Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-09 / 233. szám
193 7 október 9. BLLBN ZBK .» S35H83Î3BB mmnmmmm Elhangzóit a a gyilkos Bucwesíi-í ügyvéd perében BUCUREŞTI, október 8. Az esküdtszék tegnap folytatta Vasile Musi bünperénck tárgyalását. Most került sor a magánvádlók beszédeire, akik valamennyien azt állították, hogy Musi tette közönséges bűntény, amit azzal sem lehet menteni, hogy felesége hűtlenségéről meggyőződve, hirtelen véralkatának befolyása alatt, követte el a gyilkosságot. A magánvádlók szerint ugyanis Musinak felesége hűtlenségéről semmi adat nem állt a rendelkezésére. Tehát más módot is találhatott volna arra, hogy Liveanut otthonából eltávolítsa, ő azonban a legszörnyübb eszközhöz folyamodott. A továbbiak során Stoenescu főügyész beszélt, aki megemlítette, hogy I ha Musi csupán becsülete védelmében lőtt volna rá Livianura, bizonyára megelégedett volna egy golyóval. A hét golyó azonban törhetetlen bosszuszöm ját bizonyítja. A főügyész ezután a két barát több levelét olvassa fel, melyből kiderül, hogy meg nem engedett viszony állott fenn köztük. Végül is megállapítja a főügyész, hogy senkinek sincsen joga önhatalmúlag végezni egy emberrel, még ha olyan nyomorult is. mmmm tisztát és kíméleteden Joga van-e az embernek eldobn! életét? Amerikában egy idő óta egyre több öngyilkosságot követnek el. Ez a tény arra indította az amerikaiakat, hogy alaposan fontolóba vegyék, vájjon joga van-e az embernek eldobni magától az életet. A Digest cimü hetilap érdekes összeállítást közöl azokról a véleményekről, amelyeket részint hires régi vagy modern bölcsek és tudósok, részint mai amerikai írók és újságírók mondtak erről a nagy problémáról. mit ír a mnM sin# VIITORUL: A raemzetnevclésiigyi minis z- | tor rendeleté érteimében középiskolai tanú- | lök nem vehetnek részt politikai jellegű g megmozdulásokban. Furcsán hangzik első g pillanatban, hogy á tanulók polilizálmiak s | mégis igy van, különben nem került volna B sor a rendelet kiadására. A halálos jeltemsé- 1 get mi okozza? Nem az iskola falai között I kelj keresni az okokat. Az iskolán beiül | nincs helye csak orvoslásnak. Mindenki po- I Rtjzálni akar, azt hiszik: köteles mindenki | réisztvenni a poliililkai mozgalmakban, me- H lyekbe még gyerekeket is bevonnak. Ez nem | jelent magas politikai színvonalat és egész- g séges politikai életet, merít megfelelő élőké- 1 szitást lés éneiíllséget 'kivan az efeikti'v munka. | Mindonekelőtt hitet követel a politika* Elvet, | módszert, irányt. Ezt a hitet csak a valló- | ságok ismerete által lehet erőssé és fejlő- | désképesseé tenni. Csak igy lehet erények | forrása és közérdek szolgálata a politika, egészséges polgári nevelést komoly pártok sj adhatnak. Nem helyes, hí>gy egyes csopor {jj tök ;aiz iskoláig furakodnak. Ez ellen mind- j azok össze kell fogjanak, kik tisztában vannak azzal, mit jelent a politika a középiskolában. DIMINEAŢA: Miiod'em józan ember tisztára látja: Berlin nem lehet barátunk. A Ijegiulöóibbi események beigazolták, hogy a Berlin—'Róma tengely Budapestet 'támogatja. A fasizmussal rokonszenvező román politikai sok közeledést kerestek Rómához, mig elég tisztán haMiaítták, hogy Rómába Budapesten keresztiül vezet az ut Vájjon Berlin megment-e a kommunizmuistóli, megerő- sfiib, hogy »Zitáin eflilemiinlk forduljon? TARA NOASTRA: Európa boldog lehet, hogy a diplomaták játéka után ülj, hatalmas, komoly erő terjeszti ki jótékony áldásait. A jövőben mi is szem előlit kell tartsuk a berlini