Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-17 / 240. szám
2 VLLBNZAK wmmiumnm—mm 19$ 7 október I j. nmmama KOI I . S ISTVÁN A liberális párt részéről Dinu Brnlianu iiKÜtotta el a szabadelvű nyilatkozatok sorozatát, midőn röviddel előbb ,,profra matikns alapon" szállt szembe a szélsőségesekkel Brailában. Kormányon levő rendpártot képviselve, élesen lielyezke- délt szembe a társadalmi összhangot bontó türelmetlen politikusokkal s emelt hangon védelmezte az ország békés tej- lödésére nélkülözhetetlen nyugalmat. Szavai figyelmeztetést jelentettek azok számára, kik úgy gondoljak, hogy néhány szavas hangzatos programmal marói holnapra átalakíthatják, megbonthatják az ország, ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, szociális rend, alkotmányos berendezkedés rendjét, alkatát. Dinu Bratianu nem törekedett demagógiára. Minden kendözés nélkül, korához méltó komolysággal, nyíltsággal mutatott rá arra, hogy az uj területeken is úgyszólván mindenütt többségit találunk közhivatalokban. — A románok — mondotta — a lakosság többi részével ,,egyelőre“ egyenlő jogokkal bírnak. — földet, választójogot kaptak, — gazdasági s kultúrintézményeket létesít ettünk számukra. S ha ezeken a területeken kisebbségek teremtettek kereskedelmet és ipart, az események siettetését ez nem indokolja. Nem szabad megmérgeznünk nemzetgazdaságunkat pusztító orvosságokkal. Ne töltsük tele ifjaink fejét azzal, hogy felkészültség és munka nélkül minden jár számukra s a kiszemelt helyekre csak azért jutnak él, mert a többséghez tartoznak. Csupán annyit tegyünk, hogy — buzdítsunk. Erősítsük meg őket abban a hitben, hogy a kitűzött cél eléréséhez szükséges képességgel bírnak. * Dinu Bratianu nyilatkozata kellemetlenül lepte meg azokat, kik a liberálisok s a szélsőségesek titkos összeköttetéséről terjesztett hireknek hitelt adtak. Ne csodálkozzunk tehát, hogy elkeseredett hangon válaszolnak s a „streinek exponenseinek“, sőt: ..árulóknak“ nevezik a liberálisokat. Pedig ... Dinu Bratianu és elvbarátai — jól tudjuk — nem adták fel .a „prin női insine“ programba lefektetett százszázalékos hazafiságukat. maguk is nacionalizálást kívánnak, a különbség csak az, hogy nem akarják erővel siettetni, amit az idő — mint mondják — „magától“ hoz el számukra. Másszóval: a liberálisok önálló, sajátos kezdeményezésekkel, — ipari, gazdasági, pénzügyi reformokkal próbálkoznak. Szakértőik jól tudják: nem lehet eredményi elérni „Állj odébb, mert én ülök le" jelszóval. Dinu Bratianu bizonyára Talareseu miniszterelnökkel egyetértve mondta el nagyhorderejű beszédét, mely határozottabb vonalvezetésre vall a vélemények, leifogások, tanok mai össze visszaságá- ban. Az igazság kifejezést* mindig erőt nyújt számára. Hiszen igazságot mondott, mikor leszögezte, hogy érvényesülni nem lehet, csak egyénenkénti fokozar tos munkával. Lehetetlen tehát a kisebbségiek tömeges leváltása s zűrzavart okoz a lehetetlenségek kormányprogram ha iktatása. A gazdasági élet rendjének, legfelsőbb nemzeti érdeknek nincs nagyobb ellensége, mint az anarchia. Kormányon levő párt sohasem feledheti. hogy a kisebbségi tömegek keresetükhöz képest fogyasztói is az országnak, igy a termelést gyökerében támadná meg, ha kereset nélkül maradnának. A liberális párt egy pillanatra sem feledheti, hogy a kisebbségiek — az összlakosság egyötöd része — egyenrangú állampolgárok, kik nem oszthatók II. és III. osztályú nyomorultak osztályába. Ezen alapszik, ezen kell alapuljon a jóhiszemű, őszinte, szabadelvű politikusok hite, programja. * A szabadelvű hitvallás a kormánypárt belső megújhodását