Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)

1937-09-12 / 210. szám

«T EL LE HZ ÜK 1937 szeptember 12. mmmannMwmMHmmfamMKBäwamntiBB&am: .vir Ember küzd az emberért! Tanulságos beszélgetés a magyar munkásság nem­zeti és szociális megszerve­zéséről, avagy minden lehet­séges, még a lehetetlen is, ha megvan a jószándék, az akarat és a a vezetőkben BRASOV-BRASSÓ, szeptember 11. Kovács Lajos brassói unitárius espe­ressel és Veress Béla petrozsényi unitá­rius lelkésszel együtt utaztam hazafelé a sepsiszentgyörgyi magyarpárli nagygyű­lésről. Az útközben folytatott beszélge­tésekből két olyan magyar eseményt hallottam, amelyek méltán magukra vonhatják az ország egész kisebbségi közvéleményének fi­gyelmét. Együk az újonnan épült brassói unitárius templom és egyházi épület, amely be­szédesen hirdeti, hogy az emberi akarat és alkotókészség milyen szép munkát tud végezni, ha lelkesedés füti át a kö­zösség tagjait. A másik kérdés, amelyről beszélget­tünk, a magyar munkásság nemzeti és szociális megszervezése. Olyan probléma ez, amely az impériumváltozás óta ál­landóan foglalkoztatja a magyarság ve­zetőit és a kisebbségi sajtót. Sajnos, ezen a téren, közel két évtized alatt sem tud­tunk kielégítő eredményeket elérni. Jól­eső érzés volt hallani, hogy a petrozsényi bányavidéken Veress Béla unitárius lelkész lelkes munka­társainak segítségével megoldotta ezt a kérdést. Ezen a vidéken megszervezték a ma­gyar munkástömegeket, öntudatos, faji és szociális alapon. Magyar szív szólott az egyszerű emberek szivéhez és az őszinteség nyomán bámulatos eredmé­nyek fakadtak. Érdemes Unni erről a két magyar ered­ményről. Ha tényeket állítunk az erdé­lyi magyarság elé, remélhetjük, hogy a példák uj tettekre serkentenek és más városokban is megindul az a szer­vező munka, amitől magyar népünk jobb jövendője függ. Modern unitárius templom és egyházi épületek Brassóban Kovács Lajos unitárius esperes, a há­zigazda szerénységével elmondja útköz­ben, hogy bizony nagyon sok nehézség előzte meg az uj templom és egyházi épület tető alá hozását. Mikor meg volt a telek, pénz kellett az építkezéshez. Brassó unitáriusai azonban páratlan lel­kesedéssel állottak az egyházi vezetők mellé. Áldozatkészségük nemességének és szorgalmas kitartásuknak köszönhető, hogy az akadályokat sikerült elhárítani és ma már uj templomban hirdetik az Egy Isten dicsőségét, ugyanakkor pedlig átadták rendeltetési céljuknak a többi épületeket is. Amikor megérkeztünk az uj templom és egyházi épületek jelé, önkéntelenül is azok a felvételek jutottak eszembe, ame­lyeket angliai és amerikai protestáns templomokról láttam különböző külföl­di folyóiratokban. A brassói unitáriusok uj háza két szárnyú, teljesen modern, la- posfedelü épület, középen hatalmas to­ronnyal, amelynek tetején csillogó réz- gömb hirdeti, hogy a házban templom van. Kovács Lajos esperes bevezet a templomba, amely belül is éppen olyan modern Ízléssel van berendezve, mint amilyen stílusban a külseje épült. Tö­mör, kemény fából faragott padsor kö­zepéből emelkedik a szószék. Egészen modern elgondolásu. A felette levő bal­dachin is kemény fából van kifaragva. Ez is leegyszerűsített stílusban készült. Modern a templom beosztása is. A karzaton legalább száz-százötven hivő számára van hely. Magában a templom­ban szintén kemény fapadokat helyeztek