Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-03 / 228. szám
PLLfíNZ ßK 10 37 o k tithe r J. IO an TURÁNIAK avarsóivilágkongresszuson Irta: FERENCZY LÁSZLÓ MARCELLA ónn ü u<9 irt Ön! melyik a/ a Ilim, amelyről a/, c d**-/ váron l eszólni fog ? Ily en ciük eqy van* AZ tniS A NYAFOLD Soh I még ilyen felejthetetlen élményt nem nyu tolt a közöméinek s m I>nysem í / npad, sem film i 9 PAUL UNI LUISE . AIN..H. A Meiro Goldwyi) miéi ' iilmalkotása a ROYAL SLÁüEKMOZüO legkőze ebbi műsorán. — Számozott je y- elövétel. Telefon 2773. 7 Négy perc Ikésós . . A Duoga-u'toai régit orosz 'temprom Morvában nyolc órát harangoznak Az utcából \i>l la mosok tolnak ki a Kra>- koowsika Przedmiscie re, csepp lii'jjai hogy nem gá/oV:ak egy 'könnyű lehérruhás hölgyet De az se hall, se lát, o-ak sieti, han át a túlsó Oldalra. A ik-o ngres s z u síi ház előtt megáll, amíg szusszan,! egyel, aztán három lépcsőt is átugorva roham tovább íz emeletre. De a sietés már hiábavaló, mert onnain már elun dúl lak a kirándulok, Nincs egv lélek sem ferm, üresék >a> termek. Lenin a haléban szőke lengyel rendőr áll. A hölgy megkérdi: — Rég el menjek? — Négy perce! Pár pillanaitlg gondolkodik: — Utánuk lehet még mynmi? Elérem még őket? — Tessék megpróbálná'! — De merre 'kell merumi? A rendőr nregvaikarja a fejét. Hált ezt ilyen hirtelen nem lehet megmagyarázm*. — Tessék vánnij 'elkísérem! Megindulnak az utcákam A rendőr és a hölgy, illetőleg a hölgy és a rendőr. Mert bár az uitat mem tudja, de a. hölgy fut elöl, nem its fut, hanem rohan, a rendőr alig birja 'követni. Az emberek itt-ott megállnak, a járó szélén. A helyzet úgy tünk fel a jámbor szemlélő előtt, mintha a iieindőr üldözné a hölgyet, de nem tudná elérni. Egy két kemény- marku suhainc ugrásra készen áll, hogy ha a rendőr kiállja: fogják meg! — már is fussa maik De azt várhatják! A rendőr most nem kiált sem máit. A hídnál nagy a jövés-menés, forgatom, de azért a rohanás Itt is Tant. A kikötőben hajó hajó mellett áll Egyikből dal és zene hangzik messze Miniden lámpája ég. Kiránduló hajó, a fedél/plén feketéid, nyüzsgő tömeg Egyszerre fetbúg a hajó szirén ija, megindul a vizen a hajó A könnyű fehér ruhás hölgy lába földbe- gyökerezik szinte s majdmem összeesik az. izgalomból, ahogy elisikoltja: — Elmenti! Oh, hát hiába volt az izgalom . . . A rendőr vigasztalja: — Tessék megnyugodni. Hátiba nem :s az a haljó volt. Menjünk tovább! Már sötét van, az alakokat is alig lene! látini. Érne is hajó hajó mellet1!. Csendes és sötét mimdenik Reménytelen Itt már minden ! De mégis! ... A legszélső és utolsó haijón világosság látszik, lármái, jövés-menés, parancsszavaik'. A fedélzeten zaj, valaki már észre is vette őket s harsányan kiáltja: — Rapidé! Rapidé! Ezek eszpemvnlisták! No hála Istennek! Mégis sitkerüilt W hozni a négy perc késést!1... A hajóra vezető keskeny átjáróm Ián be is esne a Viszitulába az az idegen hölgy, amilyen 'kimerült és 'Izgatott. De a nendör vigyáz minden mozdulatára Anélkül, hogy ezen gondolkozna, karjai közé kapja a hölgyet, meg sem áll vele a fedéiziekg Sétahajózás Épp osaík annyi idő vám még, hogy a rendőr a jegyet kikönyököli s aztán a hajó indulásra jelez. S lassú rimgással megindul fel a Viszituián a fekete estében a fehér hajó . -. . A rendőr mindeddig magára nem is gondolt. Neki bizony vissza kiellelt volna mennie a posztjára. Mert baj lehet, belőle. No már megtörtént, ami megtörtént, ha vállalta