Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-15 / 238. szám
7937 október ÎS. BEEBTtZéK ISTULESCU október 25.-én Bacatresiibe érkezik? BUCUREŞTI, október 14. Utóbbi időben ellentétes hirek jelentek rae,g a Bucuresti-i sajtóban Titulescu volt külügyminiszter hazaérkezésével kapcsolatban. Az Informaţia cimü lap megbízható forrásból arról értesül, hogy Titulescu október 25 én érkezik Bucu I restibe hosszú külföldi tartózkodásáról. ] Elfoglalja egyetemi katedráját, majd politikai tevékenységbe kezd, hogy aZ ország közvéleményét kü'lügyminiszter- sége ala’tt végzett munkája jelentőségéről felvilágosítsa. NEM HIÁNYOZHAT EGY HAZTARTASBŐl SEM TAMÁSI ÁRON EsmdiK es Datfársainu védelmében Az alább következő írásom erős vo* narkózisban van azokkai a közleményekkel, amelyek a „Vásárhelyi Találkozó“- val kapcsolatosan a „Keleti Ujsag“-ban megjelentek így természetes volt. hogy Írásomnak a közlésére először a „Keleti Újság“ szerkerztőségét kértem fel S bar hangsúlyoztam, hogy „méltányosnak és igazságosnak tartom, hogy a „Vásárhelyi Találkozó“ nemzeti értékű célkitűzéséi' jvek szolgálatára az erdélyi magyar sajtó rendelkezésünkre álljon“: a szerkesztoseg cikkemnek közlését mégis megragadtai. A vissza-utasitás azonban olyan bifiatságos formában történt, amely reményt nyújt nekem arra, hogy a jövőben az eraelyi magyarság ügyét mindnyájan emelkedett szempontok szerint szolgálhatják. Kezdettől fogva emelkedett szempontok szerint igyekeztem végezni azt a munkát, mely az erdélyi (fiatal magyar szellemiség összefogására irányult. Ezt a magatartáso mat a „Vásárhelyi Találkozó“ ifjúsága helyeselte és a magáévá tette. Ebből kifolyólog egyöntetű bizalmával tüntetett ki, hogy a Találkozó célkitűzéseit mindenekelőtt szolgáljam s azoknak megvalósítása fölött őrködjem. Mindezek kötelességemmé teszik, hogy az erdélyi magyarság tagjaival közöljem a következőket: 1. A „Vásárhelyi Találkozó“ előkészítő bizottsága kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy az ifjúság összefogási mozgalma nem irányúi! sem személyek ellen, sem meglévő magyar intézmények ellen s igy a magyar párt ellen sem. Ez nagyon természetes is volt, hiszen mi a magyar pártban olyan eszmei keretet látunk, amelyben mint egy népi közösség becsületes tagjai, mindnyájan benne vagyunk: még úgy is, ha a párt vezetősége ezt bármelyikünkre vonatkozólag nem veszi tudomásul. Azt is hangsúlyoztuk minden lehető alkalommal, hogy az ifjúság semmiféle uj politikai keretet nem kíván alakítani a maga oélkátüziélseimek megvalósitására. Nyílt és őszinte kijelentéseink ellenére a magyar párt és hivatalos lapja, túlzott aggodalommal nézte az ifjúság összefogási kísérletét. Tekintve a közéleti erkölcs bomla- dozását, mely társadalmunkat jellemzi: a párt vezetőségének ezt az aggodalmát megértettük s arra egy felemelkedett és erkölcsi alapon álló magatartással kívántunk válaszolni. Az ilyen értelmű választ, az ország színe előtt, megadta a „Vásárhelyi Találkozó“. Ezekuián nyilatkozott meg a párt hivatalos lapja, „Tanulságok“ cimü cikkében. Ennek a megnyilatkozásnak egyik részét örömmel vettük. Ez a rész arra vonatkozott, hogy a, Keleti Újság célkitűzéseinknek