Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-01 / 226. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No, 141.163/1929 Szerkesztőség és kia> dó hú va tal: Cluj, Calea Motî'or 4, szám. — Telefonszám: ii—09. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. Fiókkiadóhivatal is könyvosztily: P. Unirvi 9. Telefon: 11—99. LVIil. ÉVFOLYAM, 22 6. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — M'íigyaparsaigra: negyedévre ioj félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csdk a portókülönbözeotél több. PÉNTEK CLUJ-KOLOZSVÁR 1937 OKTÓBER 1. Utolsó pillanatban ÍHem iwí&m alá a szakértői értekezleten lé^reiöM olasz-angoi-fraiicia megállapodási A megbeszélések azért tovább folynak. — Mussolini Rómába érkezésekor fontos újabb külpolitikai kijelentéseket várnak, — Londonban továbbra is derülátók a megegyezéssel kapcsolatban Mussolini németországi látogatásából út­ban van Róma Jelé, ahová ma délután fog megérkezni. Az olasz fővárosban azt hiszik, hogy a Duce visszaérkezése után az őt foqa- dó ünneplő tömeg előtt beszédet mond és beszédében fontos kijelentéseket fog tenni a nemzetközi helyzet legújabb fejleményeivel kapcsolatban_ Ezek a fejlemények meglehe­tősen zavarosak, nem lehel róluk megálla­pítani, hogy kibontakozás felé vezetnek e vagy sem. A párisi francia-angol-olasz szak­értői értekezleten ugyanis tegnay .níj^^yezés jött létre, amelyet egy hivatalos közlemény­ben a nyilvánosságnak is bejelentettek. A megegyezést tegnap este 6 órakor kellett volna a Szakértőknek aláírásukkal ellátniuk. Ez az időpont szintén szerepelt a nyilvános­ságnak kiadott közleményben. A G órai ősz- szejövetelen azonban az aláírás általános meglepetésre elmaradt. Távirataink még nem számolnak be arról, hogy melyik oldalról merült fel akadály a megegyezés aláírásával szemben. Nem valószínű azonban, hogy francia, vagy angol oldalról, ment ezek még pár órával előbb siettek a megegyzés tényét nyilvánosságra hozni. A szakértők sikeres munkájáról kktdott hivatalos jelentés külön­ben szintén hangsúlyozta, hogy a megegye­zés még nem végleges. mert ehhez a kormá­nyok jóváhagyására van előbb szükség. Hogy azonban a szakértői megállapodás alá­írása elé is ilyen váratlan akadály gördül, arra Parisban nem számítottak. Égy újabb közlemény különben tudatj<a, hogy a szakér­tői értekezlet délelőtt 11 órakor újra összeül a hármas tengerészeti megbeszélések folyta­tására. Szakításról tehát, legalább egyelőre, nincsen szó. A nehézség oka lehet az Olaszországhoz intézett francia-angol közös jegyzék is, mely­ben a két hatalom ragaszkodik ahhoz, hogy Spanyolországból a külföldi önkénteseket rövid határidőn belül vonják vissza. Olasz I részről eddig nem igen mutatkozott hajlan­dóság arra, hogy a már Spanyolországban I levő önkénteseket visszahívják. bár a svájci , olasz követ állítólag ígéretet tett Delbos kül­ügyminiszternek, hogy az olaszok újabb csa­patokat nem küldenek Spanyolországba, Ha igaznak bizonyul a hír, hogy az angol és francia kormányok közös jegyzékkel fordul­nak Rómához, ez szintén olyan novum, mely hozzájárulhat a feszültséghez, mert eddig különösen Anglia ragaszkodott ahhoz, hogy véleményét függetlenül juttassa kifejezésre akkor is, ha az teljesen