a dolgot, itt kell maradnia, amiig vissza nem tér a hajó. ¥ A fedélzeten rengetegen vammak. A fedél- zetközban is. Ez a sok idegen memztetiségü nép el sem férne mind a fedélzeten. Vannak itt franoiák, angolok, ukránok, litvánok, fiinniek szép számmal, esztek csapatosa o, hollandok nemzeti viseletűkben, szép belga nők — osztrákok, csehek, magyarok, japánok, ausztráliaiak, amerikaik, aJfrikai négter, ujzélandi, valami harmmc országból. Furcsa- is az ember. Valaki kitalál valami szamárságot, hogy harminc nemzet beszéljen egy és ugyanazon nyelvem, vagy nemcsak harminc, hanem az egész világ minden nemzete tanuljon meg egy közös világnyelvet. S amilyen buta az ember! mteg is tanulja I Itt a fedélzeten is egyebet sem hallani, mint eszpenanlto beszédet!, ahelyett, hogy az ukrán ukránul, a finn finnül, az angol angolul, a magyar magyarul, a néger, szerecsenül, a japán japánul beszélne... Akkor llenne csak ideális állapot... De hát az ember konok, bevettte a fejébe ezt a csodabogarat. Ám lássa, mi lesz, ha mindenki tud majd egy közös világnyelven beszélni'... Nem csak a felnőttek, hanem a fiaitalok s gyermekek is, mert már azoknak a flejét is szédítik vele. A Pedagógusok Esperanto Világszövetsége épp a kongresszus alatt hozta meg a ha.tározajtöf, hogy az eszperantót lessék megkezdeni az iskolákbanI S ezek a a Visztulán komoly, okos miniszitere'kl — hogy nekik si-ncs fontosabb dolguk — wem aláírták ezt a nemzetközi egyezményt? Egyszerre mind járt öt ország. * A fedélzetközből most zene halászik fef. A hajó lássam úszik a vizen. Széles Itt a Visztula, mint Pestnél a Duna A nagy hajók is vígan jönnek mennek rajta. A két partján a kiviláglott város, mint dobozáDe ám a kis étkezdében nem tudnak esz perantóul. De még németül és franciául sem. Csak lengyelül. Ez már baj, mert lengyelül senki sem tud a társaságban Nem tudják megmagyarázni, hogy m:t akarnak. ^ e€re KrestanofT csak úgy találomra rámutat a harmadik-negyedik sorra az étlapon. A többiek várnak, hogy lássák, mit hoznak a bolgárnak. Nem lehet mondani, mert szemre tetszetős. S a kis porcellán tányéron ugyan esi nosan van felrakva, még szinte csillag formában. Nézik, szagolgatják. Égjük esik piros, ez mégis paradicsom; a másik zöld, ez borsó; a harmadik sárga, ez murok; aztán megint piros, ez cékla; no most fehér jő, ez burgonya — s végül az egész valami fehér szószban úszik. De bármilyen csábitó, nem nagyon tetszik. A jaipán, aki az egyik szép magyar lány mellé telepszik, ránéz, hogy az rendel-e belőle. De az csak int a szemével, hogy ö abból nem kér. — Akkor én sem — mondja a japán. Én olyat fogok enni, amit kegyed eszik. Egyelőre hát csak Krestanoff vacsorázik. A bozontos, csontosöklü finn óriás nagyon éhes lehet, hogy már másudszor is megkérdi: O. N. T. 8153—1937. számú engedélye alapján rendezve. „Europa“ Nemzetközi Utazási Vállalat, Bucureşti, rendezés min. engedély alapján Iliiévé! nélkőS 1 siapra sportfHülönvonattal Budapestre, Bécsije, Október 14—20. Részvételi dij a közös útlevél és vizűm költségeivel együtt: Cfuj—Budastesl—Cieij Lei Í45Ö. feÍeíítfcezés C ujoia: „EJerazéfíÁ" l^önyvosslálysníl, P- Unirii Kérjen azonnal részletes prospektust ! I ban diába ékszer, úgy ragyog a csillagos, , mélykék cg al'aitt j A fedélzet «'gyiik sarkában svéd dalt éne- i ki 'liii'ck. majd utána mlndenikl <1 perc varázsa alá kerül s anélküli, hogy összebeszélné- ' 'iiek, egy szívvel, egy lélekkel rázendítenek 1 -a-z eszperantó himnuszra: lEn la mondón vonás nova sonlo.. . 