el, körülbelül 500 ember számára. Bátran el lehet mondani, hogy a brassói unitárius templom az első, amely beosztásában és építkezésében a külföldi portestánsok példáját követik. Az esperes, aki több évi szervező munka után most ezt az eredményt tudja felmu­tatni, igyekszik elhárítani magától az önkénytelenül ajkamra tóduló dicsérete­ket. Egy mondatban összegezi az egész lényeget: — Még a mai gazdasági bajokkal túl­fűtött időkben sincs lehetetlenség, mert amint láthatja, jószándékkal és összefo­gással gyümölcsöt hoz a munka. Magyar munkások megszervezése Jószándékról, összefogásról beszél­tünk. Ez marad továbbra is a témakö­rünk, azután, hogy elindulunk Brassó belvárosa felé. Arról kérdezem meg Veress Béla pet- rozsényi lelkészt, hogy hogyan sikerült a környékbeli bányák munkástömegeiből olyan öntudatos kulturális és vallásos eszmékért áldozd magyar egységet létrehozni, amilyet ezen a vidéken van. — Nagyon nehéz a munkások sorsé ezen a vidéken is — mondotta .Veress Béla lelkész. — Tehetős vagyonú ma­gyar ember alig él közöttünk. De vala­hogyan úgy fogtuk fel a feladatunkat, hogy a magyar munkástömegek csekély szá­zalék kivételével mindenben az itteni magyarság mellett állanak. Személyesen kerestem fel segítő társa­immal mi-nden munkás családját. Isme­rem gondjukat, bánatukat. Tanáccsal szolgálok részükre bármikor, ha bajban vannak. Hosszú évek folyamán olyan bensőségesen barátságos viszony fejlődött ki a nehéz munkát végző bá­nyászok és a magyar vezetők között, hogy kölcsönösen érezzük egymásra utaltságunkat. Ezek a munkások nem kerülnek össze­ütközésbe az államhatalommal. Tör­vénytisztelő állampolgárok, de büszkén vallják, hogy magyarnak születtek. Hem hódolnak szélsőséges eszméknek és va­sárnaponként hozzátartozóikkal együtt megtöltik a templomokat. Ember az emberért — Hogy van az, trszteletes ur, hogy az ország más vidékein nem sikerült ilyen kitünően megszervezni a magukat két- kezük munkájából fenntartó magyar tö­megeket? — kérdezem. — Hiszen első­rendű érdekünk lenne, hogy az Önök példáját mindenütt kövessék és hasonló alapon kezdjék el, lehetőleg azonnal, a szervező munkát. Veress Béla lelkész nem bocsátkozik politikai fejtegetésekbe. Azt az általános i érvényű igazságot hozza elő, hogy minden vidéken más a helyzet és a városokban nincs is idő és alkalom, minden egyes embernek a sorsát fi­gyelemmel kisérni. Ami a petrozsényi viszonyokat illeti, itt vállvetve dolgoznak egymásért a magyarok. Ember az emberért áll so­rompóba. A közösség érdekében vívott harcban el­tűnnek az osztálykülönbségek. Baráti viszony áll fenn az intellektuel és az egyszerű munkás között. Ez hozta aztán meg azt az eredményt, hogy ezen a vidéken majdnem tökéletes a magyar egység. A munkások tudják, hogy van. aki segítsen rajtuk, ha súlyos betegen fekszik a gyermekük. Ha haza­térnek a nehéz munka után, számíthat­nak arra, hogy családi ügyeikben is Cinészfésí zavaróit, régi idült gyomorbajok, székre­kedések, fejfájás, étvágytalanság, savtultengés, gyomor­égés, görcsös állapotok, ideges gyomorbajnál az Amerikában három zseniális tudós: Iwata, Schiwata és Nakamura által felfedezett „Gastro D.“ bel- és külföldi orvosi körökben nagy feltűnést keltett. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy megrendelhető 135 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertárá­ban Bucureşti, Calea Victoriei No. 124. mindig jószándéku vezetőkhöz fordul­hatnak tanácsért. Hasznos könyveket kapnak, ha tovább akarják képezni ma­gukat és egész életükben kialakult a-L a tudat, hogy az ittélö magyarság egy nagy család, amelynek közösségébe tartozni nemcsak kötelesség, hanem megnyug­vás is. Ezért van az, hogy tehetségük szerint anyagiakban is mindig szívesen áldoz­nak magyar célokra. Tulajdonképen semmi boszorkányos­ság nincs ebben a két magyar sikerben, amelyekről itt beszámoltam. Csak egész emberek önzetlen munkájának szinte magától értetődő eredménye. Ember küzd az emberért! Remélhető, hogy mindenütt sikerül majd érvényesí­teni ezt az elvet és az annyiszor hangoz­tatott magyar jószándékot acélos, ered­ményeket hozó tettek követik. Végh József. FELLÉPÉS 3ÓU Xä»QtTSÄ3 Az Ady-hagyaték körüli vita újabb fejleményei Csinszka férje, Márffy Ödön, budapesti festőművész nem óhajtja a szerzői tulajdonjog felét a költő anyjának átengedni 1 SIMTEUL-SIEVANIEI, szeptember 11. Pár hónappal ezelőtt sokait írtak a lapok — nemcsak a -romániai, hanem a budapesti újságok is — özv. Ady Lőrrincnének, Ady Endre még ma is élő édesanyjának anyagi viszonyáról', .amely, egyes szenzációt haj- hászó hírlapok szerint, valósággal nyomor­gó snak volt fel) tüntet ve s a nagyasszonyról azt is megírták az élónlk'ebb fantáziával bíró újságírók, hogy tengeti életiét s a szükséges orvosságra is alig van pénze. Az általános feltűnést keltő, sőt a soka­kat meg i)s döbbentő újságcikkeket maga özv. Ady Eőriincné cáfolta meg s .k'ijelen- tette, hogy nem rózsás úgy álra az anyagi helyzete — mint ahogy nagyon sokan nem költekezhetnek ma annyit, amennyit szeret­nének s amennyit kellene — a szükségesek azonban- megvannak s a tulszinezett ripor­tóikban éis cikkekben iMm nyomorgás-tól — hál1 Istennek — messze áll. Tény az. hogy a Szilágyság halhatatlan nagy költőjének édesanyja, fia Csinszkájá­nak második férjétől, Márffy Ödön buda­pesti festőművésztől 'Bandi fia irodalmi ha­gyatékának megosztásán kértia, hogy annak felét, a tulajdonjoggal legyűtjt engedje át mekii., menti nagy fiának emlékét méltó ala­pítványokban szeretné abból megörökíteni. Az újságokban megjelent tudósítások csak a fentiekről számoltak be, mig az ügy ké­sőbbi, az utóbbi két hónapban történt fejle­ményeiről még nincs tájékoztatva a közvé­lemény, amélymek túlnyomó része még min­dig a hangulatkeltő újságcikkek hatása alatt áll s voltak olyan hangok is, hogy a költő édesanyjának gyűjteni keilen0, hogy meg­mentsék az éhenlhalántól. Az Ady-hagyaték megoszlására vonatkozó­lag többszöri levélváltás következett Márffy Ödön és a^Nköltő édesanyja, illetve ennek jogtanácsosa, dr. Kiss Sándor ügyvéd között. Az Ady-könyvekből származó jőve délim eket jelenleg élvező Márffy — egyik muikhónapi levele értelmében — hajlandó is átad ni a szerzői hagyaték felerészét a költő édesany­jának. de a tulajdonjog átengedése nélkül. Miá'rffynak ezen ajánlata; azonban nem fo­gadta el a nagyasszony s a levélre azt vála­szolta, hogy a hagyatéki felerészt csak a tulajdonjoggal együtt hajlmndó elfogadni, mert „minden állmom és vágyam az lenne — árja a költő édesanyja — hogy a rámruhá- zottt szerzői jogból halálom után drága fiam emlékére, az ő szükebb pátriájában Ady- all a pi t v á n yit l ét esi. th essenek • ‘. Erre a levélre Márffy most a következő­iket