Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-17 / 240. szám

193 7 október 17. ELLENZÉK 9 HARSÁNY! ZSOLT A sors ajándéka i. Találkoztam barátommal. Kitűnő szín­ben uolk majd kicsattant az egészségtől. A Riviéráról jött vissza, ott kódorgóit kél hétig a kocsijával. Mert kocsija is van neki, jómódú ember. — Hogy vagy? — kérdeztem, csak úgy szokásból, hiszen csak rá kellett nézni. — Megvagyok — felelte közömbösen. — Családod? — A két öcsémet gondolod? Jól meg­vannak. Egyik most házasodik, elragadó kislányt vesz el és hatalmas hozományt kap. A másik most nyerte meg egy bel­ga áruház építési pályázatán az első di­jat. Szóval, megvannak. ■— És te? Már bevonultál a hivata­lodba? — Tegnap elkezdtem, még pedig elég kellemesen. Az elnök azzal fogadott, hogy előléptem. Most már önállóan vezetem az osztályt. De a magánvállalatom is jól megy. Azt persze tudod, hogy benne va­gyok abban a... szóval tudod. Hát ter­jeszkedünk, öregem. Úgy megy>t mint a parancsolat. Jövőre valami kis birtokot szeretnék venni. — És látom, egészséges vagy. — Mint a makk. Mindig mulatok raj­ta, hogy harmincöt évesnek néznek, pe­dig előtted nem tagadhatom, hogy negy­venkettő vagyok, hiszen szegény öcséd­del jártam együtt, ügy eszem, mint a far­kas, Olyan erős vagyok, iriint a bölény és úgy alszom, mint a medve. Égés-, ál­latkert kitelnék belőlem. — Sőt akvárium is. Olyan boldog vagy, mint hal a vízben, mi? Barátom elkomolyodott. Legyintett, tűnődött kissé, aztán megrázta a fejét. — Nem vagyok boldog. A szerelem hiányzik az életemből. — Ugyan, ne affektálj, — utasítottam rendre —, mindennap hallok rólad vala­mi pletykát. — Eh, nem arról beszélek. Nem a ka­land hiányzik nekem, értsd meg, hanem a szerelem. Más ember azon esenkedik, hogy őt szeressék. Nekem ebben nincs hiányom. Én arra vágyakozom, hogy én tudjak szeretni. Este, mikor leteszem a fejemet a párnára és leoltom a világot,, mindig nagyot sóhajtok. Múlnak a na­pok, a hónapok és az évek és én csak hányódom kurizálások és flörtök között. Ez egy darabig nagyon kellemes tud len­ni, de aztán rettentően megunja az ember. Szerelmes szeretnék lenni. De nemcsak ! úgy akárhogy. Hanem ahogy én gondo­lom: igazán és rendesen. És nem tudok. Nincs nehezebb, mint komolyan szerel­mesnek lenni. Néha-néha előfordul, hogy társaságban felfigyelek: hopp, hátha ez azl Elkezdek vele foglalkozni. Eleinte aranyos, kedves, érdekes az illető, aztán már néhány nap múlva csinál valami olyan hibát, ami elveszi a kedvemet. Negyvenkét éves vagyok, ilyenkor mar kissé elfinnyásodik az ember. Odébb ál­lok és kezdem élűiről. De hiába. A odgy pedig, hogy szeressek, egyre erősebb bennem. Már ott tartok, hogy gyerekes fogadalmakat teszek a sorsnak: pénzt Ígérek jótékony célra„ ha sikerül szerel­mesnek lennem. És nem megy és nem megy. El lehet igy is éldegélni, nem mondom. Anyagi bajom nincs, egészsé­gem tökéletes, a hozzátartozók rendben vannak, szabad vagyok és független. Jog­gal gondolhattad, hogy boldog vagyok. De igazán boldog nem vagyok. Mert nem vagyok szerelmes. Azonban a remény­ről még nem tettem le. Egyszer majd csak hozzásegít a sors ahhoz a gyönyörű, nagy érzéshez, amely mindent pótol, de amelyet nem pótolhat semmi... No, nézd, én itt verseket szavalok neked, az írónak, ilyen bolond ember vagyok én, barátom. Kívánd, hogy a vágyam teljesüljön, hát­ha