megegyezett a fran­ciák véleményével. A közös föllépés ezúttal válasz lehet Németország és Olaszország kül­politikájának Berlinben annyira kihangsú­lyozott szoros közösségére. Lehet az is, hogy Rómában elégületlenek az ellenőrzési terü­lettel, melyet a szakértői értekezlet juthatott Olaszországnak. Ez a terület a Tgrheni-ten-. gertöl Marseilleig és Algírig terjed, tehát a Földközi-tenger keleti utjain is, a Spanyol- ország előtti vizlutak ellenőrzését azonban Angliának és Franciaországnak tartja fenn. A berlini találkozóról szóló olasz illetékes vélemények viszont egyáltalán nem vallonok arra. hogy Mussolini Spanyol országban elért pozícióját föl akarná adni. Virgilio Gayda, Qj. olasz külpolitika vezető publicistája., a berlini megbeszélésekkel kapcsolatban teg­napi cikkében újra megállapítja, hogy sem Ráma, sem Berlin nem fogják tűrni, hogy akár Madridban, akár Barcelonában máso­dik Moszkva alakuljon ki. A berlini talál­kozó — írja Gayda — abban a törhetetlen elhatározásban csúcsosodott, hogy a két nép ezután szorosan együtt folytatja útját nem­csak eszményeiben, hanem cselekvésében is. A szélsőkeleti kérdéssel kapcsolatban leg- nap az a hir teriedt el. hoqrj London és Pa­ns s a■ mindig velük haladó Franciaország a kínai nyílt városok bombázása tekinteté­ben újabb lépésekre készülnek, melyek eré- lyességükben most nnár túl fogják lépni a platonikus tiltakozásokat. Az Egyesült-Álla­mok megbízottja tegnap a népszövetségi köz­gyűlés huszonhármas bizottságának nyilvá­nos ülésén is felszólalt, amit Genf ben fontos eseménynek tekintenek és közölte a bizolt. sággal azt a jegyzéket, mellyel az Egyesült- Államok erélyesen tiltakoztak Tokióban a kínai bombázások ellen. A szovjetoroszokról PÁRIS, szeptember 30. Az angol, francia és olasz tengerészeti szakértők jj hármas értekezlete ma délelőtt 11 órakor J ismét összeül s folytatja megbeszéléseit. Tegnap délután 6 órakor az angol és olasz szakértők összeültek, hogy aláír­ják a nyoni egyezményben való olasz részvétel technikai feltételei tekintetében létrejött megegyezést, ez az aláírás azon­ban általános meglepetésre nem történt meg. A megbeszélés eléggé indokolja, hogy a tengerészeti szakértők tegnap délelőtti megbeszélései! után a következő jelentést adták közre: „Franciaország, Nagybrrtánnia és Olaszország tengerésze­ti kiküldöttjeinek szerda délelőtti ülése folyamán teljes egyetértésben egyez­ményt készítettek elő, melyet az illeté­kes kormányok elé fognak terjeszteni. Az egyezmény arra törekszik, hogy a Földközi-tengeren haladó kereskedelmi hajók védelmét biztosítsa a nyoni egyez­ményben megbatározott megnemenge- dett támadások ellen. Délután a tengeré­szeti szakértők utolsó ülésre jönnek ösz- sze, hogy előzetes aláírásukat adják a megegyezéshez.