1 A nyári szellő messze viszi a folyón a dallamot. messze és lel a magasba, a csillagok világáig . . . * Az ének elhal. Pár percig csend ül az em l>crek lelkén, csak a zene s lánc zaja hangzik fel s egy női kacagás <a feljáró mellől: — .Jó! nem bánom — benne vagyok! Valaki azt ajánlotta, hogy játszanak nyelvleckésdil. S a hölgy erre kacagott fel. Érdekes játék, sokan figyelték. Legérdekesebb will mindközi a szőke lengyel rendőr japán meséje (a nyelv’cekésdi-bcn ö is ' észtveti). aki teljesen hibátlanul, jó hangsulyo zással adott elő egy hosszú mesél. Nagy érdeklődéssel, csendben hallgatták, végül meg is tapsolták. Ami legmeglepőbb — a rendőr 0 kongresszus előtt csak három hónapig tanult espcronlóul. Lassanként itt is, olt is társalgási csoportok alakulnak ki. Ismerkednek egymással a szomszédok. A néger Kola Ajdji, franoiák és hollandok közé került. Ugyan, mit látlak ki be'őle a 1 nők. hogy úgy odavannak érte? \ szép lyoni ! francia lány, szinte-szinte hozzásimul a sö I létben. I Magányosan üldögél az ősz Erőn tábornok. 71 éves. Zamonhöfnuk oz első tanítványai közé tartozott. De hol van már a tá- bornokság és a szép szentpétervári idők! Lengyelek, norvégek, angolok beszélgetnek más asztalnál. Egy reszkelőfejü angol öregur van velük. Tizenkét kongresszuson vett már eddig részt. De van olyan is, aki még több eszperantókongresszust látogatott végig. Egy más csoportban Krestanoff, a hires bolgár iró viszi a szót. Szokatlanul sebesen beszél — hazájáról s utazásairól. Hölgyek vannak vele s néhány férfi. Be leszólnak a többiek is, élénk párbeszéd, tárA turániak vacsorája salgás fejlődik ki, Egymás arcát alig látják, inkább a hang után igazodnak. Jó darab idő múltéin érzik <-s''k a szükségét, bogy megér* deklüdjék egymás nemzetiségét. •Kiderül, hogy az egyik férfi japán, a má sik magyar, a hölgyek egy része finn, má sik része magyar és észt. Egy mélyhangu férfi finn. A finnek és az. esztek mindig együtt jártak. Sorra bemondják neveiket. — Na, ez. véletlenül is nagyon érdekes! — mondja Krestanoff, a bulgăr — bogy Így összekerültek a turániak. — Mi az ön véleménye a turáni gondo latról? — szögezi most a kérdést hirtelen a kis japán mellének. — Föltétien közös a gyökér, az eredet, az ősforrás — válaszol Siguri Nokakara. — Ezt, véleményem szerint, ápolnunk is kel! — szólalt meg most a finn — közös kapcsolatok megteremtése által. Éppen szétszórtságunk miatt. — Valóban a turáni gondolat hatalmas erő — vette át a szót Krestanoff. S megindul a vita a Visztula hátán, hogy mi a hasonlóság és mi a különbség a turáni nemzetek között? Olyan heves a társalgás, hogy még o közeli asztaloktól is odafigyelnek. Különösen az élénk vérmérsékletű bulgár éles hangja hallatszik messze. A finn mély bongja sem marad véka alatt. Csak a japán nyugodt, szénvedélvtelen, mintha tán semmi sem hozná ki a sodrából. A magyar — a bolgárhoz hasonló 'vérmérsékletű férfi — a vita hevében kétszer is felugrott az asztaltól. A mellette ülő honfitársnője csendesíti le. Tizenegy óra, mire a hajó visszatér a kikötőbe. A hídfőnél most már tudatosan keresi egy. mást és verődik össze a kis turáni csapat. — Volna egy jó eszmém — szólalt meg most a magyar. — Ha már a véletlen összehozott bennünket — úgy sem vacsoráztunk még — töltsük együtt az estét. Vacsorázzunk együtt. Az eszme tetszik. De hova menjenek? A hölgyek és a