Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-17 / 240. szám
r.ELLEN / fi K FEKETE SÁRKÁNY nagymesterénél gá'ssal. mely pincéi gyanánt védi őikcc. miikor .1 kínai eseményekről beszélünk velük. Valahányszor váratlanul kiejtettem japánok élőül a Toyama nevet, a titkos ,,Fekete Sárkány“ íőnökénak nevét, mindig ezt a mosolyt láttam arcukon. A Mciji restauráció óta e köveiéül valamennyi politikád gyilkosság mögött igen sokan ezt a titokzatos „Kokuryu Kaiit“ - láiljál. — Toyama.— mondta valaki — a gyilkosságot a japán politika félelmetes eszközévé emelte... ra I oyam.j ígéretének, hogy fogadni fogi, környezete, mely féltékenyen őrzi, kérlelhető! énül cl fog utasítani. De fog-e beszélni? Az öregember, mint ahogy szintén mondták nekem, gyakran zárkózik teljes hallgatásba lidegen látogatók jelenlétében. Követjük vezetőinket. Egy rendkívüli öregember Vezetőm fólretol egy ajtói, Toyama egyc- dü ül egy széles, alacsony asztal előtt. A könnyed meghajlásban, a hanyag mozdulatban, mellyel helyet mutat nekem a mellette levő párnán, — egy párnán, melyet nem a meghívottak számára fennartoll holyiscg> ben helyezlek el —, érzik, hogy magába van melvedve. Hallgatva üdvözlöm és japán szokás szerint összehúzott lábbal ülök e — EmLatit szenvedek kissé, de nem mutatom, mert ez örömet szerezne az öregembernek. Mert egy aggastyán van előttem. Egy aggastyán, akinek arca, rosszul vágott hosz- szu fehér szakállával sem félemetes. öltözete sötét kimonó, s jobbkezéve , melyről hiányzik a mutató ujj — valamelyik ifjúkori párbaj emléke —, állandóan simogatja a hagyományos kályha, a hibachi fényezett ol- ! dalait. Sötét ja páni szeme elvesztette ragyogását, annyira, hogy sürü pápaszeme mögött kékessé lett. Kérdésemre hosszú gondo kodás után mekegő hangon válaszol. Ez az ember sokkal kevésbé ért a szavakhoz, mint a gyilkoláshoz. számára idegen nyugati civilizáció szolgai ulánozását. — Nem talál semmi c odilni valói a nyu gat« népeknél? Ez nyilvánvalóan nehéz kérdés I losszu hallgatás következik. Toyama keze lázasan simogatja a hibach.it. Reménytelenül keresi a fo rmulát, mely elfogadható az idegennek is, neki is. Végre mégis meglalá ja: — Mi csodáljuk a nyugatiaknál a lelkesedést a cselekvésben és az crőfcsziilés készségét. Csak nehezen állom meg, hogy ne teleljem neki, hogy ezek o yan kvalitások, melyekre teljes jogo ultsággal lanitha'lna bennünket... Az inilcrvju c pontjánál Toyama együk tanítványa a terembe lopakodik s csendesen helyet foglal a mester mel ctt. Hatalmas ba jusz. vakítóan fekete szakállpamacs; köpe nyegszerü kimono, csak . ppen a lőrkard hi ányzik. hogy megszemélye ilse a japáni Cy ranót. Feszélyező állhatatossággal kémlel Ujg.y látszik, hogy vizsgálódása k'ielégi'ti s minden kérdésemre szeretetremé’tóan mosolyog s Toyama valamennyi kijelentését fej bó inlá sal huzza alá. Sőt félbeszakít: — önnek, fiatalember, nagy szerencséje van. hogy jó (kedvében találta a Nagymestert. ö jóformán sohasem beszél s ajánlom, használja ki az alkalmat, mert valószínűtlen, hogy mégegyszer megismét ődjék. Toyama mosolygásától bátorítva folytatom: Megmondhatná legalább megközelitően- a „Fekete Sárkány“ tagjainak számát? — Nincsenek számon -tartva, de a főnökök egyetlen szavára százak és ezrek készek feláldozni életüket — Terveznek törvényte en akciót? — Nem. Kizárólagosan törvényes akciót. És higyjék el, hogy az a komoly tekintet, amelyet e kategorikus tagadás után magamon éreztem, gyorsan elnyelette velem a kitörni készülő nevetést. — És mi az eszköze a cselekvésnek? — A