Ellenzék, 1937. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
1937-11-21 / 269. szám
1937 november 21. mmaHMÉn / VASÁRNAPI KRÓNIKA ÍRJA MARAI SÁNDOR Mi vagy Ük? te tm JB«0 3X17 nrrgi :ei'v 31 >JSCÍ f)E rÖg ixn [3X1 13? §3Í IS? iái iol ih fiq iJ iH RÍ ÎV m hí s? 3l Felolvastam Hamilton Fish Armstrong 1 ür, az amerikai Foreign Affaires“ szerkesztőjének kis röpiratát, melynek magyar címe „Mi vagy Ok?“, s arra az egyszerű kérdésre akar felelni, eltürhe- tik-e a demokráciák a diktatúrák garázdálkodását? A kérdés, mint az olvasó e rövid tartalmi ismertetésből észlelheti, csakugyan ijesztően egyszeiúi. A felelet, mellyel Armstrong ur, aki elsőrangúan ismeri Európa politikai és társadalmi viszonyait, ez élesen fogalmazott kérdésre válaszol, rövid és szabatos. ,,Nem szabadi elfogadni egy diktátort“ — mondja —, „mert még a nép szuverén joga sem ad jogot az öngyilkosságra.“ S végül igy következtet: van egy doktrína, ,,a de- moki’afa tamtétel, amely szabad egyé- nekből álló politikai pártok szabad versenyét hirdeti, mint a békés haladásnak legjobb módját... Azon a föltevésen alapszik, hogy senki nem csalhatatlan... Aki félreteszi ezt a tanítást, annak a diktátor! doktrínát kell elfogadni, amely szerint vannak csalhatatlan emberek s ezek parancsainak nem szabad ellenszegülni. Leninnek igaza volt, Mussolíninek és Hitlernek igaza van: a két tanítás között nincs kompromisszum. A ml társadalmunk, vagy az övék. Mi, vagy ők“. Ez a fogalmazás jellemez egy lelkiállapotot, mely mind általánosabb, egyre veszedelmesebb. Ezért idézem. Egy iró nem lehet eléggé gyakorlati politikus ahhoz, hogy teljes szenvedéllyel tudjon szembeszállni a tengerentúli köziró érvelésével. De mindannyian,, akik ma a veszélymezőnyök sáncain belül élünk, éppen eléggé érdekeltek vagyunk e kérdésekben, hogy ne hunyhassunk szemet e merev és határozott állásfoglalás előtt, ■akár jobboldalról hangzik el, akár bak ] ról. Vakság és őrültség lenne szemet i hunynunk a tény előtt, hogy ma nem- | csak politikusok állanak egymással ] szemközt ilyen merev és könyörtelen doktrínákkal, hanem szellemi emberek is, irók és tudósok, zenészek és költők s nem szabad letagadnunk, hogy a tömegek politikai tago-zódottsága minden esztendővel határozottabb, a kis ember, az utca embere érzi, hogy valahol állást kell foglalni, valahova tartozni kell, különben elsodorja a vihar. Ez a fogalmazás, a „Mi vagy ők“-fogalmazása t'ipi kus. Egészen kitűnő emberek kezdenek nem hinni többé az európai civilizáció érdekközösségében. Hova vezethet ez a szakadás? Egyik oldalon a diktatúrák, másik oldalon a demokráciák, egyik oldalon ,,az emberi szabadságjogok lehető teljessége“, másik oldalon <a Párt és az Állam totális uralma, az egyéniség jogainak mentői teljesebb megcsonkitása, az a helyzet, melyet Ortegay Gasset, kinek szavaira az amerikai iró hivatkozik, igy jellemezett: „A népet tüzelőanyaggá változtatják, hogy egy puszta gépet tápláljanak vele: ez az állam. A csontváz •felfalja a húst, amely körülveszi. Az épitőállvány a ház bérlőjévé és tulajdonosává lesz.