kívánja. Ilyen értelemben beszélt legutóbb Désen Bébé Bratianu, a liberális párt országos fii titkára. midőn gyanús kísérletekre célzott s leszögezie. hogy ezek csupán személyes, egyéni kezdeményezések maradnak. Bébé Bratianu nem jelölte meg névszc- rint, kiknek működése érinti károsan a liberális pártot. Nem is volt szükség erre. Ismerjük a tényeket, kisebbségellenes kísérleteket, melyek nem annyira a pártprogram, mint inkább nlkohnányogi szempontból érdeklik az országot. A liberális párt — szerencsés. Nincs szüksége kalandpolitikára, a politikai lehetőségek demagóg kihasználására. A Bratianuk erélyes szava első lépés volt a túlbuzgó politikusok fékentartására s a szabadelvű program körül támadt köd eloszlatására. Kél évtized lelt c| a világháború óta, mely nem hozott teljes kiengesztelödést Közép Európában. Utóbbi időben azonban erre mintha szabadelvűbb utat kereslek, talállak volna Már az is ered meny, hogy őszintén szeretnék megszüntetni a lelki és gazdasági téren egyformán jelentkező válságot Béke és jó megegyezés befelé, — béke és jó megegyezés kifelé mondotta Tula rescu miniszterelnök Nagyváradon s a Viitorul inai száma hozzáteszi, hogy ez. a hagyományos, szabadelvű béki politika létalapja ma Romániának. A jelszót Dúca egyik régi cikkére vezeti vissza a kormány hivatalosa. A kérdéses cikk leszögezi, hogy külpolitikai irányvonal és minden belpolitikai lépés összhangban kell álljanak. Duca nem tagadta meg a párt szabadelvű programját, melyet Ionel Bratianu fejezett ki az 1923. év tavaszán lefolyt alkotmányreform-vita alkalmával (M. O. 1923. V. 1. 1282 oldal 2. hasáb): Amit ígértünk (kisebbségi egyezmény), nem marad megvalósítatlanul. Azt ígértük, hogy .a kisebbségek az állampolgárokat: illető összes jogokban részesülnek a román államban... Leg- szabadelvübb módon kívánunk bánni a határaink között élő összes állampo!" ■ rokkái, tekintet nélkül, mily nemzetiség hez tartoznak Ennek a liberális, egyensúlyozó, sza badrlvü felfogásnak adott kifejezési Ta híresen miniszterelnök is Nagyváradon, midőn kijeleinfeffe, hogy senki ellen nem irányul Románia politikája, mely a né pék életéhen jelentkező békétlenségek ki küszöbölósére s az. aspirációk szelidité sére van liivsHvíf * Négyéves liberális uralom kellelt ahhoz. hogy ti szabadelvű tanítást ismét elhozza. Tudtuk, hogy a liberális párt előbb utóbb hozzálát a kisebbségi kérdés megoldásához s a legfontosabb ügy elintézéséi nem éngfrdi át más kormánynak, nak. Tatarescu miniszterelnök szózata nem kiindulópont, de folytatás, betetőzés kezdete a valóságban. Szavai ezért történelmi fontosságúak. Bejelenti: megnyílt a szabadelvűbb tettek, az építés korszaka. A kormány feje nem használta a „sfrein“ szór s legális kisebbségekről beszélt anélkül, hogy ellenünk egyetlen vádat, egyetlen rossz szót mondott volna. Azt sem mondta „kitűnő dolgunk van“. Nem saólt irredentizmusról. így emelt fővel, egyenes gerinccel, nyíltsággal, önérzettel telve várjuk, üdvözöljük a szabadelvű tettek uj korszakát. Egy francia hírl szerint D’Annunzio lopottá el a Mona Lését 26 év előtt PÄRIS, október 16. Az „ABC Magazine“ ciniü folyóiratban Charles Cicissé ismertnevü francia hírlapíró terjedelmes cikkben feleleveníti n Mona Lisa esetét, amely kép tudvalevőleg a párisi Louvre hói 26 évvel ezelőtt titokzatos körülmények között eltűnt és ez a cikk most e lopással Gabriele D‘Annunziól. Olaszország legnagyobb költőjét vádolja. Magára a költő több müvére alapítja vádját. Emlékezetes — igy szól többek között a cikk — hogy két éven át világszerte hasz falam kutatlak az eltűnt Mona Lisa