Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-15 / 238. szám
hLLüMZEK 1 19 37 október IS. EmHSsn&nraraassHa Vitorlás jachttal világkörüli útra indul négy magyar fiatalember ■ II li ■BHIHIIIlIUTlflÜ' II1—■ 1 ■■ Kedden startolnak a kétéves útra BUDAPEST, október 14. Négy budapesti fiatalember nagy fába ■vágta fejszéjét: vitorlás jachttal vbágkörüli útra indulnak. Az érdekes vállalkozás nem éretlen fiuk kalandos vállalkozása, mely rend szerint az első nehézségeknél meghiu sült, hanem négy érett ember évek óta tartó előkészítő munkájának kalászba szökkenése. Sziksz Antal 34 éves rádiómüszerész, volt tengerészeti akadémiai növendék, a világkö- rüld ut értelmi szerzője, 1932'ben határozta el, hogy jachttal körülhajózza a világot. Sok álmatlan éjszaka, sok-sok keservesen ös-s-ze- kuporgatott pengő kellett ahhoz, hogy az a hatalmas jacht, amely büszkén horgonyoz már .a* lágymányosi téli kikötőben, startra készen álljon. A négy ki pirult a rou fiatalember: Sziksz Antal, Szabó Sándor, Nagy Károly és Csíz miaziia János, ládákat emelnek, vi'loi lakóteleket szerelnek, csavarokat erősítenek, rádiót próbálnak kora reggeltől késő estig, mert már közeledik az indulás pillanata, amikor a négy pesti fiatalember, itthagyva feleséget, állást, üzletet, két évre elindul, hogy világot lásson. Sziksz Antal, a vállalkozás vezetője, néhány pillanatra abbahagyja a munkát és mosolyogva számol be az előkészületekről és a startról, amely már oly közel van. Jachttal a világ körül — 1932 ben gondoltam először — kezdi a-z elegáns, sziirkezakós fiatalember — bogy körül fogom utazni a világot. Mint volt tengerészeti akadémiai növendék, természetesen csak hajón akartam megtenni ezt az utat. Évekig szolgáltam tengeri hajón, de családi viszonyaim úgy alakultak, hogy nem tud tam megmaradni a. tengeren és most, évek miután ismét kimondhatatlan vágy fogott el, hogy tengerre jussak. Feleségem természetesen rémülten hallotta tervemet és az első időben nem is vette komolyain a dolgot, csak akkor, amikor már fizetésemből egy részt félretettem az .,utazási alapra.“ Bará taim először megváló sitii a toll annak tartották a tervet de lassanként nekik is megmagyaráztam, hogy egyáltalában nem kell megijedni a látszólag nagy akadályoktól', mert azok nem leküzdíhetetlenek. — Eredetileg öten voltunk, akik elkezdtük a munkát. Valamennyien összehúztuk magunkat. A mozi és színház helyett a spór- kasszába, majd a bankba tettük a pénzt. Később már nagyobb öröm volt, ha 50 pen gőt bankba vihettünk, mintha a legjobb filmet. láttuk volna. Esténként összegyűltünk, tan'ácsko z tunk, v i t a tko z t unk, min degy iknek volt valami ötlete, tanácsa és jóformán észre sem 'vettük és együtt volt a pénz a hajóra. A fiatal rádiós csillogó szemmel nézi a vízen szilárdan álló büszke „Albatros“-t, amely hamarosan a Duna kék hullámain, Lágymányostól Borneoig < ‘j félelet. — Útközben azonban előadásokat tartunk. E'őzőleg már levelezés utján lekötöttünk több e’őadást és az ebből származó bevételekkel fogjuk pénztárunkat kiegészíteni. A Magyar Jacht Klubtól erkölcsi támogatást kaptunk. Levelekkel láttak el benniin két, ami igen fontos, mert igy a különböző jatíhtklubokban kiköthetünk. Büszkén mutatja a pompás házigyógyszertárat, amelyben a kinintől kezdve a legkülönbözőbb trópusi betegségek elleni orvosságig minden van. Kötszerek, sebeszszerszá - mok, pirulák, óriási vattacsomók, fertőtlemía«jd a végtelen tenger 'vizén viszi őket a nemrég még álomnak tetsző útra. —A szerencse Is mellénk szegődött — folytatja Sziksz Anta.l — Megtudtuk, hogy egyfí^ elökelő ur el akarja adni vitorlás jachtját.