nagyi-észét azelőtt is hirdette és most is a magáévá teszi. Annál jobban elszomorított 'a „Tanulságok“ c. cikknek az a része, mely a Találkozó előkészítő bizottságát azzal vádolta meg, hogy az összefogó ifjúság szellemi munkáját zavarosan és magyar szempontoknak meg nem felelő módon igyekezett irányítani. Ezzel kapcsolatban egy csoportra célzott, amely megjelent a Találkozón és az előkészítő bizottság szándékai ellenére he lyes irányba terelte a megbeszéléseket. Ki kell jelentenem, hogy a Találkozó közössége előtt minden egyéni vélemény meghallgatásra talált, de sem egyének, sem pedig csoportok nem igyekeztek a közösségi erkölcs megsértésével véleményt erőszakolni rá az ifjúságra. Megáillapitom azt is, hogy az előkészítő bizottság célkitűzései, melyeket főbb irány elvekben már a Találkozó e'őtt nyilvánosságra hozott, teljes mértékben érvényesültek a háromnapos megbeszéléseken s ezeknek a célkitűzéseknek a szellemét az ifjú közösség vita nélkül tette a magáévá. Én, mint a bizottság elnöke, megnyitó beszédemben szintén félre nem érthető formában kinyilvánítottam azokat az a’alpe&veket, amelyek az összefogás értelmezésére, a nemzeti önvédelem (kérdésére és az erkölcsi alapon álló nemzeti demokráciára mutattak. Semmi szükség nem volt tehát arra, hogy az élőké- j szitő bizottságot bárki erkölcsi magatartás, j vagy helyes magyar szempontok felé irá- j njútMU - ^ J * Ezért kötelességszerüen visszautasítom ® Keleti Újság errevonatkozó beállítását. 2. A „Vásárhelyi Találkozó“ határozatai között szerepel a következő két pont: a) „A Vásárhelyi Találkozón megjelent magyar fiatalság az erkölcsi megigazulósban és a szellemi megnemesedés'ben, a nemzeti öntudat fokozásában és az alkotó erők becsületes összefogásában látja jövőnk egyedüli útját. Elitéli azt a szellemet, amely személyi torzsalkodásokkal, mindenki elgán- csoláisával és a,z épitőerők megbontásával akadályozza meg a kibontakozás útját.“ b) (A magyar sajtóra nézve.) ... „Legyen mértéke a tárgyilagosságnak, őrizője a nép jövőbe vetett jogos reménységének, öntudatosáé ja népének, ápolója a közösség széllé mének, mert szerepe mindenekelőtt a nemzet nevelése.“ A „Vásárhelyi Találkozó“ megbeszéléseinek során, a sajtóról szóló vita folyamán, minden személyeskedő kritika elkerülése céljából a következő kijelentést tettem: „Azt az erkölcsi magatartást, melyet a Találkozó megbeszéléseinek során tanúsít, a sajtóra nézve is kötelezőnek tekintjük.“ Sajnálattal állapítom, meg, hogy sem a fenti pontok szellemét, sem a mi erkölcsi magatartásunkat a Keleti Újság nem találtai mindenben követendő példának. Sőt ezek ellen vétett a „Tanulságok“ c. cikkének fentebb említett részében, de különösképen abban a közleményében, amelyben Kacsé Sándorral személyeskedő és sértő csatározást folytat. Kacsó Sándor, azom a fontos munkahelyen, ahol áll, a maga igaz meggyőződése szerint mindig hősiesen védte és szolgálta a magyarság érdekeit. Egyik példája azoknak a fiatal férfiaknak, akik önzetlenül cseleked- ték ezt. Magától értetődő volt, hogy az élő- készítő bizottság egyik fontos tárgynak a kidolgozását és előadását kérte tőle. Az egyéni tfielsésfe geleBiIéáéfeen leplezik le ma