Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-31 / 252. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR. No. 141.1(13/1929

ARA 5 LE»

VW W V

tiJuJuJtăl

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Motîl'or 4 szám. — Telefonszám: 11-—09. — Levélcím: Cluj, postafiók So. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: P. Uniri 9. Telefon: 11—99.

MAGVAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS

LVII I. ÉVFOLYAM, 252. SZÁM.

viÉ*nfflinr-- ' — ■■■■'—”i' I" 1 11 1 1 " um nnnf11111

VASÁRNAP n wnwmrTnwgrnTirr yrrTni imírrrnriTirTíTí~jr'ifV,lo-tkvlA

reformáció

Irta.

üzenete

MA.KSAY ALBERT, ref. teológiai tanár

Október harmincegyediké a világ protestáns keresztyénségének egyik legnagyobb ünnepe. Olyan szent és hatalmas ünnep, hogy Ravasz László a: 1igazság mellett való bizonyságtevés „őszi pünkösdijének nevezte el.

A naptár szerint való tavaszi pünköst nem egyéb, mint az anyaszentegyház születésnapja. A Szentlélek azon a hajdani jeruzsátemi piinpös't ünnepen egy háromezer főnyi lelkes, rajongó, ajtatos és hivő csapatnak erejévé tette a Krisztust s ezzel megalkotta az egyházat, maid ráeszméltctte az egyházait a múló világon diadalmas örök isteni kegyelem valóságára s ezzel Isten akaratának örvendő munkálására és boldog szolgálatára avatta fel. Az egész egyházszületési folyamatnak Isten hatalma volt a elöntő 1 tényezője: a hivő lélek, az ember, egyház nem lehetett több, nem is akart több lenni, mint engedelmes eszköz.

Ha ez igy maradt volna, akkor nem lett volna szükség a reformációra. Azonban az egyház a századok folyamán kinőtte magát, erőre kapott, saját képességek csiráit sejtette meg önmagában s azokat igyekezett kifejleszteni, mig végre odáig önállósodott, hogy hatedmat, tekintélyt és hódolatot igényelhetett magának a világban. Meg is kapta, vagy ahol nem adták meg neki, megszerezte. Alázatos eszközből büszke nagyhatalommá gyarapodott s egyaránt függött tőle jámbor lelkek üdvössége és császári koronák sorsa. A keresztyén egyház másfél évezredes története tündöklő pályafutás volt, de a felfelé ívelő ut lassanként és szinte észrevétlenül kiemelte az egyházat az eredeti szerepéből. Ravasz László szavai szerint hajdan a Krisztushoz való viszony szabta meg az embernek az egyházhoz való viszonyát, utóbb ellenben az lett a helyzet, hogy az egyházhoz való viszony szabta meg az ember Krisztushoz való viszonyát.

A reformáció azért második pünköst, mert ezt a helyzetváltozást visszaértékel- > te az eredeti állapotra. Istennek, Krisztusnak és a Szentiéleknek tulajdonított minden hatalmat és dicsőséget s kimondotta, hogy az egyházat csupán az Isten akaratának engedelmeskedő munka és szolgálat illeti meg.

Annak, hogy ez az átértékelés az egyház és Isten közötti alapviszony tisztázására irányult, rendkívül fontos a ki- hangsulyozása. Világos ugyanis, hogy a reformáció tényének nem volt egyházellenes éle. CA reformátorok nem a római egyház ellenségeiül léptek fel, hanem Isten egyedüli dicsőségének és hatalmának hitvallóiul. A pwtestálásuk nem az egyház rendjét és szentségét rombolni akaró tagadás volt, hanem a Krisztus üdvözítő vádtságába vetett hit bizonyságtétele.

Sajnos, a köztudatban a prostestán- tizmus, a ,,protestádás‘‘ fogalmának kifordított értelme szerint, a tagadás és a tiltakozás hordozója gyanánt él. Pedig a ,,protestálás“ a „pro“ és „testare“ latin szavakból voltaképen a valami mellett való bizonysáylevés fogalmának kifejezésére tevődött össze. Ismét Ravaszt idézve: „protestálni annyit jelent. mint Isten pártjára állani önmagunkkal és a világgal szembeni

Amikor tehát Luther Márton azon az emlékezetes október 31-én a wittembergi tételeket (l templom kapujára szegezte, a protestálásával nem tagadott, hanem hitet vallott; nem az egyházát káromolta, hanem Istenhez kiáltott. Hasonlóképen a reformáció sem azt tűzte maga elé célul, hogy meglevő értékeket elvetve, helyükre újakat és másokat illesszen, hanem ellenkezőleg: az egyetlen, örökké- való, megsemmisíthet ellen ősért ék, az alapigazság, az isteni Kijelentés és a jézus i Evangélium gátlás nélküli érvényesítésének útjait kereste.