* Felkerestük, előadtuk tervünket és hamarosan megkötöttük az üzletet. Először gondolni sem mertünk arra, hogy egy ilyen csodá latos hajón tesszük meg az utat. Az „Albatros“ Hamburgban készült, tiszta mahagóni, amely jól állja a trópusi hőséget. Az ilyen vállalkozások rendszerint azon buknak meg, hogy a bajó nem birja a forróságot, a fa megreped és a viz elönti a hajót. A hajó 12 méter hosszú és 10 tonna súlyú. Az árboca 15 méter magas. — Az első és legnagyobb problémát lehat megoldottuk. A hajót megvettük és megkezdtük átépítését. Erre azért volt szükség, mert eredetileg egy 123 lóerős motor is bele volt szerelve, ezt — bármennyire is fájt a szivünk — le kellett szerelnünk, mert a határokon magas kauciót kellett volna érte le tétbe helyezni. Ennyi pénzt azonban nem tudtunk összehozni. A motort értékesitettük és ezzel növeltük az „utazási alapot“. — Válliaikozott már valaki előzőleg hasonló útra? — Igen! A Bayer-fivérek, akik vitorlással egészen Jáváig jutottak. Ez volt utazásuk célja. De németek, osztrákok is megkísérel- _ ték már vitorlással körüljárni Afrikát, de rendszerint nem volt szakképzett vezetőjük és ezért hajójuk zátonyra futott. bántalmaknt - ártalmatlannak látszó - kezdeti állapotban sem szabad elhanyagolni. Azonnali Goedecke féle Anusol végbélkúp kezelés sok ki.nos fájdalomtól menti meg. MI III rohan — Mi az útirány? — Lehajózunk a Dunán a Fekete-tengerig, a Boszporuson keresztül végigmegyünk az afrikai partok mentén, megkerüljük a hol land-indiai szigetcsoportot, meglátogatjuk Jávát és Borneót és a másik oldalon visszajövünk. A 'vállalkozó rádiós olyan magát ó'lértető- dőe.n sorolja fel az útirányt, mintha nem is sokezer kilométeres útról, hanem kisebb dunai kirándulásról volna szó. Látszik rajta, hogy bízóik magában, ibizik társaiban és mem elsősorban a hajóban. — Mit visznek magukkal az óriási útra? — Elsősorban hat hónapra való élelmet. Másfél mázsa burgonyát, félmáz so cukrot, 100 csomag levestésztát, 500 konzenvet és egyéb feltétlenül szükséges élelmiszert. Készletünket természetesen útközben mindig kiegészítjük, mert nem akarjuk túlságosan megterhelni a hajót. Sziksz most felkalauzol: a valóban csodálatosan szép hajóra, amelynek fenekén két kényelmes kabin van két két ággyal. — Ugy e elég kényelmesen fogunk lakni? — mondja. — De szükség is lesz a pihenésre, mert óriási munka lesz a hajón. Hármunknak állandóan szolgálatot kell teljesíteni, egy pedig mindig pihen. Én kezelem a konnánykereket, Csizmazia- a nagy vitorlát, Szabó pedig az orrviitorMt. Valameny- nyiüket kiképeztem már — 'amennyire lehetett — a hajózásból. Eleinte még bizony nekem kell majd a munka legnagyobb részét vállalni, de azt hiszem, a fiuk hamarosan belejönnek miajd a dolgokba és akkor már minden zökkenő nélkül megy. Ezután büszkén mutogatja a kis. hajókonyhát, amelyben már ott csillognak a fényes' alumLniumedények és a. spirituszfőző. Töké letes kis konyhafelszerelés. Rádróleadó és paíjka — Ki fog főzni? — Úgy osztjuk be, hogy a pihenő társunk végzi ezt a munkát. Az előkészület ideje •alatt valamennyien elsajátítottuk a főzés tudományát. Szabadidőnkben sokat kot nyeles- kedtünk a konyhában, de végül ezt is megtanultuk. — Most valami érdekeset mutatok — mondja. Egy kis helyiségbe kalauzol, ahol tökéletes rádióleadó és vevőberendezés áll. — Ez a legnagyobb büszkeségünk. Még szórakozni is fogunk a tengeren. Körülöttünk nem lesz más, csak viz és viz, de