Seisanto. (A Seisanto a munkások és parasztok reValcry Bernard, a Paris Soir munka' társa mcglitogm.? a h*rhcdc ..Fekete Sárkány“ nagymesterét, Toyami Mutsu* ruc s látogat áfáról , következőkben számol! be: TOKIÓ, szeptember hó. Sofőrömnek egyszerűen csak ennyit mondok: — Toyama Mufsuruhoz. A sofőr mosolyog, azzal a bizarr, vidámság, nélküli mosolygással, amely mögé a japánok gondolataiba; rejtik, hogy ne árulják el felindulásuka;. — Azzal mosolyVégre találkoztam ezzel a 8j esztendős „pnegvesztegethetelilenne aki nem írja alá a halálos Ítéleteket. Aki álmodozik... Ébren álmodozik, körülvéve — mint mindig — lanitványaitól, odavet egy nevet. És másnap egy kesergő család, egy család, melyet a hazának tett szolgá átok meg kellene, hogy' védjenek a könnyektől, egy uj fatáblával többet heLyez az ősök oltárára És a gyilkos. ha ugyan nem irövet el öngyilkosságod, izzó hazafias nyilatkozatot tesz arról, hogy az á dozator meg, kellett gyilkolnia Nippon üdvéért. É& Toyama, .tanítványai körében 1 kortyolgatja teáját, rendesen könnyeket hui- ! lajit az áldozatért, bánkódva a szerencsétlenségen, amely olyan helyre áJlitoWa a meggyilkoltat, ahonnan e keLlett ta zitani. Fia, akit végre el mertek Ítélni kélesztendei fog- ; ságra Inoukai miniszterelnök meggyilkolásáért, egyik kollégám előtt kijelentette: — Aiyámnak nagyon nehezére esett, hogy kényre en volt elítélni régi barátját. Igazán kétségé volt esve, hogy akkor Inoukai volt a miniszterelnök. De el kellett nyomni... Semmiféle személyes gyülölség nem vezeti atyámat. Semmiféle dicsvágy. A pénze egye- nesen megveti és én éppen most láttam pa- pirosfau szerény szobájában, melynek egyetlen. dísze néhány szép kard. Toyama álmodozik. Álmodik csendben, békésen s tanítványai hallgatnak. Mert „a többiek“ soha nem merték zavarni ezt az •itelo árnyékot, akinek neve elegendő, hogy elsáppassza a nagytőkést, a politikust és a mindenható japáni rendőrséget. Ez az ember aki hónapokig rejtegette a hindu terrorista kát,, akiket Anglia kérésére az egész ország ban kerestek, olyan .tekintély, hogy az ő la kásában nem merészkedik kutatni. Az el huny: Okuma gróf kijelentette Toyamanak hogy megérti az ellene elkövetett merény létnek, melynek egyik lába áldozatul esett indító okait. És Toyama kegyet en humor ral felelte: — Minden politikusnak késznek kell lennie ra, hogy egyik lábát oda adja hazájáért. Mesés összegeket ajánlottak fel Toyamanak azért, hogy hazája; elhagyja: — A pénzt elfogadom, — fe’elte Toyama, mert fel tudom használni hazám javára, de hajóra nem szállók. Nagy tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy Toyama kizárólagos munkássága n gyilkosság volna. Nem nyílt titok-e, hogy 5 siettette a Kínával való háborút, mint ahogy annakidején ő siettette az Oroszországgal va- ■ó háborút ás? És nem ő az. aki a japán diplomaták háta mögött tárgyalásokat folytatott Csang-Kai-Sekkel, a modern Kína vezérével? És nem ő irányitja-e szerény házából, mely egy szűk zsákutca fenekén — olyan stratégiai pozíciót, melyet három ember egész hadsereg elen megvédhet — tűnik elém. az összes „fehérek elleni“ összeesküvé- sekeb. melyek Sanghajban, Singapurban, vagy Bombayban játszódnak le? A Toyama háza előtti szép kis udvar miliőjében egy óriási rozsdás gránát őrzi a ház bejáratát, felfügesztetten a félretolható, fehér fából sárkány formára faragott, hegyes foga- zatu kapu fö é. Ez a gránát és ez a sárkánykapu különbözteti meg az öreg „sárkány“ házát a körülötte levő száz, meg száz hasonló háztól. A kapu ajtaja nincs bezárva: itt nem kell