válaszolta: — Az Ady-jogok jövedelmének felét is­mételten felajánlom özv. Ady Lőrincié­nek s ezen elhatározásomban egyedül az vezetett. hogy anyagi segítséget nyújtsak neki. Közvetett értesüléseim s főkép soro­zatos újságcikkek révén ugyanis tudomá­somba jutott, hogy Ady Endre édesanyja a legszükösebb anyagi viszonyok között él. (Azóta örömmel olvastam, hogy özv. Ady Lőfincné megcáfolta ezt a hangulat- keltő híresztelést.) Én már régóta keres­tem a módot és a formát, hogy segítsége­met tisztelettel felajánljam neki. Hogy a tényleges jogi helyzetet megvi­lágítsam, nem hallgathatom el azokat ° körülményekéi, amelyek közt boldogult Csinszkám hagyatéka rám szállott. Első helyen áll itt a: a tény, hogy Ady Endre a szerzői jogcC.at még életében eladta Hat­vány Lajosnak s ezzel az Ady-jogok, mint hagyatéki értékek, végkép kikerültek a: Ady-család köréből. Nem lehet tehát úgy beállítani a Csinszka-féle hagyaték ügyét, mintha ennél az örökösödésnél valami igazságtalanság. vagy jogi sérelem esett volna az Ady-családon. Végtelenül sajnálnám, ha özv. Ady Lő- rincné úrasszony nem fogadná el — mi­ként írja — ezt a lemondó gesztusomat, azért, mert fél, hogy a szerzői joggal ha­lála után nem rendelkezhetik. Erre vonat­kozólag talán megnyugtatására szolgál. ha közlöm, hogy magam is már régebben foglalkozom azzal a gondolattal, hogy ha­lálom után fiatal költők és festők élvezzék az Ady-jogok jövedelmét. Ennek időpont­ját és módját azonban magam kívánom eldönteni. A megosztás veszélyeztetné az egységet A levél további résziében elmondja Márffy, hogy a szerzői jogok megosztása úgyszólván elképzelhetetlen, mert m. megosztás veszé­lyeztetné az Ady-müvek egységes kiadásá­nak zavartalanságát s mert lehetetlen hely­zetek állnának elő, talmikor például szerző­déskötésnél és felbontásnál, vagy más kiadói részletkérdés tárgyalásánál ellentétes lenne a két tulajdon résszel rendelkezők véleménye. — Ady Endre emlékének ápolása — ír­ja Csinszka második férje — amelyet a isors váratlanul rám hárított, talán nem kell külön hangsúlyoznom, hiszen tudott dolog, hogy ién még életében személyes hí­ve és bámitlója voltam, számomra is mé­lyen étérzett erkölcsi kötelesség. Ennek teljes tudatában bíztam az Ady-müvek ki­adását egy kiváló és komoly irodalmi fér­fiakból átló bizottságra. Ugyanez a kegyeletérzés vezet akkor is. amikor elfeledni és főkép elfeledtetni igyekszem azt a sok méltatlanságot, amely bizonyos részről szegény Csinszka életét annyira elkeserítette s halála után még emlékét sem kímélte. Ez a válaszom lelkiismeretesen átgon­dolt elhatározásom eredménye s egyben utolsó szavam ebben a kérdésben. A már megtett ajánlatomat természetesen tovább­ra is fenntartom. A fenti levél szerint Márffy semmikép sem hajlandó a jogszerint tényleg őt megil­lető tulajdonjogról lemondani, Ady Lőrincné viszont ugyancsak nem enged iá® ő állás­pontjából. Tekintettel azonban, hogy mind­két fél jótékony kulturális célra akarja ha­lála után fordittatni a jövedelmet, a meg­egyezés még sincs kizárva*, sőt remélhető, hogy a régóta húzódó ügyet végül mégiscsak sikerülni fog mindkét fél megelégedésére, békésen elintézni, hogy haláluk után, közös kívánságaik érvényrejuttatásával, értékes ala­pítványok őrizzék Ady Endre nagy nevének soha. el nem múló dicsőségét. (Babuczay György.

Next

/
Oldalképek
Tartalom