MARTON LILI Ott lakott ö is abban a /.árdaszerü, s/tgx>ru leányotthonban, Holmiban, a Yialo Manzoni és a Via Carlo lümanuele sarkán, ahol este kilenc órakor otthon kellett lenni, mert ha nem, kizárták az embert s csak az „éjjeli“ kapun csenget­hetett be, ahol aztán maga :>z igazgató­nő engedte he a megtévedt lakót s vette keresztkérdésC'inek szigorú pergőtüze alá, S ahol a megfélemlített lányok csak az. utcán tették fel a szájukra a rúzst és az általános divat és az akkori pokoli hőség ellenére sem mertek harisnya nel kül a direktornő és szigoruhhnál szigo- rubb munkatársnői elé kerülni s titok ban, kapuk alatt rángatták le magukról a harisnyát, ha kimentek Ostiába tűröd* * ni. S állandóan ügyelni kellett viselke­désükre, szavukra, pongyolájukat az ál­jukig huzva szaladgáltak az ebédlő, a fürdőszoba s a szobájuk között, mert a direktorod azzal rádolt különben, hogy kacérok vagyunk (Ez egy kicsit érthetet­len volt, mert ugyan kivel kacérkodtunk volna? Ágnesével, a szelíd kis szoba lánnyal, vagy a koromfekete kapusnö­vel? Igaz, hogy a kapusnönek szabályos kis bajusza volt s szigorú férfiasságában nyugodtan elmehetett volna carabinieri- nek). Ugyanebben a házban csak a leg­nagyobb ravaszsággal és trükkökkel me­hettek el a diáklányok autózni gavallér­jaik kis Balliáin, vagy délutáni táncra, mert a diretrice féltő szeretetében téle- fonon utána érdeklődött, hogy X kisasz* szony csakugyan Y-család vendége-e ma délután? Mert természetesen X kisasz- szonv a gavallér családját jelentette be vendéglátóként, mikor rapportra ment a direktornőhöz távozás előtt, mert min­den lépésről számolni kellett. Inez imád­ta ezt a lányotthont szerette kedves, tisz­ta, iskolás levegőjét, szabályai nem érin­tették őt. Mert Inez, középen elválasztott sima, fényes, fekete hajával, nagy nagy sötét szemével, szabályos, szép kis ma­donnaarcával. karcsú, törékeny alakjá­val sose ment harisnya nélkül Ostiába fürödni, sose várta titokban autó az ut­ca másik oldalán, sose járt kivágott ru bábán és sose festette a száját. Esze ágá­ban sem volt kilenc óra után ..éjsza­kázni“, a Grande Itáliát, a Picarozzit s a többi zenés kávéházat csak mondénebb kolleganői elbeszéléseiből ismerte. S amellett valami modern, friss elevenség áradt belőle, mindenki kedvence volt a direktornőtől a leglázadóbb lakótársnőig, mert volt egy csodálatos képessége: min­denkit megértett, senkit el nem Ítélt s úgy vett mindenkit, amilyen az volt. Inez apja olasz volt, édesanyja román, sokáig lakott kisgyerek korában Kolozs­váron s úgy beszélt a mi városunkról, mint va'lami távoli meseországról. Bol­dog gyerekkora és a távolság megszépí­tett mindent az emlékezetében, mindenre csodálatosan emlékezett, utcákra, épüle­tekre, egész házsorokra, de mindenre a szeretet csillogó köntösében, ami a leg­kisebb dolgot is ragyogóvá változtatta át a szemében. Románul se felejtett el és igy beszélt velem mindig, furcsa, idegen akcentussal, de csaknem hibátlanul. Ma­gyarul is tudott néhány szót s ha együtt jártuk Rómát, mikor egy-egy órára ab­bahagyta a tanulást, Konstantin diadal- ive alatt, az Angyalvárban s a Tiberis partján is a Szamosról, a Főtérről s a Sétatérről álmodozott, amely emlékezeté­ben nagyobb és gyönyörűbb volt, mint a Villa Borghese álom-parkja. Inez orvostanhallgató volt, óriási lexi- konalaku köteteket bujt reggeltől estig. Ő kötötte be a konyhában megsebesült szakácsnő vérző ujját, remek tanácsokat adott hülés, gyomorrontás, fejfájás el len, mosolygó, sugárzó lénye predeszti­nálta arra, hogy orvosnő legyen. Remek pszihológus is volt, ezt akkor bizonyí­totta be, mikor Giovanna. a szobatárs- nőm szakított a vőlegényével és nem akart enni és inni. csak meghalni