után, mig végre megtalálták egy Vicenso Perugia nevű olasz munkás lakásában. Perugia akkor azt állította, hogy a kétp ellopásának gondolati okkor fogamzott meg benne, mikor ö és három munkástársa megbízást kapott, hogy a kép fölé a keretije üveglapot illesszen. Ezért a lopásért a firenzei törvényszék Perugiát meglepően enyhén, mindössze egyévi fegyházzal büntette. Azt irja Chassé, hogy D'Annunzio laká sán látta a költőnek egy kéziratát, amelynek ez volt a címe: „Az az ember, aki -a Giocon- dát ellopta“, de ez soha sem jelent meg nyomtatásban. Per 1‘Italáa degli Italiani című könyvében azt irja D'Annunzio, hogy „hiába gondolják’ a franciák, hogy elsajátították az olaszok mosolyát, mert az övék a Gioconda, az a világhírű festmény, amelyet én 'visszaadtam, mert meguntam és már nem találtam be#ne örömet, amint azt so kan tudják, de bem merik nyíltan kimon- dani.“ Idéz azután a francia cikkíró D'Annunzio egy másik müvéből, amelynek cime: Loyse Becc-arta képe. Éhben azt irja: Emlékezem arra a pillanatra, mikor a Gioconda tolvaja felkeresett engem vidéki lakomban és elhozta a lótakaróba göngyölt festményt. Ghassa szerint Vicenso Perugia egyenesen D'Annunziótóí kapta a megbízást, hogy- lopja el számára a Mona Lisat és visszaadta neki a képet, mikor megunta. (Meg kell jfegyéz-ni, hogy ez a történet, amily-en regényes, olyan valószínűtlen.) A francia trikolor A nemzebf lobogóik eredete az airch-ailkus időikbe nyu'áiík vissza. R en d szerinte a ikiiráiyoik és hadvezérek választottak maguikiniaik vallásos j'éüvényelklett, 'többnyire azt <» szentet, akiihez a legerősebb bizalmuk volt. Szent-Mártom (SaJiimt-íMartiin) ,a gallok egyik legelső apostola iTyeon- módon vált a születendő francia monarchia védszentjévó. A legelső frank király Oki az ő öltönyének számiét választották (lobogóul, természetesen -mem a díszes miisemondó öltöny szómét, hanem amnak pri- miiitnv kék alapszínét, amelyet annakidején az egyház a hiltvaülók sziinéüi óts elfogad ott1. A (királyok igy becsületbeli kötelességükmek és büszikeségiilkinek tartották, hogy ezt a. kiéksziiinü lobogót hordozhassák a hadbavo- imiló hadaik élén és Franciaországban' ez lett a nemzeti szín mindaddig, amiig a Karoiin- gek ehhez az ő családi védŐsraentljük, Saint- Denis fehér szómét Illesztették. A kék-fehér színék melllé a jelenlegi francia 'trikolórra a vörös sziiá a Bastille bevételének emlékére került íeli. A kék és vörös Paris város színei voltak és a forrongó párisilak a város 'lobogói alatt indultaik meg a hires fogház ostromára. iPlálris város kék és vörös színe Iközé a bo- urhonok «fehér színe akikor került, auraikor XVI. Lajos jullius 17-én i» népalkaraimák engedve, díszes kiséretéveli felvonult a Hotel die Viliié balkonjára. A városi1 tanács urai jöbbróí-balróé sorakozva kirántották kardjaikat és azokat maguk elé tartva, ezalatt -a kardokból alkotott boltiv alatt engedték előre .az uralkodót. Ez volt) a király és a nép közöttiii megbékélés ünnepsége. Ettől kezdve 148 éven kérész tűi! — íklivéve azoka t ' •a rövid kis szüneteket', amikor a' bour bonok | fehér színét fogadták el nemzeti lobogónak j — a kék-fehér-vörös szóin képezte a nemzet sziláét. 