leckét, közelednünk kell az igazsághoz, melynek érkezését jelentik. Szövetségre csak eszmetársulás és közös érdé- | keik esetén kerülhet sor. Az abszurdszövet- 1 ségek ideje lejár.ti, mert nem vették tekin- | tetbe az államok belső rendjét és céljait. | Egyedül komoly barátságból származhat | szövetség úgy, hogy őszintén nézünk azok | szemébe, kik hozzánk kivannak közeledni. | A történelem hivatására emelkedik. Berlini- g ben a holnap Európájának tett ék le alapjait, jg LUPTA: Az egyesülés óta münden kor- 1 mány elnyomaiLás nélküli kisebbségi! polii- I bük ál követelt. Civi.llizállt és emberséges po- j$ Hitükéit, mielymek kjeretében Romániai meg- | erősítésére lojális együllltmüködésre öszfö- g nözite ia kisebbségi állampoigárokal. Tudjuk, | milyen magatartást tanúsítottak a kisebb- 1 ségeklkel szemben azok az állaim ok, mjellyek g helytelen kisebbségi poliiltikiáljukinak köszöni- g betűk bulkíásukait. Nem utánozunk, intem- en- | gedjük meg az agrieslsziv niacionalizmust. A | nemzeti munkavédelmet törvényes utón le- | bet szolgálni. Nincs szükség erőszakra, ser- § tésre, üldözésre, jogfo szitásra. Úgy étien kor- f mány sem tévedhet erre aiz ul'ra. A náció- | nálizmoist illetően egyébként már nyilainko- i zott az ország, miikor <a Itanácsválaszlásokon | a szavazatok kétharmad részét a két kor- § mányiké pes pártra adta. UNIVERSUL: A nyugati határon lakó ro- I mánok megsegítésének kérdése két évtized | után is elintézetlen maradt, A máramarosi I románok s az el.székelyeid tett románok ügyét | sem feledhetjük. Nem készült Heirtv, melynek 1 alapján tehetnénk valamit a román etnikai | elem védelmére. Magyarország nemrég ma- 1 gyár telepítéseket végzett keleti határán, | Románia ezzel szemben 1924—192S években éppen osak hozzákezdett a munkához. Most az „Astra“ foglalkozik a kérdéssel is váradi, szatmári, szigeti, temesvári fiókjait felkérte: készítsenek részletes jelentést részére. Hivatalos szervek is foglalkozzanak a határon lakó románok segítésének ügyével. Igen Az öngyilkosság mellett megszólalók sorát a hires római 'költő és filozófus, Nero nevelője, Seneca nyitja meg: — Ha választhatok kínos halál és egyszerű s könnyű halál közt, miért ne választanám az utóbbit9 Mint ahogy megválasztom a hajót, amelyben tengerre szállók és a bá ■ zat, amelyben lakom, úgy megválasztom a halálnemet is, amelynek utján ittbagyom az életet. Miért tűrjem a betegség kínjait és az emberi zsarnokság kegyetlenségeit, ha megszabadíthatom magam minden szenvedéstől, ha levethetek minden bilincset? Ezért és csak ezért nem rossz az élet — 'amennyiben senki sem köteles élni. Ha tetszik neked az élet, élj. Ha nem, jogod van ahhoz, hogy visszatérj oda, ahonnan jöttél. Charlotte P. Gilman véleményének, amelyet a Fórum cimü folyóiratban fejtett ki, az a különös érdekessége, hogy írója kevéssel a vélemény nyilvánítása után öngyilkos lett: — Miért ne volna joga az embernek ahhoz, hogy eldobja saját életét? E látszólag természetes joggal szemben két állítást hoznak fel: az egyik, hogy gyávaság, a másik, hogy bűn. De mennyivel észszerűbb volt annak az öreg vidéki orvosnak a felfogása, akit holtan találtak az ágyában, mellette egy relvolver és egy cédula a következő szavakkal: ,,Nincs az az átkozott rák, ami le tudna győzni!