Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-24 / 246. szám

193 7 október 24. ELLENZÉK A Vásárhelyi Találkozó hivatalos jelentése ii. Asztelos Sándor dr. után "Kacsó Sándor: Az erdélyi és a román nép épilö együttélé- ' séneik feltételei és útja cimen tartotta meg előadását. Becsky István, Albrecht Dezső, R-édeQy Károly és dr. V. Zeigler Ernái hoz­zászólásai után a találkozó bizottságot kül- döt ki, mely az előadóval közösen és a leg­teljesebb egyetértésben a következő határo­zati javaslatot terjesztette elő, amit egyhnn guan fogadtak el: 3. A középéül ópoi magyarság egyetlen nyelvi és ku 11urköz ősséget képez, melynek a romániai, magyarság is alkotó része. 2. A romániai magyarság kisebbség: sors­ba kerülése óta, mindenkor tanú jelet adta, hogy eleget tett állampolgári Kötelességei­nek. Ezzel szemben a román kormányza­tok részéről súlyos támadások érték, nem­zeti és emberi élet jogaiban és nem kapta meg magatartásáért a kellő méltánylást és elismerést. 3. A román állam hivatását csak akkor tölitheti be teljesen, ha keresztény etnikai követelmények és a valódi demokrácia szel lemében, ha egyforma gondoskodással védi és támogatja keretei között élő összes né­peket. 4. A román nép és a romániai magyar­ság közötti békés együttélésnek mindenck- előitt álló feltétele az, hogy az állam bizto­sítsa a magyarság népkisebbségi jogait, úgy is, mint állampolgársági egyediknek, úgy­is, mint nemzeti közösségnek. 5. A romániai magyarság s annak itt ösz- szegyiilt .ifjúsága a román néppel való test­véri együttélés és megbéküliés szükséges­ségét vallja és ennek megteremtésére őszinte készségét és tiszta szándékát hangsúlyozza. Teszi ezt annál is inkább, mert megg}rőző dése szerint a román és magyar népre a duna-medencében magasabb rendű közös hivatás vár. 6. A Vásárhelyen öszeülit fiatalság egy szabadságot szerető nép nyíltságával fordul a nemzeti álmaiban beteljesült és Gyulafe­hérvárt magas szelleméhez felemelkedni tu­dott román néphez és irányítóihoz, hogy az élet és emberi jogaiban veszélyeztetett ma­gyarság számára, találja meg azt a módot, amely a lelki kibéküléshez, egymás becsüie tes megértéséhez vezet és a történelmi, egy­másrautaltságban élő két nép számára a szabad testvéri együtélés lehetőségeit meg­teremti. Október 3-án Pálffy Antal „Az isk. ne­velés, annak reformjai az iskolán kívüli nép nevelésről^ tartott előadást. Hozzászóltak a kérdéshez Bálint Vilmos, Nagy Lajos dr., Kéki Béla, Medve András, dr. Arató An­drás, Venczel József, Vita Sándor, Rohrer Károly, dr. Ja.ncsó Elemér, Abáfai Gusztáv, gr. Vas Albert, Jánossy Zoltán, Fehér En­dre dr., Kis Endre dr., Gyárfás Ferenc, Pipó Lajos, Csíki Attila, Domonioh László, Józsa Béla, Vigh Károly, Bányai László, Kalis Sándor. A kiküldőt bizottság a következő határo­zati javaslatot terjesztette elő, amit egyhan guan fogadtak el. A vásárhelyi találkozón egybegyült fiatal erdélyi magyar szellemiség megvizsgálva az iskolai és iskolán kívüli népnevelés kérdé­seit, kimondja, hogy: 1. A nemzetnevelést egyetemes magyar kisebbségi feladatnak tekinti, amelytől bel­ső megújhodásunk és fennmaradásunk függ. 2. Megilletődéssel idézvén miaga elé nép- közösségünik, különösképen egyházaink ve tőinek és munkásainak az anyanyelvi ok­tatás érdekében folytatott hősies küzdelmét, határozottan leszögezi, hogy az anyanyelvi oktatás jogát népünk számára mind alsó-, közép- és felsőfokon, mind a szakoktatás terén érvényesíteni kívánja. 