“ Nem Armstronggal vitázom e sorok olv-astára, hanem magammal, ügy gondolom, hogy ,,az emberi szabadságjogok lehető teljessége“ Amerikában, ahol a tengerentúli köziró ősei „három százados küzdelemben szerezték meg szabadságukat“, csaknem olyan viszonylagos, mint némely halványan, vagy akár erőteljesebben; fasizált európai államban. Az amerikai polgár szabadan nyilváníthatja politikai véleményét, de már sokkal kevésbé szabadon nyilváníthatja magánvéleményét, az amerikai polgár szabad tárgyalófél Roosevelttel szemben, de éppen olyan függőségi viszonyban él a tőke és a munka, a társadalmi erkölcs, a standardizált közízlés, a futószalagra gyártott társadalmi eszmények szövevényében, mint akármelyik európai sorstársa. Igen, én azt hiszem, hogy Európa egyes államaiban a szabadságjogok sokkal kevésbé koidátozottak, mint abban az Amerikában, ahol mingyárt a parton a Szabadság eszményének mammut-szobra fogadja az érkezőt, de a szállodai szobában már nem fogadhatja büntetlenül egy hölgyismerősét, ahol a polgár szabadon választ elnököt, de sokkal kevésbé szabadon; választ az egyéni ízlés, a va^ lás, a társadalmi együttélés szabályainak kérdéseiben. Egy középamerikai állam dohánykereskedője azzal a jóleső érzéssel hajtja nyugalomra fejét, hogy szavazata hozzájárul! a demokrácia eszméjének megvalósításához, de ha jól megnézi életét, észreveszi, hogy a társadalmi és gazdasági függőségek olyan kemény és szigorú törvényei között él, melyek ellen eredményesen lázadni józan embernek eszébe sem juthat. A szabadság, a demokráciák szabadsága is, nyugtalanítóan viszonylagos valami. Egy nagy civilizáció a demokrácia gyakorlatában legalább olyan kegyetlen társadalmi és gazdasági terrorral dolgozik, mint egy nagy diktatúra; amiről nem szabad megfeledkezni, hogy a demokráciában más e terror ellenőrzési lehetősége, s végül kiások a céljai1, Shaw, aki mindenre mondott egyet, mondta egyszer, hogy „Amerika a szabadság hazája, ahol minden polgárnak törvényadta joga, ott és úgy nyomni el a szabadságot, ahol és ahogy éri“. Ez a megállapítás valószínűleg szellemes túlzás. De kezdjük megtanulni, hogy már csak a túlzás tud valamennyire hiiségies képet adni a valóságról. ,,Mi vagy ők“ — mondja Armstrong, mondják egyre többen;, könnyedén és ! kétségbeesetten. Mi, európaiak, akik e kérdésekben ez idő szerint mégis csak közvetlenebbül vagyunk érdekeltek, nem tudunk belenyugodni e tragikus fogalmazásba. Mit akar e szenvedélyes amerikai demokrata, mikor leírja e könyörtelen és fenyegető mondatot: „A mi társadalmunk, vagy az övék?“. Komolyan hiszi-e, hogy a demokráciák feladata lehet megsemmisíteni társadalmi rendszereket, mint a német, vagy az olasz, mely ä nemzeti jellegű kollektivitás, vagy az orosz, amely mind tehetetlenebből fejlődik egy nacionalista etatizmus felé, vagy akár a török, vagy portugál, vagy legújabban a brazil? Lehet-e a> demokráciának egyáltalán feladata, megsemmisíteni népeket és rendszereket s nem sokkal inkább egyetlen létjoga, megkeresni azokat az elveket és lehetőségeket, melyek a népeket nem guelfekre és ghibeliinekre, s főként éhes gjuelfekre és jóllakott ghibeliinekre osztják, hanem a LIarmadik Birodalom és a Harmadik Internacionálé felett az igazság és méltányosság elvei szerint fölépítik azt a Harmadik EuróPETER S1DDONS: KÜLVÁROSI MOZI A falakról a vakolat lehullt. A páholyok bársonya elfakult. A gép recseg, a függöny rojtja régi, Mindegy. Ez is mozia jegy árát megéri. Büdös barlang ez is, titokzatos, merész, Ahogy belépsz, egy más világban élsz, Kopott párocskák összebújva ülnek, A vásznon bűvös ujjak hegedülnek. Lengeruhás lány, álmodószemü, Nagy parkban ül — minden álomszerű. Jön a fia, már koppon is a lépte, Nagy csók — s a lány kezét máris megkérte Egy néző sóhajt, halkan, szinte félve, őt nem csókolja igy a vőlegénye. Csak ül mellette s fogja a kezét Az1 élet más — csak a mozi a szép. Itt tengerpart van s pálmák szerteszét, öt perc szünet — a