“ Egy másik mai folyóiratban névtelen cikkíró mondja a következőket: — Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az öngyilkossággal szemben elfoglalt közönséges álláspont egyszerűen a társadalmi védekező mechanizmus része, még pedig szükségtelen része. De a világnak nem kell megijedni. Az emberek óriási többsége mindent elkövet, hogy minél tovább éljen és bármilyen életet többre becsűi a halálnál. De ha úgy érzi az ember, hogy eleget élt, joggal kívánhatja a halált. A Churchman cimü vallásos folyóiratban irja Thomas F. Opie: — Végre kimúlt az a régi gondolat, hogy az olyan embert, aki saját kezével vetett véget életének, szertartás és könyöriilet nélkül kell félredobni, mint valami állatot.. . Furcsa volna, ha a Teremtő máshogy bánna azokkal, kik hirtelen és erőszakos halállal mentek át a láthatatlan világba, mint azokkal, akiket betegség vagy más úgynevezett ,,természetes“ ok szabadított meg földi porhüvelyüktől. A vélemények sorát ismét egy római bölcs Plinius zárja le: — Az ember legnagyobb vigasza tökéletlen állapotában, hogy még az istenség sem képes mindenre, például nem lehet öngyilkos. (Pedig ez a legnagyobb jótétemény, amit az embernek adott az élet sok baja közepette. BUDAPEST, október hó. Megforgatom egy kicsit H. G. Wells nevezetes időgépét. Nem sokkal, csak kerek száz esztendővel visszafelé. És ke- giyeles kezekkel fellapozgatom a már régóta tulvilági életet élő Munkácsy JáNem Az öngyilkosságelleni nyilatkozatokat Sir Oliver Lodge, a világhírű angol fizikus és spiritiszta vezeti be: — Az öngyilkosság csak egg fokkal kisebb bűn, mint mások meggyilkolása. Mindkét esetben erőszakosan megrövidítik azt az időt, melyet egy magasabb hatalom a földi életre szánt és jóvátehetetlenül útját állják az egyéniség kifejlődésének. Az öngyilkos tévesen gondolja, hogy örök megsemmisülést és öntudatlanságot ér el és igy megszűnnek örömei és gondjai. Vonzónak tűnhetik fel a gondolat, hogy itthagyjuk a létet, de ez a vonzás csalóka, nem tudjuk megtenni. Bratner Blankeship irja az Atlantic Monthly-ban: — Úgy látom, hogy azok, akik az öngyilkosságot helyeslik, ellentmondásba esnek, mert azt állítják ugyan, hogy az élet olyan szép, vagy olyan szép lehet, hogy a legna- gyobbigényü lelket is kielégítheti, mégsem akarják ezt a szépséget elfogadni, ha az élet- körülmények nem nyerik meg tetszésüket. Nem érzik, hogy a körülményekre való tekintet nélkül is milyen széppé lehet tenni az életet. Samuel Miller véleménye: — Elpusztítani életünket bűn az Isten ellen. Isten hivott minket életre, ő küldött minket a világba, az ő tulajdona vagyunk. Túlságosan ostoba dolog volna azt gondolni, hogy eszes lények, akik olyan képességekkel rendelkeznek, mint 'az ember, csak véletlenül, vagy minden különös rendeltetés nélkül születtek volna az életre. Célunk van, kötelességünk, amelyet be kell töltenünk, szolgálati időnk, melynek végét be kell várnunk. Csak Isten, aki idehelyezett bennünket, döntheti el, mikor fejeztük be feladatunkat, mikor járt le a szolgálati idő: Joseph Lathrop igy ir: — Az öngyilkosság nyilvánvaló ellenszegülés Isten akaratának. Ha nem szabad felebarátom vérét ontanom, mert Isten képére teremtetett, saját véremet sem onthatom, mert az ő képére vagyok teremtve én is. Mindenféle gyilkosság bűn. A közönségesnél nagyobb bűn egy barátnak, még nagyobb a szülőnek, gyermeknek, férjnek vagy feleségnek a meggyilkolása, mert ezek a többi embernél közelebb állanak hozzánk. Ugyanezért nincs gyilkosság, mely az öngyilkosságnál nagyobb bűn volna. Senki sem áll közelebb hozzánk, mint mi magunk. Végül egg japán hozzászólás. Tocudo Kató irja a Sizeimondáj-ban: — A legtöbb öngyilkosság abból az önző vágyból származik, hogy elmeneküljünk az élet jelenlegi