bulgár vegetáriánusok. Hát jó, legyenek a húsevők is ezen az estén vegetáriánusok — s betérnek egy vegetáriánus falatozóba. — No, milyen? — Hát jó!! mondja a bulgár. de egyebet nem mond mellé. A finn tehát, nagy elhatározással, szintén rendel belőle. Ekkor hozzák Krestanoffnak a második fogást. Egy kis lapos tányérkán nyolc karika pirosra sütött burgonyaszeletel, mellette kovászos uborkát. De erre már felvillanyozódnak a kedélyek. A burgonya eszperantó-eledel. Egyugyanazon nyelven beszél minden nemzethez, minden nemzet ismeri. A japán ránéz szomszédnőjére — de ebből már rendelünk! — mondja az vidáman. Nem is lenne semmi baj, csak Nakakara a kovászos uborkát nem szívelheti. Nézegeti, szagolgatja. Sehogy sem tetszik neki a szaga. Ugylátszik, náluk ezt nem készítik. De most újabb bonyodalom. Nakakara nem ismeri az európai étkezési módot. Megpróbál két villát úgy a markába fogni, hogy a villák nj-ele helyettesítse a pálcikákat aminek segítségével otthon étkeznek. De ám nem nagyon sikerül. A társaság s a közben az utcáról begyültek hangos kacagással figyelik a Nakakara mesterkedését, aki végre is mérgében ledobja a villákat és az ujjal közé veszi az első burgonyaszeletet. A magyar kisasszony megsajnálja a kis japánt (aki érzi, hogy most milyen nevetséges lehet ő az európai rokonok szemében), szépen megfogja a kezét és megmutatja, hogy kell a villát beleszurni a pirosra sült burgonyaszeletekbe. Csak egy perc az egész, a következőben már diadalmasan néz körül a társaságban. No, most már nem kacaghattok ki! mert most már én is úgy fogom a villát, ahogy ti! — s hálásan néz a szomszéd-nőjére, a szép magyar kisasszonyra, aki erre megtanította. A süteménjTélével nem volt baj, mert ki- kj olyan fajtát rendelt, amilyet legjobban szereteti, odament az üvegszekrényhez és választott magának. A vacsorát fagylalt koronázta be. Valami nagyszerű dolog az a varsói fagylalt. Nem nagyobb, mint egy jó vastag szivar, de csokoládéval van kivül bevonva, úgy hogy bármilyen távolságra szállítható, a ( fagylalt benne nem olvad meg, csak ha beleharap valaki. Hosszú fapálc-ika van bele- szurva, hogy kézbe lehessen venni. * A hangulat mind emelkedettebb lesz, bár bort nem isznak a turániak vacsoráján, sem másféle italt. Emléktárgyakat cserélnek ki, fényképet eg\-mással. A magyar kisasszony három szál égőpiros tulipánt rajzol az egyik emlékkönyvébe. Amig rajzol, a válla fölött áhitatos kíváncsisággal nézik, hogy virul ki a semmiből a turáni puszták ősvirága: a tulipán ... Föürják egymás címét — és megígérik, hogy ir-ni fognak egymásnak. Béljreget s rajzokat cserélnek majd s ismertetni fogják egjrmás irodalmát. Szép, mindez nagyon szép. De lássuk, mi válik majd ezek közül valóra? A kolozsvári Katolikus Kör (Str. Kogăi- wicieia'nu 7. sztáim) dísztermében október 3-án, vaisárnap délelőtt 11 ónakor műsoros céh- iiinnepélyit rendez, amelyre szeretettel meghív minden érdeklődőit. A belépés díjba Iám. A liidelVei Bethlen Gábor Dalkör ma este 9 óraikor .a Mészáros Szövetség összes helyiségeiben reindez'i meg nagyszabású 'szüreti mulai ságát, melyre ezúton hívja meg azo- ka't, akik fesz télen ül, finoman és igazi békebeli ham gúlát ban akarnak egy éjjelt e[- 'tö Itteni. Ignátfx Sándor: üéiiészel gyakorlati tanácsadó kezdő és haladó méhészeknek. Negyedik átdolgozott és bővített kiadás. 200 szövegképpel. 290 oldal. Ára 158 lej. Lepage-nál, Cluj. Postán utánvéttel. — Kérjen egyzéket!