a Hoffia-esiatékmüveá Cysilafeiiérvároii Kik mentek et s hik maradtak távol? GYULAFEHÉRVÁR, október 14. Horia— Cloşca— Crisan emlékművét őfelsége II. Károly király jelenlétében országos ünnep keretében leplezik le ma Gyulafehérváron. A zászlókkal és virággal disztett városba az éj folyamán több mint 30 különvönaton tízezrek érkeztek az ország minden részéről. A rendezés és rendfenntartás nehéz munkáját Inculet helyettes miniszterelnök, Pop Valér dr. kereskedelmi és ipari miniszter, Marim,escu tábornok, belügyi ál- miniszter, Cérnát őrnagy, az országos állambiztonsági hivatal vezérigazgatója, Costescu erdélyi vezérfölügyelő, Vlad helyettes vezérfelügyelő és Pop Leontin kolozsvári állambiztonsági hivataifőnök végzik, a forgalom szabályozását pedig a Bucurestii-i rendőrség forgalmi osztálya végzii. Polgári, egyházi, katonai előkelőségek alakjai tűnnek fel a város utcáin. A vezető politikusok közül Mlihalache, Fili- pescu, Gh. Bratiamu, Goga. Madgearu, Mihai Popoviciu jelentették be részvételüket, miig Averescu marsall, Maniu, Iorga, Mironescu, Costachescu, Presan marsall, Lupu dr. kimentették magukat. BUCUREŞTI, október 14. Politikai körökben nagy feltűnést kelt, hogy Iorga professzor nem ment el Gyulafehérvárra. Annál különösebbnek tűnik fel távolmaradása, mert Iorga közölte, hogy nem betegség elmén mentette ki magát, egyéb oka van elhatározásának. A Frontul — Vaida híveinek lapja — úgy értesül, hogy Iorgát kudarc érte az utóbbi időben kezdeményezett jobboldali koalíció létrehozása körül kifejtett munkássága alkalmával. A sikertelenség aztán teljesen lehangolta. Iorga professzor e hó folyamán külföldre utazik, egyelőre nem vesz részt politikai harcokban. BUCUREŞTI, október 14. A kormány tagjai ma este Nagyszebenbe utaznak, hol Őfelsége oldalán résztveszneknek a királygyakorlatokat bezáró katonai felvonuláson. A miniszterek péntek este hagyják el Szeben városát, hogy másnap — őfelsége születésnapján — az ország hódolatát tolmácsolják Sinatiában. I felelősség álláspontján állva, mi minden egyéni megnyilatkozást gyanú nélkül és komolya,n vettünk, hiszen ilyen felelős egyéni véleményekből kellett (kialakítanunk a Találkozó közösségének határozatait. Mindenki legjobb hite és meggyőződése szerint hozta munkáját a közösség számára. A Találkozó minden határozata, egynek a kivételével, hosszas vita után alakult ki. Ez volt a sorsa a Kacsé Sándor határozati javaslatának is. Az a tény, hogy az ő határozati javaslata a többség részéről ellenkezésre talált, nem érinti az előadó erkölcsi személyét és nem kisebbíti azt a munkát, melyet Kacsó éppen úgy, mint a többi előadó, a közösség szolgálatára teljesített. A Kacsó Sándor határozati javaslata éppen úgy vita alá kerülhelett vol na, mint bármelyik másik javaslat. Tekintve azonban a tárgynak rendkívül megfontolandó és óvatosságra intő kezelését, én magam voltam az, aki a javaslat utáni szünetben azt az indítványt tettem, hogy a megbeszélések megnyitása után nyomban jelentkezzék valaki és a vita mellőzésével kérjen bizottságot egy uj határozati javaslat elkészítésére vonatkozólag. Kacsó Sándor nem csinált ebből egyéni sérelmet, hanem tovább is a közösség