1804 december 5-éia, a császárság prokiamáeiójának napján* í. Napoleon- cső- í eredete szár a Champs de Mars-on- kiosztotta az uj zászlót: a négy vörös és kiék színű háromszög között meghúzódó fehér sávot. A száz- napos uralom álatt a grenoblei (március 9) és a lyonit (március 13) rendeltetek ismét a régi lobogót állítják vissza úgy, ahogyan azt még XVI. Laljos, majd a convent is elfogadta: a kék-fehér és vörös szilnek merőlegesen egymás melóéit. Az Invalidusok palotájának zászlógyűjteményében még ma is őrziik azt a zászilól, amelyet a Waterlooi szárny-szegett sas védelmez a szárnyaival. A goóyóktó; össze-vissza lyuk-gatott lobogón töredékesen még olvashatók a gloire dicső •napjaiból: visszamaradt legfényesebb h-adi- telték: „Austcrlulte, Péna>, . . . diiand és Wag . , . I“ Lajos-Füüöp legelső uralkodói ténykedése a júliusi forradalom után, augusztüs hó 1-én a császári trikolor visszaállítása azzal a 'különbséggel hogy a császári sas helyére a giaii kakas Ik-erii . 1848-bam'-az -ezredzászlókra az R. F. fölé félkörszerüen „Liberte, Egaóóité, Fraternité“ kerül, altul pedig az ezredszám. A második császárság idejében ismét a császári sas került fel a zászlókra. Az 1870—- 71-ii német—francia háború után újból a minden felírás nélküli kék-fehér-vörös zászlót fogadják el nemzeti! lobogóul, a zászló- nyél hegyére azonban egy fémből készült: csúcshegy került. 4880 Julius 14-én uj zászlókat osztottak ki az ezredeknek: a kék-fehér-vörös színekre aranyszálakból hó mezve: „Honneur et Patrie“, alatta p?dig annak a négy különböző városnak a neve, ahol -az ezred eddigi -legszebb had idényeit aratlai. Veszedelmes akadály Mamiiéban az országúton támadott meg egy taxit — egy óriáskígyó. A három méter hosszú veszedelmes hüllő több mint egy óráig ostromolta a taxit, amelynek utasait végül is a mezőről összefutó munkások mentették ki veszedelmes helyzetükből. Huszonöt év után meö- Hapía Hóiraléftos Déréi Roniildo delíla Pietéa Udine környéki munkás 22 év után jutóéi hozzá 110 hr a béréhez. Az olasz munkás a háború előtt egy Huber nevű ausztriai gyárosnál volt alkalmazásban A háború kitörésekor delta Piedra hazatért Olaszországba és már néni vofit ideje utolsó bérét felvenni. A háború után Huber mindenfelé kerestette, hogy eljuthassa bérét. A gyáros nemrégiben meghalt és a végrendeletében is megemlékezett a tartozásáról. A munkáshoz a napokban érkezeti meg a hivatalos értesítés, hogy 22 esztendővel ezelőtt esedékes bérét felveheti. Hárommillió telefon Angliában Néhány faié® múlva felszerelik 'Angliában -a a három milliomodik 'telefonit'. Az első feléi óink észü 1 éket 1879-ben szerelték fél Angliában. 1922-ig -tartott, mig a telefonok, száma elérte oiz egymilliót. Aztán, kilenc év alüaftfl. #931 végére kétmillióra szaporodott a számuk. Úgy gondolják, hogy 1942-ben már négymillió telefonon fognak beszélteid aiz angolok. Az angliai telefonkészülékek és telefon hálózat értéke jelenóteg 150 milíiiió font. B9B Newyork egyik utcáján a következő jelenet játszódik le: Az egyik autóbuszban egy kövér hölgy mutatja a jegyét a kalauznak: — Az ön menetjegye már régen lejárt — adja vissza a kalauz a hölgynek az átszálJójegyet. — Hát akkor lökjön ki, ha tud — mondta a hölgy. — Addig nem megy tovább az autóbusz, mig nem váltja meg a jegyét — jelenti ki a kalauz. — Kérem — felelte a hölgy — nekem akár holnap estig van időm... A kalauz leszáll az autóbuszról s a legközelebbi telefonfülkébe megy. Kevéssel ezután megérkezik a pótautóbusz, amelybe valamennyi utas átszáll, hogy tovább vigyék őket. Csak a makacs vastag hölgy maradt az első autóbuszon, amelyik aztán vele együtt visszament a garázsba. — Egy olyan asszonyt se vennék feleségül, mint ön! — mérgeskedett a kalauz, mikor a testes hölgy diadalmasan indult ki a garázsból. — Én pedig nagyon szívesen férjhez mennék önhöz — felelte a hölgy. Ön eréh'es ember, csupa energia s teljesen tisztában van a teendőivel! Ön imponál nekem! Egyébként hajadon vagyok, címem 36. Avenne, Nummer 85. Good* by