hallgatni fogjuk a legjobb angol jazzt, de ami még szebb és meghatóbb lesz, a pesti cigánymuzsikát. Az adóberendezésre, remélem, nem lesz szükség. Ezt csak altkor vesszük igénybe, ha valami baj lenne. A többiek éppen most emelik fel a hajóra az összehajtható gumi mentőcsónakot és óvatosan elhelyezik a fedélzeten. Érdeklődünk, hogy mennyi pénzt visznek magukkal a kétéves útra: — összesen 2000 pengőt — hangzik a nitő szerek és egyéb orvosságok állnak szép sorban egymás mellett. Az élelmiszereket csak közveFenül indulás előtt rakják fel és úgy tervezik, hogy két bét alatt jutnak ki a tengerre. Addig csak a határoknál kötnek ki. — Már csak két nap van az indulásig — fejezi be a beszélgetést Sziksz Antal, A többiek koránk gyűlnek és némán bólogatnak. Rövidesen valóra válik az álom, fe’huzzák a vasmacskát és az „Albatros“ elindul világ- körüli útjára. K. J. Süliül! áigreffinozcgi* Ma, csütörtökön a közönség általános kérésére még egy napig »Az éde? anyaid!«!« cimü világszenzáció fut visszavonhatatlanul. Holnap, pénteken Harcias hölgyek szenzációs zenés vígjáték tele a legragyogóbb helyzetkomikumokkal. Fősz. Jean Harlow,William Powel.Myrna Loy Botrány ci belga nemzeti bank hözgyMésém BRÜSSZEL, október 14.— A belga niemzietii bank közgyűlésén Vain Dlierem szenátor León 'Degnellie és több más részvényes isméi viitia tárgyává teilte lülius Barmainak, a hires szélhámosnak ügyét. Köztudomású ugyanis, hogy a névlisták a nemzeti bank több vezetőjét, ső't a kormány egyes tagjait is azzal vádljáík, hgy összeköl- tel'étsben álltaik Barmaival. A vita 'annyira 9* elh evesled étit , hogy ai közgyűlés elnöke kény- llellíen vljfc az ülést felfüggeszteni. Van Dienen szenátor ekkor :k!'iáil*:lb a bamk épületének erkélyére és beszédei imtezett & járó-kelőkhöz. Az elnök a rendőrség közbelépéséi Ikért'e, amely eltávolMitiotltla a szenátort a bank épületéből és az 'időközben megél kéz etil rendőr- külőnifmóny szétszórta a szomszédos utcákon összeverődött 'tömegét. \ hanoin iMcimceSiiill hagyása mm jelenti a hanem távoltartását is“ Roosevelt újabb rádió-beszéde NEW YORK, október 14. Roosevelt elnök tlegnaip <ai rádjió miiikíro- fotnjia 'élliőitllj beszéltl az amerikai kongresszus rendkívüli ülésszakának összehívása alkalmából A beszéd valóságos -hliltiyiaililásai az elnök poflliltáka/i goudoilialvHágáinak és válasz 'azoknak, akik bírálják a. Roosevelti által kiL- d'olgozöltül uj gazdasági és társadalmi initéz- 'kedilsekel, valamint, kik az Egyésülllli-Áillliamoknak nemzetközi politikai téren való teljes elszigetelődéséi: követeik. Roosevelt hangoz . laitta, hogy ®iz Egyesüll!-Áil;liamok lálilaindó prosperitást alkalmiak',, amely ne váljék más nemzetlek kárára. Amerika egyetemes erőfeszítéseken alapuló békét alkiair, mely erőfesz illésekben az összes békevágyó nemzetieknek ki ikéulí vennliök részükét. „Mii nem ma- radhaitunik közömbösek, amikor a civilizáció nagy értékéit rombolják le. Nemcsak a magunk, de gyermekeink számiálra is kívánjuk a békát. Miattuk alkarjuk, hogy a világ és Amerika diviilizációjá iaz emberiség többi részévéi való érintkezésből! 'tá pláilk ózz ék. Azt akarom, hogy a mi nagy demokráciánk képes legyen megérteni, hogy nem jelenti a háború távolllartá'sáit annak fíigyellmienlki'vüil1 hagyása. A békéit támogatni kell, niem csak kiiviáinmi“ — fejezte be nagyszabású beszédét Roosevelt. NAŢIUNEA ROMUN A (a liberális párt er-, delyi tagozatának hivatalosa): A koJozsmegy ti közigazgatási tisztviselők Dunca pref k- iussal az élen, Tătărescu mniszterelnök nagyváradi beszédének elhangzása után nyomban elhatározták, hogy egy napi fizetésüket adják a határmenli erődítés céljaira A példái addig kelt folytatni, míg az egész r.'ép belekapcsolódik az áldozatos munkába. Súlyos anyagi áldozatra van szükség. A köztisztviselők nem .jelentkezhetnek fizikai nun kápa, rém törhetnek követ, nem haijjiiUtalnak va at, fizetésüket ajánlják fel tehát oly célból, hogy kőből és vasból á'hato hatatlan hegyek épüljenek a határon Főleg az erdélyiek köteles sége, hogy a kolozsvári határozathoz csatlakozzanak PATRIA: A békeszerződések aláirása után volt szövetségeseivel legbensőbb barátságot, ugyanakkor a többi átlamok'kiaí — főleg a dnnavölgyi-áiíllamokikal' — együttműködésit 'keresT'M Románia. Alig a nagy nyugat: d-e- moikrata á Ham óikkal kapcsol alalnu sértetlenek miau-adtaik, a Duma-völgyben nem lehlet eredményről' beszélni s emncki különféle okai vannak. Lehet, hogy nem tanulmányoz fák. eléggé a 'kérdésit <s nem rendelkeziteík megfelelő előfainulmáinycikkal. Az is baj, hogy a politikáit a gazdasági 'kérdéseik éllé helyezik magyar részről s a Róma—Berlin tengely is befolyásit szeretne ezen a részen Európiábam. Románia mindig őszinte béke készségét ham- goztiaitta. Belől a kiisebbságeklke'. való békét, 'kifelé szomszédaival s mindenkivel szemben a béke po-Iiiitiükájá*fc. A bélke legjobb őre a hadisereg. Taitanescu miinisz.terelnök bejelentene, hogy Románia erődítéseket emel a nyugati határon. Sajnáljuk, hogy ez nem valósult meg régebben. Nem támadásra, hanem defenzív védővonalba gondoltunk. Nem alkarunk haililamii e téren széthúzásról, egységre van szükség a kül poli tikában.. Nem elég a haláírok erődítése, lelki mege.rősifés- re is szükség van ugyanakkor. A románnak hiin.niie keííl nemzeti erejében s állampolgári jogaiban. A nemzeti akaratot fejezze Ikil a*z ország kormánya. Tata rése u beszédének utolsó fejezete a magyar és német kisebbségre vomalllkiozoi'.it. Nem vitailhaitó -az erdélyi magyarok és Magyarország és a szászok s Németország közötti kapcsolat. A kisebbségek 1‘oját's mag alant ást kell lanusiffanalk, nem fogadhaifjiáik ellenségesen a román elem támogatását, mert ez életlkérd'áse Romániának. FRONTUL (Tn id a pártjának Bueuresti-i hivatalosa): A liberális párt nem ismeri el, hogy egyrészt teljesjogu őslakó románok, másrészt minimális joggal bíró sireinek vannak az országban. Csupán egyenjogú állampolgárokat ismer, akármikor jöttek is ezek. A liberális párt az összes munkás és fejlődést szolgáló elemeket támogatja, bár a na- ciona iiznuis elsősorban az őslakókat segiR és ezek boldogulásától leszi függővé a többiek támogatását. Nem várhatunk tehát semmi változást, ha a liberálisok uralmon maradnak. ORDINEA: Takar eseu mim isz terein ök. a memzetí-állam kerekében. a;z országba örek- me bekebelez-etit kitsebbségökíkie! a normális együiltt'élésti $ kölcsönös' bizalmait kívánja. Ezzel szemben tojálktást kér, h'Ogy ennek szel■ lemében az állam céllkiÜüzétgeí'J tegyék magukévá. Ugyainakk'or ® román elem megsegi- tlését kívánja. Lényegében a. miniszterei nőik az együktmiiikMés, 'kiengeszteled és melleit van a román nép szent és érintetlen jogai - naik h an gozüiaifiásiáivaií. CREDINŢA: Hosszas és igen érdekes kijelentéseket tett Tatarescu Nagyváradon. Szavait örömmel vesszük tudomásul. A felelősségérzéssel telt politikus felfogásának adott őszinte Ikifejezést Yhíradon. Beszédének a kisebbségekre vonatkozó része reális politikusra vall. Legfontosabb a nemzeti-állam célkitti zésemek szolgálafa.