A reformáció jelentőségét ebbe a pozitiv megvilágításba állítva, önkéntelenül átterelődnek a gondolataink a mához, a mi napjaink bennünket égető nagy kérdéseihez.. Eszünkbe jut, hogy a reformáció emberi eredményeinek egyike a nemzeti eszme kivirágzása volt, hiszen a Szentirásnak a mindenki anyanyelvén való olvastertása tulajdonképpen szorosan összefüggött a nemzeti eszme ébredésével és felébresztésével. Es aggódó fájdalommal állapítjuk meg, hogy amint valaha az egyház túlnőtt önmagán, úgy duzzadt fel a nemzet gondolata a totális állam minden hatalmat és dicsőséget magának igénylő politikai intézményévé. Ennek a helyzetnek ma a különböző országok kisebbségi népeiből lelnek ki a protestánsai. Rájuk, a kisebbségekre, szintéit talál az, amit a reformáció protestánsairól hirdetünk. Nem az államuk többségi népének az ellenségei, a tagadói

Előfizető:i árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre ioj félévre 20, évente 4° pengő. A többi külföldi államokba cs»ík a portókülönbözette: több.

CLUJ-KOLOZSVÁR, 1937 OKTÓBER 31.

a kisebbségek, mint ahogy a többségi sajtó nem egy országban állandóan vádolja őket. hanem a nemzeti eszme őszinte hitvallói, akik elismerik, hogy Isten a faji és népi közösségekben kegyelmi ajándékot adott az emberiségnek; aiz államot, amelynek polgárai, Isten végzéséből való történelmi adottságnak nézik és fogadják el s benne igaz hűséggel igyekeznek az élet jogaikat megszolgálni; de protestánsok abban az értelemben, hogy bizonyságot tesznek az isteni igazság mellett, mely tiltakozik a fajok olyan osztályozása ellen, ahol az egyik faj felsőbbrendűséget igénylő magatartása a másik fajt tétében veszélyezteti s protestánsok abban, hogy hirdetik az evangéliumi egyenlőséget, amely riltja a nemzeti gőgöt, önzést és önteltséget.

Ilyen gondolatokat éleszt lelkűnkben a reformációra való emlékezés. Mély meggyőződéssel hisszük, hogy ezek a gondolatok, ha gyarló és botorkáló megfogalmazásban is, az élő Isten igéjének áldott üzenet foszlányait röpítik szerte a nagyvilágba.

ciorsiifg fi

ciciiiiliii érlelőidre szőlő meghívást

Ciano olasz külügyminiszter résztvesz az értekezleten. — Újra tanácskozik a benemavatkozási bizottság. — Angol felszisszenés Mussolini beszédére

Német gyarmati követelések újra előtérben

Ă be némává tik ozási énte-kezüet újabb cl- seikélyesedéise maíieUi mindinkább el51 érbe nyomul <a miáistiik smagy külpolitikai éritek ez- íeiS, a brüsszeli k ilienchailialm I érteikiezillef kérdése, melyen' <az érdekeli!' európai hatalmaik kirí ügy miinfezifereln kiirv ü 1 Amerikai 'képviselője is irész'tviesz. A brüsszeli értekezlet: még neun a<jfháB!ia> la mijei cf az' utóbbi Idők nemzetközi érlekezleileónél mind gyalkoribbá váló liebeteitlem ségmeík-, indokolt kételkedés léhát még nem örölheilke felír vele szemben fenmi- állló várakozásokat'. Tegnap megírtuk, hogy a brüsszeli 'kormány, iái kilene hatalmi értekezlet vezető hatalmaival egyetemivé, meghívta a taináeskozásóik na Németországot1 és SziOvje,['Oroszországon is, melyek: ímem szerepelnek a Wiaisihiiinigitointnalni létrejött egyezmény ■ailláiiirói, (között. Szovjet Oroszország' még nem válaszod, valószínűnek 'látszik azonban, hogy •a meghívást elfogadjál. Németország vál<a>- sztai azonban már megérkezett Brüsszelbe lés ez a válasz, udvarias formában ugyani és megfelelő mego-k ol-ással, de viissz-aiuitasifó. Berlini bivatolos jeleinilés szerint & válasz szövege ,a következő:

„A német kormánynak van szerencséje elismerni a belga kormány előtt a folyó lió 20-áa tett szóbeli ijegyzék vételét, niel'fi'el meghívták, hogy vegyen részt a kileneliatal- mj szerződés aláíró hatalmainak Brüsszelben november 3-án összeülő érteke zielen. Á német kormány teljes mértékben méltányolja a szóbeli jegyzékben kifejezésre jutlátclt törekvéseket, hogy ,a lehető legrövidebb időn belül barátságos megegyezéssel vessenek véget a távolkeilet'i viszálynak. Másrészt a meghívásból arra következtet, hogy a brüsszeli tárgyalások a kik're hala Ir,íi szerződés 7-i'kl szakasza alapján fognak lefolyni, tehát a szerződés alkalmazására fognak vonatkozni. Tekintve, hogy Németország nem irta alá ezt a szerződés!, a német kormány úgy hiszi, hogy nem vehet részt a tárgyalásokban, melyek alkalmazásából folynak. A német

kormány mégis rá kíván mutalni arra, Iiogy bármely pillanatban kész résztvenni a kezdeményezésben, mely békés közvetítéssel akarja megoldani a viszályt, niiibc-íyt az ilyen elrendezésnek elengedhetetlen feltételei kialakulnak“.

A német kormány tehát helyesebbnek látja, ha nem vesz részt ezen az értekezleten, amelyen pedig, londoni tervek szerint, alkalom nyílott volna, hogy a távolkeleti, kérdésen kívül közelebbi válságos kérdéseket is megtárgyaljanak az európai külügyminiszterek. Meglehet, hogy a német birodalmi kormány eziuiiitaii is célszerűbbnek látja, hogy az olasz—ebes-szín háború alkalmával számára már annyira bevált semleges álláspontot foglalja el. Meglehet azonban, hogy nem tartja az időpontot maga számára alkalmasnak az európai kérdések megbeszélésére sem és emellett nem nikia-r elleniéibe ken ülni *ai Japánnal szemben talán szerződésileg fennálló kötelezettségeivel. Azt viszont Amerikáért és Angliáért nem akarja- kockáztatni, hogy az értekezleten nyíltan Japán mellé álljon. A Berlin—Róma tengely másik nagy-, hatalmának képviselője, Ciano gróf ofl’asz külügymiinszter azonban részt vesz az értekezleten s amint 'Rómából- jelentik, előreláthatólag -tárgyalásokét fog folytatni Edén angol küHigymin-iszterrcl is. A német—olasz hatalmi csoport i-gy elasztikus játékot, biztosit -magának, ki akarja használni mi-nd u -brüsszeli értekezleten való részvételnek, mind a részt nem vételnek előnyeit.-Mussolini tegnapi beszéde még mindig élénk hullámzásokat okoz az európai külpolitika vizein. Különböző országok lapjai az illető országok Olaszországhoz való viszonyai szerint itél-ik meg n Duce kijelentéseit. Feltűnő az angol sajtó éles válasza o Rómában elhangzott -fontos beszédre. Főoka az ellen!mondásnak alighanem abban keresendő, hogy Mussolini újra előtérbe hozta Németország gyarmati. Igényeit, melyeket

Londonban nem szívesen hallgatnak. Az angol konzervatív kormánypárt őszi nagygyűlésén egyhangúlag és erélyesen visszautasították a német gyarmati igényeket. A londoni sajtó ezeknek Mussolini által történt újabb felébresztéséből most arra következtet, hogy németek és olaszok között megegyezés jött Hétre, mely szerint Olaszországnak támogatnia kell a német gyarmati követeléseket és Németország középeurópai befolyási körzetének terjeszkedését, amivel szemben viszont Németország támogötja -az olaszok spanyolországi és Földközi-tengeri igényeit. Egyik n-"-gy angol lap azt is megái lapítja, hogy a. római beszéd súlyos csapás er- ra a bizalomra, melyet Chamberlain angol miniszterelnök táplált a Duce iránt. Érdekes viszont, hogy Winston Churchill, aki pedig a német külpolitika legnagyobb ellenfelei (közé tartozik Angliában, kedvezőbb módon- ítéli meg a német gyarmati igényeket. „Az ügy -kizárólag németekre és angolokra, egyetlen más hatalomra sem tartozik“ —: mondta egy beszédében Churchill!1. — Semmi célját nem látom ónnak, hogy végeláthatatlan időkig elzárjuk a' szerződések -módosi- fásánalk uitjáit. Felbecsül h el .elleniül káros lehet a békére — folytait;! —, ha egy nép látja, hogy egy másik nemzet határtalan lakatlan területeik felelt rendelkezik, míg neki szűk határok között kell összeszorulnia“.

Egyik nagy párisi lap szerint különben, Ribbemlrop legutóbbi római látogatása alkalmává1!, mely pár nappal Mussolini beszéde elölt történt, már magával vitte az olasz fővárosba a német gyarmati követelések minimális mértékét: Arról volna a hir szerint szó, hogy Berlinben közelebbről nyíltan követelni fogják Togo, Kamerun, Ruanda és Urundi volt német gyarmatok -visszaadását. Ezenkívül egy nagy nemzetközi terület megteremtését kívánják Afrika belsejében, me(Cikkünk foíyíalása qz.utolsó oldalon}