terád jobban hallgat a sors... Szer­vusz. Elváltunk. Utána néztem. Délceg em­ber volt, a járása mint aj atlétáké. És úgy öltözködött, mintha skatulyából húz­ták volna ki. És eltűnődtem rajta, hogy mindene megvan, mégsem boldog. Szív­ből kívántam neki, hogy kapja rneg, ami a boldogságához hiányzik. Megér­demelné, mert kedves, derék, jó ember. II. Most aztán megint találkoztam vele. Egy kávéház utcai kertjében ült. Alig is­mertem rá. Lompos volt, elhanyagolt, keféletlen. Szeme alatt vastag karikák. Ahogy ott gunny osztott leszegett fejjel, ; kétnapos borotválatlanságában, nem negyvenkét évesnek látszott, hanem öt­venkettőnek. — Szervusz, — szóltam rá —, mi tör­tént veled? Felnézett. A köszöntést nem viszonozta. — Emlékszel rá, mikor a szigeten ta­lálkoztunk? Akkor én elmondtam neked, hogy mi az életem egyetlen és legna­gyobb vágya, ami után annyira sóvár- gok. — Emlékszem, hogyne. Bólintott. Leverte a cigarettájáról a ha­mut és láttam, hogy a kezében reszket a cigaretta. S a szeme fátyolos. — Hát az beteljesedett. kötött' s csillogó szemmel magyarázta, hogy miiért oilyan ünnepi a hangulat, amióta a dán határt átléptük. Miért van minden zászló- diszben s miént halilom a 'számomra érihetet- i len dánnyelvü beszélgetések során mindegy­MEG HENKELÉ- SERE AZON. N A L ! — akár szóban, ctlcár Írásban, telefonon. VMfjY* Raártsitilyesía naáts nxóalcDffB âs ©saclcoacli ren> delését, egy szó elég és h«2öm EzeSusS „A R A G A Z“ ajtaja eSőf fi áll. Az „ARAGAZ44 természetes szón dagázból kivont fűtőanyag, a- melynek nincsen mérgező ha­tása és amefy nem robban. Az „ARAGAZ44 csővezeték, kő­műves vagy más munkálatok nélkül, könnyen bevezethető és az elképzelhető legegyszerűbb módon, szivattyúzás, és előmele* gités stb. nélkül helyezhető üzembe. re ezt a szót. Storsstromsbroení. — Kicsiny a ml országunk, de végtelenül szeretjük * büszkék vagyunk. hogy dánok lehetünk. Holnap hidat avalunk, Európa leg­hosszabb (?) hidját. Figyelje meg, mindenki erről beszél. Hónapok óta készülődik az , egész onszág, hogy bemutassa ik irályának, ép­pen születésnapján, a legújabb és egyik leg­értékesebb dán közvagyont: a Storsstroms- broent. Az uj világcsoda A ilelkes honleány, Prastmark kisasszony tszerezte meg a szabadjegyet is, mellyel más­nap reggel a Kopenhágából induló külön- vonatta.1 az ünnepségre utazhattam. Kér és fél órás ut után a helyszínen voltam s közel­férkőzhettem az ünnepekhez: a Storsstroms- broen-hoz — a Nagy Áram hidjához. A legújabb világcsoda 3200 méter széles tengerszalagon vezet át Falster szigetről Sja­elland szigetre. Négy évig építették s csak a hid, a hozzávezető magas föJdtöltések mun­kálatainak költsége nélkül ikb. 8 milliárd lej­be került. Építésiét a vasút és gépkocsi­közlekedés gyorsabbá tétele végett határoz­ták el. Ez a vonal a főütőere Dániának, a nemzetközi közlekedés délen Németország felé, északon Svédország; felé itt vezet keresz­tül. Mielőtt átadták volna a hidat a forga­lomnak, taz volt a. szabály, hogy a partra érkező vonatot egy hajó gyomrába tolták be, mely az egész szerelvényt átvitte a túlsó partra, itt egy másik mozdony kivontatta a kocsikat -a hajóból >;■ igy haladt az tovább, újra tengelyen. Az uj hid háromnegyed órával rövidítette meg az utat, mely most már a szeptember 26-iki felavatás óta, Dá­nia legdélibb csúcsától a Svédországhoz