varázs megszűnik. A villanyfény a szemekbe hasit. A pereceslány árulni megy éppen, A jegyszedönö bóbiskol a széken. Kis öregasszony, fekete ruhája Nem érdekli más, csak az unokája. A pereces lány a tükörbe nádi, Hogy egy diák a szemével igézi. (Csinos fiú, kár, hogy szegény feje Csak perecet vesz minden este tőle, Ha tetszik is, ugyan mit ér vele. Szerelem? Semmi haszna sincs belőle. A film az más. A filmen kiderül, Hogy milliomos a szegény diák, Filmen a lánynak minden sikerül...) Kevesen vannak, pár házaspár, gyerek, Két öreg néni, milyen kedvesek... A szerelmespárok, Mancik és Tibik, Romantikát, flörtöt keresnek itt, Ahogy sötét lesz kezük, összeér. Sóhajtanak, hogy torkukon kifér, Míg ott a vásznon ragyog s zeng az élet Városok, yachtok, álomszép vidékek, Szerelem, bók — megunni nem lehet!... Boldog világ,, ximig tart a sötét S még zug a gép, a furcsa mozigép... Fordította: MARTON LILI. t pát, amely éppen úgy van, ha nem is t földrajzilag, mint ahogy vannak ellenfelei. Kétségtelen, hogy a gazdag Francia“ ország és a gazdag Anglia nem fogalmazhat olyan karakán tömörséggel, mint Armstrong szeretné. A nagy demokráciák vezetői tudják, hogy az a gazdasági és ideológiai szakadás, amely ma elválasztja Európa népeit, nemcsak néhány nekivadult diktátor önkényes szándékának következése, tudják, hogy a demokráciák útja nem lehet más, mint hidat épiteni az európai szakadék felett. E munkához idő kell és sok türelem. Nem a „mi-vagyők“ türelmetlen elve dönt1!1 el a demokráciák és a diktatúrák sorsát, hanem a md-és-ők összemüködé- sének kényszere és szelleme. RADÍb~^§ÜSOR Vasárnap, november 21. BUCUREŞTI. 7.30: A reggeli műsor közvetítése. Majd: hírek, felolvasás, víz- és idő járásjelentés. 9.10: Istentisztelet. Majd: Egyházi zene lemezeken. 13: Hirak. 13.10: Crisibea zenekar haing versenye, Hangverseny közben, körülbelül 14.10: Hírek. 15: Hang játék. 18: Katona zene. 19: Időszerű anyagoik. 19.15: Szórakoztató zene. 20.55: Haingjáték. 22: Hírek, 22.10: A Rádiózenekar hangversenyének közvetítése. Stroescu tenor (közreműködésévé'.1, majd: hírek közvetítése külföldre németül és frame ián1'.1. BUDAPEST. 10.30: Hírek. 11: Református istentisztelet. (Prédikál: Szabó Imre, 12: Egyházi ének és sztemtbeszléd a Thököly-úti Szent Domokos-rendi plébánia templomból, A szentbe szedeti P. Badiaiik Bertaőam O. Pír. tar tomá n yfőmöik mondja. 13.05: A XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus Himnuszának bemutató előadása 13.30: Operaházi zenekar. 14.10: Vliághiradó. 15: Lemezeik. 16: Gazdáiknak 16.45: Postásze- nekar. 17.30: Kisfaludy Károly estéje. 18: K isbögősziájmök. Hétfő, november 22. BUCUREŞTI. 7.30: A reggeli műsor közvetítésié. Majd: Iliinek, felolvasás, viz- és id őjá rá »jelentés. 13: G ram of onitmezek. 13.25: iSporfhi'rekinieiki 'adása. 13,40: Gramo- fomlamezeki. 14.15: Hírek közvetítése. 14.30: Gramofiomillemezek. 15: Hinek 16.45: Előadás, 18: iFelolvasás, 18.15: Gramofon- '.lemezek. 19: Időszerű anyag. 19.15: Sea-ha- mescu énekes román' diátok»!' ad eo. 19.J30-. Csak Radio-'Romániái: GracmofcnlemEszek- Csak Bucureştii: Beethoven: A-ö :f négyes. BUDAPEST. 7.45: Torna, titáné gramofon. 8.20: Étrend, 11: Híreik. 11.20 "és 17. 45 : Felolvasás, 12,10: Vaajeázösioigálak 13: Dóéi hamangszó, 13.05: Cigányamé, 14.30: Rendőraienietkiar, 17,15: Diákfélőina.. 118.: He- gedüszámotk, 18,30: 'Békebeli história. 49: Szent GeoDta, a eumita. vtMSszentje 19.45 Daloá, zenés utazás & Biájnuur». 20.50: Ady Endre 23:' Gittám yzaoe.