“ PARIS, szeptember 30. A Havas-ügy­nökség berlini jelentése a cáfolatok elle­nére fenntartja állítását, hogy Hitler kancellárt meghívták Olaszországba. — Hitler utazásának idejét nem ismerik, a Havas azonban úgy véli, hogy nagyon rövid időn belül sor kerül rá. SANGHAJ, szeptember 30. Bogomolov nan'kingi szowjetoro’sz nagykövetnek Nan- kingből Moszkvába utazása élénk megjegy zésekre ad alkalmat. A Havas-ügynökség lu­pedig Bogomdov hankingi szovjet nagykövet moszkvai látogatásával kapcsolatban azt hi­szik, hogy Kínának az eddiginél jóval eré­lyesebb támogatására készülnek. Az angol szakszervezetek tanácsa tegnap határozatot hozott, melyben Anglia munkássága nevében erélyes föllépésre szólítja föl a londoni kor­mányt, azt kívánja, hogy tiltsanak meg min­den hadianyagszáliitást Japán felé és he­lyezzék a szélsőkeieti birodalmai teljes baj brv'r alá. Á szakszervezeti tanács azt is kívánja a londoni kormánytól, hogy bojkott- inditvánnyal lépjen a többi kormányok elé is. Diplomáciai körökben azt hiszik, hogy az angol kormány szélsőkeieti lé­péseinek erélyessége attól függ, hogy a Földközi-tengerrel kapcsolatban meg­egyezés jön-e létre. Ha nem jön létre ilyen megegyezés, akkor valószínűleg to­vábbra is szűk határok közé fog szorít­kozni a szélsőkeleti angol eréig, dósitója következőképen foglalja össze eze­ket: Politikai körökben valószínűnek tartják, hogy Bogomolov moszkvai útjára azért ke­rült sor, mert a szovjetorosz kormány a nagykövettel tisztázni kívánja Kina és Szov jetoroszország szereipét a jelenlegi konflik­tusban. Ugyanezekben a körökben hangoz­tatják, hogy az utolsó időben Nanking és Moszkva kapcsolatai jelentős mértékben szo- rosabbakká váltak. Valóban — mondja a Havas-jelentés — a helyzet észszerű módon megegyezés felé hajtja Szovjettaroszonszágot és Kínát. A namk’ungi és moszkvai kormá­nyok késznek látszanak alfelet itteni belső ügyekből fakadó ellentéteiket, hogy ellen- álMhaissajnak a Kínával szemben közvetlen, Szovjetoroszoriszággal szemben pedig küszö­bön álló fenyegetésnek. Japán azt hiszi — folytatja a Havas-jelentés — hogy köteles­sége elfojtani a kommunizmus fenyegetését. A megfigyelők szerint a jelenlegi! háború nem egyéb olyan viszály előkészít és éjnél, melyet a tokiói! kormány elkerülhetetlen­nek tart. Ugyanezek a megfigyelők hang­súlyozzák azt a tényt is, hogy >a csahanv és suryuainii japán offenzíva csak arra törek­szik!, hogy biztosítsa Mandzsúria nyugati határát s elvágja közlekedést Kina és Szovjetortoszország között1. A tokiéi kor­mány attól tart, hogy a szovjetek csak arra a pillanatra várinak, miikor Kina megszaba­dul' a japán erőktől. Éppen ezért tehetséges, hogy Japán megelőzi őket). Hasonlóképen félté telezik, hogy a tlokiói kormány, a Kí­nában elébe tornyosuló nehézségek miatt, arra csábittatbatja magét, hogy világviszályt próbáljon előidézni, mely a iszovje'ek ere­jének egyrészt"! Európa felé fordítaná. Ilyen körülmények közölt —- végzi a Havas —■ biztosra veszik, hogy Kina és Szovjetorosz- ország (közölt inár a közeljövőben sor kerül a szoros megegyezésre. Don Quicíiofe dala Mancha Á „Curentul * felhőkarcoló palotájában székel az újságíró hite szerint a túlhajtott nemzeti érzület irodalmi fővezére. Most hogy Genf ben komoly és sodró mederbe kerültek a dunavötgyi államok tárgyalásai, komoly béke és együttes gazdasági munka érdeké­ben, Pamfil Seicaru megkereste a szivét és igyekszik ennek melegebb lüktetései közt megérezni és megérteni a magyar és román viszony igazi lényegét. Az ily pillanatokban sok szépet és sok okosat bir mondani a Sei- earuk magasahhrendü szellemisége, annyi súlyos hiba és tévedés után Nyilatkozatá­nak minden mondata figyelmet