3. Tiltakozik iskoláinknak a törvények ben biztosított szabad működését gátló intéz­kedések ellen, megállapitja minden magát magyarnak valló szülő jogát, gyermekének magyarnyelvű iskoláztatásához és követeli a romániai magyarság adózásából felékezeti is­koláinkat jogosain megillető állami és köz­ségi segélyt. 4. Megállapitja, hogy a nemzetnevelésnek el­ső tényezője a család, épen ezért szüiksé gesnek tartja ennek a szerepnek a magyar családokban való tudatosítását. 5. Felhívja a magyar szülőket, hogy gyer­mekeiket a magyar tannyelvű iskolákba já­rassák. 6. Tekintettel arra, hogy a meglévő ma­gyar anyanyelvű iskolák csak egy részét ölelhetik fel a miagyar tanköteles ifjúságnak, egyfelől követeli az állami1 iskolák magyar tagozatainak tényleges felállítását s ott ma­gyar tanerők alkalmazását, másfelől kívánja az iskolán kiviili népnevelés céltudatos in !ézményesitését. 7. Szükségesnek tartja ifjúságunknak ilpa­1 ni, kereskedelmi és gazdasági pályák fele irányítását, az ilyen természetű szakokta­tás kiépítését, ugyanakkor hangsúlyozottan kívánatosnak tartja, hogy ;■ népi rétegekből kikerülő tehetséges ifjak is minden segít­séget megkapjanak arra, hogy megfelelő kö­zép és felsőfokú oktatásban részesüljenek. 8. Mind a falusi, mind a városi népünk szellemi, erkölcsi, jogi, egészségügyi és gaz­dasági iskolán kívül nevelésének eredmé nyessége szempontjából szükségesnek látja, hogy az E. M. K. E. történelmi hivatásá­nak megfelelően, hozz« létre az erdélyi ma­gyar népnevelési központot, az egyházi), közművelődési és gazdasági szervezetekkel karöltve készítse el az iskolán kívüli nép- mevelés tervét és hasson oda, hogy ez a terv a helyi szervek utján meg is valósuljon. 9. Mind az iskolai, mind az Iskolán kívüli népnevelés előfeltétele, bogy rendelkezünk oly értelmiségii réteggel, amely általános és szakműveltségénél fogva alkalmas a nép- nevelés in unkáin sár a s amely hivatását ebbe ismeri fel, s ezért hangsúlyozói Ion sürgeti az értelmiség nevelés reformját oly irányban, bogy: a) Történjék gondoskodás a tanítóság népnevelési és gazdasági továbbképzéséről, küllőn szervezendő tanfolyamokon s bármily áldozatok árán is a tanítóság emberséges megélhetésének föltételeiről; b) Főiskolai hallgatóinknak adassák alka­lom. hogy nemzeti művelődési és szakbeli ínvábképzése és a népnevelői feladatokra va­ló felkészülése megvalósuljon; c) Tanuló értelmiségünk társadalomtudo­mányi leképzést nyerjen, hogy a népi való­ság kérdéseiül tárgyibagosam ismerje. 10. A vásárhelyi találkozó gyakorlati te­endőként kijelöli, hogy: a) Minden községben Magyar Ház, illetve faluotthon állittasék fel, népkönyvtárral és olvasókörrel; b) Az értelmiségi réteg tartsa feladatának a népnevelési cselekvő módon támogatni, egyrészt munkavállalással, másrészt a nép- nevelés ügyét szolgáló sajtó irányításával és az ily természetűi kiadványok terjesztésével; c) Minden irányban tudatossá kell tenni, hogy o dalkultura, a mükedvelés és a sport elsőrendű népnevelési tényező; d) Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi mozgalom intézményesítése, valamint az egészségügyi megelőzés-előadások és tanács adói szervek utján népünk fennmaradása ér­dekében mielőbb megvalósítandó; 5? szépség gyaíí- csak teint ran kérdés. A szép arcbőr elérése céljából alaposan ki kell tisztítanunk a pórusokat. Erre legalkalmasabb Richard Hudnut Three Flowers Cleasing specialis krémje. Ez a készítmény, az arcbőr hőmérséklete következtében, könnyen folyékonnyá válik, Így behatol a pórusok legmélyéig és kitisztítja azokat. Az arcbőr szépségének megőr­zésére, nem elegendő a bőr megtisztítása,- minden nap ápolni, táplálni és frissíteni is keli. Ezt rendszeresen és minden nehéz­ség nélkül elvégezheti a Three Flowers Richard Hudnut szépség­ápoló készlet 5 készítményével. A Three Flowers Richard Hudnut készítményekkel való szépség- ápolás a legeredményesebb, mert tökéletes és mégis egyszerű. RICHARD HOMO! e) A faluból városban jzó napszámos-, cseléd- és munkás - alkalmazottak számontar­tása, nevelése és megszervezése halaszthatat­lan feladat. (Folytatjuk.) Es© Kinézck az ablakon, esik. Blbámész ködöm a halló cseppek le ívta ferde vonalakon és tűnődöm az esőről. Nincs kél: egyforma, eső. Mint ahogy nincs két egyforma ember és nincs két teljesen egyforma falevél. Van eső, amely megnyugtat. Késő ősszel, délután halkan sziszeg a kályhában a csen­des tűz, a szobában kellemes a meleg. El kelletne menni hazulról, néhány (tpiró utat kellene elintézni, de egyik sem fontos. Ha­lasztható valamennyi. Az ember kipillant és látja a gyalogjárón freccsenő cseppeket. A házak kapualjában várakozók 'szoronganak, az utca különben néptelen. A villamos-meg­állónál esernyős néni várakozik. Nem megyek el, mondja az ember egyezerre, üt hon mara­dok. S egyszerire észreveszi, hogy elmenni terhére lett volna. Kellemes kis öröm fogja el. K'ét órát ajándékba kapott az élettől. Tesz vesz az íróasztalon. Rágyújt. Az ablak­hoz megy> kinéz. Aztán megint jön-megg és könyvet keres. Kényelmese,n elhelyezkedik, hogy majd olvasni fog. Ki is nyitja a köny­vet, nézi a sorokat, de nem Iái fa. Pillantása újra csak az ablakra téved. Künn nyugal­masan és szorgalmasan permetezi az ég a vizet, mint a megbízható, derék munkás. A gazdáknak biztosan jó ez. Az ablakon ki- pilhmtónak is jó, derűs ősembernek érzi ma<- gát, aki véd a száraz barlang melege. Az idő múlása mintha megallott volna a végte­lenségben, pedig észrevenni, hogy lassan sö­tétedik. Az élei rendjén van. Aztán van eső, amelytől kivágni kell. Nyáron, ffalun. Az előbb még rekkenően sütött a nap, a fialevelek meg sem moccan­lak a hőségben, n gyep zöld aranyat ragyo­gott, a réti virágok sárgája, pirosa és kékje szinte remegő hullámokat lökött ki magá­ból, mintha a színek hangokká váltak volna, S egyszerre, a komondor harag jóval, meg­mordult a menydörgés. Vastag cseppek ^ a nyári ruhán, a kézfejen, az orrhegyen. Va­lahol dörrenve csapódik egy ablak. Vidám sikoltás. Fussunk, fussunk. Mindenki szál­lodásnak lendül. Lihegés, piruló arcok, zi­háló nevetés. Javában áll az égiháboru. Csat­togva dolgozik a bőséges zápor, iq cseppek súlyosak és kövérek, minha ők is érnének, akár a gyümölcs. A kavicsos kerti ut men­tén szempillantás alatt kis sárga folyó kelet­kezik. Fussunk, fussunk. Aztán végre a ve­randán csapkodja le magáról a vizet min­denki. „Csuromviz vagyok. Te is?