megpróbáltatásai elől. Akik megölik magukat, hogy békéhez jussanak és igy másoknak nagy szenvedést okoznak, erkölcstelen és jogtalan cselekedetet követnek el. nosnak, hajdanvaló derék újságíró kollégánknak a maga idejében nagyon népszerű és olvasott heti újságját, a ,,Rajzolatokkal. Ennek is az 1836-iki évfolyamát. Még meg lehet találni régi könyvtárakban és múzeumokban. Mert nem kevésbé érdekes dolog közvetlenül tájékozódni: mik érdekelték akkorában a magyar olvasóközönséget és főként: a korabeli kulturális életben milyen ak tuális kérdések adódtak az újságíró pen nája alá? Lássunk ezekből egyet-kettőt mutatóba. 1. „Beszélő-gép“ 1836-ban. Ez a híradás azokat a mai polgártársainkat érdekelheti különösebben, akik szépen berendezett otthonuk békés miliőjében, a rádióba bekapcsolható legújabb modellü gramofonjukon hallgatják a legfrissebb slágereket. Ennélfogva ennek a kis fejezetnek ezt a külön cimet is adhatnám: „Mai találmányok csirái.“ Mert hát mit fis mond ez a jó öreg tudósítás 1836 március 5-ikéről: „Örvendjetek színházigazgatók! Egy uj csillag tűnt fel! Egy uj találmány szerint meg vagytok kiméivé a legkisebb fdzetéstől is, meg a primadonna papucsától s az első hős dölyfétől, most már re- ménylhetni állandó repertoirt, minden ármányok megszűnnek s még — óh — súgóra sem lesz szükség; egy igazi drá- mai-theatromi-ígazgatósági gazdálkodó pótolék által. Faber ur rigeli Kaiser- stul-ban egy mechanika gépelyt talált fel, melyet „beszélő-fgiép“-nek nevez. Mély gondolkozás, a beszélő-szerek alkotmánya s elrendelése s különféle me- rények után, végre boldogult Faber ur minden nehézségeket legyőzvén, oly gépelyt talált fel, mely gyermeki hangon — betűket, szótagokat, szavakat s a kívánt beszédrészeket érthetőleg kimondhatja.“ Sokai tökéletesebb volt ennél is Kem- pelen Farkasnak 1778-beli tehát a németét jóval megelőző sakkozó gép-embere! .. . Faber ur gépelye kisérlet maradt csupán: ez a gyermek soha sem tudóit felserdülni... 2. Szinházi kritika 1836-ból: Ez e kor- belii pesti theátrumnak április 30-iki szinielőadásáról az itt következő, túlságosan is őszinte kritikát olvashatjuk: „Embergyülölet és megbánás.“ Kotzebue csinálta, az Isten nyugossza meg, — fordította pedig Kóré Zsigmond . . . A darabnak több gyöngeségeit feszegetni időnk itt nincs, hanem azon egyet biztosan mondhatjuk, hogy ha, — mint az embergyülölő inasa mondja, — urának csak fejében, de nem szivében volna az embergyülölés, bizonyosan nem válnék oly igen tetszésére a közönség egy részét fanyar könnyekre fakasztani s a másikát elnyomott ásitások által az unalom legfőbb lépcsőjére csigázni. . . Kellemetlen dolog az is valóban, hogy az embernek tiltja az Hiedelem közönséges helyen az ásutoz^st, holott ugyanazon közönséges helyen nyujtatik rá a legbőségesebb alkalom.“ Boldogult Auguszt Kotzebue, a mult század elejének túlságosan is bőven termelő német szindarabiróra, szerencsére, ezt a hizelgő kritikát már nem olvashatta. 3. Pesti idegenforgalom száz év előtt. Május 14-ről ezt a tudósítást olvassuk: „Mennyi idegentől duzzadozott s még most is mennyitől pözsög Pest városa, az országgyűlés bevégezte után, szolgáljon például, hogy egy pár nap alatt a látogatottabb vendégfogadókban, mini „Fehér Hajó“ s a „Vadászkürt“ vagy „Árkádiádban összesen — 188 vendég fordult meg.“ Az ELLENZÉK a haladást szolgaija, A kisebbségi és emberi jogok előhareosa. Egy százév előtti magyar újság Q!2P£*fl PÍrilhiSI Munkácsv János „Rajzolatok“ *UUI cimü hetilapjának éidek’sségei