érdemel; az Ellenzék olvasói bizonyára jó'eső hangulat, ban olvasták, hogy a két nép tartós béké­jét, sőt barátságát mennyire kívánja, meny­nyire történelmi szükségnek sejti, hogy mily könnyein lehetne a szakadékot közöttük gyors jóakarattal áthidalni, mihelyt a meg- I mérgezett képzeletből kitépik a valóllansá- I gokat és a lelkekbe ültetik egymásról a he­lyesbített fogalmat, A sajtó alkalmasint bő­vebben is foglalkozni fog kijelentéseivel, amelyek kétségtelenül jelentőseik, hiszen a nyilatkozó mint újságíró és mint képviselő jelentős bástyán harcol, de ha nem tenné is, a letelek önmagukban elég sokat mon­danak és önkéntelen következtetéseket su­gallnak. Most nincs időnk é.s helyit a*- .elmélyedésre, így csupán befejező mondatát akarjuk őszinte szavakkal iköriiltapintbni. Seiearu az utolsó pont előtt ezt mondta: „Személyileg határozottan rokonszenvezem a magyarokkal, akiket a nemes Don Qui­I ehote Tovag utolsó európai 1 esz árma zo ttjai . nafc tartok 4. Aligha tévedünk, ha ebben a bókban, mely irodalmi értelemben kétség­telenül ártatlan és kedves, akaratlan bán. talmat is érzünk, mely sebez; a köztudaíban gúnyos és humoros célzaiot kap ez a köl­tői szándék. Kétségtelen, hogy a lovagregé- nyeík utolsó (nagy álmodója világirodalmi szempontból a legkedvesebb, a legnemesebb, a legrokonszenvesebb ügyefogyott és elme- háborcdott, akihez hasonlót csak Doszto- jevszki rejtelmes humora tudott teremteni § a „Félkegyellmü‘,-ben, Szeretjük és tisztcl- I jük a spanyol tragikumát, amelyraefo komé­diája is tiszta és nemes. Azonban a köztudat szerint Don Quichote súlyos zavar, nevetsé­ges tévedés, halálos rajongás figurája volt, ki a vég józan percében megtagadta élete jogosultságát. Bizonyára Seicaru nem akart sérteni. Az utolsó lovagra 9 a legártatlanabb eszményesitőre gondolt a magyarsággal kap­csolatban. de a szegény hórihorgas hazájá­ban, ahol 3 a Rozimante hátán édes mámor­I bau kalandozott, egyidejűleg vele a nagy Galeotto szelîeme is él és hat. mely a ténye­ket kiforgatja eredeti voltukból és a rossz- indulat véres foltjaival aggatja teli: ebben az összefüggésben a bókbóf mérgezett nyíl­vessző válhatik. Nem fontos. Múló árnyék. KUr/önben is — szaron csenik re kisebbségi sorsban annyira megkövültünk már, hogy wemesatk, félértelmek nem hasogatnak, ha­nem egész erőszakok sem, viszont jóhiszemű fülünk az ilyen nyilatkozatokból a jóindu­latot szomjasan föüssza. Hodzsa tételei Nem tudunk ellenállni az ingernek, amely a cseh miniszterelnök nagyjelentőségű nyi- laikozatába1» megejti a kisebbségi kérdés iránt fogékony léiket. Ez a dunavölgyi ren­dezés drámai előkészületei közt most ugyan­csak érzékeny: a kérdés magasságokba szár­nyait föl [lodzsa beszéde is fentről hangzó szózat volt. Pozsonyban mondta el ezer jo­gász előtt az „egyesítési nagygyűlésen4, de Genf és a Nyugati felé fordultán. Örömmel hallottuk a kisebbségi politikára vonatkozó nézetek kedvező fejlődését hirdető szavakat. Hogy a csehszlovák kisebbségi politikát rég­óta ismerik és méltányolják, most pedig a világ közvéleménye megelégedéssel telik cl, mert a dunai állam« kban a türelmes és épi lö kisebbségi poliílko több lett a uuszpj siA­üider Olaszországba Icéssiil?

Next

/
Oldalképek
Tartalom