“ A neve­tők lélegzete fulladozik, mindenki mindenen nevet. FHss, erős növényszag csapzik a le­vegőben. VilMmlik, dörög. Ezen is nevetni kell. Nincs jobb, mint ok nélkül nevetni. Aztán van eső, amely maga a végtelen­ség. Tengeren megy a hajó, s már két napfa esik. Szárazföldet nem látni sehol, eső az egész világ. Mérföldek és mérföldek óriás távolságában hull a vízbe a víz. Egész éjsza­ka így hullott, egész nap iyy hull; s ma éjszaka is így fog hullani. Annyira teljes va­lami ez, annyira elemi, hogy a hajó, amely csap:,ott\cm igyekszik előre úszó morzsaként, rendbontó illetlenségnek tetszik. De az eső ügyet sem vet erre a morzsába, hajszálifinom fonalainak milliárdnyi szövevényével tovább szitál érzéketlenül és végtelenül, mint maga a végzet, s a- kajütben kuksoló ember, ha feltekint a passzlansz-kántyáróf, ráeszmél énjének, sorsának, életének jelentéktelen vol­tára. Olyan eső is van, amely dühödté idegesít. A téli eső ilyen, amelynek cseppjei égetően szúrnak a vacogó hidegben. Náthás lőcs- pocs, didergés, fejfájás. Jó volna hazamene­külni, mint ahogy az állat behúzódik a maga vackára, de az embernek dolga van. Minden rossz és minden bosszantó. Takszit nem le­het kapni, lökdösődő idegenek jönnek szem­közt a szűk járdán, a levél, amelyet fel keli adni, nedves lesz. Ez az eső gonosz és alat­tomos. Rosszindulatú csellel szelet hoz, hogy oldalról becsaphasson az esernyő alá. A gya­logjáróról felcsap a bokára, hogy oldalt szi­várogjon be a cipőbe. Nincs előle menekvés. Csip, kínoz, diderget, bosszant. Az ember már rég otthon van, már rég átöltözött, már rég melegszik a kályhánál, de idegei még még mindig remegnek a tehetetlen haragtól. Ma éjszaka baj lesz az alvással. És van fájdalmas eső. Amely a vasúti szakasz ablakát verdesi. A szakaszban ma­gányosan ül az utas. Nézi a cseppeket, né­zi: hosszasan és szórakozottan figyeli, ho­gyan szalad le egy-egy csepp a mát meg­csinált utón, hogyan öleli magába O; útjába eső vizragyát, hogy a növekvéstől futása hir télén meggyorsuljon. Néha két csepp indul az ablak tetejéről egyszerre s aztán az ab laktábla közepén egybefolynak, hogy egy­szerre lezuhanjanak, mint két emberi lény. akik találkoztak az életben és együtt lettek öngyilkosok. A vonat vigasztalan egyhangú­sággal robog, olykor megáll valami kis ál­lomáson s ilyenkor meghallani, hogyan ve< > a zápor a kocsi tetejét. Az utas csak a s:i v'éngó ablak csepp eket bámulja, szivét bi j zonytalan fájdalom szorítja marokra, min , den eszébe jut, ami valaha fájt az életben ; és egyszerre csak megharapja alsó ajkát, hogy el ne sirja magát. A szakaszban nin- csen ugyan senki, de az utas önmaga előtt ’■ restelkedik. A kacagást nem restelllí az ember, a köny- nyeket igen. Lelkünk esőcseppjeivel igazság­talanok vagyunk. Gyermelí-díYalapok sí 1957-38. év őszi és ST^zronza Bayers Modeführer 45 lej, Catalogues En­fants 40 lej, La Mode Enfantsne 80 lej, AI bum d‘Enfa-nts 10 Olej, Star Enfainl 100 1-e j. Enfant Elegant 135 lej. KaphaJcük Ellen­zék könyvosztályáhan, C?nj—ííüuMsrár, Pin ta Uniri], Vidékre uiâttY&leâ fe -azonnal szál­lítjuk. á Irta: HARSÁNYI ZSOLT

Next

/
Oldalképek
Tartalom