érdekeit kivárta szolgálni. így elfogadta jelöltségét a határozati javaslatot megszövegező bizottságba, majd az elkészített javaslatot a közösség előtt felolvasta. Amikor ez megtörtént, én mélyen megrendülve az igazi férfiasságnaik ilyen példáján éts a közösségi szol gáláin alk ilyen áldozatos megnyilvánulásán, ünnepélye geo a következő bejelentésit tettem: „Mélyen megrendülve állapítom meg, hogy a mii közösségi munkánkban K aceó Sándor olyan erkölcsi magaltlartláist tanúsított, a mély mindnyájunk előtt példa lehet“. Ezt a bejelentésemet egyöntetű és tüntető lelikesedéssel lelte magáévá a Találkozó közössége. S ezzel a mi részünkről, egy megtisztuló felemelkedésben, eil)intézést nyert az ügy. Joggal vetítem hát megütközéssel, hogy a Keleti Újság egy személyeskedő támadás anyagául! választotta ezt a kérdést!, melyet az ifjúság, felelősségének tudatában, még megbizható és ellenőrizhető megbeszélések ■keretében sem óhajtott villába dobni'. , Hangsúlyozom: kötelességet és felelősségei éreztem azért, hogy a fen'tiieiket myi’.vános- ságra hozzam. Kérem a magyar olvasókat, hogy a „Vásárhelyi Találkozó“ fenti állás pont jáft, a magyar közösség szóigáJatánalk érdekében, ilyen értelemben vegyék tudomásul. A Találkozó minden résztvevőjét pedig felhívom arra, hogy a legmagasabb célok érdekében szerezzenek a munkahelyeiken érvényt ennek a szellemnek és mindenki ápolja a bajtársi közösség védelmét. Kolozsvár, 1937 október 10. *—3Eif CÎ - FtOIOÖ— KÜLÖNLEGES PREMIER! üarlcnc Picirlch karrierjének legszebb alakítása: Alexandra grófnő. KORDA SÁNDOR produkciójának remeke. Rendezte: moves A FÉRFI FŐSZEREPBEN : RODIRI DONAI KÉRJÜK A JEGYEKRŐL IDEJÉBEN GONDOSKODNI! Az ELLENZÉK a haladást szolgálja, $ kisebbségi én emberi jogok elóharcott*. hogy S'tefanidesz Ili, aki a kolozsvári színháztól került Kassára, több Lehár- operettben nagy sikert aratott aj állomáshelyén. Stefanides? Nit, mint prózai színésznőt is felfedezték és legutóbb Ibsen Vad kacsá-jában ünnepelte a kassai közönség; hogy Loránd Edit ismertnevü hegedű- művésznőt Prága közelében autóbaleset érte. Loránd Edit súlyos zuzódásokat és idegsokkot szenvedett; hogy Misa Elmann, a világhírű hegedűművész Aradon aj aradi gyermekbarátok meghívására hangversenyt rendez október 30-án; hogy Marlene Dietrich, az Amerikában élő világhírű filmsztár, polgári nevén Magdcdena von Losch, felvette az amerikai állampolgárságot. Ebből az alkalomból a Der Stürmer hasábjain Julius Straicher éles támadást intézett a filmszinésznő ellen; hogy Asta Nielsen neve hosszú idő után ismét nyomdafestéket látott. A némafilm fejlődése jórészt Ásta Nielsen nevéhez fűződött. A nagy művésznő 25 évvel ezelőtt Berlinben telepedett meg és egyre-másra aratta a világsikereket. Aztán egyszerre jött a hangosfilm. A filmgyárak beszüntették a némafilmek készítését és Asta Nielsent nem foglalkoztatták, mert azt mondták, hogy a néma filmnél a3 ő művészete is meghalt. Teljesen elszegényedett és most összecsomagolt és otthagyta Berlint. Visszament Kopenhágábcb sikereinek kiinduló helyére. Ebből az alkalomból újra írnak a talapok Asta Niel seriről, akinek a neve már hosszú idők óta nem látott nyomdafestéket;