félni bniigantiktól. A tanítványok egyenruháját viselő, gyanakvó -tekintetű fiatal ember jön e’énk, hogy elvegye névjegyünket. Elég hosszú ideig tartó várakozás után végre visszajön: — A nagymester fogadja önt Bravó! Ez már félsiker. merr azt mondlák. nekem, hogy dacára ajánlólevelemnek, dacáUJ SZORMEUZLET! VügyáísoTí s ctrTTéE'e : Oliij, Sír. N, lorpa23. Turic Joachim szilci Szőrmeujdonságok nagy választékban. A legdivatosabb modelleket készítem a legjutányosabb áron. — Tegyen próbát! — Diákoknak nagy kedvezmény. A ,.Nagymester“ nem a „Főnök“ Tuja-e a Nagymester, hogy nevét nagyon ismerik Európában? Hogy a „Fekete Sárkány“ főnökének tartják? Igaz-e ez? Toyama futó mosolyt vet az egyik kardlapjára. A kérdés láthatóan nem hozta zavarba: — Nem vagyok a „Fekete Sárkány“ főnöke. — De ön mindenesetre szorosan ehhez az organizációhoz 'tartozik. Milyen módon? — Bizalmas barátja vagyok a Hiraoka- nak. aki unokaöccse Ryohei Uchidonak, aki a „Fekete Sárkány“ főnöke A köztünk fennálló nagy korkülönbség ellenére is eszméim ugyanazok és amennyire csak lehetem, támogatom a „Fekete Sárkány“ működését. De mégegyszer ismétlem, nem vagyok ennek a társaságnak tagja. Újra mosolyog,, ezúttal szélesen. A kissé bonyolult összeköttetés, mely közte és működésének hűséged eszköze közt fennáll, láthatóan mulattatja. A „Fekete Sárkány“ eszméje — Volna-e 'szives ennek ellenére Is vázolni elöltem a „Fekete Sárkány“ szervezetéi? Céljait? Cselekvésének módját? — A „Fekete Sárkány“ a nemzeti eszmén alapszik, az egyén leljes alávetésével a császár szent személyében inkiarnálódott állammal szemben. — Azonosíthatom ezeket a célokat azzal, melyet a „fiatal tisztek“ „Shova-restauráció- mak“ neveznek? — Azonosíthatja. Elég volt a politikusok korrupciójából. A japáni laszti erkölcs és egyszerűség százados hagyományaihoz való visszatérést akarjuk. Elítéljük a end népünk akciós pártja, melynek nincs nagy -befő yása a parlamentre, hol képviselve sincs). Toyama a türelmetlenség jeleit mulatja és tanítványa szemét forgatja. Jobbnak látom egy kevésbé „sánkányi“ lárgyra térni át. Barátom, Csang Kai’-Sek — Nagymester — (örömet akarok szerezni az öreg embernek a megszólítással) — beszé hetne nekem összeköttetéseiről Cs-ang- Kai-Sekkel? Azt hiszem, ön jól ismeri. — Úgy van, ez igaz. Barátom és növendékem. Ismertem még Sun-Yát-Sen idejében, sőt véresküt tettünk egymásnak. — Ha nem csal emlékezetem, Csang ebben a házban kereste fel önt pontosan akkor, mikor Hankau kormányának nagy átalakítása után kezébe vette a halaimat és megkezdte a kommunistáik elleni küzdelmei. Ilyen irányban adott ön neki tanácsot? — Mindez igaz. — Ezt tanácsoltam neki: primo: szervezzen meg Japán segítségével egy modern Kínát, secundo: kezdje meg a könyörtelen harcot a kommunizmus ellen. Meg van elégedve tanítványával? — Igen, meg vagyok elégedve. Arcomon, a Kína és Japán közti ezidőszerinti viszonyra gondolva, valószínűen észrevehető volt a meglepetés. És ha Csang-Kai- Seknek csaknem sikerült a Toyama „primo“- jának (a modern Kina megszervezése) megvalósítása, e munkájában visszautas! tota Japán minden együttműködését. Meglepődésemet Toyama észrevette. — Igen, — ismételte Toyama nyomorék kezének gesztusával hangsúlyozva ikijelentését, hogy még több erő; adjon neki, — minden okom meg van rá, hogy a látszatok ellenére is meg Jegyek elégedve tanítványom/ <> 3 7 október I 7. MHnmiBinMR M Uj Sir. LENGYEL S/miÓMUM, Cluj-Ko’o«v< r, Sir. íiojilu í/*i Románia legmodernebb gyógylnté/ee, nagy parktól körülvéve, a váró, centrumában. Munden ./.obija teraszra nyílik, 300 m* tetőterasza van, ahol egész nap és az év bármelyik szakiban nap- és légfürdőket ehe venni, Modernü' berendezett műtőterem és szülőszoba. Minden szobában hideg és meleg folyó viz. Vi/.gyógyinlézct. Bélfürdő, amely krónikus bélbántalmak, .székrckeac ek epe- és veseköveknél kitűnő eredménye két ad Elcc rotherapűr. ultra rövid-hul lám és minden más vilUinykezelérck Modern Röntgen-berendezés. Laborató riumok. A tetőterász mirigyes gyerekek kezelésére igen alkalma, és Románia ban páratlan. Fogyó és hizókurák Diétás konyha Fertőző be:egeken kivü minden beteget felvesz. Üdülő, és 4b badozó betegeknek is igen alkalmas Mérsékelt díjazás. SiabaJ arvos-válaszfás. Az intézetnek rituális konyhája Ls van. | mai, mert az adott he yzetben, körülvet'.en a Japánnal szemben ellenséges érzésű emberekkel, mindent megtett, ami kielégítheti öreg meslerót Ennek az elképesztő kijelentésnek politikai konzekvenciái annyira komolyak, hogy pi tanaira eláll a szavam. De Toyama szenvtelen ünnepélyességében van valami különös, amiről nem tudok számot adni. Olyan, mint va- ami ravasz, paraszt, aki egy sánta kecskét adott el furfangos csellel. És Szovjetoroszország — És Szovjetoroszország? Hisz ön a vele való megértés lehető égében? — Nem. A szovjettel meg kell verekedni és pedig minél gyorsabban! — De Oroszország ellen akarja-e a háborút, vagy a kommunizmus ellen? — Egyedül a kommunizmus eíen. Gyűlölöm az igazságtalanságot és az erőszakot. A kommunista kormányzat alapjában igazságtalan, sől tovább megyek, a moszkvai kor-« mány agresszívnek mutatkozik Japánnal szemben. Le kell verni! Ebben a pillanatban arra a történelmi je- enetre gondoltam, amely Toyama és a japán alkotmány apja, az akkori minász-terelnök, Ilo herceg közö'jt játszódott le, az orosz háború küszöbén. Toyama öt barátjával együtt fölkereste Ito herceget s megkérdezte, szándékszik-e megüzenni a háborút Oroszországnak? Ito, tudván hogy élete csak hajszálon függ, gondolkozott, mire Toyama egy másik kérdés- tett fel neki: — Ito ur, akarja-e, hogy első ember legyen a birodalomban a császár után, vagy inkább... — és egy kifejező gesztust tett. Ito kerülte az alternativáka: s a háború hamarosan kitört. És gondoltam a „Fekete Sárkány“ névre is, amely a cselekvés egész programja, mert a Mandzsukuo és Szovjetoroszország közti határfolyónak, az Amurnak japán.j neve. Saigo .. És egy arc merült fel em.ékezetemben, Saígo rendkívüli arca, a modern Nippon első imperialistájának arca, aki Meiji császárnak segített leverni a Sogunaiust, aki szüne; nélkül prédikálta Korea elfoglalását (a konti- nenti.is terjeszkedés, ami annyira szivügye a mai „fiatal tiszteknek“) és aki véres lázadást kelteil a császár ellen s aki inkább harakiri! követett el, mintsem elismerje magát le- győzöttnak. És Toyama válasza uolsó kérdésemre befejezte ennek az egy másik korból ránkma- radí fanatikusnak az arcképét. Egy élő anakronizmus, akinek a lu'élése egyetlen más- országban sem képzelhető, csak ebben az iparos és feudális Nipponban. Egy császárért minden pillanatban ellene lázadni kész szu- perpatnióla. — Mester, — kérdezem —, ismerte Sai- göt? — Én vagyok az utolsó ianitványa. Az aki befejezem müvét. És szemei vad fénnyel ragyognak fel. * Toyama egész az ajtóig kisérl. Míg felhúzom oipőmet, nagyon egyenesen áll, aztán éppen olyan mélyen meghajlik, mint én. És mikor a küszöbről hirtelen visszanézek, látom, hogy összegörnyed é$ csoszogva eltűnik. Mint valaki, akii végre újra — álmod- hatik... A megvesztegethetetlen