akart és állandóan bőgött, egészen kislánya san és féktelenül, mert a huszonegy éves Don Juan azt mondta neki, hogy nincs semmi értelme a dolognak, ő még nem kész és a szüleik úgysem egyeznének beie. Giovana már 23 éves volt és fék­telenül bömbölt gyermekkori szerelme komisz viselkedése miatt és azt állította, hogy belehal. Jm** az ágya szélére ült és A Van Zeeland—Degrelle párbaj: a Merkúr és a Skorp bó vádaskodása í ___ Mit mond a szép Madame Bríée, aki megiősottia Van Zeeland bukásé BRÜSSZEL. november hó. Belgium Inkosiságál álUilába.u meiglep'e Vám Zee'.iaiul lemondasd és .1/ címek nyomán ke- lel'ke/ü lioss/ u kormán y válság Taúé]koz tani azonban Bcüss/cMkui egy asszonnyal, "kire iidi ujjal mutogattok és akinek „rendelőjébe“ most csők MMiM/.amm ni lehet bejutnii', akkor is Imsis/vis várakozás után. Ez a hölgy Mar- the Brice, ahogy a kukására 'függesztett tábla .mutatja: „csillagász és jelolvasó“, előre meg­jósolta az. elkövetkezett) eseményeket Ezért lendült fel oly hi eteden mü intézetének for­galma. Brüsszel tudniillik ujobban felfigyelt önagysiiigáru éis ma mindenki jósoltatni akai volle Igaza >valn tehát uz angol közmondás­nak nincs o/y<n/i rossz szél, amely oalnkinek jót ne hozna.., Hiyem előzmények utáin érthető, hogy jó­magam is látni kívántam Briée Márta asz- szó nyit. Néni azért, hogy jövendőt mondas­sak vele, hanem hogy megtudjam, milyen módszereikkel dolgozik őnagyságo, aki előre látta azt, amit a viliág és főképpen Belgium legkiválóbb állaimférfiái sem sejtettek. isuüólogás Ajz usztrológusmő közátpkoru, feltűnően csi­nos hölgy. Sötét roi/hát és palástszerü köpenyt visel, amely divatosnak is mondható éts- egy- iilta*l kiválóan inegfetlöl a célnak: misztikus hangulatba 'nimgertja a látogatót. Hozzájárul a hangulatkeltéshez a szoba, azaz bocaánflt, a rendelő egész berendezése. Mana asszony, mihelyt belépek, kezem után nyúl. Természetesen udvariasun feléje nyújtom jobbom, ö azonban ahelyett, hogy tenyéré.“ tenyerembe hegyezné, csuklómat ta­pogatja, mintha megakiaima győződni róla, vájjon ninos-e lázam. Majd kisvártatva tonye- rem.be pillant, ’végigsimitja ujjaimat. Aztán biccent ;» 'fejével, mint aki niá mindent ért. AKI MEGJÓSOLTA... Hja igém. maga azaz ur, aki újságokba >r és azért jött, hogy kikérdezzen. A diagnózis helyes. Ezen azonban annál ke vésbbé lepődtem meg. mert előzőleg tudtára adtam a jósnő titkáráümk, hogy mi járatban vagyok. — A publicisták rendesen kétkedő termé­szetűek, — mondja. a megszokott szónoki- dissággat!. — De látom, maga kivétel. (Leliet, hogy minden kollégának ezt mondja.) Kii lömben még ha akármilyen lamáskodó ter­mészetű volna is, -nkkor is meggyöztném igaz- ságaiminóf, eljárásom helyességéről és ludo- mámyos voltairól. mint ahogy sikerült meg­győznöm arz egész várost. — Ht van egy füzet. — mondja iz.gatot lan, miközben egy előkészített szürkefedőKi brosúrát nyújt felém, — ez. miként a ben­ne! evü nyomdai dátum igazolja', 1937 már- eiiusábatír került ki i Bhode-Saint-Génése mü- inUtézteből. Akkor hoztam forgalomba. Tehát a nagy választású párbaj előtt. amely Van Zeelandot Mzem beállítoüa Degi e'Me-lel. Es mi­ként saját szemével meggyőződhetik, már nyolc hón ppal ezelőtt félreérthetetlenül meg­jövendöltem benne Vaui Zeelomd bukását 'és azt, hogy a REX vezére fog győzni a párvia­dalban. — Mindezt [>edig tudományos állapon et­tem. uram Mindkettejükről horoszkópot ál- litoltam fel. 'Kezdem ezt a nevük kezdőbetűi­vel. Mert hiába tagadják ez/t egyes asztroló­gusok. a n évinek és kivált kép a név kezdő­betűinek nagy '.szerepe van életünk és pá­lyánk befolyásoláséban. Talán ezért var*, hogy egyesek, még ha nevet cserélnek is, szinte öntud iliánul ragaszkodnak eredeti kez­dőbetűikhez. Viszont Tinóiéban még ma :s megesik, hogy bizonyos reménytelen kimene­telű betegségeik etsetÖlien más nevet adnak " pábiemsnek, hogy a névvel együtt a rá kirótt tossz sorsol megváltoztassák — Leon J>cgreitle kezdőbetűi közül •/ „L“ jó emlélkiez.őtehettiséget, tudást, s/.eien csőt hoz ,,iD“ pediig fokozott szellemű ké pess égek ed, ambíciói és kilátást a gazdaság ra,. IX hokikat Iorutosabb enné Degre fe szú úetési órájának menny bolt ja. 1906 jun us 15-én jött a viliágra, tehát az Ikrek c '11 ag zatábau, a MeMkur uralkodó planéta vezéi fete 'aliadít Ezek tefcziilk, hogy a REX vezéré nek járása gyors, hangja tkelremes, tiszta messzehordó. A Merkúr hatása kü önöwn abban ínyiilván ull meg, hogy pi Karét ásu át ha tó, ténye nyugbailian, d eg er- és állandóan •szüksége van tai mozgásra. — Mini minden jó merkuriánus, Degre! le us erősen impulzcv, rendkívül aikitev, vá •liatkozószetlemü, nagy vezért képességŐAikcl rendelkezik. Ameillekt érzelmeiben ál hala tos, tudja miit akar és mindig jókedvű, •ami igen fontos politikai és vezéri terepre hívadott egyéniek életében Horoszkópjából már hónapokkal! ezetlöUt megjósoltam v. g e ges győzelmét és az eddig események iga zoötatk Asz.brológiaii szempontból csakis a» erőszak tudná megááliitani, v>agy megakadd győzni diadalmas ultjált. Hogy j erőszakos halál bekövetkezik-e nála, vagy sem, azf csak kezeiből tudnám megmondani. Eddig azonban még nem volt szerencsém keze vomai a it 'Láümi.. — Előre mondottam, hogy a Junius és julius hónapok súlyosak lesz nek reá nézve, de azután ismét felragyog majd csillaga. Később árulás történik majd körülötte és elveszti bivei egv részét Ez azonban nem befolyásolhatja végleges beérkezését. A kidéi nő hölgy most eltánllorodilk Deg- rel'lietől és elilenf el erről kezd beszélni. Van Zeeland: Skorpió, Vénusz, Ma rs — Ami már most ellenlábasait.. Paul Van- Zeelandot Mehl. ő a Skorpió jegyében sziilötetit, amely különben vezérlképlöte az 1893-as esz tend őrnek. Ugyaniakkor a Vénusz és Mans osiiD.igzat-oki is fontos szerepet ját­szottak. Már pedig e három oskiilhgikép ta- lláőkozáSa soiha'siem hoz szerencsét — A Skorpió haragvó, gyuliélkony. de alapjában hideg vérmérsékletét ad, amely uralkodni akar tkönnyezetém és pedig édeskés, kerülő módszerei kikel1, minit ahogy a Skorpió is lassan megy előre és megkerüli -az útijába tornyosuló akadályokat. A iképm utiaitás légjobb fegyvere. — A Mairs asftl'lagzait. befolyása hajító ti tta őt a Nemzeti Baintk felé. Nem váüasztbatolit másít. A Merkur befolyása viszont prakti­kus érzékét és nagy önzését hozta. Látszó­lag hideg és nyugodt külső lafliaét' Van Zeeliand Okvetleniiá (»agyon ideges ember, ingerlékeny, gyakran 'nyugtaiam', nagyon érzékeny, kedves és barátságos. anéllkü!', hogy baráitiságot tudinla kötnii v,ai!lalkived. — Egyémi'sége későn ébredt fel; miután gyer­mekikorában félénk és magábavomuillb vo.lt). Megjósoljam erre az esztendőre azt is, hogy pályáján éles fordulat fog bekövet­■H—B— kezni és 1938 március 21-e előtt megbutk'ik. Itt van ai könyvemben, megirlta.m élőre: bizonyos kijelentéseit és cselekedeteit el­lenségei fe'' fogják használni ellene és ez végzeteskövattkézményekkel jár majd. Előre láttam a port is, amely akkora vissz­hangot ikiéMettt. És ha nem reslel'lii, utánta- laézhei, hogy miivem tlrzennegyedik Oldiai- lán ezt irtaim: —A mJiniszterelnöknek sok fáradságába fog kerülni s aligha fog sikerülni az, hogy mocsoktalan becsülettel távozzék el mai állásából . .. — Azt hiszem, hogy ennél többet, ennél pontosabban senki sem tudott volna előre megá lapítani. Anniit jövendöltem, bekövetkezett. Most már csak a jóslat második részének beteljesülése van hátra, amely Degrelllllé győzelmét jefcn/tette. Bizto­sítom árrá', hogy milnden részrehajlás nél­kül, téiljies tárgyiflagosságga! végzem kuta­tásaim! aib és ma űs éppen olyan szilárdam áll- liiitom, mío nyorc hónappal? ezelőtt, hogy Dtegrelte még nagy szerepet fog játszani Belgium történetében. KOLLÉGÁK VAGYUNK ?... Mindé Iáin akii szavaik lejegyzése után n>em marad más dolgom, min! hogy búcsút vegyek Madame Briée'-től fsmé! ellen fel­ajánlja, hogy elkésziti horoszkópomat. A miikor pedig e kegyes jóságát nem foga­dom el, megnyugtat!, mondván, hogyha ne­ta1 iár><táir> az ahyagf terhektől tartok. arra ne legyen1 gondom: kollégák között bono ráriumnak nincs helye Amikor meglepet ten lka,pom fel fejem erre a minősítésre, a jóslnő igy magyarázza meg sza'viaft: — Igen, kár társak vagyunk, hiszen mind a ketten a muh és jövő között lévő rejtélyes összefüggéseket kutatjuk és az emberiség jobb jövendőjét szolgáljuk... A kedves bőkre meghajlással felelek. És újból kezet nyújtok Madame Mac éhe-na k Kegyben elenged, anélkül, hogy pulzuso­mat újból megvizsgál!ná. Utravalóul ped;g megajándékoz Le Verdict de 'Lastrologie <mo- matique oimü müvével, amelyből újabb iz gaímias részteleket tudhatok meg Van Zeeland és Degrelle jelleméből és pályafutásából... .4. Gy azt mondta neki: — Pfuj, szégveld magad, tanárjelölt létedre orditsz egy ilyen, kölyökérí, aki * mos! játsza a nagyfiút, biztosan látta a j moziban Clark Gablet és azt hiszi, bogy I jól áll neki az ilyen hülye viselkedés, i Fütyülsz rá, ha van eszed... Giovanna kettőt, hármat csuklott erre, de csakugyan nem bőgött többé. Inez a bátor, okos, talpraesett Inez mindenkit meg tudott vigasztalni, mindenkit báto­rított, mindenkin segített. Nagyon rendes volt, nála mindig volt egy felesleges sampon, manikürolló, tü és cérna általá­ban minden, amire hirtelen szükség le­het s amit természetesen hirtelenében so­se talál az ember. Egy éjjel valami rettenetes lármára éb- ; rediünk fel. Giovanna, aki még mindig j rosszul aludt és egész éjjel sóhajtozott a I kegyetlen huszonegyéves vőlegény miatt, felgyújtotta a villanyt és sápadtan me­redt rám. Olyan, volt fehér hálóingében, pici gummikigyókra csavart Meduza fri­zurájával. mint egy szerelmi bánatba szenvedő kisértet. — Mi az? — kérdeztük egyszerre és csak meredtünk egymásra. Most tisztán hallatszott valakinek a hörgő, rettenetes, fuldokló kiállása. Va­lami soha nem látott, velőkig hasitó, fé­lelemtől és szenvedéstől remegő halál­kiáltás. Valaki meghal — gondoltuk mind a ketten s hideg szaladgált a hátun. kon. S ekkor bejött Ágnese, hófehér arc­cal, átszaladt a szobán és bement Inez szobájába. Együtt mentek ki ijedten, Ineznek annyi ideje sem volt. hogy hosszú, gyerekes, fehér hálóingére vala­mit vegyen. Mindez olyan gyorsan tör­tént, hogy *nem volt időnk meg se kér­dezni, mi történt. De közben állandóan hallottuk a rettentő kiáltást, amely ful­dokló kiáltáshoz hasonlított Óráknak tetsző percek teltek el, a kia­bálás egyre tartott, lábak dobogtak a fo­lyosón, aztán autó állt meg a ház előtt, aztán csönd lett. Giovanna eloltotta a villanyt és a paplan alá bujt, mint ijedt kisgyerek. Sok idő múlva bejött Inez. Suttogva megkérdeztem: — Mi történt Inez? — Az egyik cseléd rosszul lett. Azt hi­szem epilepsziás rohama volt. Elvitték a mentők. Rémesen megütötte magát, ahogy leesett. Csupa vér volt a szája Inez keze után nyúltam. Jéghideg volt és reszketett. — És te hol voltál olyan sokáig? — kérdeztem tőle. — Én... én a fürdőszobában voltam, vizes ruhát tettem a homlokomra, mert rémesen... rosszul lettem — felelte a bá­tor Inez, az orvosjelölt és reszketve el­tűnt hosszú, fehér hálóingében az ajtó mögött...

Next

/
Oldalképek
Tartalom