leg­közelebb eső pontig megszakítás nélkül szá j razföldön ‘bonyolítja le a forgalmat. Közel ;o ezer ember jelent meg a hidfel- avatás ünnepségén. A diszemelvcnyen X. Christian király Őfelsége, a trónörököspár, Az „ARAGAZ44 forró lánggal ég, füst és szag-mentesen. Az „ARAGAZ“ rendkívüli gyorsa* sággai főz, süt és forral. RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁSOK­KAL SZOLGÁL: FISCHER S. A. CLUJ, CALEA REGELE FERDINAND NO. 6. a népe> királyi családnak számos tagja és a diplomáciai kar foglalt heyet. Az ünnepi be­szédek után a király és kísérete az udvari vo nalba szállt s ez a vonat haladt át első Íz­ben a hídon, a közönség lelkes éljenzése köz­ben. Érdemes volt följegyezni: A tömeg lelkesen ünnepeke királyát, de a világért sem kísérelte volna meg, hogy a kö­zelébe férkőzzön s igy eselleg felbontsa a rendel. A zenekart megtapsolta, az ünnepi szónokokat lüré'mesen végighallgatta s végig barátsággal, büszkeséggel mindenben részt- vetr, de nem tolongott előre, bár a rendfenn­tartás embereit sehol sem leheteti látni. Az is feltűnt, hogy a hangszórókon keresz­tül felerősített beszédeket kétizben is tülkia- bálta egy másik!, sokkal erősebb hangszóró, melyen a mentőosztagot hivták pontosan megjelölt helyre. A szónok megáll; a beszédé­ben, — amúgy sem hallhattuk volna, hogy mit mond — mindenki — a király is — aggódva a jelzett hely felé nézett > minden szünetelt, amig a mentőosztag megérkezett oda, ahová hívták s hozzákezdek a segély- nyújtáshoz. Az udvari vonat " túlsó parton megállt s mindenki kiszállt, hogy az első vonatot, mely a hídon áthalad, ünnepélyesen 'kö­szöntéé. Itt ás nagy tömeg gyűlt össze, mely látni akarta királyát. Nagy derültséget kel tett, hogy ütemes kórusban szólította az uralkodót, aki nem sokat kérette magát, fe - lépett egy emelvényre s rövid beszéde: tar- tett. — Most már lehetségessé vák — mondot­ta. — hogy r. két sziget lakói gyakrabban felkeressék egymást, testvériesen összeölel­kezzenek. Ne siessetek azonban nagyon, mer: azért bizony pénzbüntetés jár. A hallgatóság, a királlyal együtt hangosan nevetett e. tréfán. * A kis állomáson á: robogó első menetrend szerint közlekedő vonatot « király és kísé­rőije tisztelegve köszöntötte. Utána az udvari vonat is elindult hazafelé a neţ» pedig e özön- lőtte a hidat, majd a dán lacikonyhákba vo niiil't, ahol vidám verkli és harmonikíszó melleit sötétedésig .itta hazájának világhírű söré;, Gyallay-Pap Zsigmond. Lei 1,000.000 a 143536 sz. III. seria melléksorsjeggyel Clujon Lei 1,000.000 a 188985 sz. í. seria melléksorsjeggyel Timisoaran Lei 1,00.0000 a 16993 sz. Hí. seria fősorsjeggyel Bucurestiben Lei 400.000 a 4335 sz. I. seria n Bucurestiben Lei 200,000 a 35080 sz. 11. seria V Oradean Lei 200.000 a 21705 sz. I. seria M Clujon Lei 200.000 a 21705 sz. II. seria JJ Clujon Lei 200.000 a 13630 sz. III. seria » Clujon Lei 200.000 a 10519 sz. III. seria » Clujon Lei 200.000 a 10431 sz. II. seria n Brăilan Í3 nyereményí a 100.090 fel értékben FŐELÁRUS!TÓ: Kercshedelísii ffliicliiaisK r. 1 Cluj—Kolozsvár, PIAŢA UNIRII 20. SZÁM ALATT ilHHlIHEHZZraa mo um VINDE LOZURI IM TOATA TARA NEM HIÁNYOZHAT EGY HÁZTARTÁSBÓL SEM Tel é I vSBjfi «evairaic az íb| / KOPENHÄGA október hó. Utitánsam: Prastmark kisasszony harisnyát ELI IÁT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom